Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 14 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1069.
| 2025.11.16 22:49 | Szilasi Katalin -- re: meo | Álarc nélkül
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Köszönöm a részletes értékelést.
Nem rémtörténetnek szántam, inkább abszurdnak, amiben természetes a lehetetlen.
Ami foglalkoztatott, hogy pont ezt a történetet és ezt a közlő stílust választottam, az, hogy van egy lány, aki a "normálisakhoz" viszonyítva különc. Aki nem találja értelmét az életének ebben a világban, és elfogadja a halált.
Üdvözlettel: Szilasi Katalin | 1068. 1067.
| 2025.11.16 22:25 | Szilasi Katalin -- re: meo | Álarc nélkül
|
Válasz erre
Előzmény | Talán így is befejeződhetne:
Reggel a takarító ember a bejárat mellett leszállt a biciklijéről. Bement a táncterembe, kitárta a hatalmas ablakokat. A por elült. A betóduló fény a szék mellett felejtett kasza pengéjén csillant meg.
- Hát e' meg mifene? - vette kezébe a szerszámot az atyafi, és az ujjbegyét végighúzta a kasza élén.
- Ki van e' kalapálva rendesen. Fenni se kell. Ippen jó lesz nékem a fűnyíráshoz. A legmakacsabb gazt is lefejezi, nem csak cirógatja, mint az újmódi gépek.
Azzal a takarító ember kivitte és gondosan a biciklijére kötözte a halál kaszáját.
Köszönöm a meót. | 1066.
| 2025.11.16 18:55 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Szilasi Katalin!
Ez az írás nem rossz, bár sok kisebb javítanivaló akad még rajta. Van azonban egy nagyon komoly probléma vele: ezt a témát már nagyon sokszor megírták. Akár a "halál megszemélyesítése", akár a "halál a bálban", akár a "lány, aki szerelmes a halálba" volt az eredeti ötlet, egy egész sor műalkotás foglalkozik már ezzel, a középkori rémtörténetektől kezdve egészen a kortárs fantasztikus regényekig. Ez még önmagában nem lenne baj, a számos előkép viszont azt jelenti, hogy jóval nehezebb egy eredeti történettel előállni a témában, illetve az elődök már viszonylag magasra tették a mércét. Olyan kiemelkedő írókkal kellene versenyezni, mint Poe, Ady, vagy, csak hogy egy újabbat is mondjak, Terry Pratchett.
Azt javasolnám, gondolja át, mi az, ami Önt a leginkább megragadta ebben a jelenetben. A történet melyik eleme volt az, amiért úgy döntött, hogy erről fog írni? Mi az, ami az Öné, ami különleges és egyedi benne, amitől nem csak egy lesz a számos hasonló történet közül?
És amikor ez megvan, akkor gondolja át, mi lesz az a hangnem, stílus, konkrét leírás, amivel ezt közvetíteni tudja.
Ami pedig a kollégák hozzászólását illeti: ne féljen attól, ha ponyvának minősítik az írását. Nem kell minden novellával megváltani a világot, épp elég, ha az olvasó jól szórakozik. A lényeg, hogy találja meg a maga műfaját, és törekedjen arra, hogy abban a műfajban a lehető legjobb legyen! :)
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1065.
| 2025.11.16 11:17 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Egyetértek az előttem szólóval. Ez az írás, ebben a formában valóban egy ponyvába illő kis jelenet. Ugyanakkor szépen írta meg. Gördülékeny. Kevés felesleg azért akad benne. Például az "egymásra ráunt" helyett elég és szebb az'egymásra unt', és utána igazán nem kell megmagyarázni, hogy ez mit jelent (régóta együtt élnek) stb. Ha két - három variációt ír, akár ugyanezen báli jeleneten belül a (különféle alakban megjelenő, és a szereplőkkel különféle
nexusban,kontextusban, cselekményben leledző) halálról, illetve a vele való találkozásokról; és ezek a kis jelenetek más-más megvilágításban láttatják egymást, valamilyen módon összefonódva, akkor létrejöhet belőle egy szép, mágikus novella.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1064.
| 2025.11.16 09:32 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Álarc nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Szilasi Katalin!
