Spitzner Péter
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
57. 56. 55. 54.
| 2010.10.07 18:21 | Standovár Ágota - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Nehéz szívvel nyomom meg most a műlik gombot, Péter. Megérintettél, emlékeztem, de így, ebben a formában valóban nehezen érthető a vers azok számára, akik csak a hírekben találkoztak a háborúval. Sándor tanácsát én elfogadnám a helyedben. Üdv. Ági | 53.
| 2010.10.07 15:09 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Péter,
megpróbálok szembemenni az árral. Az utolsó két sor nálam módosul (és ott lesz az a kívánt "szikár" csend, és a lefestett is új értelmet kaphat, mert akárhányszor megidézzük, újra és újra lefestjük, ez ott marad, akkor is, ha nem kerül a vászonra):
"még mindig nem múltak el
a golyónyomok"
Persze, lehet többet, és mást, de minek. | 52.
| 2010.10.07 14:34 | Turányi Tamás - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Nem derül ki, miért lett kisbetűs a cím. A házat "lefesteni" - nem tudom, építőipari szakik hallótávolságán belül merném-e mondani így. A golyó nem válogat, már úgy értem nem csak a tűzfalba csapódik be, de ha itt a tűzfal kiemelt szimbolikával bír, akkor az nincs kifejtve. A szeplők elmúl(hat)nak, a bárányhimlős hegek nem, azok a bizonyos koszovói golyónyomok pedig megkövetelik a hosszú csendet, nem tudom, mint témát "bedobni" egy versbe... és ez a csend igenis megszőhető, persze baromi nehéz. De szerintem is: ha már kézbe vette, írja meg ezt a verset. | 51.
| 2010.10.07 12:45 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Péter, egy ekkora dobbantáshoz hosszabb távon szokás nekifutni. Az amúgy üdvözölt formai szándék megvalósításához még nem rendelkezik kellő sűrítettséggel a szöveg, a sorok szögletesen esnek egymás alá, több levegő, jobb kipárnázottság kéne közéjük; tartalmilag viszont tényleg az a probléma, hogy maga a forma rövidsége nem elégít ki egy ekkora témát. | 50.
| 2010.10.06 22:47 | Széll Zsófia - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Péter, ezt a verset tényleg tovább kellene írnia (ez kérés lenne részemről)- az én olvasatomban ez amolyan első strófa, ami felkelti az érdeklődést rendesen. | 49.
| 2010.10.06 21:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | koszovó
|
| Válasz erre | Valahogyan kevésnek érezhető. Egy vers első két sora, aztán a zárás ugyanennek a versnek az utolsó három sora. Közötte most nincs semmi, de a szöveg mindenképpen olvastatná magát, túl nagy hiányok maradnak az olvasóban, amit nem tud kitölteni. | 48. 47.
| 2010.09.18 06:39 | Turányi Tamás -- re: Akár egy eldugult lefolyó (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Hajjaj, még sugallni sem szerettem volna, hogy "baj", egyszerűen egy nyelvi alapállás alakulását igyekszem figyelemmel kísérni. Amit itt, SP-vel kapcsolatban a személyesség hiányának neveztem, nem az "érvényesség"-re kérdez, hanem egy - poétikán belüli - döntésre. | 46. 45.
| 2010.09.05 14:24 | Spitzner Péter -- re: Akár egy eldugult lefolyó (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | valahogy így nézhetett ki az első változat:
mikor eszembe jutsz, egy széket rakok a fürdőkádba.
