Tikkel LajosTikkel Lajos költőnek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
91.
| 2026.10.01 12:33 | Fűri Mária - szerki -- meo | (H)őskor
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
Ez már majdnem Romhányi. Nagyon hasznos őt utánozva és olvasva rímelést és szellemességet tanulni. A rá jellemző irodalmi minőséget is célozza meg! | 90. 89.
| 2026.09.21 18:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Ingerküszöb
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Lajos!
Bocsásson meg, nem vettem észre az üzenetét. Ezentúl jobban fogok figyelni. A bővítést inkább a vége felé látom érdemesnek az "A jól ismert papírillat..." kezdetű versszaktól az "Ő az, aki elsőként jön"-kezdetű versszakig tartó betoldás szerintem túlmagyaráz. A versben pont azt találtam az egyik erősségnek, hogy néhány versszakkal olyan jó tömörséggel körvonalazta az alakot.
A bővítés úgy lenne igazán nagyszerű, hogy a Józsi Bácsi által megtestesített attitűdöt valamilyen univerzális díszletben helyezi el, kiterjeszti, mint elvet és programot akár a költészetre nézve- felkínál gyöngéden egy ilyesmi ars poeticát, vagy öngyötrően Józsi Bácsi munkájához hasonlítja a kultúra reproduktív, formaismétlő természetét, vagy valami ilyesmi, de nagyon finoman, éppen csak egy újabb versszak terjedelmében. | 88.
| 2026.09.21 17:25 | Siska Péter - szerki -- meo | A fűzfapoéta
|
| Válasz erre | A vers maga válik a példájává annak, amit gúnyol, de úgy, hogy közben nem kacsint ki az olvasóra, úgy, hogy ez inkább a szerkesztőtársaim által részletezett esetlegességéből ered, nem egy tudatosan megvalósított poétikai stratégiából. Csak játékosan, de explicit módon magyarázza-halmozza a klasszikus hibákat, míg pl. Parti Nagy Dumpf-verseiben mindez sokkal árnyaltabb, valódi karakterpoétikává válik. Itt nincs ilyen beszélői konstrukció, a lírai én csak "kívülről" magyarázza a fűzfapoézist. Sokkal, sokkal elevenebb is lehetne ez a szöveg. | 87.
| 2026.09.21 14:00 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | A fűzfapoéta
|
| Válasz erre | Kedves Lajos,
nem értem, miért nem fektet több energiát a ritmus kidolgozására? Legalább is ritmikai értelemben izgalmas lehetne ez a vers, de tele van következetlenséggel, ami viszont a következetességekkel szemben zavaró. Mindkét szakasz első két sora szabályos (többnyire), az első sor daktilusokból, a második sor két adóniszi kólonból épül fel, még a második szakaszban is, annak ellenére, hogy a sántít természetesen hosszú í leírva, felolvasva viszont más lenne kicsit a helyzet, tehát belefér. A harmadik sor(ok)ban kezdődik a káosz, abszolút kiesik a ritmusból, csupán annyi köze van a korábbiakhoz, hogy ez is 12 szótagú, mint az első sor, de egyébként zenéből felmentették a gyereket.. Az első szakasz negyedik sorában visszatér Adónisz, ami becsülendő, de hát a nyolcadik sorban érthetetlen módon elhagy, egy hirtelen felindulásból elkövetett plusz szótag kedvéért (erre még visszatérek). Szerintem igen elegáns lenne a következő ritmusképletet alkalmazni a verszakokra:
1. sor: megtartva a daktilusok hullámzását
2. sor: maradjon Adónisz,
3. sor: itt kéne képbe kerülnie Szapphónak:
a szapphói sor: - u - - - uu - u - x
4. sor: Adóniszok
Mindezt azért, mert a szapphói sor az adóniszi sorral (vagy kólonnal) kiegészülve alkotja a szapphói strófát, érdemes vele molyolni. A legutolsó sorban, hogy meg lehessen tartani a 11 szótagot, ezt ajánlom: "nem veszi észre e semmilyenizmust" - így kisimul a ritmika, két daktilust követ egy adóniszi. | 86.
| 2026.09.21 13:21 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Ingerküszöb
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
Az ötlet jó, de összecsapta, ez így csak egy vázlat. Ha már játszik a nyelvezettel, vigye végig következetesen a bácsi "szólását", és tegyen bele több postai jelenetet.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 85. 84. 83. 82.
| 2026.09.13 17:59 | lajos.tikkel@gmail.com -- re: meo | Egy kuka felirata, lakóközössé
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Igen, ez két változat, mivel az elsőben azt a kis áthidalást kellett alkalmaznom.
