Türjei Zoltán
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
203. 202. 201.
| 2019.02.10 14:01 | Türjei Zoltán -- aRTISTÁK cÉRNASZÁLON
|
| Válasz erre | Kedves Dokkolók!
Február 21-én 17 óra 30-tól zenés irodalmi estet tart alkotócsoportunk a Magyar Írószövetség könyvtárában, az Ex-Librisben. Mindenkit szeretettel várunk.
Jahoda Sándor, Kókai János, Türjei Zoltán
közreműködik: Kókai János - mandolin, Varga Zoltán - billentyűk | 200. 199.
| 2018.12.17 23:29 | Papp Gréta - szerki -- meo | Elvirágzás
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Alapvetően jó szöveg, a zárlat különösen tetszik. Az első sorban az élet szót kicserélném, túl nagy szó ebbe a versbe. Azt a sort pedig, hogy “Soha nem tudom meg, hová viszik” kihúznám, mert a következő sorban kifejeződik ugyanez a “tudatlanság”.
Szerintem azzal lehetne még játszani, mi mindent csinálhatnak még a kenyérmorzsákkal... | 198.
| 2018.11.22 15:04 | Papp Gréta - szerki -- meo | Amije van
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán,
szerintem nem elég erős a kapcsolódás Kosztolányi versével. Jól indul a szöveg, de az az érzésem, hogy nem jut el sehová. A zárlat nem logikus, nincs semmiféle kapcsolat az előző sorokkal, és ezt jelzi is a sortörés. Oda hiányzik valami, jobban meg kell alapozni a zárlatot, vagy más irányba elvinni a szöveget, akár a Kosztolányi-vers elengedésével is... | 197. 196.
| 2018.11.04 23:09 | weinberger -- Váróterem
|
| Válasz erre | A vershez közvetlenül nem tartozik, amiről itt most írok, de a helyszínhez igen. A laborhoz, amelyben bizonyos hétköznapokon 7 és 9 óra között veszik le a páciensektől a nedűket, egy viszonylag nagyobb váróterem tartozik. Akármilyen korán érsz oda a klinikához, sorba kell állnod a sorszámadó gép előtt. Mivel évente el kell ezt végezned, tudod, hogy nagyjából és átlagosan 40-70 percet kell majd várakoznod.
Be is ülnek a kinyíló váróterembe a páciensek. Inkább idősebbek, de vegyes a társaság. (Jól megfigyelted, Zoltán, mi mindennel ütik agyon az időt.) Egy dolog feltétlenül közös bennük: könyv egyikük kezében sincs... | 195. 194.
| 2018.11.04 21:26 | Türjei Zoltán -- a váróteremhez
|
| Válasz erre | Kedves Mindnyájan!
Örülök, hogy tartalmas beszélgetés bontakozott ki a versem kapcsán.
Nem szívesen elemzem vagy magyarázom a saját versemet, mert a lényegtől fosztom meg. Abban hiszek, hogy ha jó egy szöveg, akkor annak olvasója maga is alkotójává válik attól függően, hogy őbenne mivé lesz az anyag. Úgy érzem a kérdések okán mégis egy kicsit személyesre kell vennem. Szeretném leszögezni, hogy ezt a verset nem tartom a legjobbak közül valónak. Ezt Ti is nagyon pontosan visszajeleztétek. (Míg mondjuk a múlt heti Rapszódia az időről címűt, igen. Nem is bontakozott ki diskurzus alatta.) Persze azért abszolút vállalhatónak tartom, de hogy úgy mondjam, nem hiszem, hogy ezzel íródnék be az irodalomtörténetbe. Azért gondolom költészetnek, mert túlmutat önmagán. Van egy teljesen eszköztelen állapotfelmutatás a maga egysíkú, de sodró dikciójával. Ez azonban határozottan belehelyezi az olvasót a váróterem "miliőjébe" és ezzel megadja a lehetőséget, hogy mindenkiből felszínre hozza az ebben a helyzetben tapasztaltakat és hozzáadja annak belső, mentális aspektusait. Ezek nyilván nem pozitív tartalmak. Az ilyenkor megélt szorongást, fájdalmat, nem konkrétan mutatja fel a szöveg, csak felidézteti. Ebben a helyzetben az emberek között nincs nagy különbség. Mondjuk, mintha fekete-fehér filmet néznénk, ám aki kijön a rendelőből, színesben látszik. Ő különbözik a többiektől. Így, vagy úgy, de túl van rajta. Akár megtudta, hogy nincs nagy baja, akár azt, hogy halálos beteg, akár túl van egy fájdalmas beavatkozáson, akár megúszta, ő már kizökken ebből a közös szorongás-várakozásból. Tényleg nem akarom túlságosan boncolgatni, de azért remélem sikerült valamelyest válaszolnom a kérdésekre.
