Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
350. 349.
| 2026.01.10 17:18 | B. Dezső - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Ez a titokkereső visszafogottság, bár szimpatikus, de egyszerűsége ellenére is, kissé zavaros kódokat közvetít az olvasó számára, amely ebben a félálomi környezetben hitelesnek tűnik, viszont a vers összhatása így a marad - múlik határán imbolyog. | 348.
| 2026.01.09 22:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Jó arányérzékkel megírt, visszafogott szöveg. Nem vállal nagy kockázatot, de amit vállal, azt pontosan teljesíti, hitelesen rögzíti a beteg alakját, a minimális mozgást, a szűk teret, a még dolgozó, de előre haladni már nem tudó értelmet. A zárás kifejezetten hatásos, elillan, ahogy a gondolat elalvás előtt. Nálam marad. | 347. 346.
| 2025.12.29 16:45 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Záridő
|
| Válasz erre | Érdekes, én Nikolettel ellentétben éppen ellenpontozásnak érzem a "sétáltak" szó hangulatát - a szorongás a fiúban van és a helyzet rettenetes, ők meg kedélyesen, lazán sétálnak. Szóval én megtartanám, csak hogy összezavarjam. :) Tetszik a vers szikársága, amihez végig tartja magát, szép benne a sárga csillag-kép, én maradónak szavazom. | 345.
| 2025.12.26 18:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fénytelen/(jav.1.)
|
| Válasz erre | "Övé a gyász,/ha levenném róla,/semmije sem maradna.", itt véget ér a vers, holott talán éppen itt indulhatna csak el igazán. Persze a felvezetés sem érdektelen, a "gyertyaláng-arcok" és a bútor-nagymama nagyszerű képek, különösen az utóbbi. A többi sor mintha megpróbálna manőverezni akörül, amit a "Ha megsimogatnám a hátát,/megkönnyebbülnék." már eleve kimond, sőt, még jobban is kimondana, ha kevesebb körítéssel több hangsúlyt kapna.
Ugyanis ez a mondat el tud számolni a szentimentalizmus önzésével, hangot ad a lírai én korlátainak, vágyainak és alkalmatlanságérzésének, ami nélkül az együttérzés szólamai felszínesek lennének. A címet is át lehetne még gondolni. | 344.
| 2025.12.26 11:18 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fénytelen/(jav.1.)
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, ebben a formában sem érzem késznek ezt a verset. Az alábbi részeket húznám belőle:
- a teljes második versszak: egyrészt zavarbaejtő, nem túl szerencsés a hasonlat, másrészt a nagymama-szál egyáltalán nincs kibontva a továbbiakban. A "gyertyaláng-arcok" megadná a lehetőséget egyébként.
- "elvékonyodott gyűrűje csillan" - erőtlen kép, cserélném.
- hatodik versszak - nincs igazán funkciója érzésem szerint, eddig nem derült ki, a versbeszélő milyen viszonyban van az özveggyel.
- "megtöröli a szemét, leül" - ezt a részletet sem érzem szükségesnek, csak annyit hagynék, hogy "Megszán. Mosolyog".
A gyászról nagyon sokan nagyon sokféleképpen írtak már. Meg kellene találni azt, ahogyan Lantos Tímea tud beszélni róla - azt a hangot, azokat a motívumokat, melyek ebben segíthetik. Ezt a verset most picit pihentetném. | 343.
| 2025.12.17 23:14 | Siska Péter - szerki -- meo | Fénytelen
|
| Válasz erre | Nagyon hatásosan indít a szöveg, azonnal feszültséget teremt, de ahogy Niki is írja, akad még benne a kiaknázatlan lehetőség, illetve szerintem esztétizáló, hangulati dísz is. "A vágott levelekről a sírkertek halmai jutnak eszembe" például túl direkt, lezárja az asszociációs teret, illetve a zárás is önmaga ellen dolgozik, feloldja a feszültséget, ahelyett, hogy megtartaná. | 342.
| 2025.12.16 23:47 | B. Dezső - szerki -- meo | Nyári szünet – feljegyzések
|
| Válasz erre | Türjei Zoltánnak van ilyen verse: "Szentjánosbogarak mellett olvasó" - ott volt funkciója, ennek a most spontán módon felidézett, különben kiváló képnek. Jelen esetben idegen elemként hat ez a befejezés, valóban inkább csak feljegyzés marad ezúttal az egész szöveg. | 341.
| 2025.12.16 13:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Nyári szünet – feljegyzések
|
| Válasz erre | Érdekes is, mély is, ha jól értem. A megvalósítást nem érzem végig sikeresnek.