Akinek írtam, nem tudom, melyiket nyomtatta ki végül.
De még az is lehet, hogy mindkettőt, mivel az a terve, hogy több hullámban bombázza a lakóközösséget az üzenettel. :-)
Üdv: Louie | 81.
| 2026.09.13 17:51 | lajos.tikkel@gmail.com -- re: meo | Ingerküszöb
|
Válasz erre
Előzmény | Ingerküszöb (bővített)
Józsi bácsi a kispostán
leveleket pecsétel.
Lassan már negyvenöt éve,
hol jobb, hol bal kezével.
A jól ismert papírillat
lengi körül egész nap,
munkaállomása tiszta,
sosem gyötri penészszag.
Öltönye is makulátlan:
nem tűr szöszt vagy porszemet,
s kéznél a mágikus henger,
ha egy mégis ott leledz'.
A "tüchtig" szó jelentése
általa nyer értelmet,
s többet jelent néki, mint az
IQ vagy a szép termet.
S mert "a hónap dolgozója"
címet rendre ő nyerte,
értékét - meg az elvárást -
alaposan fölverte.
Ő az, aki elsőként jön,
s utoljára távozik;
e szokása, bár öregszik,
a korral sem változik.
Blue Monday-től hétvégéig
únhatatlan csinálja;
sohsem mondta, hogy útálná
- ám azt sem, hogy imádja.
Egyszer megkérdeztem tőle:
nem unja, hogy pecsétel?
Nem esett még kísértésbe,
hogy egy szép nap lelécel?
Az öreg meghökkent, s így szólt:
"Na de kedves barátom!
Már miért is kéne unnom?
Mindennap más a dátum!"
2026. 09. 10.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 80.
| 2026.09.11 17:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A plüssmacska
|
| Válasz erre | "Plüss álmában plüssvilágról/ álmodik,/ mely rózsaszín, és sohasem/ változik."- ez a kicsinyítő tükörként is funkcionáló versszak nagyon bravúros a maga módján, "a sohasem változik" egyszerűsége valami olyan öntudatlan komorsággal puffan el, hogy az egy a legnagyobb igényeket támasztó versvilágban is elképzelhető lenne- persze ott a szövegformáló alapvetéseknek nagyon másnak kellene lenniük. | 79. 78.
| 2026.09.11 11:51 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Egy kuka felirata, lakóközösségre
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
Nem igazán világos számomra, ez most két változat?
Ha igen, én az első változatot tartanám meg, és nem a másodikat. Az elsőnek van egy kis esetlensége, de az esetlenség itt akár a koncepció része is lehet: egy kuka feliratának álcázott vers, amelyből lassan előbújik egy közösségi üzenet.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: lajos.tikkel@gmail.com | 77.
| 2026.09.10 15:43 | lajos.tikkel@gmail.com -- re: meo | A plüssmacska
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Az említett rímpár valóban nem a legsikerültebb.
Ám miután ez nem készült valami világmegváltóan komoly versnek, nem öltem bele túl sok energiát a csiszolgatásába.
Mindazonáltal kompromisszumkész vagyok.
Mindig kész, hogy amit lehet,
kirágjon;
plüss szemével ámul el a
világon.
vagy
Plüssfogával mindig kész, hogy
kirágjon,
amit lehet, míg ámul a
világon.
Így persze elveszik az egyik "plüss", viszont cserébe nem idegesítő.
Üdv: Louie | 76.
| 2026.09.08 19:42 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ingerküszöb
|
| Válasz erre | A "hol jobb, hol bal kezével" és a "sohsem mondta, hogy útálná/- ám azt sem, hogy imádja." meglepően árnyalt humorú, a formába mesésen illeszkedő megoldások, ezek nagyon jóvá teszik a verset, Arany némelyik zsánerversére emlékeztetne ez a hangvétel, ha a végén nem ütné le a viccszerű csattanó. Ha innen még továbblendülne a vers, és alaposabban körüljárná ezt az egzisztenciát, kitágítaná valahogyan az általános felé egy erre érdemes szeletkéjét, hogy az annál fényesebben ragyoghasson a sírva kuncogó gunyoros-földes alappal szemben, akkor mint stílusidézés igazán jó lenne, de így túlságosan zártnak érzem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lajos.tikkel@gmail.com | 75.
| 2026.09.08 14:29 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A plüssmacska
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
Ez a vers idegesítően gügyögy, és mégis jó a maga módján, az álnaivitás kitűnő társadalomkritikai alapanyag, mert gyereknyelven, vicceskedve az ember olyat is elmond, amit a saját hangján nem mer/akar. Az ilyen versike sok mindent elbír, és elnézőbbek is vagyunk vele...Ám a "virág-világ" rímpárral el lehetne űzni a földkerekségről.
