Pálóczi AntalPálóczi Antal költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2023.
| 2026.09.23 19:04 | Pálóczi Antal -- A MEÓ MEÓJA
|
| Válasz erre | SZALAY LAJOS VILÁGHÍRŰ GRAFIKUSUNK TÖBBET ÉRDEMEL.
A meó meója A Brüsszeli csipke naplómban. | 2022.
| 2026.09.17 21:45 | Pálóczi Antal -- ÁLOMIDŐ.
|
| Válasz erre | Most telítődik az új magmakamra.
Addig hadd pöfékeljenek az iszapvulkánok. | 2021.
| 2026.09.15 08:49 | Pálóczi Antal -- re: meo | Hogy ki is valójában
|
| Válasz erre | Ugyan már - lerágott csont.
NEKEM NINCS IS EGÓM - HISZEN ÉN TE VAGYOK.
Legalábbis a kritikusom szerint. Idézzük Hörcher Eszter A paráznabillegető című kötetemről a Vár ucca műhely 68-as számában írott A másként létezés lélektana című kritikájának záró passzusát. (A kritika 2020 elején jelent meg. Előtte 2019 évvégén A paráznabillegető az Élet és Irodalomban - A hét könyve - volt. (Valószínüleg ennek köszönhettem Hörcher figyelmét.)
"Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter"
----------------------
Ha megnézitek az új fotómat, akkor a magyar Sorbonne (az ELTE Bölcsészkar) mór stílusú épületét látjátok az egyetem campusáról, bentről fényképezve.
Ezt is innen írom, új, egytemista kódommal kikérve a wi-fit. Dalköltő mesterszakra vettek fel, mindjárt kezdődik a daltörténet óra. (Az első féléves vizsga egy önálló ballada megírása és hangszeres előadása lesz).
Vége nálam a "szakközépiskolás szintű irodalmi viták" korának.
Én ennél többre vágyom, ezért tanulok. S a rákot legyőzve többé nem fogom hagyni, hogy a saját résztulajdonomat is képező Dokk kisebbségi érzéstől kínzottjai a Dokk "prokrusztész ágyból" kilógó lábaimat nyesegessék, ahelyett, hogy e jelenleg (szakközepesen) "félbecsukott" helyet húznák végre ki teljes (egyetemi) terjedelmében.
Nem tehetek róla, ha nem mindenki polihisztor vagy reneszánsz ember.
Én miért ne lehessek az, TGF? Mert neked "hatalomtechnikailag" kellemetlen?
Így jártál! | 2020. 2019.
| 2026.09.14 19:21 | Pálóczi Antal -- Re Gulisio: ÉLJEN A SOHA!
|
| Válasz erre | Ez a legfőbb erénye, köszönöm, nem lehet hova tenni.
Hát persze, hogy nem, amikor csak önmagához hasonlít.
Meg persze minden egyébhez is, ami szintén csak önmagához hasonlít: például Szalay Lajos grafikáihoz. Abban hasonlít, hogy nem hasonlít - mert nem AKAR és NEM TUD konvencionális lenni.
Hogy írhatnék másképp pont róla?
Hogy érzékíthetném meg ennél jobban KI Ő a magyar grafika történetében?
Mert én nem "megmondom", hanem MEGÉRZÉKÍTEM:
Nem MEGTUDOD, hanem RÁÉRZEL, hogy URAMISTEN, TÉNYLEG DE NAGY DOLOG SZALAY LAJOSNAK LENNNI, HA MINDEN ÍGY IGAZ.
Márpedig alighanem ez a helyzet.
Én még mindig le vagyok nyűgözve tőle.
S a róla való írás közepette legalább én is produkálhatom magam. Bemutatva például a SOHÁT. Amit ő örömmel venne.
SOHA? Az meg mi?
A SOHA - az a "soha senki nem csinálta még" illúzió.
Soha senkinél nem olvastam még, hogy az utolsó sor valójában a mű címe.
