Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
204.
| 2026.02.25 10:42 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon tetszik a vers atmoszférája, sodrásában, hömpölygésében igazán elmerültem.
Hajlamos azonban túlcsordulni, az alábbi részeket nem éreztem szerencsésnek: "A tavasz lassú kéjjel kúszik át a házak / résein", "Az ablakra, akár lehunyt szemhéjak // falára, mintákat fest az illúzió", "az élet megy tovább", "önmagát kísértő mennyei magány", "az ősz ölelését", "henna a végtelen csillagtestén".
Ezzel szemben nagyon szerettem a teremtés lézengő szavainak, az idő ákombákomságának képeit. Ha egy kicsit megtisztítaná, s olykor az egyszerűt, a letisztultat is hagyná érvényre jutni a fenséges mellett, remek szöveg kerekedhetne belőle. | 203.
| 2026.02.24 00:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | "...Latyakot mosdat/ a langymeleg eső, s a fák,/ egy elképzelt vándorlás helyett..."- szerintem ennél a nagyszerűen elégikus sornál indul csak be a vers. Az előtte lévő versszakok automatizmusnak érződnek, a modern kifejezések ("akut"; "mintákat fest az illúzió") pedig nem segítik, hanem még inkább rontják itt a hatást. Az évszaktoposzok, az ablak, mint lehunyt szemhéj, egy olyan frázis, mint hogy "az élet megy tovább" megfejelve a rossz értelemben biedermeier "mint ősrégen látott, legendás/ családtagokkal" nem alkot jó prelűdöt.
A "Latyakot mosdat..."-tól kezdve viszont a szöveg sínen van, megtalálja a hangját. A "hűséges otthont növesztenek;/ bölcsőt vagy sírt a teremtés/ összes lézengő szavából,..." pompás magaslatok és mélységek felé mutat, viszont talán túlzás még továbbvinni itt a mondatot és felsorolást a következő versszakba. Az "önmagát kísérő mennyei magányból" a ragrím miatt is erőltetett rákontrázásnak érződik. De a "maradékából/ pár szerelmi zavarnak" nagyon érdekes kép, valahogyan máshogyan érdemes lenne beilleszteni, de egyelőre ez a mondat már követhetetlenné válik és eddig kinyújtva az absztrakciók kioltják egymást.
"Az ősz ölelése" ismét megakaszt, de az "idő ákombákom lett spirál helyett"-től kezdődő szakasz szerintem megint a helyén van, az utolsó sor szépen tud lódulni. Érdekes oximoron a mindenség önzése, hiszen a mindenségnek nincs mitől sajnálnia a sajátját, tekintve, hogy minden az övé, a része, hozzátartozik; a kép itt nyilván azt jelenti, hogy a saját körforgásaival, ökonómiáival szemben nem engedi a részt, az emberi szempontot érvényre jutni. Sokáig rágcsálható gondolatkörhöz vezet ez a lezárás, bár nem ad rá radikálisan átszervező új formulát. Az indítás és az egyenetlenségek miatt múlikkal szavazok. | 202.
| 2026.01.21 17:00 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon érzékeny hang, viszont rendkívül túl van díszítve, sok, helyenként túlzó. Letisztítanám a jelzőktől, a pátosztól - szívesen olvasnám egy tisztább, nyersebb változatát. | 201.
| 2026.01.17 23:12 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Eléggé Sturm und Drang, főleg ott, hogy "a mindenség/ szabadon lett más", viszont a késő 18. század szangvinikus pátosza helyett itt súlyos, önmarcangoló, évszaktoposzok tektonikájában nyögő formát nyernek ezek a gondolatok. A szöveg inkább széttart, mint tisztáz, illetve testi- szubjektív rétegeket, téteket keres, ezért inkább 20. századi lelki tájként működik, semmint izgalmasan felújított 18. századi tankölteményként. Több vers lehetőségét látom benne, múlikkal szavazok. | 200.
| 2026.01.17 19:47 | Siska Péter - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Már a cím is jelzi, hogy filozófiai igénnyel lép fel a vers, és ezzel magas mércét állít, a cím által ígért dialektika viszont nem valósul meg, mert adott ugyan a versben egy ellentét, de az nem ugyanarra a fogalomra vonatkozik. Inkább morális természetlíra ez a szöveg, egyszólamú gondolatisággal. Emelkedett, konvencionális nyelven szól, de szerintem is túl van díszítve, a gondolatmenet nem igényel(ne) ennyi ornamentikát, pátoszt. | 199.
| 2026.01.16 18:09 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A fák "szelíden dacolnak"? Azért emeltem ezt ki, mert jellemzi az egész szöveget. Túlzsúfoltnak, nehéznek találom. Egyfajta posztmodern barokk. Ami önmagában nem volna baj, ha kifejezni akarna és nem elfedni. Én úgy érzem, hogy ez a szöveg igyekszik elfedni a saját céltalanságát. Nálam múlik.
