Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
224.
| 2026.04.30 15:53 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Véleményem szerint ebben a versében sokkal kiegyensúlyozottabban építkezik mint szokott és nem a szavak puszta sokaságával, hanem a mögöttük álló hangulatok sokaságával dolgozik. Ezt a művét öröm olvasni. Marasztalom.
Üdv.
Márk | 223. 222. 221.
| 2026.04.15 23:31 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Biztos kézzel megkomponált, régi és új egyesítését elsősorban az asszociációk játékosságával megoldó vers. Ennek köszönhetően tud mit kezdeni a mindenképpen nehezen megeleveníthető évszaktoposzokkal. Tulajdonképpen a vers tartalma is ezeknek a felbomlása, a modern világ sajátosságainak való alávetettsége, ami magától értetődően hív posztmodern nyelvi fordulatokat. A "van oly merész,/ hogy loholás helyett csak andalog" igazán fenségesen terjeszkedik ki az emberi sorsra vonatkoztatható olvasatok felé. Marad. | 220. 219.
| 2026.04.02 23:46 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Erős szöveg lenne, de engem zavar a sok töltelékszó, erőltetettnek ható fogalmazásmód, nem tartom kizártnak, hogy stíluselemként szerepelnek a versben. A "macskakő-háló" különleges nyelvújítás, és vizuálisan el tudom képzelni, mégis úgy gondolom, másképpen, egyszerűbben is ki lehetne fejezni. Ezt leszámítva erős a harmadik versszak, a zárás klasszikus értelemben szép. Bajban vagyok a verssel, mert összességében erős, szívesen szavaznék a maradására, mégis, úgy érzem, ha már ilyen jó, legyen tökéletes.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 218.
| 2026.03.31 20:04 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Ember legyen a talpán, aki az első öt sor torlódó képeit meg tudja eleveníteni maga előtt, ám egészen nyilvánvaló, hogy ez a régies befogadási mód -még ha itt tudatosan antikolt versről is van szó- nem feltétlenül szükséges ide. Vannak ilyen kombinációk régi és új összehozásánál, például Flora Yukhnovich olyan kompozícionálisan teljesen rokokó kompozíciókat fest, amiket közelebbről megnézve csupa-csupa absztrakt formák alkotnak. Nagyjából ilyen rugalmasságot igényel ennek a szövegnek a befogadása is. A sorok esetenként nem sokat mondanak (a harmadik például egészen suta; "az értelem csak árnyék, foszló sziluett"), illetve nagyon nagyvonalúan, már-már teljesen megalapozatlanul élnek bizonyos merész fordulatokkal ("s nem lehet a kamrákba bezárni"; "melynek értéke kétes bármi ár"; "...képzelt tengeren") és mindez meg van szórva pár kifejezetten intenzív drágakővel (mint az "üres méhű, vonzó délibáb", ami elmehetne egy 'Most múlik pontosan 2.0'-ba a lehető legjobb értelemben).
Már-már stílusparódiaként olvasom, de pont sikerült eltalálni a nagyvonalúságnak azt a mértékét, amiben elmosódik a különbség paródia és magasztosság között, ami már önmagában kifejezetten elgondolkodtató. Ezért maraddal szavazok. | 217. 216.
| 2026.03.20 16:28 | B. Dezső - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kellemes sodrású, emlékezetes képvilággal működő költemény, leginkább a harmadik szakasztól indul be. Az első kettőben is figyelemreméltóan finom megoldásokat találhatunk a rejtezés esztétikus motívumainak jelzéseivel, melyeket kicsit leront a
"ráncos tölgyek" - "búvó völgyek" ill. a vadkanok - zajok rímpár - ott lehetne javítani talán, a még kiválóbb összhatás érdekében. | 215.
