Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
175.
| 2025.11.16 09:04 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Dekonstrukció
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Erős szöveg, a maradását támogatom.
Egyedül az "s"-ek zavarnak picit, egy kortárs szövegbe ezek általában nem illenek. Ha lehet elhagynám, vagy "és"-re cserélném őket.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 174.
| 2025.11.15 18:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dekonstrukció
|
| Válasz erre | Szellemes, átélhető kijelentésekből építkezik, a hétköznapiság legprózaibb rezdülésit fűzi fel egy nem hétköznapi hangvételű, ambíciózus panorámává. A könnyedség és komorság sajátos elegyét sikerült létrehozni ebben a versben.
Az egyik legerősebb, legintenzívebb szakasz az olvasatomban a "az utca bűzét befogott orral,/a magadét anélkül viseled,//s lehet, mindenki tőled prüszköl,/de leszarod. Értékeled, ha senki/sem buzgó felkeresni, és hagyja,/hogy leépülj büszkén, keményen,//magányosan. Már nem félsz/a kenyeret lyukasra kenni...".
A lezárás rövid sorokba törése ingatag, de láthatóan felvezetett megoldás, a hangnem is fokozatosan változik meg, hogy elbírja a "végtelen" fogalmának súlyát. A kép így is egy árnyalatnyit közhelyes, bár a szöveg törzse által meglehetősen ki van egyensúlyozva.
Részleteiben tekintve:
A felvezető versszakba nem lehet belekötni, a felütés elvontsága gyorsan átvált egy kézzel foghatóbb képbe. A második versszakban döcög a dupla ellentételezés ("...BÁR úgy/érzed, ura vagy a helyzetnek,/DE sejted..."), ez megakaszt egy kicsit. Innentől a harmadik és negyedik versszakig a hangnem elsősorban szellemes, egy picit slam-szerű. Ez a könnyedség persze nem indokolatlan a vers ívének kezdetén.
A már kiemelt, általam legerősebbnek tartott rész után szikárabb, morózusabb seregszemle következik ("...és ott is/megbotlasz, ahol tavaly még//bátran ugrándoztál. Távolléted/miatt senki sem aggódik,/ha felhívnak néha: igen, jól//vagyok!..."). Ezt én egy expresszíven hadaró, 'meg kell lenni' hangnemben olvasom, ami kérlelhetetlenül torlódik a lezárás felé. Különösen jólesők itt a belső rímek. Maraddal szavazok. | 173.
| 2025.11.10 21:35 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, "Magával visz a kegyes vihar", "díjad a zord szél", "magához hív a fényhorizont", "ajkadon tűz" - ezeket elnagyolt, a hatásvadászat szélén álló kijelentéseknek érzem. Amellett, hogy vannak benne igazán szép részek (pl. "Ki mondana gyengének, vénnek, / s van -e, ki nálad többet remél?"), összességében picit erőltetett számomra ez a vers, nem tudom marasztalni. | 172.
| 2025.11.10 00:46 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Szigorú leszek. A harmadik versszak tetszik. A többi töltelék. Küzdelem-tűz-ősharc-kérges kezek.. Ha nem voltál még soha az óceánon, kérdezd Rakonczay Gabit.. Nem jó vers. Inkább próbáltad beleélni magadat.. | 171.
| 2025.11.09 23:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Jól hozza a hemingwayi férfiasságeszményt, ami nyilván a maga monolitszerűségében erősen vonzza a közhelyeket. Ezeket a vers nagyrészt sikeresen távol is tartja magától, talán az "ősharcokon" kifejezést kivéve. A "Magához hív a fényhorizont" a szentimentalizmus másik irányába túlkapás, szerintem ez a megoldás is inkább gyengíti a verset.
