Pálóczi Antal
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1919. 1918.
| 2024.02.22 03:29 | Pálóczi Antal -- MENŐZNI MOSTANTÓL CSAK KVALIFIKÁLTAN!N
|
| Válasz erre | Most vettem észre, hogy itt meghirdetett "megjelenési verseny" (Parafa és Görcsi számára) második elemét szintén teljesítettem.
Csak ki kell terjeszteni a vers vagy novellamegjelenést az irodalmi tanulmány megjelentetésére is. Politikai jellegű írások azonban ne számítsanak bele, továbbra is ezt javaslom.
Aki itt menőzni akar, az először szerezze meg hozzá a nagy vagy a szerzők által leginkább ostromlott (annál nehezebb oda bekerülni) irodalmi lapok szerkesztői adta KVALIFIKÁLTSÁGOT.
Vagyis a megjelenésre történő beválasztást.
Ezzel arányosan legyen itt úgymond "nagy szájunk"!
A három javasolt orgánum közül az első az
1.) Élet és irodalom.
Mert oda, hetilap lévén, nagyon sok a jelentkező ezért talán a legnehezebb most bekerülni. (Engem egy teljes évig várakoztattak.)
Azonban végül sikerült, úgyhogy most ti jöttök Parafa és Görcsi!
A második lapnak az
2.) Irodalmi jelent javasoltam. Oda átlag fél év a várakozási idő.
Olyan sok az anyag, hogy kb. annyi idő telik el, amíg a versszerkesztő (Varga Melinda) egyáltalán foglalkozni tud vele.
A harmadik lap legyen a
3.) Műút. Itt nincsenek tapasztalataim, itt én is újfiúnak számítok. A "nyeretlen kétévesekkel" együtt.
Csatlakozzatok bátran ti is!
Ebben kell menőzni!
Könnyítésnek tehát vegyük be a versek és novellák megjelentetésén kívül az irodalmi tanulmányokat is. (A politikai írásokat ne!) Mert most veszem észre, hogy akkor én a meghirdetett megjelenési versenyben az ÉS után már az Irodalmi Jelenben történő megjelenést is abszolváltam! Lehet, hogy ott már Parafa is megjelent? És akkor már csak Görcsinek kell?
Megismétlem a már a naplómban is feltett linket. Aki még nem tette, nyissa ki, kulturális kalandban lesz része!
Írj te is ilyet Görcsi!
Ha meg tudod jelentetni ugyanitt, akkor leszel "igazi tiszt" a szememben.
Addig csak jobb sorsra érdemes "jelölt".
Aki az itteni irodalmi vitatkozáshoz mégsem elég kvalifikált.
Az én említett megjelenéseim ezzel szemben hadd jelentsék a a reciprokát ennek!
Köszönöm!
https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1559/magyarul-tudo-horvat-klasszikus | 1917. 1916.
| 2024.02.21 14:57 | Pálóczi Antal -- LESZNEK ITT MÉG MEGLEPETÉSEK
|
| Válasz erre | Prafa nem érti még, hogy innentől tényleg nem játékról van szó.
Polgári perem "emlékezete" című naplójában több ezer karakter BTK paragrafus kimásolással próbál megfélemlíteni.
Mert mindig menőzik a Dokk közönsége előtt, benneteket, olvasókat toborozva az ő "esküdtszékének".
Hogy neki higgyetek.
Közben amit a BTK paragrafus felsorol, azt ő sajátmaga "viccből követi el" saját magának.
A mi tőlünk lopott, az ő negatív vonásaira jogosan rámutató metaforákat eldurvítva, elváltoztatva, azokat önsértőbb módon, ahogy mi sosem mondtuk sosem gondoltuk, önmaga fordítva, a saját reklámozására használja fel.
Idézem.
"Úgy buzogok ezekben a rossz dolgokban, mint egy kénes hőforrás, és csak pénzért vagyok hülye. A szert keverem, hogy népszerűbb legyek. Termékreklámokat jelenítek meg a Vádlottak padlóján naplómban, ezzel persze nem leszek jobb szerző. Megint hazudok! Sunyi módon csűrök-csavarok, de ezzel csak egyre mélyebbre ásom magam. Szerencsétlen buherátor, kézműves költő vagyok. Intellektuális szélhámozok, ezzel merítem ki a vésztulajdonosokat. Ekkora ostoba vagyok... illetve ha az IQ-m nagy, akkor csak Furfangos Nyesztyerka, én szerencsétlen..."
De legalább itt is elegáns. A "szar" szót már úgy használja, ahogy én tanítottam neki: "a szert keverem".
Így már lehet, mert olvasóbarátabb.
Elegánsabb.
Dokk-ra valóbb.
Lesznek itt még meglepetések a "hivatalos helyen".
Afelől nyugodt vagyok. | 1915.
| 2024.02.21 06:54 | Pálóczi Antal -- "PRECEDENS PERNEK" TEKINTEM
|
| Válasz erre | A „regény” tehát perrel folytatódik.
Így van rendjén. Ha két vitatkozó ennyire nem tudja eldönteni, melyiküknek van igaza, akkor MEG KELL KÉRDEZNI a „hivatalos helyen”.
És ott majd – hosszas mérlegelés után – meg fogják ítélni.