| 2026.03.20 15:39 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | A befejezést olvasva felötlik, hogy nem egy környezetvédelmi pályázatra íródott-e a vers. Vagy csak egyszerűen egy elkötelezett természetvédő írása. De olyan szépen ötvözött a megelőző három versszakkal -- amelyek mintha egy ezeregy-éjszakásított magyar népmeséből léptek volna ki --, hogy természetesen marasztalom én is. | 214. 213. 212.
| 2026.03.19 11:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A verse betekintést enged a nehezen megfoghatóba, a természetbe visszavágyó ember lelki világába, a létezők természettel való egységébe. Gyönyőrű, finom képekkel dolgozik. A maradását támogatom és például állítanám azok elé, akik giccses, üres tájképeket festenek ecsettel vagy betűkkel és azt hiszik, értenek bármit is ebből a misztériumból.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 211.
| 2026.03.13 19:56 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, gördülékeny, gazdag írás. Ugyan számomra helyenként kicsit giccses (pl. első két sor) és zsúfolt (pl. jelzők), összességében ismét mélyet, gondolatébresztőt alkotott. | 210.
| 2026.03.13 08:18 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell! Nagyon klassz, magabiztos hangú vers, gyönyörű sorokkal, bár van benne valami régiesség, szerintem csak annyi, amit a mai lírai nyelv is elbír. A formával lennék szigorúbb, tartanám a váltakozó 11-10-11-10-es szótagszámot soronként, ezt a vers tulajdonképpen saját magának írja elő. | 209.
| 2026.03.09 14:06 | B. Dezső - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kellemesen feléptett vers, néhány homályos pillanattal, azok sem zavaróak, inkább elsőre megakasztók, lehet hogy a mélyebb szinteken mégis működnek, nehéz eldönteni még, csak jelzem: pl. "... a magány /játszi buborék, / az ártatlan arcokra / olvad." - vagy: "...tőled koldulnak / hitet az ijedt otthonok" | 208.
| 2026.03.08 13:52 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, kicsit megszaladtak benne a jelzők, ezek arányára a jövőben körültekintőbben figyelnék. Némelyik hajlamos hatásvadászatba csúszni, pl: ártatlan arcokra olvad, csüggedt kéz stb. holott a kontextus önmagáért beszélne. Összességében igazán mély, elgondolkodtató szöveg lett. Az első versszak volt a legerősebb számomra. Marasztalom. | 207.
| 2026.03.07 19:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Többször végigolvasva is tetszik, sőt, egyre jobban tetszik. Nagyon erős szöveg, a maradását támogatom.
Annyi megjegyzésem lenne, hogy az "s"-eket "és"-re cserélném, valamint mellőzném a "..."-ot.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 206.
| 2026.03.05 22:39 | Siska Péter - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Egy jó vers lehetősége rejlik benne, de még túlírt, részben a szerkitársak által már említett okok miatt, illetve szerintem azért is, mert "rábeszél" a képekre, magyaráz, kommentál (pl. "az élet megy tovább", "kilépni lenne jó a rendszerből"), az enigmatikusságból vissza-visszalép az értelmezésbe, pedig az nagy erénye lehetne. | 205.
| 2026.03.01 08:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Szeretem az ősz hangulatát, amit kitűnően megidéz.
Viszont annyi motívumot zsúfol bele, ami nehézzé, cirkalmassá teszi, és végül agyonnyomja a szöveget.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 204.
| 2026.02.25 10:42 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon tetszik a vers atmoszférája, sodrásában, hömpölygésében igazán elmerültem.
Hajlamos azonban túlcsordulni, az alábbi részeket nem éreztem szerencsésnek: "A tavasz lassú kéjjel kúszik át a házak / résein", "Az ablakra, akár lehunyt szemhéjak // falára, mintákat fest az illúzió", "az élet megy tovább", "önmagát kísértő mennyei magány", "az ősz ölelését", "henna a végtelen csillagtestén".