Írása egyfajta ponyva. Nem is ez a baj, hiszen vannak hihetetlenül jó, kalandos ponyvák, melyek egész generációkat építettek fel (persze ezt senki be nem vallaná, mert a ponyva mindig is az irodalom mostohagyereke volt). A baj az, hogy nincs semmi csattanó, úgymond másság benne, ami zárná a művet, amiért érdemes elindulni valahonnan, hogy máshová érkezzünk.
Barátsággal,
MSzI | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1063. 1062. 1061. 1060. 1059. 1058. 1057. 1056. 1055. 1054. 1053. 1052.
| 2025.11.06 21:47 | Szilasi Katalin -- re: meo | Elfelejtve
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm szépen a meót.
Talán a törött gipszangyal is elég lenne. Hogy éppen a szárnyatörött szót használtam, abban jobban benne van a reménytelenség. | 1051.
| 2025.11.06 21:41 | Szilasi Katalin -- re: meo | Elfelejtve
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót.
Szerintem az aszalt-szilva arc képszerűbb, és kicsit kedveltebbé, emberibbé teszi az öregasszonyt. Az aszalt képű durvább.
A jelenidő lehet, hogy jót tenne a versnek. | 1050.
| 2025.11.05 13:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | Elfelejtve
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Biztosan lehetne itt húzni, amott tömöríteni, stb. De nekem ez így is nagyon tetszik. Ez a Te versed. Kifejező, megindító, mégis realista. Szeretem ezt az öregasszonyt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1049. 1048.
| 2025.11.05 12:49 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Elfelejtve
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, ön igazán tud láttatni. A vers majdnem minden sora egy kép, ez nagyon tetszett benne. Itt-ott lehetne csiszolgatni, pl.:
"le tudjon csorogni" - lecsoroghasson
"egy idegen fejkő szárnyatörött / gipszangyalába fogódzott" - picit zsúfolt. A szárnyatörött-et cserélni javaslom egy egyszavas jelzőre. Lehetne merészebb, kevésbé direkt szó.
A jelenidő szerintem is jót tenne neki. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1047.
| 2025.11.05 07:38 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Elfelejtve
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Nehéz úgy írni kegyeleti témában, hogy ne ragadjunk önnön bánatunknál és tovább mutassunk. Szépet, méltót írjunk, olyat, ami édes, de nem csömörletes. Önnek sikerült.
Ugyanakkor osztom Bártfai Attila Márk véleményét is, kérem fontolja meg. Akár még maradás is lehetne belőle, részemről.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1046.
| 2025.11.04 20:48 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Igaz mesét
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Marasztalom. Ugyanakkor a "szemem" jobb lenne a "szememnek" helyett, az "oly" helyén egy másik egy szótagú szó természetesebben szólna, itt kissé modoros, és végül a zárójelbe tett kiszólás szerintem idegenül hat ebben a szövegben. Ennek a versnek nem áll jól a lélek létezésével kapcsolatos részleges szkepszis sem. A zárlat viszont kecsesen hajlik, szeretem.
Üdv.
Márk | 1045.
| 2025.11.04 20:31 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Elfelejtve
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Azt hiszem, hogy ez lehet egyszerűbb. Tetszik a hangulat, de feszesebbre lehetne venni itt-ott.
Az öregasszony aszalt képén
barázdát keresett a könny,
hogy lecsoroghasson.
Véleményem szerint a jelen idejű megfogalmazás líraibbá tenné a verset, és a címmel izgalmas kontrasztot képezne.
Az öregasszony aszalt képén
barázdát keres a könny,
hogy lecsorogjon.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 |
|