Én is tisztázni szeretném, mit lehet írni és mondani a Dokk-on, és hogyan. És mit és hogyan nem. Precedens jelleggel, a Dokk további gyakorlatához majd jól fel lehet használni.
Szerintem metaforákkal és ironikus irodalmi formákkal lehet és kell is kifejezni magunkat, ahogyan én teszem. Mindig különválasztva, és még az elméregesedett vita során is dícsérve az esztétikai jó teljesítményt.
Én sosem az embert pellengérezem ki, hanem mindig csak az adott „írói állapotot” amely meghaladásra vár.
Ehhez várom a bírósági megerősítést.
Trágár szavakkal és stílusban, a másikat emberi minőségében lealacsonyítani szerintem nem lehet. Illetve, amint az Parafánál és tettestársánál, Görcsinél látjuk, lehet, csak nem szabad. Mert ott kezdődik a bűncselekmény.
Illusztrációnak itt van Görcsi legújabb „ejakulátuma” a Habakukutyin naplóból, miután előzőleg felajánlottam neki a „tiszti tegeződést”.
„egy tisztátalan
hiába járná ki a
tisztaiskolát”
(Idézet vége.)
Reményeim szerint egy számomra kedvező ítélettel fog véget érni a Dokk-on az „internet gyermekkora”.
Az idén 24 éves Dokk a jelek szerint végre „nagykorú” lehet!
Azonban, hadd újságoljam el, hogy már az előkészület is örvendetes: Parafa kezd „elegáns” lenni.
Átvette tőlem a megfelelő latin kifejezést.
"Defekál".
Ez már "tiszti modor". Ez már nem sérti a Dokk közízlést, az irodalmi hangulatiságot.
Idézem:
„Most például belekötött a SAJÁT NAPLÓMBA FELTETT egyik plakátomon szereplő programba, amit én tartok, és ezt defekálta a Dokk felületére:” (Idézet vége.)
Milyen gyakran és milyen szomorúan tettem szóvá megannyiszor, hogy az álnépi attitűd nyelvezete – az úgynevezett "szarozás" – rosszat tesz a Dokk irodalmi hangulatának. Versben indokolt esetben jöhet, annak nyomán a köznapi társalgásban a Dokk „prosztóizálását” jelenti.
Ezért szerintem nem kívánatos.
Most nem keresem elő a vonatkozó kommentrészleteket ahol az ürülék parasztos vaskossággal és mindig a vitapartner megalázásának céljából szerepel.
Hangsúlyozom: emerünknél nem parasztos, hanem ÁLPARASZTOS vaskossággal.
Hiszen a baretsapkás portréjáról közismert Parafa, aki fiatal korában szakszofonos fellépő volt a Bizottság együttes avantgard előzenekarában, stílbe illő kortársként, valójában vidéki kispolgárnak indult, s végül tényleg kézműves mester, önálló iparos egzisztencia lett.
Nem paraszt.
Amivé "politizélési" hátsószándékkal stilizálja magát.
Hogy a fennálló hatalmat, és – sajnos még minket, a szerinte tévesen „dzsentriknek” vélt pályatársait is – osztálygyűlölettel támadhassa itt. Ami egy költőiskolában (vagyis a Dokk-on) megengedhetetlen.
Egyébként abban is téved Parafa, hogy én az ő SAJÁT TULAJDONÚ naplójába kötöttem bele.
Én a SAJÁT RÉSZTULAJDONOMAT is képező „Dokkomon” (tessék visszaellenőrizni az impresszumot) kötöttem és kötök bele a továbbiakban is a szerintem nem idevaló hangvételbe vagy önreklámozásba.
Nemrégiben egy valóságos kézműves termék-kollekció fotókkal reklámozott itteni felrakása ellen kellett szót emelnem a bőrdíszműves Parafánál. Annyira elvetette a sulykot.
Elvégre a Dokk mégis csak egy kortárs szépirodalmi fórum, nem a Kézműves magazin.
Én most e társtulajdonosi jogomnak a törvény által történő megerősítését is várom.
| 1914.
| 2024.02.20 09:43 | P.A. -- UTALÁS (tudja kinek)
|
| Válasz erre | Meg kell dolgozni érte.
Ahogy én. | 1913.
| 2024.02.18 17:15 | paloczia@gmail.com -- TÚLZÓAN FOGALMAZOL DE HAGYJUK
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Látod, hogy nem nekem van itt vitám?
Reakciód mutatja.
Te kerestél face-magánlevèlben. Sérelmet említendő.
Nem én kerestelek.
Minden levélvàltásunk a te kezdeményezésedre indult.
Ellenőrizd vissza!
Az internet nem felejt.
Ennek leszögezése nem sért levéltitkot, viszont elengedhetetlen annak érzékeltetésére, hogyan kell helyesen értékelni a "ti vitátok" kiszólásodat. (Hiszen vastagon benne voltál.)
Miközben nekem - tényleg - nincs itt vitám senkivel. Mert az "emberi dolog". S arra ott az én megtartott és szeretett családom.
Ide írói életet élni jövök.
Veled sincs vitám ("emberi dolgom").
Hiszen fenti tényállításom vitán fölül àll, ezt te tudod a.legjobban.
S nem is neheztelek rád.