--------------------
Félre:
Mindez azért került ma bemutatásra, mert éppen tulajdonosi köröztetésen olvasom az új Dokk arculat tervezetét és ott azzal a sajnálatos félreértéssel találkoztam, hogy az új Dokk-on a mű címe kerülne fölülre, alatta a szerző nevével és a megjelenés dátumával, és ezalatt a művel. Ebben az a félreértés, hogy ez így majd jó lesz.
Nem.
Ez így rossz lesz. Rossz lenne!
Nem lehetne például megcsinálni a SOHÁT.
Vagyis a mások által nem használt "C" elemet, hogy a mű utolsó sora valójában a cím.
| 2018.
| 2026.09.14 18:40 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hogy ki is valójában
|
| Válasz erre | Kedves Antal!
Informatív írás, köszönöm, hogy megosztotta velem, mint olvasóval.
Ugyanakkor irodalmi alkotásként nem igazán tudom hova tenni, így marasztalni sem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 2017.
| 2026.09.14 09:43 | Pálóczi Antal -- re: meo | Sikeres sugárkezelés után
|
| Válasz erre | Persze!
Miért kéne egy TÉZIS - ANTITÉZIS - SZINTÉZIS hármasegységet hasonlítani valamihez (pl. drámatöredékhez), amikor csak önmagához hasonlít?
Mert párbeszédes?
Hát aztán!
Ez egy KISRÖVID a javából.
Miért a javából?
Mert a hülyegyereki énünk megsemmisülését hitelesen adja vissza. (A halál - valódi - komolyságával történő szembenézés után.)
A bírálni akart ön- és gyógyulásveszélyes panaszkultúrát nem láttam még tömörebb formában kifigurázva.
Persze, hogy irritál - naná! Ez a legkevesebb, amit elvárok tőle. Akinél némi megvilágososodást is elősegít, annak hasznos lehet leendő betegségére nézve. De ez már nem esztétikai kategória. Csak mondom.
Érdemes megnézni hozzá egy-két Szalay Lajos grafikát is. Hiányos... kusza ("csúnya"?) vonalak ... sosem ott ahol a konvenciók szerint "lenniük kéne".
De BENNED összeérnek.
Persze csak ha jól nézed és mondjuk (hamis elvárással és prekoncepcióval) nem "dürerizálsz". (Albrecht Dürer 1471 – 1528) | 2016. 2015.
| 2026.09.12 18:04 | Pálóczi Antal -- Re: Fűri meo
|
| Válasz erre | Bizony bizony... Lesz itt "ne mulass"!
Köszönöm a figyelmet, mert a szokványtól eltérés megköveteli.
Épp írom a facebook posztom egyetemi bejelentkezése alatt (felvettek az ELTE dalköltő mestersszakára) a félévi balladavizsga témajavaslatának "közönségreakcióira", hogy még kisopera megírását is tervezem a rákból kigyógyulás témájából. Tetőpontján szenvedésáriával.
Amiben minden benne lesz.
Kivéve az önsajnálatot és a magunk megsajnáltatását.
Mert gyógyulás közben minden önbeteljesítően negatív gondolat és "kirezgés" életveszélyes.
Mindez alapvető szakítást jelent nálam a kizökkent világ panaszkultúrájával (sőt, tetszelgésével). Ezért e műfaji szokatlanság is.
Az "űrbe kilövés" (mert hiszen lényegében ez történik sugárkezeléskor) ezt követeli.
Csak semmi költői "Düreritás". Ha a verset grafikának;fogjuk fel.
Hiányvonalak inkább.(Ezt még a harmadik "kisrövidemre" mondom. Mert benned kell folytatódniuk.)
A lap űrszerű üressége: "Szalay Lajos hiány".
Ez most nálam a "vers".
Pontosabban költemény. Meghatározhatatlan - és használhatatlan - eszközökkel (mások számára). Ezeket majd senki nem akarja "ellopni" (hogy a bőrömbe bújva az én eszközeimmel írjon). Mert az ő kezében szétesik.
Míg nálam - jó esetben (és erre kell törekednem) - katartktikusan hat.