így kezdődött minden elzárkózás.
vagy valahogy nagyon hasonlóan. de nem éreztem teljesen hitelesnek, mintha eltávolodtam volna önmagamtól, akár a "te" az "ő-től" (illetve ahogy Vendel is írta: jelen formában sem igazi a belső ritmus. hát még ilyen "egyszervoltholnemvolt" stílusban). és tényleg. az a baj a nemrég feltöltött verseimmel, hogy magukban csonkák, több vers mond el egy történetet, így a kívülállónak valóban sekélyesnek tűnik (már Zolinak is említettem a vonatúton), bár ennek ismeretében sem tagadom: igencsak hűvösek a szövegek, sokszor kerülöm a személyességet, még akkor is, mikor E/1. személyben beszélek. szeretnék ezen változtatni, távolságtartásom másokat is erre sarkallhat velem szemben.
köszönöm.
üdvözlettel:
spitzner péter | | A fenti posztra érkezett válaszok: egy nem dokk szerki | 44. 43.
| 2010.09.05 13:54 | Spitzner Péter -- kibővítés (Akár egy...)
|
| Válasz erre | köszönöm Mátyás!
megfontolom, amit írtál, bár nem tudom, bele tudnék-e javítani. pontosabban, tudni tudok, de a vers Pécsett született, egy teljesen más légkörben, és -azt hiszem- aki azt akkor írta nem ugyanaz, aki most válaszol. félő, hogy kilógna a beiktatott rész. vagy hazudna. mindenesetre megpróbálom. | 42.
| 2010.09.05 08:17 | Turányi Tamás -- re: Akár egy eldugult lefolyó (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Szavaznom már nem kell, örülök is, hogy marad. (könnyű így piszkálódni, hogy nem oszt, nem szoroz). Nagyon határozott, biztos kézzel felrakott színek, képek, néhol túlságosan is határozottak ("így kezdődik MINDEN elzárkózás") - ha ezt elfogadom, már el is távolodott tőlem a vers, ami persze nem baj, vagy, lehetne gonoszkodón mondani, magánügy, az én problémám, stb. Vagy másképpen: veszedelmesen pontosan tudja, mit akar mondani, ez a pontosság azonban olykor kiszippantja a versből az érzelmi töltetet. Ami pedig ott van, ha nem is könnyen kitapintható, a parti sás kintfelejtett nyugágyként funkcionálna itt, bizony, de aztán megint a hold, a szerzőnk, úgy tűnik, egyelőre ezt választja, legalábbis ebben a versben. Izgalmas történet lesz a Spitzner Péter költészete, illetve már most az, marad-e a hűvös elegancia, vagy kockáztat-e több személyességet? A színvonallal mindenesetre hiba nincs. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Spitzner Péter | 41.
| 2010.09.05 07:11 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Made in China
|
| Válasz erre | Lehet, hogy most nagyot tévedek, de a verset először olvasva,a cím mintha tiszteletadás lenne Bob Perelman klasszikusának. A vers pedig számomra kiváló példája annak, hogy miért is volt fontos a posztmodern: ami abból kiállta az idő próbáját, illetve folytatható, továbbvihető, az nagyjából itt van, ebben a versben. Az egymástól (gondolatilag) távol eső képek, gyors váltások egymáshoz rendelése meg tudja nyitni a verset (vagy mondjunk horizontot?) úgy, hogy közben nem esik szét, nem úszik el a szöveg, és ezt egyetlen pontosítással éri el: a sárga helyett "sárgás" emberek,(innentől mindegy,hogy kínaiak vagy koboldok), és a "talán" is konkretizál, ha paradox-szerűen is. Mellesleg,Péter, szerintem olyan talajon jár, ahol a képtelenséget a működőtől igen keskeny mezsgye választja el, az "in vivo" pl. nálam a másik oldalon maradt, ha erős is volt kicsit az indoklás, de ezt itt jónak tartom. Egy megjegyzés: a botox szerepeltetése elveszi a vers (egyébként) időtlenségét, de ez egy döntés és a következménye, itt maga a főnök. S mintha ezt át is élte volna. Marad. | 40. 39.
| 2010.09.04 13:24 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Akár egy eldugult lefolyó (jav.)