Nem vártam, nem várok itt többet senkitől.
Bár kissé túlzóanl fogalmazol mindezzel kapcsolatban, mert sértődést érzel.
Ami rossz tanácsadó.
Csak esztétika...
Semmi más.
Ez jobb ide. | 1912.
| 2024.02.18 15:59 | Pálóczi Antal -- TÉVEDÉS - ÉN NEM VITATKOZOM
|
| Válasz erre | Kedves Filip Tamás!
Tévesen reagálsz naplódban: "engem nem érdekekei a vitátok", hiszen te magad hívtad fel a figyelmemet face-magánlevèlben olyan személyes dologra vitatott személlyel szemben, amit magamtól észre sem vettem volna.
Tehát ez valójában "Filip Tamás vitája" nevezettel, csak engem "mozgósítottàl" hozzá.
Nem kellett volna!
Ugye legalàbb utólag belátod?
Köszönöm!
Ugyanis én sokkal kevésbé vagyok érdekelt bárminemű elnézésben.
Csak esztétika... semmi más...
Ebből fakad, hogy nekem valójában itt senkivel sincs vitám.
Ami annak látszik, az is regényanyag gyűjtés.
Ma már "Parafa" és "Györcsi" nálam az, akik ketten ebben leginkább benne vannak. És főleg az üzekedő falamon, hogy még s naplóim is mentesüljenek ettől.
Az írói nevük nem is szerepel a bejegyzéseimben.
Még per is lesz. (Mint regény hatáselem. Mert nekem csakis úgy érdekes.)
Már lett volna, de az én alteregóm véletlenül (vagy szándèkosan?) kicsúszott a 30 napos határidőből. Beadványát elutasították.
Esetleg, ha ellenlábasa mégis perelne, ahogy ĺgéri, még élhetne a viszontvád lehetőségèvel. Ott nincs határidő korlát.
De ez nem a VALÓSÀG nálam, hanem egy készülő regény.
A szerkesztőségi főemlős etológiája címmel.
Hogy mégis "megtörténik"?
Akkor úgy látszik így van megírva. (Már csak le kell jegyezni. Persze poétikai átformálással.)
Vitám úgymond egyáltalán nincs tehát itt senkivel. (Csak anyaggyüjtésem.)
Az micsoda egyébként (mármint a vita)?
Valamilyen "emberi dolog" ugye?
Mindjárt gondoltam.
Nos ez a hely számomra az "írói dolgok" szintere. Nem az emberi dolgoké - innen a félreértés. | 1911.
| 2024.02.17 15:35 | Pálóczi Antal -- ÉN ÍGY LÁTOM
|
| Válasz erre | Görcsi is egyből falra hányta a borsót az igazi "Görcsi naplóban".
Ahelyett, hogy hallgatott s így bölcs maradt volna.
Paraffa akkor kezdett vidéki lapokat szerkeszteni, amikor a nagyobb lapok nem fogadták be.
Még a Héttoronyba se tudott bekerülni álparasztizálásával.
- Nem ezt a hangot keressük - írta neki Verzár Éva, akkori főszerkesztő.
Én ilyen benyomásokat őrzök Parafáról az alább kifejtett fenntartásaim mellett.
A pálya természetesen nyitott, az életmű lezáratlan.
Várom nála az álparasztizàkás meghaladását.
Addig ne tanítson, nekem ez a meglátásom!
VAGY LEGALÀBB NE ITT REKLÁMOZZA! | 1910.
| 2024.02.17 15:03 | Pálóczi Antal -- NEM VSGYOK MEGGYŐZVE
|
| Válasz erre | Folytatódik a Parafa-jelenség a Vádlottak sámliján című naplóban.
Amely két szóval így foglalható össze:
KÖNNYŰNEK TALÁLTATÁS.
Ha valaki nem hiszi, visszaellenőrizheti a Vádlottak sámliján napló eredetijének hangvételén.
Így kell kicsinek lenni. Ilyen attitűddel, ilyen szavakkal. Ilyen modortalansággal.
Illetve nem kéne, de Parafa ettől az, amit hasonhangzású alteregó neve kifejez: nem tud emelkedni.
Nem is akar?
Azt hiszi, itt ez is megfelel?
Nem.
Ezért alighanem újabb és újabb kritikát fog kapni.
Először tisztázzuk, mert Parafa szakképzettsége szerint bőrös mester: szakképzettség nélkül mióta tartunk bőrdíszműves foglalkozást gyerekeknek?
Akármikor?
Ha az önkormányzattal el tudjuk hitetni, nem azt, hogy bőrösök vagyunk, de még azt is, hogy tudjuk tanítani?
Aztán durr bele?
S mit szólnak ehhez a tanult bőrösök? Vagy a végzett bőrdíszmű tanárok?
Semmit?
Én aggódom azokért a gyerekekért és idősebbekért akik ilyen hasamra ütök megcsinálom költőiskolàba mennek "költészetet" tanulni.
Ez olyan, minha a Shakespeare darabban Gyalu, az amatőrszinész nem csak a mükedvelő darabban fellépni kívànna ("Ide nekem az oroszlánt is!"), de még színitanodát is indítana, mondjuk Latinovits fotójával reklámozv azt. (Parafa József Attila fotóval reklámoz).