A versbeszélő rokona ajánlatot tesz, amit a gyereklány visszautasít. Szégyenként éli meg, amelyről anyjának sem beszél.
Hazafelé vonszol szégyen -- ebben a formában modorosnak érzem.
A zárósor túl költői levezetés. | 340.
| 2025.12.16 09:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fénytelen
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, picit elvarratlannak érzem a verset. Az első versszakban ígér valamit, viszont a későbbiekben nem igazán alapozza meg. A "gyertyaláng-arcok" pl. egy olyan expresszív kép, amit javasolt lenne kibontani, vagy keretként felhasználni. Az "ahol fertőző beteg van" megállapítás is kihasználatlan marad érzésem szerint. Az elmondottak ugyan szomorúságot, részvétet keltenek, de egy lehetséges "fertőzés" zsigeribb interakciót feltételezne a versbeszélő és fennálló helyzet vagy környezet között (legalábbis magában hordozza ezt a perspektívát).
"Sírni kezd, amikor megkérdezem, hogy van", "talán megszán; rám mosolyog. / Most a legszomorúbb" - ha ezeket elhagyná, növelné a vers feszültségét.
Ha picit emelne a téten, szerintem működő vers lehetne. Beszéde tiszta, vonalvezetése követhető, szerzője tehetséges - minden adott. :) | 339. 338.
| 2025.12.06 10:52 | Siska Péter - szerki -- meo | Záridő/jav.1/
|
| Válasz erre | Ez a szöveg a témaválasztása miatt rendkívül kockázatos térben mozog, mert az erejét a poétikai megformáltságának kell adnia, nem a történelmi téma súlyának. Az eleve adott.
Nagy erénye a szikár narrativitás, nem kommentál, nincs érzelmi rájátszás, fegyelmezett, de a közkézen forgó holokauszt-ikonográfiával dolgozik, nem alakítja azt át saját nyelvi anyaggá. A barakkok, tisztek, őrtornyok stb. mind olyan toposzok, melyek önmagukban nem teremtik meg a szükséges poétikai feszültséget. A másik problematikus rész szerintem a brutalitás fokozása, ezzel kíván hatást elérni, de ezek inkább egymásra halmozott cselekvések maradnak, nem épül mögöttük valamiféle többlet.
Saját akusztikát kellene keresni ehhez az eleve súlyos anyaghoz, egyéni modulációra lenne szüksége, hogy fel bírja emelni. Egyelőre csak meg-megmozdítja. | 337.
| 2025.12.05 21:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Záridő/jav.1/
|
| Válasz erre | Fegyelmezett könyörtelenség az ábrázolásban, de ez nem száz százalékos dokumentarista szikárság, néhol egészen hagyományos költőiség türemkedik be- "Az egyenruhás írisze izzott,/akár a sárga csillagok/tar ágak felett"; "A gyermek látta/az őrtornyokra dőlő árnyakat." (erősen esztétizáló beállítás). Ezeknek tulajdoníthatunk egyfajta tartalmazó, szelidítő, csillapító szerepet. Mindenképpen tudatosítják velünk, hogy verset olvasunk, ami egyrészt eltávolít az ábrázoltaktól, másrészt azt a vigaszt ígéri meg, hogy a dolgok végül mind szép és jelentőségteljes művészetté alakíthatóak. De ezek a megoldások jelentős kisebbségben vannak, így jó értelemben nem veszik el a szövegbe foglaltak súlyát.