A harmadik versszak gyönyörűen muzsikál, nagyon dinamikus. Az utolsó sor pedig felér a pozíciójához, új szempontot felvillantva összegzi az addig elmondottakat, megadja a "szalagút" élményt. Viszont az ábrázolt ideált még lehetne messzebb kormányozni az "ősharcok" és "zord szél" és egyebek örvényétől, érlelni a vers képi világát és asszociációs mezőjét, ezért múlikkal szavazok. | 170. 169.
| 2025.11.08 18:11 | Simon Adri - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Formailg én mégis belekötnék: rímes versnek készült, tiszta rímek mégis csak az első strófában vannak. Szerintem ha keresztrímes verset íruk, akkor legyen a rímelés igényesen kivitelezve, és ne csak a sor utolsó magánhangzója legyen azonos, hanem legalább kettő.
Remélem, nincsenek teljesíthetetlen elvárásaim. | 168.
| 2025.11.08 15:33 | B. Dezső - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Ismét egy jól sikerült Paál vers - némi korrekciós észrevétel: "Éveid hamvak, ősharcokon." - eleinte úgy tűnik, mintha csak a rím kedvéért lenne ez a megoldás, de végül is elfogadható, viszont a "szeretsz - véghezvihetsz" sorvégeken lehetne még javítani. A zárást is többször inkább úgy olvastam - "mintha még élnél" - talán így jobban hangzik, avagy sem, de valami belső dikció mintha effelé hajlana. | 167.
| 2025.11.08 11:08 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az öreg halász
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Nagyon erős szöveg.
Egy apróság: az első versszak második sorában a "szemedben" előtt felesleges a névelő.
Részemről marasztalom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 166.
| 2025.11.07 09:54 | Siska Péter - szerki -- meo | Engedjétek hozzám...
|
| Válasz erre | Nagy erénye ennek a versnek, hogy úgy teremt feszültséget a gyermeki ártatlanság és a teológia között, hogy egyik síknak sem szolgáltatja ki magát. Az, hogy a keret nem pusztán illusztráció, nem egyszerűen háttér,
kifejezetten hatásossá teszi a gyermeki szólamot. | 165.
| 2025.11.06 21:51 | B. Dezső - szerki -- meo | Engedjétek hozzám...
|
| Válasz erre | Valóban kiváló, kedves vers lett, és rögtön maradós - általam is. Tetszik a második szakasz metrikailag és beszédmódjában is kizökkentő kanyarulata az egész szerkezethez képest, a végén viszont a bosszús Isten megjelenítése, aki harmatos savval hántja a fákat, túl váratlan, idegen hangütés,(főleg a "tudós logopédus" után), nem csökkenti a mű értékét, de nem könnyű hirtelen elfogadni ezt a befejezést. | 164. 163.
| 2025.11.06 08:26 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Engedjétek hozzám...
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Első olvasásra nem tudtam mit kezdteni a verssel, másodszorra ráéreztem az ízére, harmadszorra megszerettem.
Mesterien bánik - a jelen esetben - gyermeki és archaizáló - nyelvvel.
A maradására szavazok.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 162.
| 2025.11.05 20:24 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Engedjétek hozzám...
|
| Válasz erre | Kedves Paál Marcell,
ugyan nem vallom magam a vers értőjének, hiszen prózás vagyok, de ez igen, kéremszépen, ezt így kell; már az első szakasza telibe talált, a többit felesleges elmondanom.
Örülök versének az oldalon.
És árulja el: „Anyu, az Isten, ha bosszús,
elér hozzá gyermeki panasz?”
MSzI | 161.
| 2025.07.23 17:21 | B. Dezső - szerki -- meo | Geocentrum
|
| Válasz erre | Az eleje nem is indul rosszul, de az "egyébként" meg a "jó értelemben" rendkívül lerontja az addigiakat, és utána befullad, a régiesítő (ős-fagy hon, rozoga bárka, nyűg) kifejezések sem passzolnak az első szakaszhoz. | 160. 159.
| 2025.07.20 11:33 | Bak Rita - szerki -- meo | Geocentrum
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Nem értem, miért idegen szó a vers címe? Van ennek valami funkciója?
Közhelyes kritika, nem érzek újítást a szövegben.