Üdv.
Márk | 198.
| 2026.01.02 14:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Újévi józanság
|
| Válasz erre | Az utolsó versszak igazán gyönyörű. Az elsőben nem túl tetszetős az éles és didaktikus természetvédelmi szentencia ("a tenger plasztikot/öklendezik a partra, s a sirályok/lassan elszoknak attól,/hogy vadásszanak; halra."). A második versszak felütése viszont, a "józankodó Karácsony" (elsőrangú jelző!) egy egészen más, sokkal izgalmasabb versvilágba vezet. A megszemélyesítések, amelyek közül az első, a "szégyenlős menyecske"-hajnal máris világosan kifigurázza az ilyesmik amatőr/biedermeier használatát működnek, hála nyers, groteszk színeiknek. Marad. | 197. 196.
| 2026.01.02 12:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Újévi józanság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Örülök, hogy ilyen erős verssel indul az év itt a Dokk-on.
Az "s"-ek helyett lehetne és? Plusz vesszőhibák javítása.
Legtöbb szövegben zavar, hogy "előhúzzák az isten/idő/világkártyát, ám itt nem érzem őket nagyotmondásnak.
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 195.
| 2026.01.02 10:37 | Marcsák Gergely - szerki -- meo | Újévi józanság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Magával ragadott a vers atmoszférája, jól elkapott, ismerős hangulat ez. Az -ik végződést kihúznám az öklendez végéről, a kilötytük - számomra ismeretlen - szót is cserélném, illetve van pár zavaró vesszőhiba. Köszönöm, hogy olvashattam. | 194.
| 2025.12.30 13:46 | Siska Péter - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | Kulturált, udvarias, de nem emlékezetes alkalmi vers. Az explicit morális artikuláció sokat gyengít rajta, eléggé szűk mozgásteret teremt (pl. már az elején világos, hogy eleve a konszenzus felé halad), a zárás is túl aforisztikusra sikeredett. A kiengesztelés gesztusa önmagában természetesen nem hiba, de a szöveg képisége túl általános, bármilyen hasonló hangvételű szövegbe beilleszthető. A tördelés számomra is öncélúnak tűnik. | 193.
| 2025.12.30 12:15 | B. Dezső - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | Ügyes, de kissé körülményes alkalmi versnek indul, aztán a 4. szakaszban már igazi költészetté válik, viszont a lezárás inkább egy jól hangzó közhely, ezek miatt inkább múlik, de átdolgozható még, főleg a vers második felének alapanyagából. | 192.
| 2025.12.30 11:06 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, megmosolyogtató, kellemes lejtésű vers, de a szerző korábbi munkáit ismerve nem túl erős. Persze nem kell minden alkalommal megváltanunk a világot.
Helyenként erőltetettnek éreztem a sorokat: "eső kúszik lábakig", "eső zsibbaszt, szürke leplet / terít morcos házakra", helyenként patetikusnak, túlcsordulónak: pl. utolsó két sor, "büszke szívünk", helyenként darabosnak: pl. második versszak. Nálam főképp ezek oltják ki, a hangvételével rendben lenne. Ez most múlik. | 191. 190.
| 2025.12.29 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | A felvezetésben az időjárás-és tájleírás kicsit testidegennek hat, tördeléstől függetlenül is. "Irigyen vagy sértődötten/bolyongunk a világban"- valami ilyesminek kéne megnyitni a leírásokat, hogy jobban összemosódjon lelki táj és körülmény-panasz. Ezzel együtt a Borbála által kiemelt negyedik versszak jól működik. A zárlattal én sem értek egyet, az "árva" és a "hiány" összekapcsolása olyan 'színre színt' megoldás, ahol a két veszedelmes pátoszú összetevő csak gyengíti egymást.
A köszöntést érdemlők felsorolásában ("Annak, akit megbántottam"; "Annak, akit indulatból küldtem el"; "S annak is, ki indulattal viseltetett irántam") egy moralizáló, árnyalatnyit egyházias beállítás jelenik meg. Ezzel szemben a a negyedik versszak már, az egyéniség egymásnak ellentmondó, öngyötrő, meghitten neurotikus részeire apellál, abból termeli ki a jó bánásmód értelmét jóval melegebb és nem mellesleg költőibb színekkel. Talán a felvezetés didaktikus, vallásos éléből le lehetne faragni, különösen a "ki indulattal viseltetett irántam" morózus körülményességéből. Múlikkal szavazok. | 189.
| 2025.12.29 17:58 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | Na, látom, pont a sortörést nem sikerült megmutatnom, próbálom újra itt:
Annak, akit megbántottam,
s aki bántott annak is.
