Mórotz Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3685. 3684.
| 2026.06.28 19:59 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Citromillat
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mátyás!
Értem az és, és az közötti Különbséget. Áldozathozatal.
"Az is felvetődött bennem, hogy ebben lehet a szöveg kulcsa, ennek a kibontásában; kinek, minek szól ez az áldozat? Milyen nagyobb áldozatokat sejtet maga mögött? Talán erre kéne helyezni a hangsúlyt, az apró, mindennapi áldozatok kényszerűsége kiegyensúlyozná az idill túlságos édességét is".
KÖSZÖNÖM | 3683. 3682. 3681.
| 2026.06.28 19:44 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Átbillenés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Timi!
Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy érzed szinte. Egysorosok nem is olyan könnyűek, ha azt szeretném, hogy adjanak Mindenkinek!
Ezt megígérem!
Köszönöm Tímea! | 3680.
| 2026.06.28 10:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Citromillat
|
| Válasz erre | Számomra ez a próza túl van cukrozva, az idill olyan konfliktusmentes, hogy hihetetlenné válik, túlságosan eltávolodik az olvasótól és így nem feltétlenül tudja kifejteni a kívánt hatást. Kéne dolgozni még az utolsó bekezdéssel is. Az "És vele együtt valami más is:
egy régi mozdulat, egy átörökített szeretet. Összekacsintás." kicsit csöpögős, az "egy átörökített szeretet" pedig furcsán hangzik; miért nem 'az' átörökített szeretet? Oda nem illőnek érzem az "áldozathozatalt" is, legalábbis magyarázat nélkül. Az is felvetődött bennem, hogy ebben lehet a szöveg kulcsa, ennek a kibontásában; kinek, minek szól ez az áldozat? Milyen nagyobb áldozatokat sejtet maga mögött? Talán erre kéne helyezni a hangsúlyt, az apró, mindennapi áldozatok kényszerűsége kiegyensúlyozná az idill túlságos édességét is. Így viszont most múlik nálam. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3679.
| 2026.06.28 10:10 | Siska Péter - szerki -- meo | Átbillenés
|
| Válasz erre | Mi lenne, ha egy apró gesztus képes lenne megmozdítani a mozdíthatatlant? Vékony jégen jár ez a szöveg, cím nélkül könnyen aforisztikus ötlet maradna, de az "Átbillenés" irányt ad neki. Az ilyen minimalista, koanszerű szövegek esetében mindig azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy megmarad-e bennem, az olvasóban ez a mondat? Igen. Tehát marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3678.
| 2026.06.28 10:08 | Siska Péter - szerki -- meo | A fák hűsége
|
| Válasz erre | Egymás mellé helyezett kijelentésekből építkező, meditatív szöveg, ami nem igazán lép ki a természetlíra hagyományaiból. Az olvasó nem valami újat fedez fel, hanem olyan felismerésekkel találkozik, melyekkel valószínűleg már korábban is találkozott, csak itt tömörebb, aforisztikusabb formát kapnak. A legerősebb mondata szerintem "A fák hűsége nem a tiéd", ez nyitott marad, feszültséget teremt. Én ennyit hagynék meg belőle, ebből indulnék ki. A többi számomra túl sima, általános érvényre törekvő kijelentés, melyek kevés újdonságot hordoznak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3677.
| 2026.06.28 09:42 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Átbillenés
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Nagyon eredeti és szép szürreális kép, látom magam előtt a jelenetet, amelyben tér és idő más szabályok szerint működik, "átbillen".
A maradását támogatom, és szívesen olvasnék további hasonló egysorosakat a szerzőtől.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3676. 3675.
| 2026.06.27 17:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fosszília néne
|
| Válasz erre | Egyetértek Annával abban, hogy a főbb gondolati szálak széttartóak; egy ilyen szövegtől azt várjuk, hogy a címet, a "Fosszília nénét" kozmikus szimbólummá emeli, szóvá teszi vele az élet egy addig homályban, fogalmatlanságban hagyott porcikáját és felkínálja, hogy egy szép napon már-már szállóige legyen (mint pl. Pató Pál; Bartleby, az írnok; Funes, az emlékező; Tonio Kröger; Mindernickel Tóbiás, stb.) Tehát számítunk egy olyan kompozícióra, amiben a "fosszília néne" kereken összefoglal bennünk valamit és az egyén élettörténetét mondhatni egy ötletre fűzi föl. Itt viszont körülbelül három 'ötlet' van; a viráglocsolás, az emlékekben élés ("Meg aztán az eredeti látkép egy csomó régi emléket idézett...") (erről egyébként erősen eszembe jut Jorge Luis Borges novellája, a Funes, az emlékező), valamint a rutin mint fegyver a valóság és képzelet összefolyásával szemben.