Szabad ezt?
Így?
Engem zavar.
Parafa túlságossn lejáratta magát versértetlenségével szerkesztő korában, de már előtte is. Majd szabadvers "túlmegértésével" még jobban. (Egyik pályatársúnk jeltévesztett szózabolátlanságát vélte olyan műnek, amiben már nem is kell értelmet keresni. De kell. Mindig. Legalábbis a teremtett rend értelmében. Ha a szöveg uralkodik el a szerzőn az hiba. S adott szerzőnél Parafa ezt nem vette észre.
Ő akarja tanítani a versírást?!
NEM ARRÓL VAN SZÓ, HOGY NEM TUD KÖZÖLHETŐ VERSET ÍRNI A MAGA SZŰKEN VETT ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÉN BELÜL, DE VAJON TUD-E KÖLTÉSZETET TANÍTANI?
EBBEN VAGYOK BIZONYTALAN.
Vagy lakóhelyén ez is több a semminél és inkább üdvözöljük?
Talán igen - de a fenti gyanúval!
| 1909. 1908.
| 2024.01.28 10:40 | Pálóczi Antal -- NÉVADÁSAIM MEGFELELNEK A HAGYOMÁNYOKNAK
|
| Válasz erre | Én nem szórakozom senki nevével: hanem egyszerűen NEM vagyok hajlandó leírni azon pályatársak szerzői nevét, akik szándékosan műbalhét kevernek itt, hogy a vita ürügyén ez a szerzői név forogjon és híres legyen.
Azon az áron, hogy az illető újból és újból ránk támad és a másra tartalékolt energiánkat szívja. Csak a vita, csak Dokk-szereplés kedvéért.
Inkább regénybeli nevet adok nekik, és a továbbiakban ezeken az alteregó neveken hívom majd őket.
Hogy ne tudják megnevezésüket az írói nevük reklámoztatására felhasználni.
Ilyen a Parafa név. Hasonlít az eredetire. Mint Kosztolányi elnevezése Karinthyról az Esti Kornél novellákban, ahol Kaniczkynak nevezte őt.
De nem azért, hogy elcsúfítsa az eredetit. Amivel az "igazi Parafa" vádol, tévesen, hiszen én se azért, hanem mert a parafa mint olyan, a "könnyűnek találtatás" metaforája is egyben.
Somlyó Zoltán Kosztolányi Sárkánynak hívta a novellákban.
Én Parafa itteni "harcostársát" Görcsinek. (Nem jobb, de nem is rosszabb.)
Ők ketten így szerepelnek majd a Szerkesztőségi főemlős etológiája címmel íródó regényemben.
Ilyen jellegű névadásom megfelel a magyar irodalom hagyományainak.
| 1907.
| 2024.01.27 20:29 | Pálóczi Antal -- VÁLASZ A FIATAL KÉRDEZŐNEK
|
| Válasz erre | Parafa A vádlottak sámliján című naplójában új, fiatal hozzászóló jelent meg.
Kérdezi: lehetnek-e az irodalomnak politikától és közélettől független "saját" ügyei?
Igen.
Lásd az Öregember a gáztűzhely előtt című versemet.
Hogy honnan vettem a "tilinkós álparasztok" szókapcsolatot? Természetesen Adytól.
Lásd a Búcsú sikerasszonytól című versét. | 1906.
| 2024.01.27 14:07 | Pálóczi Antal -- PARAFA AZ ÚR KÜLDÖTTJE? JÓ TUDNI!
|
| Válasz erre | Parafa A vádlottak sámliján címü naplóban egy hazugság, egy ötletlopás és egy szövecsonkítás utàn (lentebb mindhármat bizonyítottam) mostanra eljutott a testszégyenítésig. (A maga testalkatát tévesztve össze az enyémmel.)
Sebaj.
A lényeg az irodalmi kihívás: melyikünk tudja és tudja-e egyáltalán a Parafa által Filip Tamástól tüntetően (és fogatlan prókátorként) megvédett Kukorelly K.E.R.T elnevezésü kiadójánál a kötetét megjelentetni!
Parafa! Nyuszi vagy?
Majd ne csak velem, hanem Kukorellyvel is közöld, hogy te az Úr küldöttje vagy, s ezért mindenképp fogadja el a kötetedet. Hátha még nem tud róla! | 1905.
| 2024.01.27 12:55 | Pálóczi Antal -- PARAFA: KUKORELLY KIADÓJÁT AJÁNLOM
|
| Válasz erre | Parafa hibbantnak nézi az olvasót! Tőlem másolt megcsonkított szöbveget ad közre a Vádlottak sámliján című naplójában, majd a (torzóban tényleg) csonka (és félreérthető) tartalommal szemben lealacsonyító kritikát fogalmaz meg velem szemben.
Idézem:
„Ez a viselkedés remélem nem csak nekem, hanem másoknak is undort keltő!! Az irodalom, a költészet nem verseny, főleg nem PA-val!!! Ha PA annak tartja, akkor teljes dilettantizmusáról val, és a költészet alapjait sem értil!!!” (Idézett szakasz vége.)
