Serfőző Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
128.
| 2025.09.30 11:32 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | PRÓZA Aphrodité
|
| Válasz erre | Tisztelt Serfőző Attila, önnek remek mondatai vannak, értem is, mire megy ki a játék, éppen ezért bátorítom arra, hogy következő írásából a cselekmény se maradjon ki. Tudja - és ezt a legnagyobb jóindulattal írom - sok szerző hajlandó megfeledkezni arról, hogy a prózaírás a mesélés művészete. Javasolom, ön ne tartozzon a felejtők közé. | 127.
| 2025.09.29 14:10 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | PRÓZA Aphrodité
|
| Válasz erre | Kedves Attila, erről a szövegről inkább beszélgetnék, mintsem javaslatokat tennék. A szöveg elején, középen láttam néhány patetikus szót és elhasznált szókapcsolatot, a végénél jöttem rá, hogy ez valószínűleg szándékos írói eszköz, irónia. Jól látom? Mert ha irónia, azon gondolkodom, hogy esetleg még jobban rá lehetne játszani, hogy egyértelmű legyen, azonban ezt csak akkor tudnám megítélni, ha látnám a végeredményt. | 126.
| 2025.09.29 12:34 | Fűri Mária - szerki -- meo | PRÓZA Aphrodité
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Érdekes írás, prózaversnek látom. Az első rész nekem lehetséges apró hibáival is tetszik, a 'kussol' ige az egyetlen, ami szerintem nem illeszkedik sem a szövegkörnyezethez, sem a mondanivalóhoz.
A második résszel vannak gondjaim, bár az ötlet kitünő. Ebbe az elsivárododásba mi más hozhatna változást, mint a szépség és a szerelem. Meghökkentés kell, katarzisszerű élmény, amiből aztán a többi dolog következhet. Azt érzem, túl hamar vége van a szövegbeli látomásnak, túl hamar veszi vissza a magáét a józan valóság. Szövegszinten ez komoly kihívás. Jobban fel kellene építeni a vers-próza végét, hogy igazán hatásos legyen. A humor nem árt a szövegnek, de az egész vég lóg a levegőben. | 125.
| 2025.09.28 22:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | PRÓZA Aphrodité
|
| Válasz erre | Ezek a túlírt, több soron át futó nyomorfestő mondatok Krasznahorkainál sem mindig ütnek annyira nagyot, itt pedig több pontatlanság is elfedi a bennük megbúvó gyöngyszemeket. Gondolok itt gyöngyszemek alatt olyan megoldásokra, mint a "közkút hörgött"; "csonttá soványodott portái"; "Messzire költözött innen a világ."; "egyre gyötrőbb fájdalma már az íriszébe égett."; pontatlanságok alatt pedig olyasmikre, mint például a "Mint a falusi templomok legtöbbje..." kezdetű mondat- ebben a kicsit körülményeskedő hatású "helyi szentély" ütközik a mondatvégi "szívpitvar" specifikációjával, az olvasó metaforának érzi az utóbbit, pedig nem annak volt szánva. Vagy bántó az izomorf "alatt meglapult fájó magány" és "alattuk a felégett reménytelenség ásított" repetitív összecsengése is. A kékfestő műhelynél az "egykor a vásárlók biztonságát óvó" erős túlragozásnak tűnik.
Ezeknek persze van egy parodisztikus bája is, amit különösen kidomborít a történet csattanója; mert annyi bizonyos, hogy ez a szöveg nem akar klasszikus 'nyomorpornó' lenni, mellőzi mind a dokumentarista szikárságot, mind a meghökkent vállvonogatás gesztusát, ami derék bizonyos szempontból. De a sátántangósan elvetemült nyelvezet is elidegeníti az ábrázolt világot, a csattanó pedig zsánerképek és adomák keretébe zsugorítja. Összességében eléggé sajátos ez a hangnem, mindenképpen ígéretes, alkalmas arra, hogy az olvasót bevonja, érdekeltté tegye, mert a képhasználat líraisága aránylag hozzáférhető, az pedig, hogy ez a líraiság prózában van alkalmazva, figyelemfelkeltő. De ennek is megvannak a maga korlátai és önmagában még nem forradalmi. | 124. 123.
| 2025.09.05 21:43 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | LSD
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy a szer jegyében felszabadult nyelv és tudat minden felszabadultságával a beszűkült rögvaló, a "bilincsbe szikkadó kábult sorsimádók" ekézésére fordítja az energiáit; valóban bele lehet látni, mint Péter írta, egyfajta moralizálást. A moralizálás bántó ellentétbe kerülne azzal, amit egy LSD-verstől igazán várunk; a kitágult tudat minden-megértését, mindenek-fölé-emelkedését és a hitvány köznapiságtól teljesen különböző élmények fölfedezését.