Üdv:
TZ | 193.
| 2018.11.03 19:34 | weinberger -- valahogy így
|
| Válasz erre | Szerintem az itt kialakult beszélgetés mindenképpen pozitív példaként szolgálhat egy adott szöveggel kapcsolatos "nemhivatalos", de annál részletesebb vélemények kifejtésére, legyenek azok akár méltatóak, akár megkérdőjelezőek. Tudjuk: ahány befogadó, annyi olvasat; azonosulás vagy idegenkedés, vélt értékek vagy vélt hiányok számbavétele. Jó lenne, ha legalább ennyi meglátás sorakozna minden opusz alatt. | 192.
| 2018.11.03 18:56 | Tiszai P Imre -- Váróterem
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán
Én csak egy dologra lennék kiváncsi: mitől változik meg a váróteremből kilépők ruhája?
köszönöm a válaszod.
üdv
- i - | 191.
| 2018.11.03 18:04 | Bátai Tibor -- RE: Váróterem — asszociációk
|
| Válasz erre | Nos, nekem átjön, ami Miklósnak nem, és ami Marának – úgy tűnik – legalább is kérdőjeles.,
Nem azért, mert a költői eszközök fenntartják vagy fokozzák a szövegBEN a feszültséget.
És nem is azért, mert a zárlat csavarja („más a ruhájuk”) olyan nagyot szólna (bár, félreértés ne essék, szerintem nem is „sül be”).
Hanem mert a szikár, leíró szöveg a maga – Miklós által találóan emlegetett – neutralitásával BENNEM kelt és tart fenn feszültséget egészen a zárlatig, pontosabban a szöveg végéig.
Talán mert éppen eleget jártam, ültem ilyen várótermekben, matattam vég nélkül táskában, fejtettem keresztrejtvényt, nyomkodtam mobilt, néztem falat meredt szemmel, hallottam elhangzó neveket (stb., stb.), és a szöveg NEM EGYSZERŰEN ezeket az emlékeket, mozzanatokat hívta elő belőlem, hanem azoknak az asszociációknak legalább egy részét is, amelyek elsőként anno e történések során felötlöttek bennem.
És mire Türjei Zoli írásának a végére értem, az olvasott szöveg hatására BENNEM ezekből az asszociációkból FÖLÉPÜLT EGY PÁRHUZAMOS, magánhasználatú SZÖVEG (ha úgy tetszik vers), AZTÁN újraolvasás közben (mint amikor elfordítjuk a kaleidoszkópot) EGY MÁSIK (és így tovább).
Nem állítom, hogy egy lírai műnek („versnek”) ez a „normális” (avagy „normatív”) hatás- és működési mechanizmusa, de azt igen, hogy ez az írás számomra így határozottan MŰKÖDIK. | 190.
| 2018.11.03 17:33 | Wesztl Miklós -- re: Váróterem
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán, ha - ahogy mondod - arra a gondterhelt várakozásra szeretted volna kihegyezni a versedet ami egy élet-halál kérdés lebegésével kapcsolatos, hogy talán most dől el a sorsom, no ez nem sikerült. Nem jött át. Hiányzik a fókuszálás, a feszültség. Hol van a ki nem mondott aggodalom legalább? Enélkül csupán egy átlagos unalmas várótermi nap pár órájának átlagos leírását kapjuk. Semmi impulzus, vagy , újszerű meglátás nem érkezik a szövegből amit eddig ne tudtam volna.