|
| Válasz erre | Péter, egyhangú 6 szavazattal került be a versed a maradósba (én nem is voltam köztük), de nekem a vége így nem stimmel, bár tudom, éppen én adtam tanácsot az ilyedtén formálására, bocs, hogy most mégis akadékoskodok. Az uccsó vsz. első fele (3 sor) és második fele (3 sor) közül mintha hiányozna valami, ugrik egyet a "sztori". Talán egy sor. Vagy kettő. Vagy három. Nem tudom. De egyértelműen hiányérzetem van. Valami átvezetés kéne, ami összefogja, vagy átemeli, mint egy hídon, a két 3 soros szakaszt. Az már csak személyes szőrszálhasogatás, hogy nekem jobban tetszene a végén, ha nem kettőspont lenne az utolsó sor előtt, hanem simán pont, és az utolsó sor külön álló mondat lenne. Egy csomó új dolgot belebegtetnél vele a versbe, ha nem kapcsolnád a központozással ilyen szervesen az előző két sorhoz, hiszen az egy különálló egység, vagyis a vers más részeire, illetve egyetemesen is (a világra, magunkra, stb.) lehetne értelmezni. (És a vers keretessége is jobban dominálna így.) | 38. 37.
| 2010.09.01 16:32 | Viga Vendel - szerki -- meo | Akár egy eldugult lefolyó (jav.)
|
| Válasz erre | nem tudom, a „mint könnyen javítható tévedés” javítható-e, tévedés-e egyáltalán, amit javítani kell vagy lehet. az „elhinni, hogy lehet egy tekintethez / ennyire közel kerülni” szintaxisával is nehezen barátkozom, és a szöveg belső ritmusát sem tudom igazán jól mindig elkapni. summa tillárom: marad. | 36. 35.
| 2010.08.29 16:16 | Spitzner Péter -- horror-biologizmus
|
| Válasz erre | Tamás, kérem, hogy finomítsa. nem fogok rá reagálni, hátha manipulációnak venné.
a többit köszönöm! mindenkinek.
üdvözlettel:
-s- | 34.
| 2010.08.29 14:17 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | in vivo
|
| Válasz erre | Kiváló vers. Nem mindenben értek egyet Tamással, ahol modoros a szöveg, ott finoman teszi ezt meg. Tényleg ügyeskedik itt-ott a szöveg, de én ezt jelenleg inkább erényként tudom megemlíteni, ugyanis egyfajta vonulatnak látszik a hasonló stílusban író, fiatal kortársaknál is. | 33.
| 2010.08.29 11:54 | Turányi Tamás - szerki -- meo | in vivo
|
| Válasz erre | Marilyn Manson vagyonokat fizetne ezért a szövegért, és még csak nem is vicceltem most. A probléma az, hogy látnivalóan prekoncepcióval állt neki a versírásnak, nem hagyta érvényesülni azt, amit úgy hívnak, hogy "a vers akarata". Ez leginkább a szövegbeli szélsőségekben tettenérhető: a vers tengelye, ha nem tévedek, a következő sor: " a fontos dolgok a bőr alatt történnek" - ez szép, pontos, és akár igaz is lehetne,ha az első két versszakban nem ülne tort a horror-biologizmus (mellesleg valóban heavy metal-dalszövegekre emlékeztető fantáziátlan mindegy-csak-ijesztő-legyen-nyomulás), illetve a második részben és a záradékban a majdnem-sírós gótromantika. Sőt, csalás is van. "Felesleges éveken át párnák között/őrizni egy kilyukadt tejfogat" ez nem igaz. Ez "hübrisz" - jelentőséget adok egy jól hangzó, és, bocsánat érte, de "rejtélyeskedő", amúgy önálló jelentéssel nem bíró (kérdésre ezt még finomíthatom)képnek. Amúgy,szerintem, ez mindenképp a tehetség jele. Mármint a manipulációra való készség. Lesz ez még jobb is. | 0 25 50 |
|