Ezzel szemben nagyon szerettem a teremtés lézengő szavainak, az idő ákombákomságának képeit. Ha egy kicsit megtisztítaná, s olykor az egyszerűt, a letisztultat is hagyná érvényre jutni a fenséges mellett, remek szöveg kerekedhetne belőle. | 203.
| 2026.02.24 00:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | "...Latyakot mosdat/ a langymeleg eső, s a fák,/ egy elképzelt vándorlás helyett..."- szerintem ennél a nagyszerűen elégikus sornál indul csak be a vers. Az előtte lévő versszakok automatizmusnak érződnek, a modern kifejezések ("akut"; "mintákat fest az illúzió") pedig nem segítik, hanem még inkább rontják itt a hatást. Az évszaktoposzok, az ablak, mint lehunyt szemhéj, egy olyan frázis, mint hogy "az élet megy tovább" megfejelve a rossz értelemben biedermeier "mint ősrégen látott, legendás/ családtagokkal" nem alkot jó prelűdöt.
A "Latyakot mosdat..."-tól kezdve viszont a szöveg sínen van, megtalálja a hangját. A "hűséges otthont növesztenek;/ bölcsőt vagy sírt a teremtés/ összes lézengő szavából,..." pompás magaslatok és mélységek felé mutat, viszont talán túlzás még továbbvinni itt a mondatot és felsorolást a következő versszakba. Az "önmagát kísérő mennyei magányból" a ragrím miatt is erőltetett rákontrázásnak érződik. De a "maradékából/ pár szerelmi zavarnak" nagyon érdekes kép, valahogyan máshogyan érdemes lenne beilleszteni, de egyelőre ez a mondat már követhetetlenné válik és eddig kinyújtva az absztrakciók kioltják egymást.
"Az ősz ölelése" ismét megakaszt, de az "idő ákombákom lett spirál helyett"-től kezdődő szakasz szerintem megint a helyén van, az utolsó sor szépen tud lódulni. Érdekes oximoron a mindenség önzése, hiszen a mindenségnek nincs mitől sajnálnia a sajátját, tekintve, hogy minden az övé, a része, hozzátartozik; a kép itt nyilván azt jelenti, hogy a saját körforgásaival, ökonómiáival szemben nem engedi a részt, az emberi szempontot érvényre jutni. Sokáig rágcsálható gondolatkörhöz vezet ez a lezárás, bár nem ad rá radikálisan átszervező új formulát. Az indítás és az egyenetlenségek miatt múlikkal szavazok. | 202.
| 2026.01.21 17:00 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon érzékeny hang, viszont rendkívül túl van díszítve, sok, helyenként túlzó. Letisztítanám a jelzőktől, a pátosztól - szívesen olvasnám egy tisztább, nyersebb változatát. | 201.
| 2026.01.17 23:12 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Eléggé Sturm und Drang, főleg ott, hogy "a mindenség/ szabadon lett más", viszont a késő 18. század szangvinikus pátosza helyett itt súlyos, önmarcangoló, évszaktoposzok tektonikájában nyögő formát nyernek ezek a gondolatok. A szöveg inkább széttart, mint tisztáz, illetve testi- szubjektív rétegeket, téteket keres, ezért inkább 20. századi lelki tájként működik, semmint izgalmasan felújított 18. századi tankölteményként. Több vers lehetőségét látom benne, múlikkal szavazok. | 200.
| 2026.01.17 19:47 | Siska Péter - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Már a cím is jelzi, hogy filozófiai igénnyel lép fel a vers, és ezzel magas mércét állít, a cím által ígért dialektika viszont nem valósul meg, mert adott ugyan a versben egy ellentét, de az nem ugyanarra a fogalomra vonatkozik. Inkább morális természetlíra ez a szöveg, egyszólamú gondolatisággal. Emelkedett, konvencionális nyelven szól, de szerintem is túl van díszítve, a gondolatmenet nem igényel(ne) ennyi ornamentikát, pátoszt. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