Ez így kevés sztem. A téma jó és te elég érzékeny is vagy hozzá, csak máshogy kéne összerakni. Annyira neutrális a szöveg, hogy a vége, a "zárlat" nem okozza a várt vagy vélt katarzist.
üdv: M.
| 189.
| 2018.11.03 17:23 | Kosztolányi Mária -- Kérdés, a szerkesztőkhöz is
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Ne haragudj, hogy pont ennél a versednél kérdezem meg, de gyakran nem találom a kortárs versekben a költészetet.
Már többször is elolvastam, de nem. Vagy nem jól értelmezem?
Érezni kellene? Megmondaná valaki, hogy hol van?
Tisztelettel kérem elnézésedet, tudom, hogy neved ott van a jók palettáján, pont ezért értetlenkedem.
Tanulni jöttem ide és most elkelne a segítség.
üdv,
m.
| 188.
| 2018.11.03 16:51 | Türjei Zoltán -- re: Váróterem
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Miklós!
Ez csak annyit jelent, hogy nem értetted a verset, de ez is egy kritika. Azt állítani, hogy ezt poétikának hívni erős túlzás, az azért erős túlzás. Míg a váróteremben ücsörgés valóban hétköznapi, ami közben történik, már könnyen lehet, hogy élet-halál kérdése. A vers csak látszólag történik a váróteremben, valójában bent dől el minden, ahová mi nem lépünk be. Csak várunk. Ebben a várakozásban mindenki egyforma - nem tudja még mi lesz vele. Csak az különbözik tőlük, aki már kijött onnan. Persze ha egy verset magyarázni kell, akkor már felesleges. Olvasatod ettől függetlenül információ számomra.
Üdvözlettel:
TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Wesztl Miklós | 187.
| 2018.11.03 14:03 | Wesztl Miklós -- Váróterem
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán, elolvastam versedet többször is és megállapítottam, hogy hétköznapi. Tehát a való élettel foglalkozik. Ez jó. De csak ennyi pozitívumot tudok mondani erről. Érdektelen semmitmondásba fullad ez a vers és ráadásul inkább próza ez. Ami nem lenne baj, ha lenne benne mondjuk feszültség ( de nincs) vagy kontrasztok ( de nincs) vagy ellenpontozás ( de nincs) vagy többrétegűség ( de nincs) vagy érzelem ( de nincs) vagy cselekmény ( de nincs) vagy lenne valami íve, vagy magva, vagy legalább valami említésre és megjegyzésre méltó mellékzöngéje, ha már a fősodor maga az állóvíz ugyebár.
Kétségtelenül van a létezésnek egy amolyan speciálisan utcai, illetve postai, illetve várótermi változata, amikor a" látszólag nem történik semmi sem" -ből mégis kibomlik valami általános, vagy mondjuk önreflexió.
De itt erről sincs szó. Érdektelen történések egyszerű leíró mondatokkal lejegyezve. Szóval kevés. Poétikának hívni ezt bizony erős túlzás. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Türjei Zoltán | 186. 185. 184.
| 2018.11.03 09:57 | Papp-Für János - szerki -- meo | Váróterem
|
| Válasz erre | Kedves Zoli, nagyon nyüzsgő, lélegző versbeszéd, én egy pontot tartok gyengének, mégpedig a falat meredten bámuló szemek sort. Ha mindenki matat, telót nyomkod, nyafog, ez a meredt exponálás megállítja azt a nyüzsgést ami épp a szöveg nagy erénye. De persze ez csak részletkérdés most...
pfj | | A fenti posztra érkezett válaszok: Türjei Zoltán | 183. 182. 181. 180. 179. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