Előzmény: Parafát (és Görcsit) három nagy és népszerű irodalmi lapban, az Élet és Irodalomban (ÉS), az Irodalmi Jelenben és a Műútban történő „megjelenési versenyre” hívtam ki.
Hogy miért ezekben?
Mert az első kettőbe a legnehezebb bekerülni. Hiszen ide küldenek a legtöbben írásokat! Tessék elérni, hogy ők MÉGIS bekerülnek, ha ekkora szájuk. (Akinek nincs ekkora szája, annak nem muszáj!) Ugyanis a Dokk-ra nem szájkarate kell, hanem máshol is kvalifikált irodalmi jártasság.
Vagy tanítványi szorgalom. (Az idős Görcsinek.) Szájkarate nélkül.
És lehetőleg költői elhivatottság! (A szebbreményű fiataloknak.)
Javaslom, hogy minden újonc költő – előbb, de inkább utóbb –, maga is ostromolja meg azokat a helyeket, ahová a legnehezebb bekerülni.
A felsoroltak közül az első kettőt mindenképp!
A Műút című lapba közepesen nehéz bekerülni, mert még nem annyira felkapott és oda kevesebben küldenek jó írást. (Ezt a versengés mentő lehetőségének szántam.)
Személyes megjegyzés: ha a kettő „nehéz helyre” nekem, a Parafa szerint dilettánsnak is sikerült bekerülni, akkor neki biztosan nem okoz majd problémát.
Ebben versengjen!
A bekerülésben.
Nem a költészetben kell versengeni, hiszen a költészet tényleg nem verseny, ahogy helyesen leszögezni.
Csakhogy még ebben is csal, mert pár nappal korábban még ezt a VERSENYFELHÍVÁST írta nekem A vádlottak sámliján című napló 706. bejegyzésében.
„Érdekes, hogy te mily egészségesen tudsz Kukorelly fejével gondolkodni... Kukorelly csak egyszer mondana rólad valós kritikát, máris szidnád, ahogy mást is szoktál!!
Én hívtalak ki versíró versenyre és itt!!!!! Mered vállalni???? Ne légy nyúl, Pálóczi!” (dézett szakasz vége.)
Ugye milyen furcsa ez a következetlenség? A „parafaizmus” a szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben majd ezért lesz jó példa a „könnyűnek találtatás” kifejezésére!
Kedves Fiatal Dokkerek!
Sosem a vers MEGÍRÁSÁBAN (!) kell versengeni.
A „megjelenési verseny” már korrekt!
Hiszen ott már kész a mű. Amely zavartalanul, egy-egy téma érzékeny átélésében, irodalmon kívüli tényezőktől függetlenül jött létre.
Viszont még át kell tudni passzírozni független irodalmi szakemberek szűrőjén.
El kell érni, hogy ők is elfogadják.
Hogy más mondja meg helyettünk: jót írtunk. Ne mi magunk! (Az, hogy mi anélkül is ezt gondoltuk, természetes, de még nem nyert megerősítést! És erre is szükség van a szépirodalomban!)
Elfogadhatatlan, hogy Parafa épp az üzenetem legjavát, a lényeget hagyta ki megbírált levelem végéről. Ezért szó szerint idézem:
„Vagy tudjátok mit? (Parafa! Görcsi!)
Versenyezzünk abban, ki tud könyvet kiadatni Kukorelly K.E.R.T elnevezésű kiadójánál!
Én oda fogom elküldeni vagy a novellás kötetemet, vagy a twitter-poémákat!
Tehát bőrt a fogakra - és kalandra fel! (Majd akkor legyen nagy pofátok, ha megelőztetek! Addig ne!!!)
Hajrá, hajrá!!!
Ki küld előbb kötetet Kukorellynek?!” (Idézett szakasz vége.)
Tehát a végén már nem is a kész vers, hanem a kész kötet elfogadtatásának versenyét ajánlottam!
Kukorellyre hivatkozott Parafa a saját előzetes versenyfelhívásában? Hogy majd Kukorelly nem biztos, hogy elfogadja a verseimet?
Hát próbáljuk ki!
Ezért ajánlottam Parafának éppen Kukorelly Endre K.E.R.T elnevezésű kiadóját. Másoknak is ajánlom!
Nem véletlen, hogy Parafa ezt a csattanót már nem vette be a tőlem idézett szövegbe.
Hiszen így már POZITÍV értelme lett volna az üzenetemnek, a fiatalok számára korrekt példamutatással, ezért „csalta le”.
| 1904.
| 2024.01.26 22:46 | Pálóczi Antal -- NA KI KÜLD KÖTETET KUKORELLYNEK?
|
| Válasz erre | Aki a vádlottak sámlijára fantáziálja magát, vagy obszcén szavakkal mer kicsi lenni, lejáratva a Dokk-ot a szebb reményű fiatalok előtt, az nem érdemel többet!!!
Csak azokkal vagyok hajlandó vitatkozni a továbbiakban, akik képesek megjelenni
1. az Élet és Irodalomban (nekem már sikerült, most ti jöttök).
2. az Irodalmi Jelenben (ott csak egyszer sikerült, de azt vegyük semmisnek, mert egy kommentháború miatt töröltek.)
3. a Műút folyóiratban. (Ide én sem küldtem még semmit).
Nem itt kell hadoválni!
Homokóra indul!
