Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
791.
| 2026.01.11 15:00 | Siska Péter - szerki -- meo | éjfél előtt
|
| Válasz erre | Az alapkép végig kitart, koherens marad, nem válik túlterheltté, szerintem is szép a következetessége. A parataktikusság passzol hozzá, jól szolgálja az esti lelassulás tapasztalatát, a fokozatos sűrűsödést. A zárás felé közeledve etikai irányba tolódik a szöveg, az antropomorfizált este erkölcsi attribútumokat is kap, ez viszont gyengíti, mert nem képekkel közvetíti ezeket, hanem csak kimondja. Egy disszonáns(abb) kép nagyobb súlyt adna neki. Óvatos szöveg, biztonságos marad, de marad, nálam is. | 790. 789.
| 2026.01.10 19:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | éjfél előtt
|
| Válasz erre | Kicsit sterilnek láttam először. De nem, többször elolvasva szép ez, marasztalom én is. Az első versszakban van két betű-elírás, javíthatom? | 788. 787.
| 2026.01.09 20:55 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | testvérek
|
| Válasz erre | Kedves József!
A második versszakból kihúznám a "közben"-t, az utolsóból az "időközben"-t. Egyébként tetszik a szöveg.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 786.
| 2026.01.08 17:41 | Fűri Mária - szerki -- meo | A híd
|
| Válasz erre | Kedves József!
Egy jó négysorosnak látom:
Az ős-én egy váz.
Láthatatlan, de mindenem rajta nyugszik.
A történések megedzik, mint karjaimat a kapanyél.
Fájdalma emlékeztet arra, hogy élek.
Nem is folytatnám. | 785. 784.
| 2026.01.07 23:21 | Siska Péter - szerki -- meo | A híd
|
| Válasz erre | Ez egyelőre inkább csak jegyzet, egy gondolatmenet verssorokba tördelve, József. Definíciók, tételek sorozata, a gondolatot a nyelv csak hordozza, de nem igazán kezd vele semmit, nem lép át a szöveg a költészet terébe, a metaforák (váz, híd) nem dolgoznak, csak váltják egymást következetlenül. Válassza ki az egyiket, dolgoztassa meg! | 783.
| 2026.01.07 13:45 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | erő
|
| Válasz erre | Kedves József, kellemes sodrású elmélkedés, viszont a "minden veszteség után" mással folytatnám, valami zsigeribbre hegyezném ki, megnövelném a tétet. Ebben a formában nem igazán mond újat. | 782.
| 2026.01.06 23:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | éjfél előtt
|
| Válasz erre | Kedves József!
Bámulatos, ahogy megszemélyesíti az estét és szépen végigkíséri útján.
A "szótlan szemlélő/akárcsak én"-t talán elhagynám, szerintem kicsit megakasztja a lineáris gondolatmenetet.
Ezzel együtt is a maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 781. 780.
| 2026.01.05 22:05 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | hideg völgy
|
| Válasz erre | A völgy és a domb túlságosan is egyértelmű jelentéseket rejtenek, a szöveg nem ad ezekhez saját értelmezéseket, árnyalatokat. Az "összehúzom magam/mint egy vesztes" sem ad igazán többletet. A hangulat persze megkíván egyfajta minimalizmust, de ahhoz több olyan kép kellene, mint az igazán hatásos "ki- és belélegzem a csendet". Múlikkal szavazok. | 779.
| 2026.01.05 13:16 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | az utam
|
| Válasz erre | Kedves József, van benne alapanyag, bár eleinte naplószerűen indul, már-már úgy érzem, terápiás munkafolyamatnak vagyok része. Lassan verssé alakul, ám alaposabban össze kellene rántani - felülvizsgálni, mi az, ami feltétlenül kell bele, mi az, ami elhagyható.
Az efféle fordulatokat pl. mindenképp húznám belőle: "mi, örök vesztesek", "ahol néha el kell veszítenünk mindent" (elkoptatottak), "legtöbbször / a megvalósíthatatlant / az elérhetetlent tűztem ki célul" (inkább mutassa meg ahelyett, hogy kimondja), "hallgatásba halt szerelem" (picit patetikus) stb. Ezzel a munkamódszerrel tisztítanám meg a sallangoktól, fogalmaznám át itt-ott, tömöríteném. Ebben a formában múlik. | 778.
| 2026.01.05 09:57 | Kulin Borbála - szerki -- meo | erő
|
| Válasz erre | Kedves József,
mint filozófiai szemlélődés, tetszik, de a téma kicsit közhelyes versben (miért nő a fű, hogyha majd leszárad). Még érlelni kell, hogy ez a felismerés (ugyanaz az akarat a kapaszkodásé, a földhöz való ragaszkodásé és az elrugaszkodni vágyásé), milyen formában tud hatni versként. Azt javasolnám, hogy tegye egyelőre félre még ezt a gondolatot, későbbi "felhasználásra", várja meg, míg megérkezik a vers, amiben megtalálja majd a helyét. | 777.
| 2026.01.05 09:30 | Kulin Borbála - szerki -- meo | az utam
|
| Válasz erre | Kedves József,
eleven vers ez, ami még keresi, alakítja a maga formáját. Érdekes, ahogy kibomlása közben válik verssé, indul egy inkább naplóba illő önközlésből a vallomásos költészet felé. Ez egyébként egy kényes határ, hogy hol válik költészetté, közkinccsé az önvallomás, mi az a határ, ami alatt/előtt "magánügy", és ami felett/után egy olyan én szólal meg a versben, amire mind rá tudunk kapcsolódni.