Ám ha belegondolunk, az elrugaszkodáshoz igenis hozzátartozik a dacos hátratekintés, valami olyan eksztatikus fölény és lenézés, amivel pillanatnyilag csak azonosulni tudunk, annyira lenyűgözőnek ígérkezik az eljövendő szárnyalás. A vers talán ezt a mozzanatot kívánta megragadni, ám nem sikerült eléggé dinamikus-élesre fenni, olyan iramodással, mint amit például József Attila 'Proletárok!' versében megtalálhatunk. Jobban működne talán a szöveg egy mondatba komponálva, felkiáltójellel. A képek némelyike is igényelne módosításokat, mert túl tompán hat, például az első sor, a harmadik, vagy az utolsó előtti. | 122.
| 2025.08.31 07:55 | Siska Péter - szerki -- meo | LSD
|
| Válasz erre | Egyfajta moralizáló látleletként tudom csak olvasni ezt az írást. A szöveg képzavarral nyit, az egyes képek pedig gyakran egymásra torlódnak, érdemes lenne többet is elhagyni ("romlott igéivel", "nyálkás jövő" stb.), frissebbekre, koherensebbekre cserélni. A címválasztást is átgondolnám, mert bár erős várakozást kelt, a szöveg inkább csak jelzőkkel túldíszített toposzokat mozgósít. | 121.
| 2025.08.09 15:47 | Siska Péter - szerki -- meo | Depresszió
|
| Válasz erre | Úgy érzem, túl sok absztrakciót zsúfol össze ez a szöveg, és ennek a benne rejlő feszültség látja kárát. A zárás önmagában erős, de nincs eléggé előkészítve, érdemes lenne bevezetni, hogy az olvasó "megérkezzen" hozzá, valahogy úgy, ahogy Niki írja, merészen,kerülve a "költői" túlhangsúlyozottságot. A címet én feltétlenül cserélném, kijelöli az olvasói értelmezés keretét, ha egy kicsit absztraktabban közelítenénk meg, a szöveg több réteget kaphatna. | 120.
| 2025.08.07 19:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Depresszió
|
| Válasz erre | Kedves Attila, "majd lapos kőbe csobban a tó" - erre a sorra, "fordított valóságra" akár az egész verset fel lehetne fűzni hasonló merészséggel, szívesen olvasnám.
"mint részeg estbe omló nyári alkony" - giccses, mindenképp mérsékelném, átgondolnám az efféle fordulatok használatát.
"időtlen pillanat" - szintén óvatosan bánnék vele, annyian leírták már. Vajon milyen lehet még ez a pillanat?
Az alkony-változékony rímpár sem a legszerencsésebb. Láthatóan ellentétekre épít a vers, itt-ott viszont zavarosak a váltások. A címe talán meg is magyarázná töredezettségét, karcolat-jellegét, a fentiek miatt viszont nem tudom marasztalni. | 119. 118. 117.
| 2025.07.27 21:19 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | Kedves Attila, "tűz vagy, én is az vagyok", "vérző kezem", "tűzvihar", szívlobogás, égés stb. - ezeket rendkívül elnagyolt/túlcsordult kifejezéseknek érzem, s mivel ők alkotják a vers vázát, számomra picit meg is semmisítik. Pedig van benne erő. "Én gyújtogatni nem tanultam" - ez a felütés pl nagyon jó. Ha az első versszak után másképp folytatná, más irányba vinné el, beemelne más dimenziókat, szerintem működhetne. | 116.
| 2025.07.27 17:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Az első 5 sor egy jó népdal erejével hat. Onnan kellene a verset folytatni, abban az eleven, friss stílusban. | 115. 114.
| 2025.07.26 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tűz-tűz
|
| Válasz erre | A lángoló szív képe elképesztően veszedelmes alapanyag, de éppenhogy nem az ereje, hanem a kiszipolyozottsága miatt. Az első versszakban még valamennyire képes kitermelni belőle egyénien hangzó sorokat, de aztán egyre kevésbé. A következő szakaszban jól hat a "kacagok, hogy ne fájjon" első látásra durva, banális energiája, de az átkaroló vérző kéz és a "tűz vagy, én is az vagyok" már nagyon sok. A harmadik versszak pedig nem tesz hozzá szinte semmit az előzőekhez. Bár elkerülte a szóismétlést, mégis úgy hat a vers, mintha minden versszakban legalább egyszer leírná, hogy "tűz".
