Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
241. 240.
2025.09.29 19:29 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Csapások/jav.2/
|
Válasz erre | Úgy érzem, ez a vers ott ér véget, ahol Nemes Nagy Ágnes "Fák"-ja (és sok hasonló írás) elkezdődik; a természet szenvedése, ami itt végletesen lesújt, ott irányt ad, aktivitást ösztönöz. Nem azt akarom mondani, hogy ennek az írásnak a konklúziója alcsonyabbrendű lenne, hiszen mint mondani szokás, egy történet csak attól függően optimista vagy pesszimista, illetve komédia vagy tragédia hogy hol állítjuk meg. Itt viszont úgy érzem, nem nyer kellő indoklást, hogy a lírai ént miért taglózza le ennyire az, hogy a fák fuldokolnak a márványfelhők alatt, mi készteti ilyen mélységes azonosulásra velük, amit nem tudhat feloldani egy "meg kell tanulni itt a fák/kimondhatatlan tetteit"-szerű befejezés. A második szakasz persze elég mélyen belenyúl egyfajta sajátos szemléletmód ábrázolásába, de mégis. | 239.
2025.09.28 23:30 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | PRÓZA CSICSÍJA, BABÁJA
|
Válasz erre | Gratulálok, nagyon erős szöveg! Apró javításokat tennék csak, például az első bekezdésben van egy felesleges gondolatjel: "– Az asszony nem néz rá", illetve kivenném a három pontot mindenhonnan, de ezek tényleg parányi dolgok. | 238.
2025.09.28 23:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Csapások/jav.2/
|
Válasz erre | Sokkal jobb ez a befejezés, mint az előző kettő, ahol egyszerű humanista panaszok zárták le az ígéretes látomás-áradat megindulását. A "ropogott a csend" nagyon eltalált, pontos. Azonban még most sem eléggé tisztázott, hogy hova fut ki a természettel való azonosulás, vagy ha nem is azonosulás, a harmadik egység empátiára hajtó megszemélyesítése, ami a ma divatos kifejezéssel "tétet" visz a versbe. Az első verzióban volt egy felnövekvés-érés dimenziója a következtetésnek, a másodikban egy én-mások szembesítés- zamata, azonban itt, bár az utolsó sor méltóbb, megválaszolatlanul hagyja ezt a 'tétet'. De egyelőre nem szavazok, várok még más szerkesztők véleményére. | 237.
2025.09.28 19:51 | Bak Rita - szerki -- meo | Csapások/jav.2/
|
Válasz erre | Kedves Tímea! A javított verzióban erősebb lett a vers zárása, mint az eredeti változatnál. Ha jól olvastam, volt olyan kritika az eredti verziónál, amely hiányolta a vers erős zárását, ez most megoldódott. A költemény több i részét is jól megírtnak gondolom. Rita | 236.
2025.09.28 17:53 | Farkas György - szerki -- meo | Hazafelé
|
Válasz erre | Én ugyan múlikkal szavaztam, de nem jeleztem, hogy miért. Az utolsó két sor teljesen felesleges, magyarázó jellegű. Amit előtte írtál, az nagyon rendben van, szép. Viszont a zárásra nincs konkrét ötletem, ez a te versed, lehet, nem is kell több, de az utolsó két sort mindenképp húznám, mert nincs benne költészet, csak ténymegállapítás. Arra akarok utalni, hogy írsz egy jó verset, de a végén próbálod magyarázni az olvasónak miről is, vagy miként szólt. Ne félj, érteni fogja. Nem kell, mert disszonáns lesz. Maradjon meg a költői szabadság. Maradjon az olvasói értelmezés | 235. 234.
2025.09.26 17:27 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Hazafelé
|
Válasz erre | Kedves Tímea, megkapó sorok, helyenként igazi esztétikai élmény volt olvasni. Az utolsó két sor nagyon kivisz a flowból, inkább naplóba illő, nem hozza a vers erejét, mindenképp húzni javaslom. Zárás viszont kellene neki. | 233. 232. 231.
2025.09.24 12:51 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Kontúr
|
Válasz erre | A tragédiára való utalás épp a kellő mértékben szerepel a versben, nem kell megnevezni, hogy melyik nagy emberi tragédia az, amelyiket nem tud elmondani az, aki végigélte. Épp most vagyok a számomra elérhető Isaac Bashevish Singer könyveinek utolsó darabjánál, a Mesügénél (talán a tizedik Singer könyv egyhuzamban). Sok könyvében szerepel ugyanez az élethelyzet, amikor valaki/k nem tudja/ják elmondani azt, amit átélt/átéltek, mert valami gombóc jön a torkába/torkukba ilyenkor. Az említett szerző regényei is ilyen döbbenetesek, mint ez a vers. Polcz Alaine világháborús visszaemlékezéseit olvasva el bírom képzelni, mekkora kínt okozott neki, amikor írta őket. Bár épp ezzel "tette túl magát" a traumákon. Én marasztalom. | 230.
