| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 14 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1013.
| 2025.09.29 19:12 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Amikor álmodom
|
Válasz erre
Előzmény | A versírás folyamatáról jó lenne beszélgetni. Amire egy szerki azt mondja, hogy ez vagy az nem tetszik, egyből javítani kezditek a szövegeket, anélkül, hogy megvárnátok vele a többi szerki véleményét. Pedig nyilván kész verset, benned készen megképződött verset töltesz fel, ha van is némi bizonytalanság. (szerintem a profibb kézzel rendelkezőknél is van..) De miért kell egy versbe minden vélemény után belejavítani? Te tudod a legjobban miről akartál írni, nem? Vagy ha nem tudod, te legalább sejted, ott belül, vagy kívül, de sejted.. | 1012.
| 2025.09.29 19:06 | szilasikati949@gmail.com -- re: meo | Amikor álmodom
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gábor, köszönöm a meót. Sajnos az álomképek nekem nagyon élesen megmaradnak, zavaró is néha, a kisgyerek pedig valóság, hisz én voltam.
Dehát tudom jól a szabályt, "az igazat mondd, ne csak a valódit". Ez A nem várt versemnél úgy látszik sikerült, mert egy szó sem valóság belőle, de igaz lehetne, te is pozitívan nyilatkoztál róla. Ezt az Amikor álmodomot ki kell dobni.
Valószínű, hogy a legutóbbi jav. változat is erre a sorsra jut. Azért vacakoltam ennyit vele, mert a szerkik sokszor teljesen ellentétes véleménnyel voltak róla. Ami az egyiknek nagyon tetszett, a másik épp azt javíttatta ki velem. Végül is, nem egy maradandó vers, igazad van.
Ajtók /Amikor álmodom /Jav., jav./
Kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok hunyorognak
az éles fényben.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Háttal áll.
Már nem sír,
krikszkrakszokat rajzol
a fonnyadt minták közé.
Nem kér bocsánatot,
és ő sem bocsát meg senkinek.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1011.
| 2025.09.29 17:44 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Amikor álmodom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Megdöbbent,hogy még mindig ezzel a versszöveggel foglalatoskodunk itt a Dokkon. Ha el nem is kellene teljes egészében engedni (mert lehet az alapötlet jó..) de már rég a fiókban vagy az agy valamelyik fiókjában kellene legyen a helye. Nem írtál jó verset ugyanis. A téma amúgy is érzékeny, az álomvilág ezernyi galaxist ölel át.. Főleg a költészetben, ahol jó nyelvi közegben bármi megtörténhet, még annak az ellenkezője is..
"Amikor álmodom,
kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok, s az éles fényben
lehunyják szirom-szemüket."
Álom-ajtó-szobák-fehér függönyök.. Mintha ismerős lenne ez nekem valahonnan. Ez a reinkarnációs "visszaemlékezés" egyik toposza. Az álmaink általában ennél kuszábbak, nem túl élesek, nem túl jól kivehetők amúgy.
Betűz a nap, a tapétán virágok (fontos megemlíteni) egy fiúgyerek törött(!) sakkfigurával karcol "képeket" a tapétán levő virágok közé.. Itt nevetnem kellett.
En értem miről akar szólni, bűn és bocsánat, szégyen és vezeklés.. satöbbi.. De ez a szöveg borzasztóan erőltetett. Egy versötlet, amiből nem sikerült jó verset írni, mert maga az indulat csak ötlet szintjén létezik. És ezt még akarjuk csűrni-csavarni, javítgatni, miközben mindenkinek, aki olvasta éreznie kellene hogy nem őszinte. Ötletszerű. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1010. 1009. 1008.
| 2025.09.25 17:45 | szilasikati949@gmail.com -- re: Válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Rita, így milyen, ha a két változatot összehozom?
Kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok hunyorognak
az éles fényben.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Háttal áll.
Már nem sír,
krikszkrakszokat rajzol
a fonnyadt minták közé.
Nem kér bocsánatot,
és ő sem bocsát meg senkinek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1007. 1006.
| 2025.09.25 17:22 | Bak Rita - szerki -- Váasz
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Igen, a javított változatot már olvastam korábban és jó értékelést adtam rá.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a két vers összefüggésére.
Rita | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1005. 1004.
| 2025.09.25 17:12 | B. Dezső - szerki -- meo | A társtalan /jav./
|
| Válasz erre | A "vinnyogó" ill. "fényesre sikált" csöndnél, az áporodott - határozottan jobb. Eleinte sokallottam a versbeli tárgyak viselkedését, de többszöri olvasásra már-már kezdek a maradás felé hajlani. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1003. 1002. 1001. 1000.
| 2025.09.24 11:18 | Szilasi Katalin -- A társtalan (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Márk! Köszönöm a meót.
Szerintem Larkin verse teljesen más hangulatot idéz meg. Benne vannak az elvesztett társra utaló motívumok, a szomorúság indokolt. Az én versem a sosem volt társ okozta ürességet fejezi ki, a pótcselekvések /csipketerítők, a rendre, "lábujjhegyre" kényszerített tárgyak/ igyekeznek az űrt betölteni. Az ösztönlénye a társtalannak csak a dunnamotívummal jelenik meg, de azt is felülbírálja az arcpirító jelző.
Üdv: Kati | 999.
| 2025.09.23 22:50 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | A társtalan /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Az egyik kedvenc versemet idézi fel bennem a szöveg. Már egy ideje nézegetem. A hangulat amit meg akar ragadni nagyon finom arányokat követel. Szerintem még nem találta meg azokat. Megmutatom azt a szöveget amit a versével előhívott belőlem. És az akkor is ígéretes, ha a mostani formájában én még nem tudom marasztalni a versét.
Üdv,
Márk
Philip Larkin
Szomorú otthon
Szomorú otthon. Ahhoz idomul
Most is, ki útoljára hagyta itt.
Tán visszavárja őt? De nincs sehol,
Akinek tetszenék, hát nem virít.
Mert szíve nincs, szemléli botorul
Önmaga fosztását, hisz a serény
Vidámság, az a boldog lendület
Szétmállott rég. Megláthatod, milyen
Volt: nézd falán a képeket,
A vázát, a zenét a zongorán.
(Fodor András) | 998. 997. 996.
| 2025.09.22 12:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | A társtalan /jav./
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Másik szem másképp lát(hat).
Nekem nincs bajom az áporodott csönddel. A második sort viszont erőltetett képnek érzem. Lábujjhegyen álló bútorok? Persze valami sor kell, ami megelőzi a csipketerítőket. Lehetne a kicsit jellegtelen bútor helyett más is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 995. 994. 993. 992. 991.
| 2025.09.21 13:11 | Siska Péter - szerki -- re: meo | A társtalan /jav./
|
Válasz erre
Előzmény | Az eredeti indítás hatásosabb, tágabb, atmoszférikusabb, én csak a jelzőt módosítanám, keresnék valami szokatlanabbat, ütősebbet. Az új változat a konttyal és a papuccsal túl konkrét, házias, leszűkíti a versteret valamiféle kisrealista szobabelsőre. | 990. 989. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 |
|
|