Csak ne a "düreritást" kérjétek számon. Mert ezek iránymutatója az egyvonalas /és "kihagyásos"/grafikát nálunk bevezető" Szalay Lajos. | 2014.
| 2026.09.11 12:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | Álomidő (prózavers ciklus) op.1.
|
| Válasz erre | Egy sorozat bevezetőjeként olvasom, így érthető, hogy a szerzőnek fontos számtalan friss élmény megemlítésre kerül. Alap, amire lehet építkezni; mivel nem valós építkezés, át is lehet írni később, a már kész ciklushoz igazítva. De ez az enyhén narcisztikus beütésű indítás nálam ebben a formában is marad, mert érdekes és végig fenntartja a figyelmet. Várom a további részeket. | 2013.
| 2026.09.03 16:48 | Fűri Mária - szerki -- re: VALAMI ILYEN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Antal!
Megnyitottam a linket és megnéztem a videót. Érdekes volt. Jó összefoglalás, és voltak benne (nekem) új infók is. | 2012.
| 2026.09.03 15:39 | Pálóczi Antal -- VALAMI ILYEN
|
| Válasz erre | Kedves Mari!
Itt a film a villámcsapásról.
Hazánkban évente átlag 30 embert csap meg. S a 90 százalék túléli. Vagyis több száz ember él közöttünk jelenleg, aki átélte.
S tényleg ott a jellegzetes vörös rajzolat a bőrön.
S tényleg kozmikus.
Szinte "Isten nyila".
A sugárkezelés sugara is "természetfeletti" hatás.
Meg kéne halnod tőle, de csak részlegesen - célzottan - öl.
Utána már sosem leszelk a régi.
A vitatott műben.
MEGTÖRTÉNIK (valami ilyen... amihez ez a legjobb legtalálóbb közelítés...) Sugárkezelési "Isten-találkozás".
Más példával minegy: "kilőnek az űrbe.
Sosem leszel ugyanaz az ember, ha visszatérsz. S nem mindenkinek sikerül. Ez a tézis.
Az antitézis, hogy lehülyézed magad, mert "nyűszíteni" mersz (az űrben ahol nem terjed a hang). Minek? Ekkor még nem fogtad föl mi ez. Ezért elvetendő.
Mindegy, hogy ez nem "PC".
Akkor is.
A mélyebb igazság parancsára.
Ez az antitézis.
MAJD JÖN A SZINTÉZIS.
"Élek! Élek!! Élek! Élek! Élek!"
MINT EGYETLEN LEHETSÉGES VÁLASZ A MÁR TERMÉSZETFELETTIRE.
A porszem dala.
Mint kizárólagos szólam..
Mint akit fejben vertek és csak debilen ismételni tud. Hülyegyerekien - NA EZ A MEGÉRTÉS.
EZ VAN:
------------------------------------
Valami ilyesmi... Az ellenkezőjét mindenetre nem jelentheti.
https://www.youtube.com/watch?v=W7-Hp10UrLM | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 2011.
| 2026.09.03 15:10 | Pálóczi Antal -- re: meo | Álomidő (prózavers ciklus) op
|
| Válasz erre | Igen, ott ahol túl sok magyarázatot érzékelsz akkor talán leül a mű. Hátha meg tudom majd bolondítani, hogy ott is "történjen valami".
A "megmutatja" észrevételed nagyon fontos.
Jó nagy hal lesz, csak "még nincs a parton", bár már a horgon... | 2010.
| 2026.09.02 21:48 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Álomidő (prózavers ciklus) op.1.
|
| Válasz erre | Kedves Antal!
Van benne valódi irodalmi anyag, sőt nagyon erős gondolati mag, de jelenleg inkább egy kivételesen érdekes prózavers-vázlat / monológ, mint kész prózavers. És éppen azért érdekes, mert a szöveg közben saját maga vitatkozik arról, hogy mi az irodalom.
Nagyon tetszik az is, hogy nem egyszerűen azt állítja, hogy a költészet átírja a valóságot, hanem konkrétan megmutatja:
„Nem igaz a Honda CRV sem?