Ki tűzi ki előbb a "lófarkas zászlót"?
Vagy tudjátok mit? (Parafa! Görcsi!)
Versenyezzünk abban, ki tud könyvet kiadatni Kukorelly K.E.R.T elnevezésű kiadójánál!
Én oda fogom elküldeni vagy a novellás kötetemet, vagy a twitter-poémákat!
Tehát bőrt a fogakra - és kalandra fel! (Majd akkor legyen nagy pofátok, ha megelőztetek! Addig ne!!!
Hajrá, hajrá!!!
Ki küld előbb kötetet Kukorellynek?!
| 1903.
| 2024.01.26 21:55 | Pálóczi Antal -- GÖRCSI MER KICSI LENNI
|
| Válasz erre | Görcsi vetélkedik.
Mer kicsi lenni.
Nem érti mennyire szánalmas ezzel.
Nem érti, hogy neki nem a Dokk-on belül kell nagypofájúnak lennie, hanem "odakint", a magyar szépirodalomban. Azon keresztül, hogy elküldi nagy szerkesztőségekhez a műveit. És eléri, hogy közöljék, és ezzel "kvalifikálja" megát.
Enélkül ő (és mindenki más is) "senkinek" számít
a magyar szépirodalomban. Fájdalom - ezt ki kell mondani!
Bizony-bizony küldözgetni kell a verseket, Vénember, különben rossz példával állsz elő az itteni fiataloknak, a nálad szebb reményűeknek!
(Nekem lesülne a pofámról a bőr!)
Nem az a dolgod, hogy a pályatársak verseiről - te - mondj bután értetlen elvakultságokat, hanem az lenne, hogy végre embereld meg magad, és érjed el, hogy kinti nagy szerkesztőségek közöljenek!
Mielőtt harangoznak!
Amíg ezt nem tudod elérni (úgy rémlik, eleve feladod), addig (egyelőre) "literatúra-senki" vagy.
Meg kell mondani a fiataloknak, hogy ne téged kövessenek! | 1902.
| 2024.01.26 18:10 | Pálóczi Antal -- PARAFA ÉS GÖRCSI
|
| Válasz erre | Parafa, Görcsi elvbarátja, már nem csak hazudik, hanem lop is.
Ezeket azért mindig be fogom mondani. Röviden. Találóan. Időt kímélően.
(Csak úgy, hogy ne használhassák.)
Parafa ugyanis éppen ellopta az egyik kedvenc szófordulatomat, és használja, pedig A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényemben is szerepel majd.
Hiszen én találtam ki 2007-ben a Dokk-on, hogy a Szabó Antal név helyett felvett
"Pálóczi Antal írói név, amely áruvédjegy mint akármely mosóporé."
(Ezt a József Attila parafrázist, illetve groteszk" idekapcsolását" én hoztam össze. Én használtam. Én vezettem be ilyen a Dokk-köztudatba. Mindez ideig csak én használtam.)
Az én szavamjárása tehát.
Parafa pedig szó szerint átvette, csak a maga nevét behelyettesítve használta legutóbbi naplójegyzetében.
Ellopta (volna).
De visszaveszem tőle könyvem számára és ezt a sikertelen lopási kísérletet (is) beleírom majd. Mint a "parafaizmus" (vagyis a könnyűnek találtatás) egyik jellemzőjét.
Görcsi hiába drukkol neki. (Miközben, ha jól látom, épp a gyógyszeráremelések miatt káromkodik naplójában, nem a Dokk-ra való igénytelenséggel.) | 1901.
| 2024.01.26 14:08 | Pálóczi Antal -- NE ROZSDÁS LAVÓROK FÉMJELEZZENEK
|
| Válasz erre | ÉS MOST JÖTT EL AZ IDEJE
hogy a naplók közül csak az arra méltóak kerüljenek a Dokk címlapjára.
A méltatlanok, a politizélően bazdmegolók, az álproblémázók, a feltűnési viszketegség diktálta förmedvények szerzői ne legyenek többé címlapon.
Ne ezek "fémjelezzenek" minket. (Rozsdás lavórként, mint újabban többször.)
Ezeket is elolvashatónak kell fenntartani természetesen, hadd szégyenkezzen miattuk az később, aki idegányolta őket, de a kortárs olvasókat nem ezekkel kéne "megkínálni". Busznyák Imre már korábban tervezte a naplók ilyen jellegű megszűrését. (Amely nem jelent cenzúrát természetesen és a szólásszabadság korlátozását sem. Mindössze a címlap elvételét a bazdmegolóktól és a dokk-trolloktól, szerintem nagyon helyesen.) | 1900.
| 2024.01.26 13:58 | Pálóczi Antal -- DOKKRA FÖLTENNI VERSET
|
| Válasz erre | FOGALMI TISZTÁZÁS.
A DOKK-RA FELTENNI VERSET
ez egyenlő a meózással beküldött versek felrakásával.
A napló rovatban feltett szöveg vagy vers nem minősül A DOKK-RA FELTETT VERSNEK.
Nem lehet így érteni, nem lehet így félreérteni, nem lehet így félremagyarázni.
Ha valaki vitatkozni próbál és erőszakoskodik, akkor sem.
Ha angolgyerekek potyognak az égből akkor sem!
