Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 15 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1363. 1362.
| 2026.07.10 12:34 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Talán - szonett /3. jav. /
|
| Válasz erre | Kedves Katalin
Becsülendő, hogy dolgozik a szövegen.
Ám sajnos ebben a verzióba is belekerültek, elcsépelt szókapcsolatok, pl. "a fény kihunyt".
A "minden, mi volt, eltörött" erősen hajaz Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című művének sorára ("minden egész eltörött"), erre utalni kellene.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1361. 1360. 1359.
| 2026.07.07 18:37 | B. Dezső - szerki -- meo | Talán-szonett /Jav. Jav./
|
| Válasz erre | Attól függetlenül, hogy maradra szavaznék, a záró rím nem tetszik, a "Talán ha..." nem méltó ehhez a szép szöveghez, érthető, de nem tűnik elégnek. Apróbb javítást ajánlanék a "fehérlik - telepszik" esetében is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1358.
| 2026.07.07 00:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | Strapa /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Jó ötlet, hogy az 'út' a végén is elhangzik, így nem hat elírásnak. A versed érdekességét épp az adja, hogy az 'út' a főszereplő. A húzott változat túl szimpla, azt gondoltam, bővíted valamivel. De így, hogy kiírod a végén is, és egyértelmű, hogy mire gondolsz, az eredeti változat sem rossz.
A pléhkrisztus és Jézus neve eltérő képzetet kelt. Szerintem csak el kellene hagyni a szent előtt a névelőt. Vagy más megoldást találni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1357. 1356. 1355.
| 2026.07.04 00:27 | Simon Adri - szerki -- meo | Bánat-szonett (2.jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Kati,
szeretem a formaverseidet: szép ívűek, kiegyensúlyozottak. Az utolsó sor rímcsavarása is belefér, sőt majdnem kifejezetten tetszik.
Ugyanakkor ebben a versben megint erősebben érzem a József Attila-i hagyomány rávetülését: a 'szelíd szemed' képe és a bogárként rátelepedő fájdalom motívuma akaratlanul is felidézi a 'szelíd őz' és egyéb szelíd dolgok, valamint a 'bogár lépjen nyitott szemedre' képsorait, ami eltolja a hangsúlyt az eredeti szöveg saját hangjától. A 'fehér ruha' képe pedig a 'könnyű, fehér ruhában' sort, sőt verscímet rántja be. Ezekből egy-egy elférne egyetlen szövegben, de így halmozottan már túl sok. | 1354.
| 2026.07.03 17:08 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Strapa
|
| Válasz erre | Teljesen érthető, hogy a vers végén kibontakozó sajátos Krisztushoz szólás felvezetése megkövetelte a jelenet részletes leírását, ami hozzá képest üresjárat, magában nem állna meg. Az a kérdés, hogy ennek utolsó három sornak, a kimondása, amiben mint Pilinszky "Evangéliumi esztétikája" szerint a szegénység inkarnálja a krisztusi sorsot nem lenne-e koncentráltabban megvalósítható nem is más formában, hanem akár prózában vagy képben. Talán egy hosszú hasonlattá lehetne tenni ezt a jelenetet, egy 'mint mezítlábas vándor, ki...' kezdetű nagyszabású tömörítéssé, amikhez hasonlókat persze még leginkább csak eposzokban engedtek meg maguknak a régi poéták, de egy hosszabb archaizáló költemény ékes része lehetne ma is 6-8 sorba összerántva. | 1353.
| 2026.07.03 12:11 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Strapa
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Kati!
1.) Gondoltam erre is, hogy megszemélyesítés, de nem érzem szerencsésnek, hogy egyúttal emberként is ábrázolod. Persze biztosan lehet hasonlóra akár példát is találni az irodalomban. Én jobban el tudnám fogadni csak útként, ha ebbe az irányba bővítenéd.
Az út forró homokon
bandukolt
a glédában álló
szamártövisek között.
....
Öreg volt már és elgyötört.
Az árokparton
egy pléhkrisztus előtt
megállt.
...
Lám, mi mezítlábasok (ezt az egy testre utalást megtartanám)
hogy bírjuk a strapát! - mondta,
és ment (kanyargott, bár ez lehet túl direkt) tovább.
2.) Krisztus nem szent. Legfeljebb szent lába lehet. Van Krisztus, és vannak a szentek. | 1352.
| 2026.07.03 11:00 | Szilasi Katalin -- re: meo | Strapa
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika!
Az utat útnak gondoltam, az élet szinonimája lenne, jön valahonnan, tart valahová, mezítláb kezdődött, mezítláb végződik. Az a névelő azért kell, hogy a szent szó ne a lábra, hanem az egész testre vonatkozzon. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1351.
| 2026.07.03 10:51 | Szilasi Katalin -- re: meo | Strapa
|
Válasz erre
Előzmény | Akkor valóban nem sikerült kifejeznem, hogy ebben a versben a pléhkrisztus csak egy állomás, egy pillanatnyi pihenő, a "főszereplő" az úttalan út, ami csak halad mindenféle megpróbáltatások közepette, nem tudni hová. Elcsépelt toposszal: életút. A rozsdás szög ellopásában
benne lehet az értelmetlen harácsolás, de akár a rongálás vagy az ostoba, vallási fanatizmus, egy szenthez tartozó tárgy birtoklása. De régen rossz a szerzőre nézve, ha ennyi magyarázat kell egy vershez. | 1350.
