Péter Béla
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
923.
| 2026.09.11 16:18 | Péter Béla -- re: meo | Hiába
|
Válasz erre
Előzmény |
Próbálok mértékletes lenni, bár itt a "szépszó" már idejétmúlt-
nak tűnik.
Köszönöm a hozzámszólást.
Üdv.pb.
| 922.
| 2026.09.09 11:48 | Siska Péter - szerki -- meo | Hiába
|
| Válasz erre | Számomra hiányzik ebből a versből a képi és a gondolati differenciálás. Folyamatosan emeli a hangerőt, de lényegében ugyanazt ismétli: minden romlott, miért nem avatkozik közbe az Isten? A tomboló vihar, a kajánul röhögő ördög inkább egy régebbi pokolábrázolás kész, karikatúraszerű illusztrációi, a zárás, a "vért fröcsög az emberi szitok!" pedig nagyon túlírt, képzavarba hajlik. Úgy érzem, elviszi az indulat a szöveget, és emiatt nem igazán képes saját, felismerhető versbeszédet teremteni, szinte automatikusan aktivál egy már jól ismert szókészletet. Távolságtartóbban, hidegebben közelíteném meg a témát. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 921. 920.
| 2026.09.01 21:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | időhasadék (szolnok)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Béla!
Nem is kell megmutatni a konkrét képet, láttam Kádár Csomor Gábor ilyen jellegű munkáit, pontosan értem már, hogy kerül hajóroncs a Kossuth térre, illetve Kossuth tér a hajóroncsra... ilyen jellegű verseknél fontos lenne megnevezni az ihlető művet, akár mint zárójeles alcímet, vagy a címben a "(szolnok)" helyén.
Ennek fényében még sikerültebbnek érzem a "holmi kiszáradt tengerfenék e nyomasztó tér"-t és az utána jövő szakaszt, amit Péter is méltatott, és még átgondolandóbbnak érzem "az agyadra, agyamra telepedett valami mákony?"-t. Pont itt lehetne megcsillogtatni a kongenialitás művészeti ágak között átívelő elveit, olyan közös nevezőket az stílusokban, a stilizálásban, stb. Ezzel szemben a "az agyadra, agyamra telepedett valami mákony?" elintézi a szürrealizmus bemutatását annyival, hogy bizarr, a valóságtól különböző. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 919.
| 2026.09.01 10:45 | Péter Béla -- re: meo | időhasadék (szolnok)
|
Válasz erre
Előzmény |
Mátyás!
A hiányéezetét megértem, de ennek az lehet oka, hogy a szövegnek van 1 párja, Kádár Csomor Gábor festménye:
.... sajnos itt nem tudom megmutatni.
Tehát a szöveg, kép nélkül okozhat hiányérzetet természetesen.
Tisztelettel:
pb.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 918. 917. 916.
| 2026.08.30 12:10 | Siska Péter - szerki -- meo | időhasadék (szolnok)
|
| Válasz erre | Hatásos az indítás, a hajó és a zátony egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalójuk (bennem fel is idézte Werner Herzog Aguirre, Isten haragja c. filmjének ikonikus jelenetét) a versmondat modalitása is fokozza a bizonytalanságát. Viszont ez a bizonytalanság, ami az egész verset végigkíséri, nem mindig termékeny poétikailag: ahogy Mátyás is írja, néhol kifejezetten szuggesztív, máshol inkább zavarossá teszi a verset. A legerősebb szerintem a vers középrésze (5-8. sor), sajátos világot teremt a térátalakításával, az abszurd topográfiájaval. A folytatása már túlretorizál, a "ki tehette", "ki vágott át", stb. ugyanazt magyarázza, ütősebb a groteszk, ha a lehetetlenség natúr, ha természetességgel közöljük. Az archaizáló kifejezéseket (p. "midőn") is elhagynám, a zárás viszint jól illeszkedik a hajó-iszap-lerakódás képzetköréhez. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 915.
| 2026.08.30 11:07 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | időhasadék (szolnok)
|
| Válasz erre | Ez a vers mintha kicsit követhetetlenül próbálná összekötni a folyók kiszáradását a Kossuth téri szökőkutak nem működésével? Elsőre nem nyilvánvaló, hogy a köztér és kiszáradt vizek képi világa hogyan fér össze. Persze a kettő kombinációjából szuggesztív képek születnek- főleg ott, hogy "holmi kiszáradt tengerfenék e nyomasztó tér". De azért jobb lenne erősebben körülhatárolni, hol kezdődik a vízió, és mi az a tényanyag, ami inspirálta. Azok a fordulatok, amelyek a lírai én megdöbbenését írják le, de egyúttal metapoétikusan kijelölik a látomás és valóság expresszív keverésének stílusirányát is- értem itt az "az agyadra, agyamra telepedett valami mákony?", illetve a "midőn/ a homloklebenyben valami, szép csendesen megtapad" sorokat- eléggé pátoszosak, konvencionálisak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 914.
| 2026.08.29 15:15 | Fűri Mária - szerki -- meo | időhasadék (szolnok)
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
A versről a Debreceni Egyetem előtti különleges növényszigetek jutnak eszembe, amelyeket alkami érdekességként sacc kb. egy hónapig csodálhatunk.
Nekem tetszik; a hosszú, pontos (kicsit mulatságos) rímelésű sorok ironikus méltóságot és misztikumot adnak a versnek. Egy darabig olvasgatom még, de a maradot már bejelöltem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 913. 912.
| 2026.08.25 13:44 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Régi levél
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
Ahogy Tímea is írta, a humor jól működik az egész levélben. A stílus egységesítése mellett még azt javaslonám, hogy tömörítse egy kicsit, pl. húzza ki a "nem bírtam már nézni" ismétlését, vegye az egészet kicsit töményebbre - úgy még hatásosabb lenne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 911.
| 2026.08.14 17:11 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Régi levél
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
Ha tájszólást alkalmaz, írja meg az egész szöveget abban!
Humorból nincs hiány, csak így magát a levelet nem ragadnám ki a kontextusból, vagy csinálnék neki kontextust, írnék köré még pár ezen korban játszódó történetet.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 910. 909. 908. 907.
| 2026.07.26 12:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hogy van ez?
|
| Válasz erre | Ismerem a prózákat, amiből a vers is született. Legalábbis úgy vélem, 'amazok' voltak először.
A vers a jelenből indul, és a jelenben ér véget -- hétköznapi, ismerős. A közepe a mítosz, a saját, családi, ahogy azt Siska Péter is említette. Szeretem ezt az írást; lehet kísérletező, tapogatódzó, számomra így is hiteles.
(Mondd 2 d, javíthatom?) | | A fenti posztra érkezett válaszok: szolvasker@freemail.hu | 906.
| 2026.07.20 18:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Hogy van ez?
|
| Válasz erre | A középrésznek erős sodrása van, személyes motívumokat, emléktöredékeket mozgósít, saját mitológiát épít, nekem kifejezetten tetszik. Az indítás és a zárás viszont az általános életbölcsességek hangján szól, a tördelést, az archaizálást is inkább külső, formai gesztusnak érzem. Hatásosabb lenne a szöveg, ha hamarabb belépne a saját képi világába, és a végén is megőrizné annak az energiáját. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Péter Béla | 905. 904. 903. 902. 901.
| 2026.07.16 09:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | A múló jövő
|
| Válasz erre | Kedves Béla!
Van egy szívszorító egyszerűsége. A cím és a záró félmondat valami rejtélyességet próbál belecsempészni, de nem érzem, értem a szándék lényegét. | 900. 899. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 |
|
