Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
190.
| 2025.08.17 14:59 | Siska Péter - szerki -- meo | Egy éjszaka
|
| Válasz erre | Ahogy a többiek is írták, erős képpel indít a vers. Van egy világos íve, a linearitása biztonságos, bár kicsit kiszámítható. A leggyengébb pontja szerintem is a zárás, explicitté teszi azt, amit a képek felépítettek, az egész versre jellemző lebegés egy közhelyen csapódik le, ami ki is lóg ebből az egyébként kompakt kis szövegből. Itt megszűnik a képiség, áttér a magyarázó regiszterre, pedig hatásosabb, kerekebb lenne, ha a bizonytalanságot nyitva hagyná.
A címet átgondolnám. Csak időkeretet jelöl, nem hívja be az olvasót ebbe a sűrű képi világba, sablonos, túl semleges ehhez a vershez. A barna moraj szinesztéziája számomra határeset, viszont úgy érzem, hogy a harmadik versszak után a hajnal nagyon hirtelen zúdul rá az éjszakára, szerintem a szöveg elbírna még egy köztes lépést, illetve a második strófában a "bekúsztak" helyett is valamilyen könnyebb, szellősebb, atmoszférikusabb igét keresnék, ami jobban illik a képrendszerhez. | 189.
| 2025.08.16 15:46 | B. Dezső - szerki -- meo | Egy éjszaka
|
| Válasz erre | Ez a vers valahogy nincs készen, a fülke-szobában történő mozdulatlan utazás, a sötét színeváltozásai a hús-zöld kukoricatáblákkal egy reményteljes költemény kezdőakkordjai lehetnének, mindenképpen a "Fájt az ébredés." - sor nélkül... | 188.
| 2025.08.16 15:24 | B. Dezső - szerki -- meo | Rend a lelkem
|
| Válasz erre | Egy lakás ízekre szedése valóban embert próbáló feladat. A játékos, sürgölődés közbeni költői lábjegyzetek happy endje, hogy délutánra kész a lakás, és talán a vers is. Korányi-kolléga anarchia pártisága enyhén megfontolandó, poétikai szempontból, itt-ott esetleg érthető lehet. A lezáró sóhaj jogos, de nem tesz jót a versnek. | 187.
| 2025.08.16 14:14 | Simon Adri - szerki -- meo | Egy éjszaka
|
| Válasz erre | A vers az álom és az ébrenlét határán játszódik, ahol a kukoricatáblák „hús-zöldje” és az ablaküvegre vetülő fények egyszerre mutatnak természeti képet és belső látomást. A mozdulatlan test és a betolakodó, lassan mindent elborító éjszaka olyan, mint a tudatot átmosó álom: szelíd, mégis nyomasztó. A fülke képe elindít egy finom allegóriát, mozgásba hozva az addig statikus képet. A „hajnal barna moraja” már a felébredés előjele, amely nem felszabadít, hanem éppen a szépség és az álomszerű teljesség elvesztését hozza. Az utolsó sor – „Fájt az ébredés” – kijózanító zárás: a valóság kevesebb, szegényebb, mint az álom, viszont versszárásnak is szegény, hiányos.
Javaslat: a verskezdő 'emlékszem' után jó lenne egy kettőspont, amely tagolná, keretezné a történetet, és az 'akár' helyett inkább 'ahogy' illene nylvtanilag-logikailag a versbe.
Valami erősebb zárás kellene, ez így túl sablonos, lapos. | 186.
| 2025.08.15 13:41 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Rend a lelkem
|
| Válasz erre | Egy kis káosz, anarchia jót tenne a versnek, például "lesben áll a törlőrongy / szöknek a gipszfikurák / a mosógépben szédülten hánynak a ruhák / Tarzan kipurcant / lezuhan a liánról / arcomon lengedez a fáradtság"
Kicsit elrugaszkodottab képekre lenne szükség, így egy kicsit sablonos, és föleg nem elég rendetlen ahhot, hogy hatásos legyen az amúgy sem túl jó befejező sor. Határeset, de nálam reset, azaz múlik így. | 185.