2025.09.23 22:34 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Kontúr
|
Válasz erre | Kedves Tímea!
Szép, de szűkebbre lehet szabni. Például: 'mesélni kezdte' vagy a második versszakban felesleges a "De". A megakadt helyett szebb lenne az elakadt.
Üdv, Márk | 229.
2025.09.23 16:16 | Siska Péter - szerki -- meo | Hátrahagyott
|
Válasz erre | Szépen, tudatosan építkezik ez a szöveg. Én a "jobbnak látta" illetve a "megbicsaklik" kapcsán érzem azt, hogy túl köznapiak ehhez a regiszterhez, nincs kellő súlyuk, ezeken, a második strófa első sorain lehetne még csiszolni. A cím sem rossz ugyan, de könnyen csúszik a múlt és a túlélők topszai közé, és miért is ne törekednénk az igazán hatásos címválasztásra? | 228.
2025.09.22 08:17 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Hátrahagyott
|
Válasz erre | Kedves Tímea, szerintem ilyen egy igazi mai vers. Sallangok nélküli, többféle olvasatot adó, mégis a hangulata, a tragikuma egyértelmű, és sz utalások ellenére is "univerzális", "általános érvényű". Marasztalom, perszehogy. | 227. 226.
2025.09.19 08:38 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | azután
|
Válasz erre | Kedves Tímea, kicsit kidolgozatlan ez a vers, mindenképp kibontanám, tisztáznám. Ami nagyon szép belőle: papírlámpák alatt / parázs-bokák villantak. a szerelem alázat - nem érzem megalapozottnak ezt a kijelentést. A zárás patetikus. | 225. 224. 223.
2025.09.16 08:49 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Világaink
|
Válasz erre | Kedves Tímea!
Nem a sűrítés, tömörítés miatt van baj, hanem a "csapongás" miatt. Azaz, nem érzem kiforrottnak gondolataidat, véglegesnek pedig aztán végképp nem. Nem szoktam elolvasni azt, ki mit írt eddig a versre, az első rögös kép zavarosnak tűnik, nehezen asszociálható belőle az állítmányra. Én elhagynám az első három sort teljesen, és a negyediktől indítanám a verset, más befejezést keresve neki. A záró sor trivialitása pedig végképp nem szükséges a versbe. Sajnálom, de így nem tudom marasztalni. | 222.
2025.09.14 22:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Világaink
|
Válasz erre | Koncentrált, ígértes, ugyanakkor nem teljesen egyenletes darab. Az indítás hasonlata számomra zavaros, nehezen kapcsolódik a további asszociációkhoz. A közelségtől való félelem átcsúszik egy belső, lelki reakciómagyarázatba ("De ha közel engedsz, megdermedek"), ez a pszichologizálás pedig gyengíti a verset. A "rád varrt világ" továbbra is a legerősebb része, ahogy az előző változatban is az volt. A zárás deklaratív, lehetne invenciózusabb, szerintem érdemes lenne a vers képi világához visszacsatolni. | 221.
2025.09.12 22:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tovább (jav.)
|
Válasz erre | Az eleje nagyon komolyan indul, következetes, nincs benne szinte semmi fölösleg, azonban a "csukott szemmel paskolom/arcomra a sarat,/és sámántáncot járok." megzavarja a tónust, majdhogynem elrontja az egészet; a versnyelvben semmi sem indokolja ezt a szóhasználatot, még ha más versei misztikus szemléletével párhuzamba is lehetne álltani. Bármennyire is kaotikus mozzanat, mégsem bontja le azt a sterilitást, amit Mária kiemelt, sőt, azt hangsúlyozza, hogy amit olvasunk, az megcsinált szöveg, nem tisztázó, hanem elnézendő absztrakciókkal. Pedig az első versszak és a kompozíció igazán intenzív és hatásos. | 220. 219.
2025.09.11 12:59 | Fűri Mária - szerki -- meo | Megérkezés
|
Válasz erre | A nemes vadember és a természeti népek egyáltalán nem jutottak eszembe (persze nem zárom ki, hogy a költőnek esetleg igen). Inkább az első szerelem. Lehet, hogy nem is kellene kimondani, de egy lezáró sorra szükség van. Nálam ezzel a megoldással is marad. | 218. 217.
2025.09.09 20:52 | Bak Rita - szerki -- meo | Ámulat
|
Válasz erre | Kedves Tímea! Ebből a versből ezzel a sorral kezdenék valamit: "Miért szeretném magamra venni/a rád varrt világot" és egy teljesen új verset írnék belőle. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 |
|