Nem. Ezért kellett beleírni.”
De egy idő után túl sokáig magyarázza saját poétikáját.
„Az ötlet még nem irodalom.”
Innen a szöveg egyre inkább esszévé válik párbeszédes formában.
Az ezt követő részekben nagyon érdekes gondolatok vannak az ideáról, a dalról, a fejben létező műről, de dramaturgiailag egyre kevésbé történik valami. A két hang tulajdonképpen egy poétikai vitát folytat.
A szövegnek nem kellene elmondania, hogy miről szól.
Üdvözlettel: TZ | 2009.
| 2026.08.31 22:29 | paloczia@gmail.com -- RE: Füri Mária
|
| Válasz erre | Ha objektíve működik, az már jó. Neked szubjektíve nem, mert nem ismered a villámcsapott emberek vörös bőrsérüléseit? Meg talán a sugárkezelés "vörös bőrizzását" sem?
Nem baj.
Csak sajnos nem hiszel annak (a szerzőnek) aki ismeri.
Nem hagyatkozol a műre.
Talán van olyan, hogy adott szerző külön értelmezési rendszert épít. Nem?
S abba be kell tudni lépni. Küönben nem nyílnak meg a műveik előttünk. De ez nem jelenti azt, hogy rossz szerzők... Nekem a kedvenceim... Talán errefelé tartok...(?) Jó lenne. | 2008. 2007.
| 2026.08.26 18:23 | paloczia@gmail.com -- KIEG. - Villámcsapás - Fűri Marinak
|
| Válasz erre | "Maga a villámcsapás egyébként általában kis felületen keresztül történik, a gyökérzethez hasonló, úgynevezett villámrajzolat legtöbbször jól látszik." /Házi patika/
Mármint a villámütötte ember bőrén. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 2006.
| 2026.08.26 17:34 | paloczia@gmail.com -- re: meo | Sikeres sugárkezelés után
|
| Válasz erre | Nincs kibúvó, Mari.
A villámcsapásnak rettenetes égési következményei vannak. Ahogyan a sugárkezelésnek is.
Csak nem közismert.
Sem a villámcsapás égési következménye, sem a sugárkezelésé.
Ezért kellett megírni ezt és így.
//Te annak idején (Száz hét magány című versemben) a "fel-felporzanak az ostorok" képet sem tudtad elképzelni.
Nem volt meg.
Mert nem ismerted.
Falusi nyaralás és sok konda-, vagy gulyahajtás kell hozzá, hogy ismert legyen: a rafia bojt a karikásostor végének durrantásakor mindig foszlik egy kicsit: "porzik", pláne ha a sáros hátú állatok hátát is eléri és összesározódik majd megszárad és úgy durrantanak vele. S akkor az ostor - pláne ellenfényben - újra és újra "felporzik" s te kénytelen leszel megérteni, hogy van ilyen.//
A villámcsapás furcsa bőrsérülései is "VANNAK" - különös, az egész testen végigfutó bíborpiros erezetek képében, meg mindenféle módon.
A sugárkezelés mindent széttroncsoló - egészséges és tumoros sejteket egyaránt megsemmisítő égetése - leginkább ehhez hasonlít. (Az egész kezelés arra épül, hogy egy felületen mindent megöl. Csak az egészséges sejtek többségének még van módja arra, hogy újjáépüljön, de a náluk érzékenyebb ráksejteknek nincsen.)
Úgyhogy a "belém csapott a villám" - igenis "VAN".
Hiába Franklin villámhárítója, s különösen akkor veszélyes, ha vízben, úszás közben ér a villámló vihar. Újabban ezért pánikszerűen mindenkinek el kell hagynia a vizet, a strandi bemondó megköveteli - ennyire reális veszély lett mára a villámlás, mindennapi, főleg természetközeli életünkben, Franklin ide vagy oda.
Bármikor belédcsaphat ebben a minden korábbinál szeszélyesebb időváltozások korában.
Akkor a kép is indokolt.
Nincs kibúvó.