Ebben a tekintetben egyenetlennek érzem a verset, az eleje határozottan nem költészet (bár tagadja is, hogy az akar lenni, de hát ugye mégis az, ezzel óvatosan, finoman lehet csak játszani) aztán a közepe felé, a csillagos képnél nagyon szépen kibomlik. Ezt egyengetni kellene, azon a határon tartani végig a verset, amit a közepén elér.
Aztán vannak benne közhelyesebb részek, ezektől szabadulni kellene (pl. ezerszer felállni is újta elkövetni ugyanazt a hibát). Az jutott még eszembe, hogy esetleg több rövidebb versre lehetne tördelni a versfolyamot, több kisebb tételre. Így még nem tudom maradónak szavazni, sok munka van még vele, de izgatottan várom az új formáját. | 776.
| 2026.01.02 11:32 | Siska Péter - szerki -- meo | szilveszter
|
| Válasz erre | Én is a zárást tartanám csak meg ebből a jegyzetből, József. Az az egyetlen pont, ahol nyelvi áttét történik, a többi csak affektív közlés, poétikai munka nélkül. Az indulat önmagában nem líra. | 775.
| 2026.01.02 11:00 | Marcsák Gergely - szerki -- meo | szilveszter
|
| Válasz erre | Kedves József!
A vers jól kezdődött, az első két sor plasztikus képet teremtett. A folytatás viszont ötlettelen, költőietlen. A "fázok a széltől" (helyesen: fázom) kissé magyartalan közhelye, az öncélú durvaság sem segít a szövegen. | 774. 773.
| 2025.12.31 09:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A víz és a part
|
| Válasz erre | Kedves József, izgalmas, hogy egy vízesés és egy part szemszögéből írt verset, viszont nem ásott a mélyére, a sorok egy túldíszített mázt érintenek. Ezt el kellene hagyni, a zsigeribb megragadásra koncentrálni. | 772. 771. 770.
| 2025.12.29 16:54 | Kulin Borbála - szerki -- meo | minden
|
| Válasz erre | Fűri Máriához csatlakoznék, nekem is teszik a vers hangütése, nem zavar a "bölcselkedő" hangnem, sőt. Viszont a bölcselkedő versekben nagyon át kell gondolni minden kijelentést, nagyon mélyére nézni mindegyik állításnak, nehogy felszínesek vagy közhelyesek legyünk, esetleg logikai bukfencet vessünk. Jó az állandóság és változás ellentétpár felrajzolása "háttérnek", de kellene valami éles pont is a képre, valami középpont, ahogy Siska Péter mondja, valami konkért, fókuszba vehető tapasztalat. A helyét ott érezném a versben, ahol az "és valmi megnevezhetetlen ami állandó" szavakkal lezárul a vers tézis- része. Ide beiileszteni valami ütős, tapasztalati, hallható, látható, szagolható elevenséget, de csak egy villanásnyira, ez nagy erőt adna a versnek. Az állítások közül én abba tudnék "belekötni", hogy valóban a megfoghatatlan változik-e bennünk, vagy pont a megfogható (a testi, a manifesztálódó részünk)? Az, hogy valami megfoghatatlan változik bennünk, azér sem érzem erős lábakon álló állításnak, mert, ha valami nem "fogható meg" akár konkrétan, fizikailag, vagy az elménkkel, és így nem tudjuk körülhatárolni, megnevezni, meghatározni, akkor annak a változását sem tudjuk regisztrálni. De ebben lehet, hogy csak részigazságom van. | 769.
| 2025.12.28 20:59 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | mérlegen adagolt élet
|
| Válasz erre | Kedves József, erős lüktetésű, feszült vers, a tömör elutasításokra épülő szerkezet, a lebegést, ziláltságot érzékeltető sorelhelyezések nagyon eltaláltak.
A tartalmi részt lehetne még bővíteni. Mi az, ami nem kell még, amit nem kérek? - folytatnám a felsorolást.
Az utolsó három sor megmagyarázza az előzőeket, ami érzésem szerint tompítja a szöveg élét - ezt is átgondolnám. | 768.
| 2025.12.27 20:44 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | szürke
|
| Válasz erre | Kedves József, kibontatlan, és picit langyos.
"ennyi a világ", "fakó színek" - kerülni javaslom az ilyen megoldásokat, közhelyveszélyesek.
Hiányoznának az erősebb képek, egy alaposabb világépítés - Tímea ötleteit én is relevánsnak érzem. | 767.
| 2025.12.26 10:44 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | zubogó csövek
|
| Válasz erre | Kedves József, tiszta és következetes versbeszéd, a cső-motívum ügyesen keretezi. Néhol lehetne csiszolni, pl. a "nap mint nap", "ezek az emberek", hatodik versszak első sor "és", "arcok nélkül" részeket húznám. Az utolsó versszak szépen megemeli a verset. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 |
|