| 2025.08.15 13:08 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy éjszaka
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Nagyon egyedi, erős-lágy képek vonulnak végig ezen a versen is. És megint a zárlat, ami nekem szerkesztőként gondot okoz. (Más zárlat más szerkesztőknek.) A "Fájt az ébredés" helyett, Nikolettet (nem szó szerint idézve): megérdemelne egy méltóbb befejezést. Egyelőre nem szavazok (nem akarok a 'maradósság' útjába állni). | 184.
| 2025.08.15 08:57 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Egy éjszaka
|
| Válasz erre | A vers egyik erénye a sokféle megfejtési lehetőség. Ugyanis el kell döntenem nekem mint olvasónak, hogy most a saját ágyadban álmodsz-e, vagy abban a vonatfülkében, amiben utazol, és suhansz a kukoricatáblák között, valami felé, vagy valami elől! Persze hogy mindenkinek fáj az elválás is, és az új dolgok megszokása is. Gyakorlatilag az embernek fáj az élet, s ezt ez a vers szépen hozza, ahogy a művelt japán mondaná. Én marasztalom épp a tömörsége és a "lebegő" mondanivalója miatt, azaz a megfejtésének többféle lehetősége okán. | 183.
| 2025.08.15 08:53 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Rend a lelkem
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
A szellemi és a fizikai lét szépen szétválasztódik ebben a versben, ami humoros is, tragikus is (ha a női "leosztott" feladatok elvégzését nézzük), komikus is, ha például meztelen csigáknak láttatjuk a tésztadarabokat, mindeközben végig hiteles és szép.
Bizony, sok feladat van, ami után ránk is ránk férne egy alapos nagytakarítás. Én marasztalom, mert nem látok benne semmit, amit változtatnod kellene. | 182. 181. 180.
| 2025.08.11 17:23 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | elmozdulás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Láttam ezt a változatot, természetesen. Az adatbázisban nincs módosítva, ezt jeleztem. Ezt már csak szerkesztő teheti meg. György lehet, még véleményekre várt. Az enyém egy a többieké között. | 179.
| 2025.08.11 16:56 | Tímea Lantos -- re: meo | elmozdulás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Tudom, hogy jószándék volt a szavaiban. Hálásan köszönöm. Egyébként a módosított vers is itt van a meók között, picit lentebb. De beillesztem:
elmozdulás
az urna melletti
fénykép az enyém lett
kaptam –
mementó nekem
a komódra tettem
ha nem néztem rá
fojtogatott a bűntudat
ha ránéztem
mintha
kifutott vonat után integetnék
nem tudva ki mozdult el
nem dobhattam el úgy
mint kezelt villamosjegyet
öt év után
úgy állítottam a polcon
hogy aranygerincű
könyvnek lássam
már nem néz rám
bátyám kék szeme –
talán jobb így
arra a bányatóra emlékeztetett | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 178. 177. 176.
| 2025.08.11 12:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | elmozdulás
|
| Válasz erre | Régen a halottat felravatalozták, a hozzátartozók és ismerősök megtekintették, lezárták a koporsó fedelét és a halottat eltemették. Az urnás temetéseken a halott fizikai valójában nincs jelen, ezt pótolja az urna melletti fénykép. De mi legyen a fényképpel? Kialakulóban lévő, vagy lassan már természetes szokás, hogy a képet a halotthoz közel álló személynek ajándékozzák. De valóban olyan öröm ez? Van akinek igen, de van akinek nem. A versbeszélő öröme nem egyértelmű, sőt, amit kapott, inkább feldolgozhatatlan teher. Ezért jó és kifejező szó az ajándék ebben a versben, valójában egy elhallgatott kérdés: mit kezdjek vele?
Sok minden meghatározza, hogy viszonyulunk egy ilyen helyzethez. Itt a vers végén van a sokkoló bejelentés: a halott báty, kortárs, nem olyan személy, akire természetes az emlékezés, nem egy nagymama, dédnagymama, aki 'szép kort ért meg', akit szerettünk, de akire már úgy emlékszünk, hogy de jó, hogy volt nekünk, de jó, hogy olyan gazdag élete volt.