Hó helyett most faág roppan,
eső kúszik lábakig.
Eső zsibbaszt, szürke leplet
terít morcos házakra.
Annak, akit indulatból
küldtem el más tájakra. | 188.
| 2025.12.29 17:57 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Újévi kívánságok
|
| Válasz erre | Kedves Marcell! Milyen fegyelmezett forma, a 8-7-8-7 szótagú sorok váltakozása! Szándékosan törte mégis másképp a sorokat? Ezek a soráthajlások inkább zavaróak és nem is indokoltak, megtartanám a "szabályos" sortöréseket, így: Annak, akit megbántottam,
s aki bántott annak is.
Hó helyett most faág roppan,
eső kúszik lábakig.
Eső zsibbaszt, szürke leplet
terít morcos házakra.
Annak, akit indulatból küldtem el
más tájakra. stb...
Az "eső kúszik lábakig" kicsit erőltetett, ezt a sort másra cserélném, főleg, hogy az eső újra bejön egy sorral lejjebb. Az "Annak akit"-tel nem kezdenék új mondatot, az előző folytatásaként jobban működik.
Jó nagyon a "büszke szívünk márványfalán / felirat van: "Ne menj be!" rész!
A vége kicsit József Attilás árvaságos, az "árvábban a hiánynál" tetszetős zárlat, de ha egy picit utánagondolok, inkább üresen csillog, ezt is cserélném. Különben jó vers, egy újabb verzióját szívesen olvasnám, közel van hozzá, hogy maradónak szavazzam. És boldog új évet! | 187.
| 2025.12.12 15:56 | Siska Péter - szerki -- meo | Bódulat
|
| Válasz erre | Nagyon telített szerintem is ez a szöveg. A képek szinte végig ugyanabból a regiszterből szólnak, ugyanazon a magas hőfokon égnek, és ez a folyamatos, emelt beszédmód jelentősen tompítja a hatást, telítődik vele az olvasó is. Minden egyszerre akar tündökölni benne, minden látványos akar lenni, és ez a képi burjánzás olyan érzést kelt, mint a túl sok parfüm. Szükség lenne visszafogottabb, szikárabb sorokra, kontrasztra is. | 186.
| 2025.12.12 09:00 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Bódulat
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, míves, de most nem ért el hozzám. "Lánglombot pingálunk", "aranyfényű, megcsalt vágyainkkal", "tűzhányók homlokát szárnyainkkal legyezzük", "számkivetett gazzal játszatja jázminok illatát", "tölgyfahordók édes cseppjei" - főleg ezek verték agyon bennem a verset. Kicsit mint egy barokk épületbelső - soknak érzem az ornamentikát, önmagát oltja ki. És közben vannak olyan remek megoldások, mint az "asztmás vulkán", "vadóc lidércek", vagy a "tűzhányók homloka". | 185.
| 2025.12.11 22:50 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Bódulat
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Szerintem ez most sok. A "megcsalt vágyainkkal" olyasmi ami már régen se szolgált egyébre egy versben mint az űr leplezésre. Ügyes a szöveg, de néhány olvasóban a giccs benyomását fogja kelteni. Én közéjük tartozom. Nálam most múlik.
Üdv.
Márk | 184.
| 2025.12.07 15:29 | B. Dezső - szerki -- meo | Átlényegülés
|
| Válasz erre | Pontosan... És itt jön a kérdés, vajon lehet-e hagyni ebben a formában,vagy változtassunk még, főleg, az első szakaszon... Nem kellene sokat, elég pár szó a kifogásolt részeknél, talán méltóbb volna az egész vershez. Így maradóan is persze a dokk maradója, hol az alkotói folyamatok műhelyébe is bepillanthatunk. | 183. 182.
| 2025.12.06 21:37 | B. Dezső - szerki -- meo | Átlényegülés
|
| Válasz erre | Kiválóan sikerült költemény, noha kicsit döcögősen indul, igazán a második-harmadik szakasz táján kezd jelentős verssé válni. Az elsőben a "csupán" - "reám" ill. az utolsó sor - "vizslattak ajtót, falat"- némileg rímkényszeresen, tapaszték-szerűen hatnak. Ezek után viszont jobbnál-jobb versszakok következnek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 181.
| 2025.12.04 20:36 | Simon Adri - szerki -- meo | Átlényegülés
|
| Válasz erre | Lehet, hogy jó lenne egységesíteni a sorok hosszát - nem a szigorú szótagszámlálásra gondolok, csak hogy egyenletesebb legyen a lüktetése. Pl. "magamba néztem csupán", "bámultak vissza reám" az elején kicsit kilóg a versből. | 180. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