Aki mégis azt állítja, hogy a Dokk-ra tett föl verset, de az üzenőfalán ezek nem szerepelnek (kérdőjellel a még elbírálanDOKK versek, felkiáltójellel a mulanDOKK-ok, piros háromszöggel a maradanDOKK-ok) akkor az illető hazudik.
Esetleg téved. (Például mert azt hitte, felkerültek a versei, de elektronikus hiba miatt ez nem valósult meg).
| 1899.
| 2024.01.26 13:41 | P.A. -- KORR
|
| Válasz erre | Ahol 70 éves a legidősebb tanítvány és a legfiatalabb tizenéves. | 1898.
| 2024.01.26 13:33 | Pálóczi Antal -- CSAK KVALIFKÁLTAKKAL VITATKOZOM
|
| Válasz erre | TISZTELT DOKKEREK, DOKKOLÓK ÉS OLVASÓK!
Az utóbbi napokban, itt többet megnevezni nem kívánt Irodalmi Hőzöngők, újraszították a tavaly évvégén eltemetni hitt Dokk-hiábavalóságokat.
Ezek olyan műfelháborodások, olyan koholt semmiségek voltak, amelyeket a megnevezni nem kívántak, a saját vélt (vagy jövőben remélt) társadalmi/politikai szerepük felépítése érdekében felnagyítottak, hogy látszatproblémahalmazuk élharcosaként, "témaköltőjeként" fújhassák magukat nagyobbá. Mint a béka, amelyik levegőt nyel, hogy dominálhassa az ellenfeleit.
Az Irodalmi Hőzöngők e nemtelen viták során politizélési ellenfélnek, sőt, már-már osztályidegennek ("dzsentrynek" stb.) kikiáltott itteni pályatársakat pécéztek ki, akik a kortárs irodalomban ismertebbnek számítanak náluk.
(Még én is, a kései újrakezdő, aki 63-évesen megjelentetett "első" kötetemmel kerültem be az Élet és Irodalom "A hét könyve" válogatásába. Majd jó kritikát kaptam.)
Az Irodalmi Hőzöngők őket (és engem) használták céltáblaként igazságtalan támadásaikhoz, energiavámpír tolakodásukhoz. Hogy az ő irodalmi tekintélyük (ez rám nem vonatkozik) és vitakészségük (ez igen) segítségével a saját jelentéktelenségük ellenére is az érdeklődés középpontjába kerülhessenek!
Ennek véget szeretnék vetni.
Legalábbis az én oldalamról.
Ezért mostantól NEM írom le a nevét az Irodalmi Hőzöngőknek.
Legutóbbi naplójegyzetemben (Brüsszeli csipke) már név nélkül szerepelnek, mert ezt az oldalt (szemben előző kópiájával) a facebook szélesebb irodalmi nyilvánosságának szánva, név nélküli utalásokkal tettem közzé.
A többi céltáblának kipécézett Dokkernek is ezt ajánlom!
Érdemtelenül senki bajkeverő ne forgathassa írói nevét a mi, másféle úton-módon ismertté tenni kívánt irodalmi nevünkkel együtt!
Minden további személyeskedéstől az alábbi, számomra kötelező új rendszabályokkal határolódom el.
1.) Vitázni, a vitában a vitapartnert csak akkor leszek hajlandó megnevezni, ha az illető előbb irodalmi személyiséggé válik a kortárs szépirodalomban és ehhez nagy irodalmi lapokban történt megjelenésekkel kvalifikáltatja magát.
2.) Az első ilyen lap legyen az Élet és Irodalom. (Én itt már megjelentem, most a többi leendő vitapartneremnek kell, különben nem állok velük vitába! Legfeljebb név nélkül osztom ki őket úgy, hogy a nevük közben ne foroghasson.)
A második az Irodalmi jelen. (Ide én is most küldök majd írásokat.)
A harmadik legyen a Műút. (Ide is most küldök verseket.)
Aki nem tud nagy irodalmi lapba bekerülni, azt mostantól "párbajképtelennek" tekintem!
3.) Semmiféle irodalmi versengésben nem indulok velük vagy ellenük!
Csak ha előtte "kvalifikáltatják" magukat!
Alkotói derűmet, energiámat és koncentrációmat a jövőben kizárólag új művekre létrehozására és a zenei felzárkóztatásomra kell fordítanom!
Február 10-én lesz első találkozásom Dévai Nagy Kamilla Krónikás zenede "mesterkurzusával". (Ahol 70 éves a legfiatalabb tanítvány, és én még nem vagyok annyi.) A kezdőknek alapképzést nyújt, de én, haladó - kései újrakezdő - mesterkurzusként fogom elkezdeni. A szondi két apródja című ballada jellemábrázoló eléneklésével. Továbbá sok versmegzenésítéssel, saját muzsikával, magyar népzenei és török világzenei hatások rokonításával, s az angol a német és az orosz mellé a török nyelv megtanulásával. (Öregkoromra "megszállt a szentlélek", hogy nyelveken kezdjek szólni?????)
S mindezt persze a novella- a vers- és a tervezett filmírás mellett.)
Azt hiszem belátható, hogy ilyen szoros munkatervvel a Dokk-hiábavalóságok és műbalhék számomra nem folytathatók.
