Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
229.
| 2026.07.07 18:31 | B. Dezső - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Néhány magyartalan, v. inkább erőltetettnek tűnő szókapcs megakaszt a könnyed olvasásban, pl.: "kétes bármi ár" - ill.
"nincsen a hiányban követendő minta" - mintha szintén idegen szövet volna, valamint túlzottnak tűnik a "nagy szavak" sűrűsége: szív, vákuum, világ, pokol, lélek, szabadság, értelem, sors, kétely... Mindezeken túl, már első olvasás után is nyilvánvaló, hogy e vers, bármiről is szól, egyértelmúen maradós kategória. | 228. 227.
| 2026.07.06 20:59 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A vers képekben gazdag, jól bánik a nyelvvel, de véleményem szerint túlzsúfolt. Szinte minden főnév kap egy vagy két súlyos, absztrakt jelzőt, amik így egymást oltják ki.
A „bolygó hajó”, „lélekvesztő”, „délibáb” hármas metafora-bőségből ki kellene választani egyet, és azt vinni végig. Nem lehet egy versen belül az élet délibáb is, meg űrhajó is, meg tengeren sodródó csónak is.
Vannak viszont gyönyörű sorok is benne. A „cifra pokol” és a „fabrikál” szó zseniálisan hozza be a mesteremberi, kissé groteszk jelleget a nagy világmegváltások közé. Ez a vers igazi magva. A „csillagszeplős” szó gyönyörű neologizmus, és a „tervezett szabadság kiszámítható szívtelensége” egy nagyon pontos modern diagnózis.
Meglátásom szerint ha például kivesszük a romantikus kliséket (játszi lélekvesztők, foszló sziluett), és ráerősítünk a „cifra pokol” és a „tervezett szabadság” vonalra, egy jéghideg, modern egzisztenciális verset kapunk. Jelen formájában most múlásra szavazok, de örömmel olvasnék egy letisztult változatot.
Üdvözlettel: TZ | 226.
| 2026.07.05 22:09 | Simon Adri - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Balatonból kipusztult menyhal legyek, ha értem a verset, de elolvastam párszor, és igyekeztem az egyes képekhez, motívumokhoz személyes tapasztalatokat kapcsolni. Nem teljesen értem, hogy a bolygó hajónak megfeleltethető-e a délibáb, vagy ott már egy új entitás kezdődik - szívkamrákról vagy hajókamrákról van szó? Metonimikus zavar támadt itt bennem, amely igazából később sem oldódott. Miért kiszámíthatóan szívtelen a szabadság? "Nincsen a hiányban követendő minta" - itt a hiány megjelenő mintázataira gondoltál? Zavarban vagyok, mert van gondolatiság a versben, van érzelem, van szenvedély és emelkedettség, egzisztenciális konklúziókat sejtetnek a sorok, viszont mégsem állnak össze bennem egy biztonságos értelmezéssé. Arra is gondoltam, hogy egyszerűen ennyire különböznek a hétköznapi tapasztalataink, de ezt a végén elvetettem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 225.
| 2026.07.05 18:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kellett rá aludnom egyet-kettőt, mire összeállt. Mind kapcsolataiban, mind egzisztenciálisan, mind szellemi lényként az ember kiszolgáltatott. Leginkább saját magának. A mohó vágyak és a kételyek egyensúlya teszi lehetővé a létezést. Nem lemondó, inkább filozofikusan reális, a sorok mögött megszenvedett tapasztalat áll. A kissé archaikus, súlyos hang a mondanivalóhoz illő. Marasztalom a verset. | 224.
| 2026.04.30 15:53 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Véleményem szerint ebben a versében sokkal kiegyensúlyozottabban építkezik mint szokott és nem a szavak puszta sokaságával, hanem a mögöttük álló hangulatok sokaságával dolgozik. Ezt a művét öröm olvasni. Marasztalom.
Üdv.
Márk | 223. 222. 221.
| 2026.04.15 23:31 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Biztos kézzel megkomponált, régi és új egyesítését elsősorban az asszociációk játékosságával megoldó vers. Ennek köszönhetően tud mit kezdeni a mindenképpen nehezen megeleveníthető évszaktoposzokkal. Tulajdonképpen a vers tartalma is ezeknek a felbomlása, a modern világ sajátosságainak való alávetettsége, ami magától értetődően hív posztmodern nyelvi fordulatokat. A "van oly merész,/ hogy loholás helyett csak andalog" igazán fenségesen terjeszkedik ki az emberi sorsra vonatkoztatható olvasatok felé. Marad. | 220. 219.
| 2026.04.02 23:46 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Erős szöveg lenne, de engem zavar a sok töltelékszó, erőltetettnek ható fogalmazásmód, nem tartom kizártnak, hogy stíluselemként szerepelnek a versben. A "macskakő-háló" különleges nyelvújítás, és vizuálisan el tudom képzelni, mégis úgy gondolom, másképpen, egyszerűbben is ki lehetne fejezni. Ezt leszámítva erős a harmadik versszak, a zárás klasszikus értelemben szép. Bajban vagyok a verssel, mert összességében erős, szívesen szavaznék a maradására, mégis, úgy érzem, ha már ilyen jó, legyen tökéletes.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 218.
