Serfőző Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
121.
| 2025.08.09 15:47 | Siska Péter - szerki -- meo | Depresszió
|
| Válasz erre | Úgy érzem, túl sok absztrakciót zsúfol össze ez a szöveg, és ennek a benne rejlő feszültség látja kárát. A zárás önmagában erős, de nincs eléggé előkészítve, érdemes lenne bevezetni, hogy az olvasó "megérkezzen" hozzá, valahogy úgy, ahogy Niki írja, merészen,kerülve a "költői" túlhangsúlyozottságot. A címet én feltétlenül cserélném, kijelöli az olvasói értelmezés keretét, ha egy kicsit absztraktabban közelítenénk meg, a szöveg több réteget kaphatna. | 120.
| 2025.08.07 19:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Depresszió
|
| Válasz erre | Kedves Attila, "majd lapos kőbe csobban a tó" - erre a sorra, "fordított valóságra" akár az egész verset fel lehetne fűzni hasonló merészséggel, szívesen olvasnám.
"mint részeg estbe omló nyári alkony" - giccses, mindenképp mérsékelném, átgondolnám az efféle fordulatok használatát.
"időtlen pillanat" - szintén óvatosan bánnék vele, annyian leírták már. Vajon milyen lehet még ez a pillanat?
Az alkony-változékony rímpár sem a legszerencsésebb. Láthatóan ellentétekre épít a vers, itt-ott viszont zavarosak a váltások. A címe talán meg is magyarázná töredezettségét, karcolat-jellegét, a fentiek miatt viszont nem tudom marasztalni. | 119. 118. 117.
| 2025.07.27 21:19 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | Kedves Attila, "tűz vagy, én is az vagyok", "vérző kezem", "tűzvihar", szívlobogás, égés stb. - ezeket rendkívül elnagyolt/túlcsordult kifejezéseknek érzem, s mivel ők alkotják a vers vázát, számomra picit meg is semmisítik. Pedig van benne erő. "Én gyújtogatni nem tanultam" - ez a felütés pl nagyon jó. Ha az első versszak után másképp folytatná, más irányba vinné el, beemelne más dimenziókat, szerintem működhetne. | 116.
| 2025.07.27 17:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Az első 5 sor egy jó népdal erejével hat. Onnan kellene a verset folytatni, abban az eleven, friss stílusban. | 115. 114.
| 2025.07.26 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | A lángoló szív képe elképesztően veszedelmes alapanyag, de éppenhogy nem az ereje, hanem a kiszipolyozottsága miatt. Az első versszakban még valamennyire képes kitermelni belőle egyénien hangzó sorokat, de aztán egyre kevésbé. A következő szakaszban jól hat a "kacagok, hogy ne fájjon" első látásra durva, banális energiája, de az átkaroló vérző kéz és a "tűz vagy, én is az vagyok" már nagyon sok. A harmadik versszak pedig nem tesz hozzá szinte semmit az előzőekhez. Bár elkerülte a szóismétlést, mégis úgy hat a vers, mintha minden versszakban legalább egyszer leírná, hogy "tűz".
Nem hiszem, hogy sokat ki lehetne hozni egy versből, ami pusztán a szerelem lángolásának metaforái köré szerveződik. A mögöttes hangnemet viszont változatosabb eszközökkel is legalább annyira meg lehet idézi, mint például Nagy László 'A forró szél imádata' versében; "[...]ifjuságom zöldfüvü halma örökre tiéd,/visszanézve látom: tüzedtől csupa sömör,/lázító szél, te vízszintesen húzó sikoly,/selyemszalag-fűrész a vállamon, ereimet/riszáló, csonthártyáimon játszó vonó [...]"- nagyon hasonló alapelv, tökéletesen homogén szenvedély-szőttes, de a nyelv zseniálisan diverz régióin át végigzarándokoltatva.
Az első versszak és két sor ("kacagok, hogy ne fájjon" (természetesen hasonlóan betyáros versszakzáró pozícióban), illetve a "ha kimondanám neved/...") működik, erősebben érvényesülhetnének egy kevésbé megkötő kompozícióban. De erre múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: serfozoattila60@gmail.com | 113.
| 2025.07.21 18:52 | Siska Péter - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Lehet, hogy a vers jelentésstruktúrája szándékosan fragmentált, de a referenciák túl lazák, a szintaktikai viszonyok is elmosódnak több helyen, a versbeszélő pozíciója is homályban marad. A jelenlegi formájában inkább asszociatív zűrzavar benyomását kelti számomra, nem alakul ki benne koherens poétikai tér, és szerintem az álom-ébrenlét dichotómiája sem épül ki következetesen. Nem sikerült olyan motívumot sem azonosítanom, ami végigvezetne a versen. Sokkal erősebb lenne ez a szöveg, ha jobban artikulálná a belső logikáját, és stilisztikailag fegyelmezettebb lenne (pl. a "csörömpöl a csend" paradoxona mára annyira kopottassá vált, hogy már csak inkább retorikai manírként hat). | 112.