Nem hiszem, hogy sokat ki lehetne hozni egy versből, ami pusztán a szerelem lángolásának metaforái köré szerveződik. A mögöttes hangnemet viszont változatosabb eszközökkel is legalább annyira meg lehet idézi, mint például Nagy László 'A forró szél imádata' versében; "[...]ifjuságom zöldfüvü halma örökre tiéd,/visszanézve látom: tüzedtől csupa sömör,/lázító szél, te vízszintesen húzó sikoly,/selyemszalag-fűrész a vállamon, ereimet/riszáló, csonthártyáimon játszó vonó [...]"- nagyon hasonló alapelv, tökéletesen homogén szenvedély-szőttes, de a nyelv zseniálisan diverz régióin át végigzarándokoltatva.
Az első versszak és két sor ("kacagok, hogy ne fájjon" (természetesen hasonlóan betyáros versszakzáró pozícióban), illetve a "ha kimondanám neved/...") működik, erősebben érvényesülhetnének egy kevésbé megkötő kompozícióban. De erre múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: serfozoattila60@gmail.com | 113.
| 2025.07.21 18:52 | Siska Péter - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Lehet, hogy a vers jelentésstruktúrája szándékosan fragmentált, de a referenciák túl lazák, a szintaktikai viszonyok is elmosódnak több helyen, a versbeszélő pozíciója is homályban marad. A jelenlegi formájában inkább asszociatív zűrzavar benyomását kelti számomra, nem alakul ki benne koherens poétikai tér, és szerintem az álom-ébrenlét dichotómiája sem épül ki következetesen. Nem sikerült olyan motívumot sem azonosítanom, ami végigvezetne a versen. Sokkal erősebb lenne ez a szöveg, ha jobban artikulálná a belső logikáját, és stilisztikailag fegyelmezettebb lenne (pl. a "csörömpöl a csend" paradoxona mára annyira kopottassá vált, hogy már csak inkább retorikai manírként hat). | 112.
| 2025.07.21 18:41 | serfozoattila60@gmail.com -- Térköz
|
| Válasz erre | Köszönöm szépen, hogy foglalkoztatok az írásommal! Van az örök ismérv, ha a papira vetett érzéseidet, gondolataidat meg kell magyarázni, ne tedd! Nyilván a közléssel van némi bibi. :) | 111.
| 2025.07.21 18:22 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Az első sor képe elég modern módon tudja lelkesíteni az elvontságot, ígéretes, de a következő sor már nehezen értelmezhető és a többi még kevésbé. Bár felmutat egy átélhető érzelmi világot ("pótkávés éjszakák"; "csörömpöl a csend") hiányzik az átfogó kompozíció, a cím pedig szinte alig van kapcsolatban a verssel. Az utolsó két sor számomra is érdekes, teljesen egy kezdet benyomását keltik. A cím által is indikált topológiai nyelvezet, ahol az első sort kivéve megjelenik ("lépett szorítóba"; "lángvörös szemekkel /tért el/", "odaát") nem igazán működik, indokolatlanul hat. | 110. 109.
| 2025.07.21 11:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | A derékba tört egyenes nekem a kinyújtott és behúzott öklöző kart jelenti. Van értelmezésem, ami közel hozza hozzám a verset. Több egymást követő életünk van/lehet, amelyek nagyon különbözhetnek. És egy mások által szervezett életből átlépni az egyén saját maga által alakított életébe, az feladat. Különösen annak, akinél ez még az élet fénykorában bekövetkezik.
