Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
854.
| 2026.02.25 20:30 | B. Dezső - szerki -- meo | A majd ember
|
| Válasz erre | Két mondat aforizma-szerűség, tördeléseikből nem alakul még vers. Talán lehetne kezdeni valamit velük, nyilván csak felütésként, egy jövőben még bárhogy alakítható műhöz. | 853. 852.
| 2026.02.25 07:28 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A majd ember
|
| Válasz erre | Kedves József!
Becsülendő az önelemzés, ami a személyes fejlődés és az alkotás alapfeltétele.
Jók ezek a megállapítások, de ez esetben nem képeznek költészetet. Verselje meg az elszalasztott lehetőségeket, a személyes és az emberek közötti dinamikákat.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 851.
| 2026.02.24 22:57 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | az út története
|
| Válasz erre | Nincs sok lírai tömörítés ebben a versben, a töredezettség és a súlyos kifejezések ilyen halmozása inkább úgy hat, mint egy a hangulatot megalapozó narráció egy film felvezetésében, amikor a kamera lassan úszik be a felemlegetett részletek mentén, ebben a formában hatásvadásznak érződik. A velősnek szánt kijelentések inkább instapoetrybe illenének, túl sokat apellálnak bizonyos nagy szavak (pl. "út", "sebek", "szabadság") könnyen hozzáférhető érzelmi holdudvarára és összességében könnyen hozzáférhető érzésvilágokra (kemény, törődött ember, akit a szenvedései erőssé és cinikussá edzettek vs a közömbös rögvalóság). | 850.
| 2026.02.24 13:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Múlt Tudója
|
| Válasz erre | Az első megállapítás nagyon banális, viszont utána a forgatása jól kiegyénített gondolkodás gyümölcse. A "ez a homok nem őriz meg semmit,/ csak a szél emlékszik/ de rosszul." kellően váratlan, lehetőséget ad a harmadik versszaknak hogy elhelyezze a lírai ént az ambíció, szerénység és felelősség rokonszenves elegyével. A "szavak mögötti csend" viszont, nem kevésbé a "tekintetek mögötti árnyék" helyett lehetne élesebb, sajátabb megfigyeléseket leírni. A kijelentés szerkezete viszont szerintem nagyon jó, kompozíciós szempontból az egész vers jól átgondolt és feszes, van íve.
A nagybetűs "Vas", "Harag" és "Zöld Hely" ad egy horizontot, távlatot a szövegnek. Jóllehet ezek az első látásra gyámoltalan, nagyotmondó Adyra emlékeztető szimbólumalkotások kockázatosak és óva intenék tőlük minden szerzőt, akinek nincsen a kisujjában az irodalmi eszközök minden csínja-bínja, itt egyáltalán nem sülnek el olyan rosszul. Talán a szöveg általános visszafogottságának és komorságának köszönhetően.
Az a rész, hogy "azokét/ akik végigjárták,/ azokét is/ akik porrá estek szét/ az út mentén." magától értetődőnek érződik, az olvasó maga is hozzá tudná képzelni a versszak felütéséhez. Jobb lenne konkrét képies ábrázolást adni a porrá szétesett alakokról, valami olyasmit, mint József Attila 'Hazám' versében azok a sorok, hogy "Szíve szorult, rezgett a lába,/ acsargó habon tovatűnt,/ emlékezően és okádva,/ mint aki borba fojt be bűnt.// Volt, aki úgy vélte, kolomp szól/ s társa, ki tudta, ily bolondtól/ pénzt eztán se lát a család."
Az utolsó versszak is kiszámíthatóan következik a verskezdet motívumaira, az, hogy a szél elfújja az utolsó neveket is bántóan ellene működik a szél első, klisé nélküli megidézésének a versben. Múlikkal szavazok. | 849.
| 2026.02.22 10:11 | Siska Péter - szerki -- meo | A Lány Aki Beszéget A Fákkal
|
| Válasz erre | A második strófa szinte liturgikus kép, szép és hatásos az érzékcseréje. Ami gyengíti, az a középrészben a didaktikus ellentét, magyarázni kezdi a szöveg azt, ami a képekből egyébként is következik. Ezeket a szakaszokat radikálisan húznám vagy képekké alakítanám, erősebb lenne a szöveg kevesebb deklarációval, kevesebb tétellel, mert az utolsó sor is plasztikus, valódi versmondat. A címben a névelő után a nagy kezdőbetűket elhagynám, a versszövegben is megfontolnám a központozás egységesítését. | 848.
| 2026.02.21 19:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | újratervezés
|
| Válasz erre | Kedves József!
Bár a szétesésről szól, meglehetősen egyben van a szöveg.
Egy-két sort kihagynék, mit szól hozzá? Például ezeket feleslegesnek tartom: "mégsem sikerült" (mert az előzős sorból sejthető), "ha van még ilyen"(túl panaszkodós). Megkockáztatnám, hogy az egész utolsó versszak szükségtelen.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 847. 846.
| 2026.02.20 08:55 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | talán
|
| Válasz erre | Kedves József, javaslom, kicsit húzza meg, hogy az utolsó szakasz erőteljesebben érvényre jusson.
