Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
364.
| 2026.02.19 10:57 | Siska Péter - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Technikailag korrekt, alacsonyabb poétikai intenzitású szöveg, de a minimalista elegancián túllépve számomra ez inkább csak egy működő formula gyakorlati alkalmazása, a zárásban pedig mintegy kimenekül magából a vers. | 363. 362.
| 2026.02.13 11:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Fontos a hölgy neve? Lehetne azzal indítani, hogy "Munkaideje nyolctól ötig tart".
A tagolást nem feltétlenül látom indokoltnak.
Az utolsó két sor nélkül ütősebb és elgondolkodtatóbb lenne.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 361.
| 2026.02.10 21:41 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | "Azt hiszi,/ ha akarná,/ meg tudná fejteni a titkot./ Figyel./ Mintha a tudása/ egy cérnagombolyag/ láthatatlan vége lenne."- szerintem ezek lehúzzák a verset, feleslegesen bábáskodnak egy egzisztencialista beállítás körül, ami szinte majdnem minden olvasónak magától értetődő. Csaknem minden kortárs líraolvasó titkok kihüvelyezését várja az ábrázolt szenvedőktől. "a lélek illat a huzatban"- ez viszont nagyszerű, erős kép, bár kifejezetten elidegeníti, hogy az ábrázolt szájába van adva mantraként. | 360.
| 2026.02.10 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Provokatív tálalása a male gaze-nek és a hozzá tartozó ideológiának ("nem ártok vele senkinek"). Első látásra semmi sem lesz kezdve a lírai én önfelmentésével, de ha ráfókuszálunk a túlöntözésre, mint a lappangó feszültségek kifejeződésére, és belegondolunk, hogy a feleség -szükségszerűen freudi elvétésként olvasandó- óvatlansága mögött a férj tőle való elfordulása, intimitásuk problémái állnak, mint feszítő erő, akkor szépen kidolgozott, korántsem pszichologizáló vagy tehetetlenül tiltakozó ellenvetést kapunk a felütés önelégültségére. A "vinnyog" helyett viszont szerintem is lehetne találni valami érdekesebbet. Illetve felvetődött bennem, hogy egy ilyen male gaze-t megtestesítő elbeszélőt érdekelhetik-e annyira a növények, hogy tudja a könnyezőpálmáról, hogy az könnyezőpálma... egyébként érthető, hogy mint beszélő név, hogyan kellett, hogy kapcsolódjon a vershez, de mégis, ettől a narrátortól enyhén modorosnak érződik. | 359.
| 2026.02.02 17:02 | Siska Péter - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Szerintem hatásosan ütközik ebben a versben a két szféra, az erotikus fantázia és a látszólag banális házastársi jelenet. A "vinnyog" viszont valóban túl direkt, pontatlan, ez a vers leggyengébb pontja. A címet is átgondolnám, túl absztraktnak érzem ehhez a nagyon is konkrét szöveghez. Közlésközeli darab, van benne kockázat, konfliktus, nálam önmagában is megállná a helyét, de csak támogatni tudom Timi ötletét. | 358. 357. 356.
| 2026.01.24 15:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Én is úgy éreztem, a vers a marad és a múlik határán imbolyog. Engem a cérnagombolyag hasonlat zavart, de végül megbarátkoztam vele. A beteg lelkiállapotát nagyon jól megfogja, így maraddal szavazok. (A helyesírási hibát javíthatom a hetedik sorban?) | 355.
| 2026.01.23 20:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Érdekes, ahogy belehelyezkedik a férfi nézőpontjába.
a vinnyogásról sok minden eszembe jut, az orgazmus pont nem.