| 2026.07.03 09:43 | Siska Péter - szerki -- re: meo | Strapa
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Katalin, természetesen sokra. Nem is egy-egy motívum puszta használatával van a gond (hogyan is lehetne, pl. a kenyér, a kő, a csillag stb. használatban vannak az ókortól napjainkig), hanem annak a poétikai működésével. Az említett szerzőknél ezek átalakulnak a vers belső rendszerében: új viszonyokba kerülnek, váratlan funkciót kapnak stb., tehát nem következnek automatikusan a tradícióból. Ebben a versben a (központi szerepű, tehát kiemelten fontos) pléhkrisztus csak hozza a papírformát, kész jelentéssel érkezik, megegyezik azzal, amit a kulturális hagyományból az olvasó már eleve magával hoz. Nem rossz, de az olvasó nem áll meg egy pillanatra, nem válik benne emlékezetessé. Ennek semmi köze a "modernkedéshez". | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1349. 1348.
| 2026.07.02 18:31 | Szilasi Katalin -- re: meo | Strapa
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter, köszönöm a meót. Szerintem ez nem rossz vers, mégha, ahogy írja, elhasznált toposzokból szedtem is össze. Sohasem az újdonsággal, a különössel, amit más még nem használt, akarom kifejezni a gondolataimat. Azt meghagyom az újkori modernkedőknek, akik sokszor maguk sem értik, hogy mit akarnak kifejezni egy-egy különleges motívummal, szókapcsolattal.
Vajon József Attilánál, Nagy Lászlónál, Pilinszkynél hány jól ismert poétikai ikonográfiára bukkanhatnánk? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 1347.
| 2026.07.02 17:53 | Siska Péter - szerki -- meo | Strapa
|
| Válasz erre | Ennek a versnek a motívumai egy, már nagyon jól ismert poétikai ikonográfiára támaszkodnak. A központi szerepű pléhkrisztus bejáratott toposz, azonnal felismerhető jel, aktivál egy olvasási reflexet, de a vers nem kényszeríti az olvasót új értelmezésre. Sokkal hatásosabb lehetne ez a tárgy a megszokott jelentésmezőn kívül. Az ellopott rozsdás szög (inkább szeg) esetében viszont szerintem óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kinek kellene egy rozsdás, használhatatlan dolog (ha korábban leszedték, akkor még nem volt rozsdás). Persze, lehet sima vandalizmus vagy egy szimbolikus gesztus, de a vers egyik értelmezést sem igazán támogatja. Az alapötlet nem rossz, de így túl sok gyakorlati kérdést generál, ami gyengíti a poétikai hatását. A zárás ironikus gesztusa hozzátesz ugyan a szöveghez, de nem írja felül azt az érzést, hogy a vers világát felépítő elemek túlságosan ismerősek már. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1346. 1345.
| 2026.07.02 01:06 | Simon Adri - szerki -- meo | Öregek
|
| Válasz erre | Formailag igazán szépen megkomponált vers. Egyedül az arcuk-árnyalakjuk ragríménél halványabb kissé. (A ragrímnek is van létjogosultsága, de inkább akkor, ha fogalmilag távoli képeket kapcsol össze, pl. konkrét és elvont dolgokat.) A versbeszéd talán a kelleténél erősebben idézi meg József Attilát, valamint úgy érzem, már-már giccshatáron billeg, de még pont nem billen át. Az öreg-virág szagú reggelt különösen kedvelem: az öregszag és a virágszag keveredése egy telített kontrasztot képez.
Az első sor múlt ideje talán elhalt szüléket idéz, akiket aztán jelen időben kelt életre és hoz vissza magához, szerintem ez szép megoldás. | 1344.
| 2026.07.01 22:59 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Strapa
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Látom magam előtt a jelenetet, az útszéli pléhkrisztussal és a vándorral, aki bármely útkereső ember lehet.
Nem lőném el már az elején, hogy mezítláb volt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1343. 1342.
| 2026.06.27 17:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Öregek
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Az első sorban nem látom indokoltnak a múlt időt.
A magyarban a duális testrészek nevét egyesszámban mondjuk: "kézzel".
Érdekes, hogy bár néhol agyonhasznált motívumokat alkalmaz, mégis van a szövegnek egy lágy, pasztelles szépsége.
A zárás tökéletesen lekerekíti és a végtelenre nyitja a verset.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1341.
| 2026.06.27 16:50 | szilasikati949@gmail.com -- re: meo | Szín/esztézia
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a választ. Nem bátortalanít el, soem voltam sem bátor, sem bátortalan, ha írtam.
Abban igaza van, hogy a legjobb példákat kell mintául bemutatni. Hiszen a "mindenséggel mérd magad" mindig és mindenhol érvényes. | 1340.
| 2026.06.25 16:46 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Szín/esztézia
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Katalin!
Szerintem nem csak egyetlen vakító ragyogásként lehet nézni a nagyokra, hanem szét lehet bontani az életművüket apró megoldások szövevényére, amiket egyesével akárki elkövethet és el is követ tudatosan vagy nem tudatosan. Ebben az esetben csak arra gondoltam, hogy a formai törést el lehet kerülni az asszociációk több sorba nyújtásával, és szerettem volna adni nem mintát, hanem inkább példát- példából pedig illik a lehető legjobbaktól válogatni. Semmiképpen sem akartam elbátortalanítani. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1339. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 |
|