| 2025.07.21 18:41 | serfozoattila60@gmail.com -- Térköz
|
| Válasz erre | Köszönöm szépen, hogy foglalkoztatok az írásommal! Van az örök ismérv, ha a papira vetett érzéseidet, gondolataidat meg kell magyarázni, ne tedd! Nyilván a közléssel van némi bibi. :) | 111.
| 2025.07.21 18:22 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Az első sor képe elég modern módon tudja lelkesíteni az elvontságot, ígéretes, de a következő sor már nehezen értelmezhető és a többi még kevésbé. Bár felmutat egy átélhető érzelmi világot ("pótkávés éjszakák"; "csörömpöl a csend") hiányzik az átfogó kompozíció, a cím pedig szinte alig van kapcsolatban a verssel. Az utolsó két sor számomra is érdekes, teljesen egy kezdet benyomását keltik. A cím által is indikált topológiai nyelvezet, ahol az első sort kivéve megjelenik ("lépett szorítóba"; "lángvörös szemekkel /tért el/", "odaát") nem igazán működik, indokolatlanul hat. | 110. 109.
| 2025.07.21 11:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | A derékba tört egyenes nekem a kinyújtott és behúzott öklöző kart jelenti. Van értelmezésem, ami közel hozza hozzám a verset. Több egymást követő életünk van/lehet, amelyek nagyon különbözhetnek. És egy mások által szervezett életből átlépni az egyén saját maga által alakított életébe, az feladat. Különösen annak, akinél ez még az élet fénykorában bekövetkezik.
Talán lehetne ezt-azt írni még a csörömpölős sor után. Mintha egy regényből kihagyna az író egy fontos eseményt; pl. az Üvöltő szelekből kimaradt Heathcliff visszatérésének előzménye, amit mások megírtak, de nem olvasnám el -- ha Emily Bronte megírta volna, az más. El tudnék képzelni egy komplexebb verset a témában, amennyiben közelítek a szerzői szándékhoz, ezért egyelőre nem szavazok. | 108.
| 2025.07.20 21:37 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Kedves Attila, mintha túl elvont akarna lenni. Nem igazán tudok kapcsolódni hozzá, és abban sem vagyok biztos, hogy maradéktalanul értem. Az utolsó két sor viszont felkeltette az érdeklődésem, szokatlan és izgalmas kép. | 107.
| 2025.07.17 20:01 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | Hajnali stáfeláj
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Farkas György!
Köszönöm, hogy időt szánt a versemre, és visszajelzést adott.
A Foszladék valóban szétfolyó szöveg — nem véletlenül. Egy olyan belső állapotot próbáltam megragadni, ahol nincs kapaszkodó, a tudat és a test határai elmosódnak, és minden, ami biztosnak tűnt, foszlani kezd. Ezért nem törekedtem feszes narratívára vagy szigorú poétikai rendre: a forma az állapot lenyomata.
A „túl sokat akarsz egyszerre mondani” kritikát értem. De nekem épp az volt a célom, hogy a zsúfoltság, a nyomasztó belső telítettség is poétikai minőségként jelenjen meg.
Mint amikor valaki beszélni próbál a fájdalmáról, és nem fér bele egy mondatba.
Ez a vers nem mindenkinek való — és nem is célom, hogy mindenkihez szóljon.
De hiszem, hogy vannak olvasók, akik számára ez a szöveg nem túl sok, hanem pontos.
Köszönöm még egyszer a figyelmét és a kritikai szempontokat.
Üdvözlettel:
Valyon László | 106. 105.
| 2025.07.07 12:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Lenyomat
|
| Válasz erre | Csatlakozom az előttem szólókhoz, az első olvasatok idegenkedése után. Attila most nem próbálkozik rímekkel, a képekre és a mondanivalóra koncentrál.
A korábbi halványak (hiszen már nincsenek) nekem a korábbi tulajdonosok, akik vagyonukat tömegtermelésből, itt konkrétan reklámokból szerezték.
A második szakaszban mai életünk ad hoc jellegét (beugrókra váró szerepek), majd a képi (művi) világunknak való kiszolgáltatottságot vélem felfedezni.
A benjámin az én olvasatomban az emblematikus 100 dollárosra utal, amin Benjamin Franklin látható, a mogul a hatalomra, azaz az utolsó két sor: megszűnik a pénz és a hatalom.