Ilyen kis irodai életképekből írhatna egy ciklust, ez így önmagában nekem kevés.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 354.
| 2026.01.22 16:03 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Ez alapötletnek nem lenne rossz, de a kivitelezés nagyon kiforratlan. A halálos beteg, aki nem beszél a bajáról, az emigráció, vagy a szülő, aki az egyik gyermekét jobban szereti, mint a másikat - pláne, ha a hálátlant vagy a távollévőt - tartalmas téma, de nehéz újat vagy valóban mélyet mondani róla. (Engem például a novella elején Peti várva-várt hazatérése a tékozló fiú történetére emlékeztetett... De az anya-lánya viszonyról is rögtön egy sor hasonló történet jutott eszembe.) Szerintem a fő baj, hogy a novella szereplői nem jutnak el sehová, nem történik semmi: a történet bemutatja ezt a családot a bajaival, de sem azt nem láthatjuk, ahogy a végére valami megváltozik, sem azt, hogy valaki megpróbál változtatni, de kudarcot vall. És, mivel a történet egy helyben áll, illetve a drámai témák megmaradnak a klisék szintjén, együttérezni is nehéz a szereplőkkel - ami egy ilyen témaválasztás mellett nagyon alávág a novellának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 353.
| 2026.01.22 08:51 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
bevallom, számomra mesterkélt ez az írás, párbeszédeit valószínűtlennek tartom. Témáját is kifogásolom: az ilyen jellegű témákat ezerszer dolgozták fel, sajnos nem ezerképpen. Hiányolom az erős képek köré való építkezést, hiányolom a jelzőkkel való jó bánásmódot.
Főként az ilyen rásokat minimum katarzis-szerűen kell felépíteni, Á-ból B-be úgy kell érkezni, hogy a köztes ürességet nagyon erős lényeggel töltjük meg. Valójában ez is az irodalom lényege.
Köszönöm. | 352.
| 2026.01.21 18:31 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Ez a "mondta-kérdezte"-szerkezet nem annyira szerencsés, megakasztja a szövegfolyamot, valamint idejét múlta. Derüljön ki magából a szövegből, ki mondja és hogyan.
A halálos betegségre talán jobb lenne csak utalni, nem konkretizálni rögtön az elején.
Értem, hogy pozitív végkicsengést szeretett volna, de sajnos hiányzik a csattanó.
Örülnék, ha újraírná a történetet, ebben a sztoriban több van.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 351.
| 2026.01.14 10:13 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Nekem úgy tűnik, ez a vers valami nagyon mélyet akart mondani, de hiába... Szépen összeáll a kép, mégis azt érzem, hogy valami lényegi hiányzik belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 350. 349.
| 2026.01.10 17:18 | B. Dezső - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Ez a titokkereső visszafogottság, bár szimpatikus, de egyszerűsége ellenére is, kissé zavaros kódokat közvetít az olvasó számára, amely ebben a félálomi környezetben hitelesnek tűnik, viszont a vers összhatása így a marad - múlik határán imbolyog. | 348.
| 2026.01.09 22:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Jó arányérzékkel megírt, visszafogott szöveg. Nem vállal nagy kockázatot, de amit vállal, azt pontosan teljesíti, hitelesen rögzíti a beteg alakját, a minimális mozgást, a szűk teret, a még dolgozó, de előre haladni már nem tudó értelmet. A zárás kifejezetten hatásos, elillan, ahogy a gondolat elalvás előtt. Nálam marad. | 347. 346.
| 2025.12.29 16:45 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Záridő
|
| Válasz erre | Érdekes, én Nikolettel ellentétben éppen ellenpontozásnak érzem a "sétáltak" szó hangulatát - a szorongás a fiúban van és a helyzet rettenetes, ők meg kedélyesen, lazán sétálnak. Szóval én megtartanám, csak hogy összezavarjam. :) Tetszik a vers szikársága, amihez végig tartja magát, szép benne a sárga csillag-kép, én maradónak szavazom. | 345.
| 2025.12.26 18:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fénytelen/(jav.1.)
|
| Válasz erre | "Övé a gyász,/ha levenném róla,/semmije sem maradna.", itt véget ér a vers, holott talán éppen itt indulhatna csak el igazán. Persze a felvezetés sem érdektelen, a "gyertyaláng-arcok" és a bútor-nagymama nagyszerű képek, különösen az utóbbi. A többi sor mintha megpróbálna manőverezni akörül, amit a "Ha megsimogatnám a hátát,/megkönnyebbülnék." már eleve kimond, sőt, még jobban is kimondana, ha kevesebb körítéssel több hangsúlyt kapna.