- első versszak: elég az egyik - vagy arany, vagy gyémánt.
- második versszak: "nem vagyok jó semmiben" - húzni javaslom;
- ötödik versszak: "nehogy nyugodt legyek / boldog / meg pláne" - húzni javaslom;
- a hetedik versszakban bővíteném, hogy mi tanított még.
Mindezek ellenére tetszett a vers. | 845.
| 2026.02.19 09:15 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | kisfiú a patakparton
|
| Válasz erre | Kedves József, ez nagyon szép. Apró javaslataim lennének:
- második versszak utolsó előtti sorában a "megpróbálta" szerintem legyen jelen idejű;
- harmadik versszak, javaslat: "feküdtem/hagytam/hogy minden elmozduljon;
- ötödik versszak elejéről húznám az "és"-t.
De ez csak finomítás. Maraddal szavazok, mert üdítő volt olvasni ebben a formájában is. | 844. 843.
| 2026.02.18 13:58 | Fűri Mária - szerki -- meo | porcelánkutya
|
| Válasz erre | Kedves József!
Tetszik a vers minimalizmusa, kivételesen a didaktikussága is. Olvasóként nekem elég a gyűjtésből ennyi. (Én is gyűjtögető vagyok, bár esetemben nem típustárgyak ezek, inkább ajándékok innen-onnan.) Kerek egésznek érzem, magam sem értem, miért tetszik a zárás, talán valami finom humor is átjön. | 842.
| 2026.02.18 11:16 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | kisfiú a patakparton
|
| Válasz erre | Kedves József!
Tetszik, ahogy a majdani költő gyermekkoráról mesél, kimeríthetetlen téma, ahogy a természet is.
Még jobb lenne, ha kevesebb kötő-és töltelékszót használna, a lehető legtisztábban, legegyszerűbben fogalmazna.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 841.
| 2026.02.18 08:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | porcelánkutya
|
| Válasz erre | Kedves József, a porcelánfigurák, a gyűjtés mozzanatában lenne potenciál, viszont egyáltalán nem kerül kidolgozásra. Ebben a formában úgy érzem, az első két versszak csupán azért jött létre, hogy végtére is elmondja: "én senkinek / nem vagyok a kincse". Javaslom, építsen fel, dolgozzon ki egy világot a porcelánfigurák köré, ezen keresztül juttassa érvényre a versbeszélő magányát. Szívesen olvasnám. | 840.
| 2026.02.17 10:39 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | milliméternyi mozdulások
|
| Válasz erre | Kedves József, tetszik a filozófiája, a képlékenység, amit megragad. Hogy az állapotot az elmozdult sorokkal is szemlélteti, igazán remek. Néhány apró simítási javaslatom lenne: azzal, hogy az elején rögtön kimondja, "szakadok", kicsit lelövi a poént - mindez egyértelművé válik a későbbiekben, húznám. A harmadik szakaszban az ÉN-t szerintem nem szükséges nyomatékosítani azzal, hogy csupa nagybetűvel írja. "Halkabban" talán mélyebben szólna. | 839. 838.
| 2026.02.15 20:40 | B. Dezső - szerki -- meo | fekete gombszemek
|
| Válasz erre | Hasonlóan a Megfeszítve-hez, szintén inkább vázlatos, ígéretes sorokkal, motívumokkal, de jobban ki lehetne még dolgozni. Itt a végén indul be inkább a vers - sztem maradhat a gombszemekkel is... | 837.
| 2026.02.14 12:19 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | fekete gombszemek
|
| Válasz erre | Kedves József!
Ez kissé vázlatosra, lapszélijegyzetesre sikeredett.
A köd és a csatak halmazállapota nem azonos, így bennem képzavart okoz az első versszak.
Az utolsó sort nem kellene ellőni a címben. A magyarban a páros testrészeknek nincs többesszáma, tehát: fekete gombszemmel.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 836.
| 2026.02.13 18:02 | B. Dezső - szerki -- meo | megfeszítve
|
| Válasz erre | A "lábam alatt érzem a beton/ hideg" - részig, ami még nagyon az eleje, egy viszonylag működő vers ígéretét kapjuk, utána csak odavetett vázlatolás kezdődik, ami legfeljebb nyersanyagként használható fel. | 835.
| 2026.02.13 10:49 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | megfeszítve
|
| Válasz erre | Tisztelt szerző,
bár metafizikai értéke kétségkívül van a versének, ezt valahogy jobban kellett volna kifejezni. Bár nekem a nagy kereszt korhad bennem metafora nagyon tetszik, ez valahogy nem elég a "többhöz". Biztos vagyok benne, tud jobb anyagokat fogalmazni. | 834.