Talán lehetne ezt-azt írni még a csörömpölős sor után. Mintha egy regényből kihagyna az író egy fontos eseményt; pl. az Üvöltő szelekből kimaradt Heathcliff visszatérésének előzménye, amit mások megírtak, de nem olvasnám el -- ha Emily Bronte megírta volna, az más. El tudnék képzelni egy komplexebb verset a témában, amennyiben közelítek a szerzői szándékhoz, ezért egyelőre nem szavazok. | 108.
| 2025.07.20 21:37 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Térköz
|
| Válasz erre | Kedves Attila, mintha túl elvont akarna lenni. Nem igazán tudok kapcsolódni hozzá, és abban sem vagyok biztos, hogy maradéktalanul értem. Az utolsó két sor viszont felkeltette az érdeklődésem, szokatlan és izgalmas kép. | 107.
| 2025.07.17 20:01 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | Hajnali stáfeláj
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Farkas György!
Köszönöm, hogy időt szánt a versemre, és visszajelzést adott.
A Foszladék valóban szétfolyó szöveg — nem véletlenül. Egy olyan belső állapotot próbáltam megragadni, ahol nincs kapaszkodó, a tudat és a test határai elmosódnak, és minden, ami biztosnak tűnt, foszlani kezd. Ezért nem törekedtem feszes narratívára vagy szigorú poétikai rendre: a forma az állapot lenyomata.
A „túl sokat akarsz egyszerre mondani” kritikát értem. De nekem épp az volt a célom, hogy a zsúfoltság, a nyomasztó belső telítettség is poétikai minőségként jelenjen meg.
Mint amikor valaki beszélni próbál a fájdalmáról, és nem fér bele egy mondatba.
Ez a vers nem mindenkinek való — és nem is célom, hogy mindenkihez szóljon.
De hiszem, hogy vannak olvasók, akik számára ez a szöveg nem túl sok, hanem pontos.
Köszönöm még egyszer a figyelmét és a kritikai szempontokat.
Üdvözlettel:
Valyon László | 106. 105.
| 2025.07.07 12:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Lenyomat
|
| Válasz erre | Csatlakozom az előttem szólókhoz, az első olvasatok idegenkedése után. Attila most nem próbálkozik rímekkel, a képekre és a mondanivalóra koncentrál.
A korábbi halványak (hiszen már nincsenek) nekem a korábbi tulajdonosok, akik vagyonukat tömegtermelésből, itt konkrétan reklámokból szerezték.
A második szakaszban mai életünk ad hoc jellegét (beugrókra váró szerepek), majd a képi (művi) világunknak való kiszolgáltatottságot vélem felfedezni.
A benjámin az én olvasatomban az emblematikus 100 dollárosra utal, amin Benjamin Franklin látható, a mogul a hatalomra, azaz az utolsó két sor: megszűnik a pénz és a hatalom.
Lehet, néhol túl direkt az értelmezésem, de kb. így áll bennem össze.
Marasztalom én is. | 104.
| 2025.07.06 17:33 | Siska Péter - szerki -- meo | Lenyomat
|
| Válasz erre | Csatlakozon Adrihoz. Tömör, tudatos szöveg, de néhol talán túl sokat tesz zárójelbe.
Tetszik benne a fokozatos szűkülés az indítás kozmológiai dimenziójából az emberi kultúra banális rétegeibe. A negatív térhasználat szerkezeti erénye a versnek.
A "korábbi halványak" viszont túl absztrakt marad, illetve a "más és más / reklámok dudvái" kapcsán azt érzem, hogy a képmezők nincsenek igazán integrálva, egymásnak idegenek, nem olvadnak közös metaforikus térbe. A "halványak" az én értelmezésemben valamiféle lebegő, metafizikai lények, a reklámok már egy másik regiszter (a konzumtársadalom szemete), a dudvák pedig egy megint másik, biológiai-vegetatív. Persze, a reklám mint gyom működik, de nem túl eredeti, és az öntözés mint fizikai aktus sem az egyik (szellemi), sem a másik (materiális, mesterséges, konzum) tartománnyal sincs igazán összhangban.
A "megszűnik a benjámin, / s a mogul" sorok nem világosak számomra. Az első asszociációm Walter Benjamin aura-fogalma volt, de ez valószínűleg csak egy, nemrégiben olvasott könyv miatt villanhatott be.
Koncentrált szöveg, de a fentiek bennem kicsit elbizonytalanítják a kompozíciót. Viszont engem is megvett. | 0 25 50 75 100 125 |
|