| 2026.03.31 20:04 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Ember legyen a talpán, aki az első öt sor torlódó képeit meg tudja eleveníteni maga előtt, ám egészen nyilvánvaló, hogy ez a régies befogadási mód -még ha itt tudatosan antikolt versről is van szó- nem feltétlenül szükséges ide. Vannak ilyen kombinációk régi és új összehozásánál, például Flora Yukhnovich olyan kompozícionálisan teljesen rokokó kompozíciókat fest, amiket közelebbről megnézve csupa-csupa absztrakt formák alkotnak. Nagyjából ilyen rugalmasságot igényel ennek a szövegnek a befogadása is. A sorok esetenként nem sokat mondanak (a harmadik például egészen suta; "az értelem csak árnyék, foszló sziluett"), illetve nagyon nagyvonalúan, már-már teljesen megalapozatlanul élnek bizonyos merész fordulatokkal ("s nem lehet a kamrákba bezárni"; "melynek értéke kétes bármi ár"; "...képzelt tengeren") és mindez meg van szórva pár kifejezetten intenzív drágakővel (mint az "üres méhű, vonzó délibáb", ami elmehetne egy 'Most múlik pontosan 2.0'-ba a lehető legjobb értelemben).
Már-már stílusparódiaként olvasom, de pont sikerült eltalálni a nagyvonalúságnak azt a mértékét, amiben elmosódik a különbség paródia és magasztosság között, ami már önmagában kifejezetten elgondolkodtató. Ezért maraddal szavazok. | 217. 216.
| 2026.03.20 16:28 | B. Dezső - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kellemes sodrású, emlékezetes képvilággal működő költemény, leginkább a harmadik szakasztól indul be. Az első kettőben is figyelemreméltóan finom megoldásokat találhatunk a rejtezés esztétikus motívumainak jelzéseivel, melyeket kicsit leront a
"ráncos tölgyek" - "búvó völgyek" ill. a vadkanok - zajok rímpár - ott lehetne javítani talán, a még kiválóbb összhatás érdekében. | 215.
| 2026.03.20 15:39 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | A befejezést olvasva felötlik, hogy nem egy környezetvédelmi pályázatra íródott-e a vers. Vagy csak egyszerűen egy elkötelezett természetvédő írása. De olyan szépen ötvözött a megelőző három versszakkal -- amelyek mintha egy ezeregy-éjszakásított magyar népmeséből léptek volna ki --, hogy természetesen marasztalom én is. | 214. 213. 212.
| 2026.03.19 11:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A verse betekintést enged a nehezen megfoghatóba, a természetbe visszavágyó ember lelki világába, a létezők természettel való egységébe. Gyönyőrű, finom képekkel dolgozik. A maradását támogatom és például állítanám azok elé, akik giccses, üres tájképeket festenek ecsettel vagy betűkkel és azt hiszik, értenek bármit is ebből a misztériumból.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 211.
| 2026.03.13 19:56 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, gördülékeny, gazdag írás. Ugyan számomra helyenként kicsit giccses (pl. első két sor) és zsúfolt (pl. jelzők), összességében ismét mélyet, gondolatébresztőt alkotott. | 210.
| 2026.03.13 08:18 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell! Nagyon klassz, magabiztos hangú vers, gyönyörű sorokkal, bár van benne valami régiesség, szerintem csak annyi, amit a mai lírai nyelv is elbír. A formával lennék szigorúbb, tartanám a váltakozó 11-10-11-10-es szótagszámot soronként, ezt a vers tulajdonképpen saját magának írja elő. | 209.
| 2026.03.09 14:06 | B. Dezső - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kellemesen feléptett vers, néhány homályos pillanattal, azok sem zavaróak, inkább elsőre megakasztók, lehet hogy a mélyebb szinteken mégis működnek, nehéz eldönteni még, csak jelzem: pl. "... a magány /játszi buborék, / az ártatlan arcokra / olvad." - vagy: "...tőled koldulnak / hitet az ijedt otthonok" | 208.
| 2026.03.08 13:52 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, kicsit megszaladtak benne a jelzők, ezek arányára a jövőben körültekintőbben figyelnék. Némelyik hajlamos hatásvadászatba csúszni, pl: ártatlan arcokra olvad, csüggedt kéz stb. holott a kontextus önmagáért beszélne. Összességében igazán mély, elgondolkodtató szöveg lett. Az első versszak volt a legerősebb számomra. Marasztalom. | 207.
| 2026.03.07 19:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Többször végigolvasva is tetszik, sőt, egyre jobban tetszik. Nagyon erős szöveg, a maradását támogatom.
Annyi megjegyzésem lenne, hogy az "s"-eket "és"-re cserélném, valamint mellőzném a "..."-ot.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 206.
| 2026.03.05 22:39 | Siska Péter - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Egy jó vers lehetősége rejlik benne, de még túlírt, részben a szerkitársak által már említett okok miatt, illetve szerintem azért is, mert "rábeszél" a képekre, magyaráz, kommentál (pl. "az élet megy tovább", "kilépni lenne jó a rendszerből"), az enigmatikusságból vissza-visszalép az értelmezésbe, pedig az nagy erénye lehetne. | 205.
| 2026.03.01 08:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Szeretem az ősz hangulatát, amit kitűnően megidéz.
Viszont annyi motívumot zsúfol bele, ami nehézzé, cirkalmassá teszi, és végül agyonnyomja a szöveget.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 |
|