Hogy csak azokkal vitázhatom a jövőben, akik nagy irodalmi lapokban kvalifikáltatták magukat, mert ezzel a vitatkozók száma rögtön a kívánatos számra csökken.
Az már vállalható!
Köszönöm a figyelmet!
P.A.
| 1897.
| 2024.01.14 05:08 | Pálóczi Antal -- VÁLASZ
|
| Válasz erre | Karaffa Gyula írja a Vádlottak padján naplóban:
"Azért az érdekes, hogy ennyire tabutéma a Doni katasztrófa. Rajtam kívül nem nagyon szólt egy szót sem róla /senki/, sem emlékezve, sem máshogy ezen az irodalmi fórumon."
(A zárójeles szó az én betoldásom, az értelmezést kisegítendő.)
Válaszom:
Mert ez momentán egy irodalmi fórum, Gyula. (Mentesen a politizélési hátsószándékoktól.)
Itt nincsenek itt tabuk, nincsenek itt tabutémák.
Legfeljebb némi érdektelenség az erőszakos tabuzással és az erőszakosabb tabudöntögetéssel szemben.
Mert mindkettő agykérgi folyamat. Ahogyan a teljes politizélés maga. Az igazi költészet mélyebben fészkel, hiszen a tudatalattival határos.
(Ezért nehéz jó politikai verset írni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, hanem azt, hogy nehéz. (Nekem ez a "Petőfi 200" legfőbb tanulsága azzal, hogy az "Arany 200" jobb volt.)
Más.
Ha valaki jogi paragrafusok citálásával olvashatatlanná teszi a Dokk naplóját, mit te legutóbb, akkor ne csodálkozzon, ha olvasói eltántorodnak tőle.
Vissza a háborús témákhoz.
Nem akkor kell háborús verset írni, amikor - KELL - Gyula! (Mert éppen évfordulója van, vagy mert - tényleg - kitört.)
Hanem ELŐTTE!
Akkor is, ha a közvélemény megütközik rajta, vagy alulértékeli, ahogyan te magad tetted az én "háborús" - ha úgy tetszik "doni katasztrófás" versemmel, jóval az ukrán-orosz proxy-háború előtt. (Amelyben valójában a túlfejlett és "kultúrgyarmatosító" Nyugat hadakozik a Kelet általános felemelkedésével szemben - az utolsó ukránig.)
Hogyan is fogalmaztál?
"Legfeljebb leszerelt öreg katonák nosztalgiázására alkalmas..."
Ugye? Valami ilyesmit írtál - az én legnagyobb felháborodásomra, ekkora történelmi vakság láttán!
Hiszen ÉN SEJTETTEM JÓL!!!
Akkor (!) kellett (volna) háborús verseket írni! Meg doni katasztrófázni. Figyelmeztetésül. Amikor e témával szemben te még "jóllakott napközis" voltál. És csak a versem pocskondiázására futotta.
Idézzük fel tehát az én akkori "doni katasztrófizálásomat".
Ez lesz a válaszom a problémázásodra.
És a politizélésedre is. MERT MOST NEM SZABAD HÁBORÚBA LÉPNI! Képzeletben sem!
Lehet - talán kell is támadni a kormányt, vagy egyes intézkedéseit, de ide - tényleg - stratégiai nyugalom kell. És nem a pokolban, ahogyan a leváltott ukrán nagykövetasszony vélte. A stratégiai nyugalmat pedig így kell megőrizni.
Az én nagyapám visszajött a Don kanyarból.
Élve.
Hogy aztán belehaljon abba, hogy itthon hagyott feleségét, nagymamámat, az orosz (vagy az ukrán?) katonák megerőszakolták.
Nagyapa 42 éves volt.
Majd megírom egyszer ezt is. Ha majd "nem kell".
Az alábbi "doni katasztrófás" versemet is akkor írtam. (Még jóval az ukrajnai proxy-háború előtt.)
----------------------
BAKONY
az utolsó hadgyakorlat utolsó éjszakáján bejött sátrunkba
a laktanyaparancsnok
nem tudott enni egyék meg fiúk tette konzervét a lőszeres ládára
mosolygott is de látszott hogy nem minket lát hanem a múltba réved
vagy a jövőbe?
másnap megalázta őt az egyik vezérkari tiszt akit helikopterrel hoztak ki a „juli sírja” fölé
ahová az éjszakai táborból kiértünk
róth alazredes hozzám üvöltötte a piros nadrágcsíkos
s a laktanyaparancsnok akinek ugyanolyan fehér álcaruhája volt mint nekünk
díszlépésben közelítette meg a vízmosás hóbuckás peremén
a hasunkat fogtuk úgy röhögtünk de aztán...
„MAGUK AZ UTOLSÓ EMBERÜKIG MEGSEMMISÜLTEK!!!”
jóságos ég mire játszanak ezek
ki katonásdizik velünk a valósághű terepasztalok fölött
makettjeinket ki söpri le ennyire irgalmatlanul
azon a télen kétezren vesztünk (volna) oda egy vegyi támadás miatt
a laktanyaparancsnok hibájából
aki feladványát félreértve éjszakai pihenőt rendelt el
hogy kíméljen minket
| 1896. 1895. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 |
|