Régies megszemélyesítéseket olvasunk, az a baj, hogy ezek már bevált, automatizált receptek.
Elavultnak érzem a verset. | 158.
| 2025.07.19 15:20 | Farkas György - szerki -- meo | Geocentrum
|
| Válasz erre | "...és mégis mozog a Föld". E felütés után valami bombasztikusat várnék, de nem jön. Nem rossz, de sztem rutinból íródott. A mondanivaló tökéletesen érthető. A " bús végtelen", "varázsgömb", "ős-fagy honában", ezeket átírnám. Dolgoznék még rajta, mert a versötlet ezt megérdemelné. | 157.
| 2025.07.18 19:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Geocentrum
|
| Válasz erre | Alapos szöveg és az utolsó versszak summázása gyönyörűen lekerekíti. Talán annyit lehetne kifogásolni, hogy nem teremt eléggé sajátos atmoszférát, asszociációs mezőt, mert míg az első négy sor megüt egy komorabb, szociálisan kiélezett hangot, a következő versszak a BAM által is kiemelt magyarázó modorral és méginkább a 'varázsgömb' kissé gyermeteg hangulatával disszonáns. A tartalom és a felütés által megütött stílus egy zártabb, lomhább nyelvi regiszterben vonszolódó, sokkal magábafordulóbb asszociációs mezővel talán jobban megvalósulhatna. | 156.
| 2025.07.18 17:35 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Geocentrum
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Ékszerszerűen szépek a következő mozzanatok: "a zöld; / foltokra tépett szegénység", "meleget ad bárkinek; /
kandalló rideg szobában". Ez lehet a szövegminőség mércéje.
Túlságosan elhasznált a következő fordulatok nyűtt pátosza: "bús végtelen", "honában", "nyűg".
Egy ilyen klasszikus hangvételre törekvő szövegben rendkívül igénytelenül hat bármilyen magyarázó modor: "Egyébként leginkább", "jó értelemben". Véleményem szerint a teljes második versszak cserére szorul.
A megvalósuló szóismétlés túl sok egy ilyen rövid szöveghez mérten. A ritmika következetlen.
Üdvözlettel:
Márk | 155. 154. 153. 152. 151.
| 2025.07.02 14:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nem a ruha...
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Egyértelmű, hogy tisztában van vele, miről akar írni, hiszen másért nem bontaná meg a felütés végtelenül elegáns rímelését és ritmusát a versszak vége felé. Jól látszik, hogy ott azok és csak azok a szavak állhatnak, nem rendelt alá semmit a rímkényszer csábításának. Ennek ellenére ilyen hosszú metafora számomra már nem működik.
Hogy 'mégis létezik olyan állapot, mely szerint repedések vagyunk a hiány szobrain' az még hihető, bár kérdéses, hogy miért kell beékelni az "olyan állapot"-ot, miért nem lehet az alanyokat rögtön a hiány szobrain keletkezett repedésekhez hasonlítani. De ahogy felvetődik az is, hogy e szerint az állapot szerint hasonmások is lehetünk, illetve hogy mindkét esetben 'egymás szobájában a falak mentén lopódzva száműzött árnyak leszünk', már billegni kezd a metafora erélye. Egy jó allegória megjelenít magában egy miniatűr világot, ami minden további nélkül is következetes, hiteles, színes-szagos, önmagára nézve is tartalmaz érvényes képeket, megengedve, hogy ne akarjon minden porcikája megfeleltetés lenni, csak a kiemeltebb csomópontok. Egy ilyen hosszúra nyújtott szürreális metaforánál viszont végig fenntartott a megfeleltetés kényszere, ami nehezen elbírható kihívást jelent az olvasó számára.
A második versszak eredményesebb az érzelmi-személyközi tétek felmutatásában, átélhetőbb és amikor a két zárósorba visszatér az a rím és ritmus, amit az első rész végén elveszítettünk, az enyhén katartikus élmény. A 'járom' kétértelműsége viszont zavaróan hat. | 0 25 50 75 100 125 150 |
|
