Szemere Brigitta
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
93.
| 2018.07.21 21:11 | Tóth Gabriella -- kérés
|
| Válasz erre | Kedves Brigitta!
Ha szabad kérnem, legyen szíves elemezze az én versemet is. Múlandokkban végezte, de szeretném kikérni az Ön véleményét is.
Hátha megértem végre, mi a baj ezzel a verssel.
Köszönöm szépen.
bezárva
körös-körül érthetetlen zsivaj
rémisztő hangok idegen emberek
csak elbújni vágyik egy sötét zugba
arcán nincs érzelemnek jele merev
néha ok nélkül sír vagy bugyog nevetése
elszalad élesen sikítva hirtelen elnémul
lóbálja magát senki se közelítse
fáj így látnom őt magamhoz ölelem
kezemet ellöki görcsbe rándul teste
messziről figyelem nem tehetek mást
bár megbízna bennem és szeretne | 92.
| 2018.04.22 08:14 | Szemere Brigitta -- re: meo | Zamatos
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Miklós!
Köszönöm a jelzést, a véleményét.
A minap említettem, hogy a forma csupán annyiban "játszik", amennyiben
nem sérül a szövegtartalom; tehát az, a megadott formát erőszakmentesen
tölti ki.
Az egyik naplóban olvasható egy - idevonatkoztatható - Zalán Tibor idézet,
melyhez itt és most hozzáfűzök egy másikat, Peter Sloterdijk: A tetovált élet
c. előadásából:
„A költészet kiszolgáltatja magát a felülről érkező „már tudjuk”-nak, a
magabiztosságnak és az esztéticizmusnak; a női és férfi kultúrának
és a szerkesztői kultúrának, ezek birtokainak és mércéinek, amelyek
- ahol csak tehetik - ránk kényszerítik magukat.
Ha a költészet kiszolgáltatja magát, akkor ezt mindenekelőtt önmagáért
teszi, mert őt mindenkor az esztétikai absztrakció gyilkossága fenyegeti.
A költészet megkerülhetetlen kockázata, hogy önmagát újra és újra
verisztikus kockázat révén regenerálja. Saját maga regenerálása annyit
jelent, mint elölről kezdeni, újra és újra elveszíteni azt a kulcsot, amely
tegnap még biztosan nyitotta a zárakat, annyit jelent, mint visszalépni attól,
amit már tudtunk, önmagunkat feltárni egészen a tetoválásig, amely
egyhangúan a semmitmondó húsba van belevésve, annyit jelent, mint
visszalapozni a kezdet íratlan oldalaihoz, amelyeken még semmi nem áll,
és érezni az ürességüket.”
Köszönöm a figyelmet.
Üdvözlettel. | 91.
| 2018.04.21 10:02 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Zamatos
|
| Válasz erre | A tartalom lényege a végre megérkezett tavaszt köszöntő áradó öröm, amely a természet minden összetevőjét áthatja, természetesen az emberpárt is. Az egyidőben érzékelt számos életjelenséget, mozgást legjobban a szinesztetikus szókapcsolatok fejezik ki. A szöveg íve, tagolása, grafikai képe a klasszikus szonettekre emlékeztet, de azok gúzsba kötő korlátaitól mentesen, kifejezve a teljes szabadságot. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 90.
| 2018.04.20 07:24 | Szemere Brigitta -- re: a tárgyak reggel
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Szepy!
Köszönöm szépen a figyelmet, a gondolatokat, a gratulát! Különösen örülök az „önfeledt” kifejezésnek.
Talán nem felesleges ábrázolni a „tárgyak vágyát”; főleg, mert ellenirányban, nap mint nap képen találhat a market-ing.
Mosolygós napot! :-) | 89.
| 2018.04.20 07:05 | Szemere Brigitta -- re: meo | a tárgyak reggel
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves János!
Köszönöm az építő szándékú véleményét! Természetesen, fenntartom annak a lehetőségét, hogy valamikor vagy ennél a szövegnél, vagy a téma más írásban való feldolgozása során az eddig megfogalmazott jobbító javaslatokra - így az önére is - megoldást találok.
(Nem közvetlenül a vershez, de a keletkezése körülményéhez tartozik, hogy többnyire - akár éveken át tartó - megszakításokkal írok. Ez a szövegem is egy csendesebb időszak után került fényre és örömmel töltött, hogy a reggelem újra „verszenés”. :-) )
Üdvözlettel. | 88.
| 2018.04.19 20:55 | Frady Endre -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Kedves Brigitta!
Nagyon szép ez a vers. Egyrészt életörömöt sugároz, másrészt felüdíti az ódivatú lelkemet azzal is, hogy a rímeivel és a ritmusával visszahozza a külcsín és a belbecs önfeledt harmóniáját. Szeretem az el nem dologiasodott tárgyak reggeli örömét, pláne ilyen szeretettel megírva. :)
Überüdv és gratula:
Szepy (Frady) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 87.
| 2018.04.19 19:37 | Papp-Für János - szerki -- meo | a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Azt hiszem, megkövetem magam, maradjon a vers. Ettől függetlenül nekem a napfényt kortyoló tárgyak rosszul sikerült Monet másolatnak tűnik és a verszenés sem túl elegáns megoldás. Mindenképpen rontják a tényleg szép verset. Maradjon, de a javítást jó szívvel fogadnám :)
pfj | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 86.
| 2018.04.19 17:30 | Szemere Brigitta -- re: a tárgyak reggel
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anikó!
Köszönöm a figyelmét, a javaslatot, a továbbgondolást! Nincs közöttünk véleménykülönbség.
Úgy tartom, a formai megkötés nem lehet kizárólagos, amikor versről van szó; sajnos időnként találkozom olyan megoldással, ahol a tartalom alárendeltje a formának. Ám hiába tökéletes a(z öntő)forma, ha az anyag, ami belekerül, gyenge.