Lehet, hogy vannak a versnek hibái, minden lehet 'még jobb', de ebben a formájában is érdekes, figyelmet felkeltő szöveg. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tímea Lantos | 175.
| 2025.08.09 21:54 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Csapások/jav./
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, a harmadik versszak annyira erős, hogy az utolsó két sor szinte súlytalannak, kissé lustának hat. A "lombhullatók
márványfelhők alatt fuldokolnak"-ig fölfelé ível a vers, ezután valóban jó ötlet az ereszkedőbb hangsúly, viszont megérdemelne egy mélyebb zárást. | 174.
| 2025.08.09 12:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Bizonyosság
|
| Válasz erre | Nagyon gyorsan ugrik át a természeti képről a misztikus felismerésre, nem alkot hidat a kettő között. Az olvasó olyan beállítottságára apellál, amit éppen a versnek kellene megteremtenie. Ennek ellenére működik a további három versszak, bár a "próba" kifejezés nagyon magával hordozza a New Age világkép kommerszebb salakját. A "huszonegy gramm" lelken sok múlik, nagyrészt az teszi személyessé és egyedivé a 'misztikus belső lényeg értékes- felületes külső lényeg kevésbé értékes' felismerést; de mégsem elég önmagában, hiszen nem lett kellően meggyőző a konkrét tapasztalattal való összekötés. | 173.
| 2025.08.08 13:36 | Siska Péter - szerki -- meo | elmozdulás
|
| Válasz erre | Hatásos az a paradox szituáció, melyben az emlékezet tárgya zavaró fizikai jelenléttel bír. Engem kicsit zavar a kezelt villamosjegy, túl explicitnek érzem, illetve a "kaptam - ajándék nekem" szerintem is olyan sallang, melyet le kellene nyesni. Megkockáztatom, hogy az urnát is elhagynám, jobban működne egy távolabbi nyitás. | 172.
| 2025.08.08 06:04 | Bak Rita - szerki -- meo | Tovább
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Én is soknak érzem az utolsó versszakot, elég lenne egy mondat az alábbiakból: "de ne írj nekem!
Ne keress!
Ne nézz vissza!"
, illetve az utolsó két sort is elhagynám. | 171. 170. 169. 168.
| 2025.08.06 08:24 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Tovább
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Tudom, ha valaki olyan tanácsot ad, ami úgy végződik, hogy "én így írnám", vagy "ezt én így oldanám meg", akkor az egy másik vers lenne (bizonyos mértékben), amit a szerző nem szívesen fogad meg, épp azért, mert az egy másik vers lenne. Épp ezért én is azt javaslom neked, hogy az utolsó szakot elhagynám, illetve átalakítva rövidíteném, vagy átírnám. (Inkább elhagynám.Főleg ezeket: Jó, hogy láttalak,/ de ne írj nekem! / Ne keress! / Ne nézz vissza!)
Mivel előtte a sámán motívum engedi, én csak két sort írnék a végére, például így:
Nem látok mást,
csak két kísértetet.
(Azért a sorcsere, mert a sámán ha táncol, látni akar valamit, vagy valakit, többnyire halottat, vagy a múltat, épp azt, amit te teszel.)
Még várok másokra is a szavazással, és rád is, mert így még képlékeny a vers, és a zárása szerintem így csak lehúzza. | 167.
| 2025.08.05 14:39 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Pillanat
|
| Válasz erre | "fény hervad / muskátli szirmokban" - ez költészet, itt előbukkannak a megfigyelő képességei, a többi viszont csak újságpapír, amibe a törékeny tárgyat csomagojuk. Az utolsó szakasz kifejezetten zavaró, nekem nem hihető. | 166.
| 2025.08.04 23:40 | B. Dezső - szerki -- meo | Pillanat
|
| Válasz erre | Lehet, hogy érzékenynek tűnő vers, de véleményem szerint a szerzőnek ennél sokkal jobb művei is vannak. Itt egyik egység sem mutat fel semmi figyelemre méltót a szép szavakon túl, sem gondolati, sem hangulati értelemben. A csend, a szemhéjak és a végtelenség... Egy diófa alatti haikut talán még megérne az ügy, ha másképp lenne az egész megírva, mivel a szándék pillanata azért még ott lebeg a vers fölött. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 |
|