Ugyanis ez a mondat el tud számolni a szentimentalizmus önzésével, hangot ad a lírai én korlátainak, vágyainak és alkalmatlanságérzésének, ami nélkül az együttérzés szólamai felszínesek lennének. A címet is át lehetne még gondolni. | 344.
| 2025.12.26 11:18 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fénytelen/(jav.1.)
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, ebben a formában sem érzem késznek ezt a verset. Az alábbi részeket húznám belőle:
- a teljes második versszak: egyrészt zavarbaejtő, nem túl szerencsés a hasonlat, másrészt a nagymama-szál egyáltalán nincs kibontva a továbbiakban. A "gyertyaláng-arcok" megadná a lehetőséget egyébként.
- "elvékonyodott gyűrűje csillan" - erőtlen kép, cserélném.
- hatodik versszak - nincs igazán funkciója érzésem szerint, eddig nem derült ki, a versbeszélő milyen viszonyban van az özveggyel.
- "megtöröli a szemét, leül" - ezt a részletet sem érzem szükségesnek, csak annyit hagynék, hogy "Megszán. Mosolyog".
A gyászról nagyon sokan nagyon sokféleképpen írtak már. Meg kellene találni azt, ahogyan Lantos Tímea tud beszélni róla - azt a hangot, azokat a motívumokat, melyek ebben segíthetik. Ezt a verset most picit pihentetném. | 343.
| 2025.12.17 23:14 | Siska Péter - szerki -- meo | Fénytelen
|
| Válasz erre | Nagyon hatásosan indít a szöveg, azonnal feszültséget teremt, de ahogy Niki is írja, akad még benne a kiaknázatlan lehetőség, illetve szerintem esztétizáló, hangulati dísz is. "A vágott levelekről a sírkertek halmai jutnak eszembe" például túl direkt, lezárja az asszociációs teret, illetve a zárás is önmaga ellen dolgozik, feloldja a feszültséget, ahelyett, hogy megtartaná. | 342.
| 2025.12.16 23:47 | B. Dezső - szerki -- meo | Nyári szünet – feljegyzések
|
| Válasz erre | Türjei Zoltánnak van ilyen verse: "Szentjánosbogarak mellett olvasó" - ott volt funkciója, ennek a most spontán módon felidézett, különben kiváló képnek. Jelen esetben idegen elemként hat ez a befejezés, valóban inkább csak feljegyzés marad ezúttal az egész szöveg. | 341.
| 2025.12.16 13:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Nyári szünet – feljegyzések
|
| Válasz erre | Érdekes is, mély is, ha jól értem. A megvalósítást nem érzem végig sikeresnek.
A versbeszélő rokona ajánlatot tesz, amit a gyereklány visszautasít. Szégyenként éli meg, amelyről anyjának sem beszél.
Hazafelé vonszol szégyen -- ebben a formában modorosnak érzem.
A zárósor túl költői levezetés. | 340.
| 2025.12.16 09:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fénytelen
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, picit elvarratlannak érzem a verset. Az első versszakban ígér valamit, viszont a későbbiekben nem igazán alapozza meg. A "gyertyaláng-arcok" pl. egy olyan expresszív kép, amit javasolt lenne kibontani, vagy keretként felhasználni. Az "ahol fertőző beteg van" megállapítás is kihasználatlan marad érzésem szerint. Az elmondottak ugyan szomorúságot, részvétet keltenek, de egy lehetséges "fertőzés" zsigeribb interakciót feltételezne a versbeszélő és fennálló helyzet vagy környezet között (legalábbis magában hordozza ezt a perspektívát).
"Sírni kezd, amikor megkérdezem, hogy van", "talán megszán; rám mosolyog. / Most a legszomorúbb" - ha ezeket elhagyná, növelné a vers feszültségét.
Ha picit emelne a téten, szerintem működő vers lehetne. Beszéde tiszta, vonalvezetése követhető, szerzője tehetséges - minden adott. :) | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 |
|