Értem az csatolt versszak funkcióját, de akkor is elhagynám.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: lajos.tikkel@gmail.com | 74.
| 2026.09.03 21:42 | Fűri Mária - szerki -- meo | Cikornyás tivornyás
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
Jól használja a Romhányi féle játékos rímtechnikát, a vers első része kimondottan élvezetes. Az utolsó harmadban a direkt udvarlás átlép egy határt, túl konkréttá válik a szöveg, kicsit 'elszellemtelenedik'. | 73. 72. 71.
| 2026.09.02 21:57 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Cikornyás tivornyás
|
| Válasz erre | Kedves Lajos!
A vers nem vált át a puszta nyelvjátékból jelentéssé.
Ezért az az érzésem, hogy a forma sokkal játékosabb, mint amiről beszél.
A vers vége pedig:
„Megkínálom, s mint egy álom,
már az ágyon, 'mire vágyom.”
Itt a rím kedvéért nagyon érződik a mondat erőltetése. Az „ágyon, 'mire vágyom” nyelvileg már inkább a rím kiszolgálása, mint természetes beszéd. Ráadásul a zárlat nem hoz új felismerést, csak lezárja a történetet.
Nekem ez kevés.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: lajos.tikkel@gmail.com | 70. 69.
| 2026.08.31 11:43 | lajos.tikkel@gmail.com -- re: meo | Csak lélegzel (téli napfény, f
|
Válasz erre
Előzmény | Oké, elárulom a helyes megfejtést: egy ismerős posztját ültettem át versbe.
Íme az eredeti:
???? Amikor sütkérezel a téli napsütésben, egy ragyogó Szent György hegyi fehérbort kortyolgatsz és nem gondolsz semmire, egyszerűen csak vagy, akkor megtapaszthatod azt, hogy mit jelent a létezés derűs könnyűsége. Amikor nem akarsz semmit, nem gondolsz semmire, sőt nem is érzel semmit. Csak lélegzel. Minden feszülés kioldódik az idegszálaidból, a testedből. Végtelenül szabad vagy. Még önmagadtól is. És ez olyan könnyedséggel tölt el, hogy úgy érzed egy leheletvékony falevél lett belőled, amivel vidáman játszik a szél... de egy cseppet sem bánod.???? | 68.
| 2026.08.30 21:21 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Csak lélegzel (téli napfény, fehér
|
| Válasz erre | Az első két versszak szépen törekszik az emelkedettség irányába. A rímelés sem túl erőteljes, nem virtuskodik, hogy elterelje a figyelmet a tartalomról; a forma nem szól bele a tartalom bonyolításába. Ám a következő szakasz ("Foncsor mögül sandítsz az azúrkék égre;/ feszültséged oldja: most laza vagy végre."), már úgy érzem, kibillent ebből, feleslegesen és kényszeredetten kontráz rá, a rímei is csattognak- ami nem probléma egy pattogó hangnemű közéleti versben például, ám ide nem illik.
A negyedik versszak variáció, nem igazán mond újat a másodikhoz képest, viszont az utolsó két sor már kifejezetten érdekes beállításokat hoz; szerintem érdemes lenne lerövidíteni ennek a felvezetését és kibontani a "hiszen világodat így távlatból látnád" érzéki- érzelmi vonzatait. Milyen lehet úgy igazán ez a madártávlat? Természetesen lehetnek bizonyos elborzasztó aspektusai is- eszünkbe juthat Radnótitól az, hogy "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,/ s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály...", vagy az 'Ember tragédiájának' 13. színe, az űr, ahogyan a távolodás elmossa a földi dolgok érzelmi jelentőségét. Vagy itt a dokkon például nem is olyan régen Vadas Tibor úgy írt ilyesmiről, hogy "[lebegve- emelkedve] a fejlődés rendje kitárulkozott/ megszűnt fejlődés megszűnt rend lenni [...]" ('Fentről'). Szóval bőven lehetne itt mit kibontani. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lajos.tikkel@gmail.com | 67. 0 25 50 75 |
|
