Tikkel Lajos
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4.
| 2026.07.05 20:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az óbor dicsérete
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
A bordal, mint műfaj, gondolhatnánk, sokat elbír. Így is volt a régi időkben, amikor szüreti mulatságok szekereiről harsogtak a dalok(hol van már az ókori dicsőség?). Ám most, a huszonegyedik században, kortárs költőként valami aktuális tartalommal kellene megtölteni.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 3.
| 2026.07.05 19:19 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az óbor dicsérete
|
| Válasz erre | Ebben a versben már sokkal elevenebb, kisajátítottabb nyelvhasználat működik, az első két sor egészen bravúros a "para a frázis"; "parafa áz' is" asszonáncával, ahogyan mindkettő súrolja a kimondatlan 'parafrázist'. A továbbiak azonban enyhébb hőfokon izzanak, megismétlik a köszöntők, alkalmi versek általánosabb fordulatait, rímtechnikában is mögötte maradnak a felütésnek, a szavak főleg ragjaik által csengenek egybe. Ezt persze nem lehet annyira kifogásolni, ha a szótövek maguktól is rímelnek, mint a "fakad(hat)"- "akad(hat)"-nál, de még ilyenkor is van némi rossz mellékíze a ragrímnek. | 2. 1.
| 2026.07.05 19:09 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A parton
|
| Válasz erre | Szép lendületű, a formai kötöttségekkel, rím- és ritmikai szabályokkal együtt élni képes vers, ám gyakran ismétli magát és nem igazán halad az elejétől a végéig újabb gondolatok, újabb szempontok felé. Az álmok feladása/ követése eléggé közhelyes fordulat, nem kellene háromszor is visszatérni hozzá. A harmadik versszak nem megy elég messzire abban, hogy leírja a szabadság ellenségeit, nem tudjuk meg belőle, miért akarják korlátozni az embert, nem nyerünk a működésükről újszerű, összegző fogalmat, költői tömörítést, vagy felszabadítóan megnevettetni tudó karikatúrát. Aztán az sem tesz jót a versnek, hogy a hajózást olyan nagy általánosságban hasonlítja a szabadsághoz, nem használja ki, hogy a témában sok minden megragadható egyenként és hasonlítható a szabadság keresésének más-más részletkihívásaihoz.
Hogy egy példát mondjak arra, hogyan lehet magas szinten használni ilyen motívumokat, ajánlom elolvasni Adytól az 'Új Vizeken járok' verset. Itt eleve kérdésessé válik, hogy a hajózás, legyen bár mámorító élmény önmagában, többet ér, ha "új vizekre", felderítetlen irányokba jut. Van aztán egy olyan sor, hogy "Röhögjenek a részeg evezősre.", ami a hajózás egyik részletkérdését véve kifejezi, hogy a szabadságkereső ember hajtóereje, motivációja lehet idétlen, kellemetlen, alantas, a nemes céljaihoz méltatlan is, ám esetenként éppen ez juttatja előre- vagy ha nem is előre, oda, ahová más nem merészkedett még, és nincs oka szégyenkezi miatta a közönségnek; "Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze...". Felmerül ebben a versben az "álom" is, de nem konvencionálisan használva, ahogyan minden ember fejében él szállóige gyanánt; Ady Endre azt írja, hogy "Nem kellenek a megálmodott álmok", vagyis a szabadságkeresés még a szabadság megélésének szokványos területére is áttevődik, az elvágyódás meghatványozódik. Azt pedig, amit az itteni vers úgy old meg, hogy "hagy mind magad mögött a kételkedőket", Ady olyanformán intézi el, hogy egészen szállóigévé formálja az unalmasok gúnyolását: "Én nem leszek a szürkék hegedőse"- a képben lefest egy kis jelentet, ami ábrázolja azt is, hogy mit várnak tőle a húzódozók; a kisszerű életből nem kizökkentő szórakoztatást, művészeti igazolást a létformájuknak, ami viszont a művészet eredendő ellentétje; a szürkeség. Érdemes még megnézni azt is, hogy Ady a talán leghatásosabb sorokban ("Új horizonok libegnek elébed,/ Minden percben új, félelmes az Élet"; "Nem kellenek a megálmodott álmok"; "Én nem leszek a szürkék hegedőse,/ Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze") egyáltalán nem ragaszkodik a címadó- és versszervező hajózási allegóriához, azt csak ugródeszkaként használja, kezdetben ugyan rá támaszkodik, de később már csak a refrénben hagyja érvényre jutni és univerzális kijelentéseket tesz.
Ehhez persze eljut ez a vers is, ám nagyon általános dolgokat mond; különösen a "Ha vannak álmaid, eredj, kövesd őket!" elkoptatott. Ajánlom versolvasáskor megfigyelni, hogy egy-egy nagy költő egymástól milyen távoli szempontok szerint jár körbe egy-egy témát, és hol mond mást, mint amit az olvasó várna, mint amit a közgondolkodás, a közhelyek felkínáltak volna neki; ha alkot egy képet, ami játszik bizonyos népszerű frázisokkal (pl. a már említett "Nem kellenek a megálmodott álmok", vagy például József Attilától a "[gazdag ember] Szivére veszi terhünk, gondunk./ Vállára venni nem bolond..." (a 'Vigasz' című verséből)) akkor ezzel milyen többletet ad hozzájuk, mennyivel többet mond, milyen érzékeny húrokat tud megpendíteni vele nem csak értelmileg, hanem érzelmileg is. | 0 |
|