Minden esetben igyekszem megtalálni az optimális megoldás-lehetőséget.
A kész változtatás felajánlását, amennyire lehet magam is kerülöm, viszont tény, hogy segíthet a rávilágításban.
Jelenleg nem érzem, hogy tudnék időmérték, ritmus és tartalom összhangja szerinti erősebb/pontosabb megoldást adni a jelzett helyekre vonatkozóan.
Üdvözlettel. | 85.
| 2018.04.18 21:48 | Vajdics Anikó -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Kedves Brigitta!
Nem szeretem, amikor kész megoldással áll elő valaki ahelyett, amit én írtam, most mégis hasonló beavatkozásra vetemedem. Ha határátlépésként éli meg, ne is foglalkozzon az ajánlatommal.
Ritkán írok időmértékes verset. Nagyon megköti az ember kezét, és attól kezdve, hogy az első sorban megadjuk az alaphangot, muszáj követni azt, amihez az olvasó fülét szoktatjuk, különben kárba veszhet az is, ami jó. Nagyon szépnek találom a versét, ezért törtem a fejem, hogyan lehetne kijavítani azt a pár ritmikai hibát, ami belekerült.
Javaslatom kizárólag formai (tartalmilag nem szeretnék beleszólni az alkotói folyamatba
a tárgyak reggel mindig boldogok:
az ágy, a szék, a vállfa és a polc,
míg ők a fényt, én kávét kortyolok,
a tegnap álma, mint egy tarka rongy...
Ha nem tetszik az ajánlatom, nyugodtan szó nélkül hagyhatja.
Üdvözlettel: Vajdics Anikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 84.
| 2018.04.18 21:17 | Vajdics Anikó -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Két sorban biceg a versláb ("meg a vállfa", " hogy a tegnap álma"), de a többiben szépen érvényesül a szonettformához illő jambikus ritmika, amit nem könnyű elérni.
A tartalom idillien kedves.
"mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár."
-- ez jutott eszembe Radnótitól.
(A két bicegő sort érdemes lenne javítani, hogy teljes legyen az élmény.) | 83.
| 2018.04.18 17:36 | Szemere Brigitta -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Kedves János!
Kérem, hogy az Alapszabályban rögzített, erre vonatkozó elv érvényesülése érdekében a szerkesztőtársaival ellentétes véleményét szíveskedjen leírni.
Köszönöm.
Üdvözlettel. | 82.
| 2018.04.16 07:08 | Szemere Brigitta -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Kedves György, Mária, Gyula és Miklós!
Köszönöm a jelzéseket!
Gyuri, a fontos, hogy sikerült pár pillanatban átadni az érzést, ezzel és hogy Máriát is „megmelengette”, elérte célját a vers.
A kategorizálás, egy dolog, létezik, tudjuk a működését. Szakmai-érzelmi. Az olvasóban megjelenő lenyomat viszont kiemelt szerepet tölt be. Kosztolányi Dezső szerint: a mű kétszer születik, másodszor az olvasóban kel életre a vers.
(Az, hogy nem maradt szó nélkül, számomra még fontosabb tény. Mert láthatóan formálódik a közösség. Figyelni a másikra, jelezni, ahol kell. Ez a lényeg.)
Üdvözlettel.
| 81.
| 2018.04.15 11:07 | Várkonyi Miklós -- re: a tárgyak reggel
|
Válasz erre
Előzmény | Ne zárjuk ki, hogy esetleg tévedés is történhetett; nem állítom, csak feltételezem. Ha így volt, az könnyen javítható. Ha mégsem, akkor a működési algoritmus szerint valóban leírja majd. | 80. 79. 78.
| 2018.04.15 10:56 | Duma György -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Akit Illet!
Bár mindnyájan tudjuk az ízlésekről, hogy milyenek, nem is szólva a pofonokról, nehéz lenne szó nélkül elmennem ennek a versnek a ripsz-ropsz kukába hajítása mellett (nem is tudok).
Így hát legmélyebb egyet nem értésemnek kívánok hangot adni, teszem ezt akkor is, ha az égvilágon senki más nem gondolná hasonlóan. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 77.
| 2018.04.11 07:32 | Szemere Brigitta -- re: a tárgyak reggel
|
Válasz erre
Előzmény | Szia Gábor!
Nem vagyok biztos abban, hogy egyáltalán létezik-e általános érvényű recept a hogyanra, mert sokféle és sokféleképpen megírt jó verssel találkoztam már.
Köszönöm a kitartó figyelmedet, a véleményedet, a gratulációt!
Mosolygós napot, Neked! | 76.
| 2018.04.10 18:49 | M. Kiss Gábor -- a tárgyak reggel
|
| Válasz erre |
Minap, felmerült itt a dokkon egy kardinális kérdés: “Hogyan kell valóban jó verset írni? ”
Talán nem maradok egyedül a véleményemmel, ha válaszként
azt állítom, hogy: így. Ilyen egyszerűen, ahogy – a tárgyak reggel – című alkotás szerzője megírta. Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy ez egy jó vers.
Gratulálok, Brigitta!
Szépeket Neked.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 75. 74.
| 2018.04.08 09:54 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | a tárgyak reggel
|
| Válasz erre | Kedves Brigitta,
A klasszikus szonettről valóban nincs értelme sokat mondania a recenzornak, hiszen maga a szöveg tartalmazza a legtalálóbb jelzőt: "verszenés". Ritmusa, dallama, még refrénje is van: a kezdősor állítását kibontva jut el az ív az állításokat összegező, alakilag azonos záró sorig. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szemere Brigitta | 73. 72. 71. 70. 69. 0 25 50 75 |
|