---
Itt az lehet a kérdés, működik-e a mű?
Működik?
Nem működik?
Ha igen miért?
Ha nem miért nem?
Mert a szerki keresztbefekszik? Akkor a szerki nem működik, nem a mű. (Az itt meózókra ez természetesen nem vonatkozik. Akit érinthetne, az már elment. Mindenestre az ő okfejtésének torzítása dereng fel előttem még mindig, aki azt hitte, a mű helyett a A SZERZŐT kell lemeóznia. Más szavakkal, de lényegében még azt is kifogásolta, hogy a rákbetegség szerepeltetése nálam nem elég "pc": lásd ezt a kommunikációt! https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QSBTWkVSS0VTWlTFkFPDiUdJIEbFkEVNTMWQUw==&rare=210
Most jövök rá, hogy én tulajdonképpen még vele vitázom. (Szmájli.) | 2005.
| 2026.08.26 15:47 | Fűri Mária - szerki -- meo | Sikeres sugárkezelés után
|
| Válasz erre | A címmel együtt valóban olyan, mint egy drámatöredék. A párbeszéd lejátszódik az olvasóban is. Talán azért nem működik kellő erővel, mert a villám szónak, hála Franklin zsenialitásának, sokkal erősebb a lelki vonzata, a felismerés, mint a fájdalom vagy égés, sérülés. | 2004.
| 2026.08.25 22:53 | paloczia@gmail.com -- re: meo | Sikeres sugárkezelés után
|
| Válasz erre | Semmi szükségszerűnek ne parancsoljon úgymond "megálljt" a szerki! Ne legyen a "jövő mérnöke"!
Hirtelen ez jutott eszembe, még Gyurcsi egyik nem "PC" csajos prózájának "jövőmérnöki" (ezért szerintem téves) megítélésére gondolva.
A Sikeres sugárkezelés után-ban minden szükségszerű, viszont én nem azt a művet írtam, amiről a szerki beszél.
Ő a tézist említi (mert hiszen az első sor az): "Belémcsapott a villám. Jaj!"
Majd eljut az antitézisig: "Hülye vagy? Rinyálsz itt... Örülj, hogy élsz!"
És itt megáll a szerki és elemez.
Nem csoda, ha beletörik a bicska.
Hiszen a harmadik sor a szintézis. A fent elemzett kettő a harmadik nélkül csakis félreértésekre adhat alkalmat.
És attól a szerki - sajnos - eltekint.
Ami igen nagy hiba.
Ez a szintézis:
"Élek! Élek! Élek! Élek! Élek!"
-----------------
És most jön a cím:
SIKERES SUGÁRKEZELÉS UTÁN
(alatta a többi, megint)
Belémcsapott a villám. Jaj!
Hülye vagy? Rinyálsz itt... Örülj, hogy élsz!
Élek! Élek! Élek! Élek! Élek!
----
Most én is kérdően nézem: mi ez egyáltalán?
De jobb ha onnan indítok: MI NEM, ez a mű?
(Szemben a szerki téves értelmezésével.)
Semmi olyan, amiből ezt a (téves) következtetést lehet levonni. Idézem:
"a "Hülye vagy? Rinyálsz itt... Örülj, hogy élsz!"-et egyszerű durvaságnak is olvashatta volna... és akkor milyen hasonló megjegyzésekről gondolhatta ő az élete során, hogy közönséges durvaság, csak mert nem ismerte a mögötte rejlő sorsot?"
Durvaság?
A sprődségbe rejtett "VILÁG LEGJOBB TANÁCSA"?!
Ráadásul amit azonnal megfogad a "delikvens" (vagyis az ember saját maga, hiszen a szokásos párbeszédes "önvitatkozás" ez nálam). Ami ráadásul azonnal a kellő irányba fordítja a kommunikációt! "Élek! Élek! Élek! Élek! Élek!
Vagyis az egész mű egy gesztus, egy életmentő jótanács jószívű átadása (látszatdurvasági látszatszavakkal): CSAK SEMMI ÖNSAJNÁLAT MERT AZ A HALÁL.
