Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 15 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1422. 1421.
| 2026.08.24 21:35 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Bánat-szonett (3.jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A javításai nekem tetszenek, jót tett a versnek a foglalkozás. Én azonban még nem engedném el. Amikor konkrét dolgokat láttat — konyhaasztal, papír, kéz, szarkaláb, öreg szülők —, akkor megszületik a saját verse. Amikor a sorsról, gyilokról, reményről, fájdalomról beszél, időnként visszacsúszik egy általánosabb, hagyományos lírai nyelvbe.
„A konyhaasztalon papír fehérlik,
fölé hajolni látlak éjjelente.”
Ez konkrét, egyszerű és filmszerű. Végre van tér, van tárgy, van mozdulat. Nem „bánatról” beszél, hanem megmutatja.
„sötét bogár, a fájdalom telepszik.” A fájdalom mint rátelepedő bogár jóval sajátosabb, mint a nyitó sorok általánosabb végzet- és sötétségképei.
A „virág lilul, csokornyi szarkaláb” nagyon jó. A „szarkaláb” konkrét növényként és később az öregség képzetét hordozó szóként is dolgozik.
A zárókép: „öreg szülék, szemük üres.” szintén erős. Hirtelen kitágítja a verset: már nem csak a lírai én és a távol lévő „te” van, hanem a szülők is, akik a veszteség következményében állnak ott.
Viszont: Már az első négy sorban érzem a költői közhelyesség veszélyét.
A „sötét éjjel”, „sors”, „golyó”, „gyilok”, „fájdalom”, „remény”, „múlt”, „vigasz”, „törött” mind nagy érzelmi töltésű szavak, de önmagukban kevéssé egyediek. Különösen:
„Talán vakon kilőtt golyó a sorsom.”
Ez nekem túlságosan deklaratív. A vers későbbi konkrét képeihez képest szinte egy másik költő beszél itt.
Összegezve: Szerintem már megtalálta a vers jobbik nyelvét — csak még nem következetesen azon beszél.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1420. 1419.
| 2026.08.16 14:21 | Siska Péter - szerki -- meo | Bánat-szonett (2.jav.)
|
| Válasz erre | Sok absztrakt fogalmmal, konvencionális képpel dolgozik a szöveg, az archaizmusok pedig szerintem modorosabbá teszik. Az olyan deklaratív sorokat, mint pl. "Te messze vagy, de jól tudom, mit érzel", vagy "A múltba néz, kinek jövője nincsen" stb. átgondolnám, csak elmossák a verset, jelentősen csökkentik a poétikai feszültségét, pedig, ahogy Mari is írja, nagyon is átélhető lenne. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1418. 1417. 1416. 1415. 1414. 1413. 1412. 1411. 1410. 1409. 1408. 1407. 1406.
| 2026.08.10 11:57 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | És
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez a vers a kevesebb több elvének tökéletes példája.
Nincs benne egyetlen felesleges jelző sem.
Megvan benne a dadaista lazaság, egy csipetnyi intellektuális humor, de a mélyén ott bujkál egy nagyon csendes, kesernyés elvágyódás is. Nálam is marad.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1405. 1404.
| 2026.08.08 07:03 | Simon Adri - szerki -- re: meo | Hímes /jav./
|
Válasz erre
Előzmény | Nem biztos, hogy ez az üdvösség útja, de ilyesmi irányokat tartanék pl elképzelhetőnek:
a tű megszúrja a kezet --> az alkotás ára, fájdalma jelenik meg
a minta eltakar valamit a vásznon --> az alkotás nemcsak kifejez, hanem valamit el is fed
a fonal elfogy --> megjelennek az alkotó határai
a kész kép nem olyan lesz, mint amit az alkotó elképzelt --> az alkotás önálló életre kel
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1403.
| 2026.08.07 21:59 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hímes
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Nekem is a 'vágyait' szóval van bajom. Valami konkrét harsányat várnék a végére a merészen közhelyes vérvörös pipacs, sárga búzafóld és árva-kék virág után, nem langyosan közhelyest. | 1402.
| 2026.08.07 20:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Hímes /jav./
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Katalin!
Az biztos, hogy csinosan lekerekítené a verset, csak ez a megoldás lemondáson alapul. Jobban átgondolva viszont reménytelennek érződhet itt a tárgy keresése, miután az alany ennyire elmosódik- a tű megszemélyesítése és szándékkal felruházása talán túlterheli a verset az után, hogy a varró ember már egyszer szembe lett helyezve a cérnával, mint a hatalmasabb Másik (mint akár Isten-allegória). A tű szándékkal- értelemmel való ellátása egy olyan háromszögviszonyt sző a versbe, amit sokkal alaposabban kellene kibontani és amihez nehéz lenne megtalálni a kulturális hátteret egy alapvetően monoteista versvilágban. Szóval szerintem mindkét verziónál jobb lenne, de lemond arról, hogy új szintre emelje a verset, ami azonban nem biztos, hogy realisztikus vállalkozás- mégsem biztos, hogy elvetendő. | 1401. 1400.
| 2026.08.07 18:59 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hímes /jav./
|
| Válasz erre | Szerintem sem jobb ez a zárlat, érdemes lenne pihentetni még a verset. Persze felveti azt a merész olvasatot, hogy a tűszúrás kínossága elválaszthatatlan a művészettől, a fájdalom a szépségtől, de ez így már implikálva van a cérna harapásában is, itt a végén meg túl nyers is ráadásul. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1399.
| 2026.08.07 01:54 | Simon Adri - szerki -- meo | Hímes /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Kati,
úgy érzem, ez a zárlat kicsit "olcsó" lett. A tű mit akart adni? Akart adni valamit, a tű akarta ezt? Miért ő ötlötte ki, miért nem a cérna? Miért nem a varró személy? Először a cérna bökdös, aztán a tű, de valahogy az egésznek nincs meg a metafizikája. Az alkotó önmagát adja az alkotás során - ez rendben van, túlságosan is. Közhely. Szerintem ne mondja ki a végén, hogy mit jelent a hímzés, hanem jusson el arra a pontra, ahol az olvasó már nem tudja nem úgy látni a hímzést, mint valami mélyebb folyamatot vagy egy allegóriát. Például ha a végén nem azt mondaná, hogy "önmagát adta", hanem valami konkrét történne a hímzéssel, ami ezt érezteti, az mozgásba hozhatná a szöveget - pontosabban nem állítaná le az addigi lendületét. Jó ez az alapanyag, szerintem dolgozz még vele. | 1398. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 |
|
