| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Szőke Imre
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
201. 200. 199. 198.
| 2025.09.20 15:05 | Farkas György - szerki -- meo | Jeff
|
| Válasz erre | Egyetértek Mátyással. Marad nálam. Nem tudom, hogy ösztönösen vagy tudatosan vegyíted a lírát a prózával, de szinte mindig jó szöveget hozol össze. Úgy tűnik, ez a te hangod és jó. Egyedi látásmód. Néhol egy kicsit sűríteném, de az ilyen jellegű írásoknál ez csak részletkérdés. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 197. 196.
| 2025.09.17 22:53 | Siska Péter - szerki -- meo | Zambézi
|
| Válasz erre | Én is úgy gondolom, hogy sűríteni kellene, mert túl sok irányba tart egyszerre (ami ellenére bennem is működik a szöveg egyébként). Sok motívumot hoz játékba, több réteget mozgat, ami külön-külön mind érvényes, de együttesen szétzilálják a fókuszt, olyan, mintha egyszerre akarna dokumentarista, önvallomásos és utazásvízió lenni (szerintem ez utóbbi a legerősebb, én erre húznám fel a verset). A regiszterek keveredése is hasonló, inkább esetlegesség sugall, nem polifóniát. A zárást átgondolnám, mert a "Holnap átkelünk a Zambézi folyón" egy jó zárósor lehetne, de az előtte lévő végszóként hat, így a zambézis sor veszít az erejéből. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 195.
| 2025.09.17 09:13 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Zambézi
|
Válasz erre
Előzmény | Igaz, bár a jellegzetes tulajdonlási viszonyok bonyolultsága Magyarországon nem az én saram :) komoly fejtörés, hogyan lehetne egy szóban leírni :) az is igaz, hogy nem muszáj. | 194. 193. 192. 191. 190.
| 2025.09.02 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Jeff
|
| Válasz erre | A felvezetés, az első néhány sor sokrétegűen szól, szép zeneiséggel, az ember el tudna képzelni egy hosszabb elégiát ilyen mondatokból felépítve, persze a szöveg ennél többre vállalkozik. Líraian tömörít és vezet egy olyan történetet, amit megszokottan legalább novella hosszúságú prózában írnának meg és sikerrel végig is viszi, az utolsó sorig érzékeny bevonódással. Maraddal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 189. 188.
| 2025.09.01 13:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Elárulom hát
|
| Válasz erre | Nagyon pontosan leír egy helyzetet; amikor a nagyszülőnek kell átvenni a szülő felelősségét. Ha ez nem lenne, a vers nem lenne fájdalmas, csak egy másik, szeretetteljes világgal, az öregek világával való találkozás, ahol minden történés szokatlan, élmény.
A szavak a helyükön vannak, nem lépik át az irodalom szabta korlátokat. A formabontás engem sem zavar, marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 187.
| 2025.08.31 17:02 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Elárulom hát
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen az értő olvasást, és hogy foglalkoztál a versekkel.
Valójában az utolsó két szakaszból maradnak el a rímek, a "gyermekátok semmit ér" még válaszol a "csavargatott a szél"-re.
Nagy üdv,
Imre | 186.
| 2025.08.31 12:57 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Elárulom hát
|
| Válasz erre | Szerencsésebb lenne, ha végig a "kutyatejig" alkalmazott forma maradt volna, de érthető, lassan de biztosan széthullik minden körülöttünk, mint a versforma is. Az utolsó három szakra teljesen elveszett a kezdeti stílus, már rím sincs, belső rím sincs. Csak a valóság. Marasztalom így is, főképp, ha így olvasom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 185.
| 2025.08.31 12:53 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Zambézi
|
| Válasz erre | Igen, vannak élethelyzetek, amikért nem felelős az ember. De, ha zavarja, ha neki is fáj, akkor nem tartom, nem tarthatjuk őt felelősnek semmiért. Kesudió rágcsálása közben, parabolaantennán keresztül tévét nézve is lehet anyagi és szellemi nyomorban is az ember. Tragikus ez a vers, én marasztalom, mert mit is változtathatnál rajta????? | 184. 183. 182. 181.
| 2025.08.24 10:03 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Jeff
|
| Válasz erre | Szép, balladai szövet, mély érzelmek és igazságok. Marasztalom, persze...
(("manapság az emberek jobban félnek attól hogy gondolataikkal bevonzzák a rosszat mint magától a rossztól" mintha csak Isaac Bashevis Singer írta volna. Épp most fejeztem, be (éjszaka és hajnalban) a New York árnyai című könyvét, amiben a főhős a könyv végén ugyanilyen igazságokat fogalmaz meg egyetlen barátjának.)) | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 180.
| 2025.08.20 13:39 | szokemire@gmail.com -- Jeff
|
| Válasz erre | Nem zárom ki, hogy ez a szöveg már túlzás, majd ti eldöntitek, csak szerettem volna, hogy így vagy úgy, bekerüljön a gyűjteményembe. | 179. 178.
| 2025.08.19 18:00 | Duma György -- Ötven évvel később
|
| Válasz erre | Kedves Imre!
Bocs, hogy így bamba olvasóként beleszólok, de nem tudom nem jelezni, hogy az utóbbi idők egyik legmegérintőbb versét sikerült elém tenned.
Az Adri által is kiemelt "madártejbajszomat nagyanyám magával vitte az égbe" sor annyira az enyém is, hogy mindjárt elbőgöm magam. NO, a fenébe is!
Viszont a "van baj" engem is megakasztott. Ha tipikus, ha nem, ha része az elmúlt éveidnek, ha nem, szerintem annyira "kilóg" a szöveg egészéből, ami már kárára válik a versnek.
Egyébként szívből gratulálok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: szokemire@gmail.com | 177.
| 2025.08.19 16:49 | szokemire@gmail.com -- re: meo | Ötven évvel később
|
Válasz erre
Előzmény | Számomra sokáig evidens tapasztalat volt, hogy a másik személy jelenlétének íze, sőt, olykor állaga is van. Egy ismerősömről, akivel egy helyre jártunk sokáig, szégyenszemre úgy nyilatkoztam, hogy a találkozás vele mindig olyan, mintha leöntenének egy tányér halállal. Természetesen a valós ízmemóriám csökevényes ahhoz, hogy minden mélyebb, személyes benyomást "lefordítsak", milyen kár.
Itt ezt most saját magammal játszottam el, de bevallom, hogy az "olyan, mintha fadarabot vennék a számba" dolgot egyszerűen elloptam "valakiről", aki régebben így hatott rám.
A "van baj" épp az elmúlt ötven év nagy részére annyira tipikus, hogy nem akartam kihagyni. Hozzám meg a profán illik. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
|