Lehet, néhol túl direkt az értelmezésem, de kb. így áll bennem össze.
Marasztalom én is. | 104.
| 2025.07.06 17:33 | Siska Péter - szerki -- meo | Lenyomat
|
| Válasz erre | Csatlakozon Adrihoz. Tömör, tudatos szöveg, de néhol talán túl sokat tesz zárójelbe.
Tetszik benne a fokozatos szűkülés az indítás kozmológiai dimenziójából az emberi kultúra banális rétegeibe. A negatív térhasználat szerkezeti erénye a versnek.
A "korábbi halványak" viszont túl absztrakt marad, illetve a "más és más / reklámok dudvái" kapcsán azt érzem, hogy a képmezők nincsenek igazán integrálva, egymásnak idegenek, nem olvadnak közös metaforikus térbe. A "halványak" az én értelmezésemben valamiféle lebegő, metafizikai lények, a reklámok már egy másik regiszter (a konzumtársadalom szemete), a dudvák pedig egy megint másik, biológiai-vegetatív. Persze, a reklám mint gyom működik, de nem túl eredeti, és az öntözés mint fizikai aktus sem az egyik (szellemi), sem a másik (materiális, mesterséges, konzum) tartománnyal sincs igazán összhangban.
A "megszűnik a benjámin, / s a mogul" sorok nem világosak számomra. Az első asszociációm Walter Benjamin aura-fogalma volt, de ez valószínűleg csak egy, nemrégiben olvasott könyv miatt villanhatott be.
Koncentrált szöveg, de a fentiek bennem kicsit elbizonytalanítják a kompozíciót. Viszont engem is megvett. | 103.
| 2025.07.06 13:41 | Bak Rita - szerki -- meo | Július
|
| Válasz erre | Szia Attila!
Valóban jót tenne a versnek a sűrítés, illetve rövidítés, igazat adok Györgynek, az általa ajánlott rövidített változatot erősebbnek érzem. | 102.
| 2025.07.05 23:42 | Simon Adri - szerki -- meo | Lenyomat
|
| Válasz erre | Számos kérdés felvetődik bennem, amelyekre nem is feltétlen várok választ (pl. kik a korábbi halványak, miért és mire szomjaz[ik] a szerepek sora), vagy nem tőled várom, inkább magamtól, mert mintha nem is az lenne érdekes, mire gondolt a költő, hanem hogy mire gondolok én, amikor olvasom a verset. Mert kétségkívül elindít bennem valamit, lenyomat bennem, lenyomat a világban, vagy én magam vagyok egy lenyomata a versnek attól függően, milyen értelmezési horizontot nyit ki bennem.
Izgalmasnak találom, engem megvett. | 101.
| 2025.07.04 22:53 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Hajnali stáfeláj
|
| Válasz erre | Kedves Attila, "a semmi simítja kezét" - ezt húznám, illetve az utolsó öt sorral is gondjaim vannak, kissé megittasul a saját hangjától, a szólama-vászonra rímpár pedig végképp széttöri a versélményt. Másképp fejezném be. Vannak nagyon szép részei a versnek, pl. "reped benne valami kék", a lét mint horpadás, az üvegcsönd - ezek nagyon tetszettek. Szerintem megérné dolgozni vele. | 100.
| 2025.07.03 18:20 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Hajnali stáfeláj
|
Válasz erre
Előzmény | A páros sorok rímelnek, és ezekből csak egy kétszótagú.
valami kék
kezét
elfelejt
agyam rejt
üvegcsönd
arc köszönt
álom
kívánom
szólama
vászonra
Így is van egy rímhatás, ami egységesnek hat. Van valamiféle egyensúly. Egyet-kettőt nem lehet kijavítani, mert akkor borul. Mintha írásos öltést hímzéssel keverne valaki. Ha valaki nem profi rímelő, jobb, ha egyszerűbben rímel, mint ha a képei, a szavainak az ereje elvész.
Az üvegcsönddel nekem nincs bajom. Ha a víz alá merülök, hasonló élményem van: üvegkalitkában vagyok, és tompa zúgást hallok.
A 'kívül sem lesz szólama' valóban nem szerencsés.
Összességében: van versélményem. | 99. 98.
| 2025.07.03 09:58 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Július
|
| Válasz erre | Az első szak szerintem is teljesen fölösleges. A másodikban már van annyi erő? hasonlat? misztikum?, amivel el lehet egy olvasó. (A zárásban a várom, hogy sokadjára megszülessek az időjárás enyhülését is jelentheti, mégis van egy plusz, mondhatni misztikus értelmezési lehetősége is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: serfozoattila60@gmail.com | 97. 0 25 50 75 100 |
|