De hát a költészet nem a szavak művészete?
Nem.
Az a versészet.
Akkor mi a költészet?
Az érzések átadása, szavakkal, vagy azok nélkül - pl. zeneköltészeti műben. Vagy éppen grafikában: Szalay Lajos is ezt kísérelte meg "csúnya" vonalaival.
---
Nem olvastam még művet, ami egy sugárkezelés érzületét hitelesen próbálta volna átadni, ezért én írtam meg.
ILYEN.
| 2003.
| 2026.08.25 21:02 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Sikeres sugárkezelés után
|
| Válasz erre | Ilyen nyers formában inkább drámatöredékként hatásos, de talán a közvetlenség szükségszerűen vele kell járjon ennek az ősi bölcsességnek a kifejezéséhez, ami határvonalat húz a túlélő és a többiek valósága között. Félő, hogy másképpen, tanulságszagú szentenciába foglalva hegyibeszédszerűen hangzana, ami ebben a vitalista lírai világban nyilván elképzelhetetlen. A cím súlyának és a versszöveg első látásra irracionális sűrítésének feszültsége viszont magába foglal sok reflexiót; elvégre az olvasóban felmerül, hogy a cím nélkül a "Hülye vagy? Rinyálsz itt... Örülj, hogy élsz!"-et egyszerű durvaságnak is olvashatta volna... és akkor milyen hasonló megjegyzésekről gondolhatta ő az élete során, hogy közönséges durvaság, csak mert nem ismerte a mögötte rejlő sorsot?
De talán mégis hiányolható ezeknek az irányoknak az alaposabb eldolgozása; hiszen az olvasó gyakran belefut rendkívüli sorsok történetébe, különösen az internet korában; és ha nem korlátozza magát tudatosan, az idegrendszere kimerül, ingerküszöbe felemelkedik és könnyedén túllendül a címszavakban rögzített sorsok fölött. A versek lírai alkímiája talán még megálljt parancsolhat ennek a befogadási reflexnek; az 'Együtt úszni a kutyával költészet'-ben az utolsó három kijelentés szokatlan, láttató nyelvhasználata megteszi mindezt- itt viszont hiányzik, ezért múlikkal szavazok. | 2002. 2001.
| 2026.08.24 22:26 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Együtt úszni a kutyával költészet
|
| Válasz erre | Kedves Antal!
Többször is elolvastam, nehéz ehhez meót írni, szerintem csak nyökögni fogok. Szóval: Nekem úgy tetszik, ahogy van. A lábszagú valóságig az egész csak egy szómenésnek tűnik, de attól a sortól válik minden visszamenőleg is súlyossá. Nagyon fontos, hogy a nyelvezet is rögtön megváltozik, ezzel is jelezve a másik dimenziót. Az utolsó két sor pedig rögtön egy harmadik regisztert hoz be és ez a hármas együtt sdja ki a kész kompozíciót. És csak így.
Nálam marad.
Üdvözlettel: TZ | 2000. 1999.
| 2026.08.21 17:11 | Siska Péter - szerki -- meo | Együtt úszni a kutyával költészet
|
| Válasz erre | Egy számomra is ismerős tapasztalat ez. A vers néha... valóban megelőzi a valóságot, előre "tud" valamit, mielőtt az megtörténne. Ez a szöveg mintegy átírja az ontológiai státuszokat, ugyanakkor néha túlságosan explicitté teszi azt, amit már egyébként létrehozott. A címet átgondolnám, előre kijelöl, kicsit nehézkes is, akárcsak a "mintsem megtörténhetett volna." Az "érdekes hogy" is töltelékszerű, szerintem nem szükséges előre minősíteni, az érdekessége magából az eseményből adódik, a "lábszagú" jelzőt is elhagynám. A "nincs is kutyám" és a "torokrák" viszont brutális tárgyilagossággal érkezik, hatásos mindkettő. Itt-ott visszametszeném, kicsit feszesebbre húznám grammatikailag, de nálam marad. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 |
|