"Auschwitz után barbárság verset írni", mondta ugye Adorno, rámutatva arra, hogy az a humanista-idealista polgári kultúra, amiknek egyik legnagyobb szószólója az akkori irodalom volt, nem tudta megelőzni az ember kivetkőzését önmagából. Azóta nagyon kézenfekvővé vált a szikár és eszköztelen megközelítés, bizonyos értelemben automatizmussá, holott a legerőteljesebb feldolgozások nem feltétlenül ilyen formában számoltak le az irodalmi hagyományokkal, vagy értékelték újra azokat. Borbély Szilárd életműve, benne olyan művekkel, mint a Tenger könnyek csillaga mindenképpen tanulmányozandó ezzel kapcsolatban.
Ez a vers mindenesetre biztos kézzel és intelligensen csinálja, amit csinál, íve van, sokkol, de ezzel tud is tenni valamit. Még nem szavazok. | 336. 335.
| 2025.12.05 12:12 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Záridő
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, a "sétáltak" szó szerintem nem illik ebbe a fegyelmezett, erőszakos közegbe - cserélném.
A 12. sorból húznám "úgy"-ot. A nyers, szikár közlésmód érzésem szerint jól működik a versben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tímea Lantos | 334.
| 2025.12.04 20:06 | Simon Adri - szerki -- meo | Apakép/jav.2/
|
| Válasz erre | Szimpatikus szöveg, szép a prozódia. Talán annyi, hogy a félredobott bábról nem az állás jut eszembe, hanem inkább az, hogy összecsuklottan vagy eldőlve hever. Lehet, hogy a báb helyett valami más hasonlat kellene a ruhákkal megpakolt járókerethez. | 333.
| 2025.12.04 09:19 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Apakép
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Egyetértek Kulin Borbála megjegyzéseivel. Csak a néhány, általa már említett apróság miatt szavazok egyelőre a múlására.
Nagyon várom a kész verziót, mert alapvetően erős és megrázó vers. Szentimentalitás nélkül nyúlni egy ilyen témához, nem semmi.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 332.
| 2025.12.03 09:41 | Siska Péter - szerki -- meo | Apakép/jav./
|
| Válasz erre | Határozott, tiszta vonalú, karakteres szöveg. A legerősebb benne szerintem a zárás, az, ahogy a kisfiú képével mintegy ontológiailag is visszacsúsztatja az apát az ősi, eredeti tehetetlenségbe, illetve a járókeret hasonlata, abban a személytelen kellékben tárggyá válik a magatehetetlenség, a gondozásra szorulók kiszolgáltatottsága. | 331.
| 2025.12.02 19:23 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Apakép/jav.2/
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, remek lett, örülök, hogy foglalkozott vele. Az előző verziót is marasztaltam, mert egy szavazat hiányzott a maradandokkhoz, de ennek a verziónak is megadom természetesen :) | 330. 329.
| 2025.12.02 08:45 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Apakép/jav./
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, megkapó és következetes. Két apró igazítási javaslat: az első versszak utolsó két sora szerintem letisztultabb lenne így: "Arca kisimult, / szép lett"; második versszak ötödik sorából pedig húzni javaslom az "s"-t (picit megakasztó egymás után két "s", javaslom hangosan is felolvasni a verset, sokat tud segíteni ezek kiszűrésében). | 328.
| 2025.12.02 08:06 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Apakép/jav./
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
A maradását támogatom, mert szépen beérett a szöveg.
Még egy apró megjegyzés, de nem muszáj figyelembe venni: az utolsó sorban szerintem felesleges az "úgy". Drámaibb anélkül.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 327.
| 2025.12.01 13:37 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Apakép
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Nagyon izgalmas vers, benne egy igazán nagy, erős vers lehetősége! Azért is írom, hogy "benne", mert tényleg csak kicsit faragni kellene a túlírásokon, és előáll a szobor. Az első versszakban pl. törölném, hogy "Máshogy nem mondhatom". A második versszakban talán a "hitt a rendben" elé jöhetne egy "újra" (mármint, hogy a háborús sokk után). A negyedik versszakban a névelőt törölném a kocsma elől. az utolsó versszakban picit segíteném az olvasót azzal, hogy a kép nem a múltból, hanem a jelenből való, az igeidőn változtatnék: Az otthonban most egy kisfiú fekszik / hozzá sem nyúl/... nem veszi be.... Nagyon szép, erős vers, örömmel szavaznám maradandónak kis változtatások után. | 326. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 |
|