| 2026.02.13 10:14 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | megfeszítve
|
| Válasz erre | Kedves József, ezeket a részek rendkívül elnagyoltak: "hideg / mint a könnyem", "te hol vagy / nem is keresem", "egy nagy kereszt / korhad bennem", s összességében ez a panaszos hangvétel uralja. A versnyelv töredezett, nem igazán gördülékeny. Az összecsengések is rontják (könnyem-keresem-bennem-ember-nincsen). Talán előremutatóbb lenne elmélyíteni azt, amit az első versszakban elkezdett, például a látszat-világ és a versbeszélő ellentétét, óvakodni az elnagyoltságoktól, körültekintőbben figyelni a részletekre, s mindenekelőtt tisztázni, mit akart elmondani. | 833.
| 2026.02.07 13:48 | Fűri Mária - szerki -- meo | 2025
|
| Válasz erre | Az őstagadás itt az őshiány. Kicsit szelídebb gondolat, de ugyanolyan fontos. A bizonyosság mellett a bizonytalanság; jól felépítve, bátran, lendületesen kifejtve. Csak a panaszkodó zárósorokból tudjuk meg, hogy ez nem luciferi filozófiai okoskodás, a bizonytalanságaiból csak próbál valami hasznos produktumot összehozni a költő, de a zárósorok szerint nem hisz eléggé a gondolat erejében, a meg nem értettség félelmével küszködik. Azt üzenem, higgyen jobban ebben a kettősségben, írjon egyszer magabiztosabb zárást, de így is maraddal szavazok, ez az állapot is hiteles. | 832.
| 2026.02.06 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | 2025
|
| Válasz erre | Nekem nagyon tetszik az itt megvalósuló konstruktivizmus, ami egyéni fogalomvilággal (kivéve talán azt a részt, ahol "önreflexiós kényszert" emleget a lírai én) bontja le a hagyományos költészeti sztereotípiákat. A szöveg első negyede viszont nagyon automatikusnak érződik, olyan következtetések alkotják, amiket az olvasó maga is hozzá tudna tenni az indító gondolathoz. Ott, hogy "mert jobban tükrözik a valót/ mint az/ ami sziklaszilárdan beágyazódik/ testem és lelkem struktúráiba" jön be először igazán újabb motívum. De itt mindenképpen ki kéne térni arra, hogy miért tükrözik jobban a valót a levált részek, mint a megtapadtak.
Annál a sornál, hogy "az őshiány" retorikai törés van, laza asszociációkkal kapcsolódik csak az előzőekhez az itt kifejtett gondolat, ami egyébként elég érdekes. "az őshiány/ ami ha nincs/ akkor hely sincs/ ahol a bizalom fészkelne"- mintha a 'csak a rossz kontrasztjában tételezhető a jó' koncepció lenne itt újrafeldolgozva a "tér" fogalmán keresztül, ami megment atttól, hogy az elcsépelt 'kontraszt' babonás-misztikus konzervatív igazolásához kelljen fordulni. A lezárás, a vers utolsó negyede inkább naplószerű, az "én ezekkel vagyok kerek egész" több mint helyénvaló kompozíciós megkoronázás, de több nyelvi innovációt igényelne. Múlikkal szavazok. | 831.
| 2026.02.04 21:31 | Siska Péter - szerki -- meo | porcelánkutya
|
| Válasz erre | Közhelyek keretezik a verset, a középen lévő valódi anyag így nem tud kifutni, pedig abban felsejlik egy rejtett karakter, egy gyűjtő, aki mintha tárgyakkal próbálná pótolni a pótolhatatlant, ezt szívesen olvastam volna tovább. Az indítás a legelhasználtabb képek közé tartozik (nem is könnyű játékba hozni), a zárás pedig mintha egyfajta biztosíték lenne arra, hogy nehogy félreértsék, nehogy ne legyen "üzenete" a versnek. Lezárja az értelmezést, explicit kimondja azt, amit a képek sokkal hatásosabban tudnának közvetíteni. Bízzon jobban bennük, József, merje elengedni az értelmezést! | 830.
| 2026.02.04 21:02 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | zúzott köveken
|
| Válasz erre | Az utolsó két sor jó arányérzékkel van felvezetve. Az első versszak alany nélküli leírás, a másodikban már megjelenik (megjelennek!) az alany(ok), mozgásba helyezve, az utolsó két sor pedig csattanóként viszonyul aztán a többes számhoz. Ez mindenképpen több, mint pusztán önmagában tálalni a fő gondolatot, holott az is csábító lehetőség lenne, különösen most, az instapoetry korában. A szegényes nyelvezet viszont kicsit túl kiszámíthatóan illeszkedik az ábrázolt sivársághoz, felveti a gondolatot, hogy az első versszakba nem sűríthető-e több egyediség. Másrészről a versmag is talán jobban működve beillesztve egy nagyobb lélegzetvételű szövegfolyamba. Ezek miatt most múlikkal szavazok. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 |
|