A három szálból a harmadikat tartom a legérdekesebbnek. A próza kezdete inkább amolyan bájos hangulatú mágikus realista ujjgyakorlat. Természetesen ott van mögötte a test nem engedelmeskedésnek rettenete, viszont a cím és a "mikor elmúlt száztíz" mágikus realizmusba hajlása jócskán tompítja ezt. A "Fosszília néni rájött, hogy az életet két fontos elem alkotja: a valóság és a képzelet. A képzelet pedig néha szebb és színesebb a valóságnál – mint ahogy most is" váltás nekem nagyon tetszik, sokat jelent egy prózában ez a fajta magabiztosság, amire már egyre kevesebb szerző vállalkozik- viszont annyi változtatást ajánlanék, hogy a hosszú kötőjel utáni "mint ahogy most is"-t el lehetne hagyni, nem csak azért, mert a hosszú kötőjel és az utána következő rövid mondatrész sokakban összefonódik az MI manierizmusaival, hanem mert pont egy-egy ilyen szabadon lebegő gondolatot nem kell kényszeresen visszacsatolni a nap leírásához, az ebből jövő humor pedig túl alacsony labda.
Egyébként jól megírt, színes, humoros képekkel operáló próza, leginkább csak a formátlanságával kapcsolatban lehet kifogásom, de inkább a marad felé hajlok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3674. 3673.
| 2026.06.27 14:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Puhakék
|
| Válasz erre | Az első három egység végén nem tesznek jót az összegző megállapítások: "Az veszne el akkor, ami a legfontosabb: a lélek"; "Csend van bennem ilyenkor"; "Méltóságteljes"- ezeket érdemes lenne kihúzni. A kultúra szólamai túlságosan is felülkerekednek bennük a természeti élményen. Egyébként nem ördögtől való ez a szakadozott forma egy kis szentimentalizmussal; ami most eszembe jut, hogy pl. a Werthernek is van rengeteg ilyen elragadtatott passzusa, ami a természet lágy ölén szőtt ábrándokról szól, ám ott az egésznek keretet ad a realitás viszonyainak fenyegető megmásíthatatlansága, akár mint mélyhegedűk kísérete.
Ott, ahol a próza igazán elmélyül ("Tőmondatok ezek, őszinték, nem élesek. Lágyak, merengők. Puhák, mint") sajátos és hatásos kompozíció bontakozik ki; az utolsó egység viszont ("Az Őzet olvasom este...") úgy érzem, elszalasztja ennek a megvalósítását és túlságosan naplószerűvé teszi a szöveget. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3672.
| 2026.06.19 00:25 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Fosszília néne
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Mari!
Az ötleted több mint merész!!! Félrement is ment a csoki. Bizalmat szavaztál nekem, és ezt köszönöm.
Rendben. Remélem, hogy nem zavar be Emerenc!
Tudom miről szól. Láttam is.
Érzések kavarognak bennem. De ha nem írom meg a másodikat akkor a halálos ágyamon ezt fogom bánni.
Krisztina
| 3671.
| 2026.06.18 15:24 | Fűri Mária - szerki -- meo | Fosszília néne
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Lehet, nemcsak két novellát, de egyenesen regényt lehetne Fosszilia nénéről írni. Szerethető öregasszony, Emerenc 2. Az írásodat e készülő (?) regény szinopszisának tekintem, és marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3670.
| 2026.06.11 13:51 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Vackor
|
Válasz erre
Előzmény |
Van benne valami nagyon magyar és nagyon emberi:
– Nem értem pontosan, miről ír ez az asszony...
– De a málnahabot tökéletesen fel tudom verni! | 3669. 3668. 3667. 3666. 3665.
| 2026.06.09 18:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Vackor
|
Válasz erre
Előzmény | Szakács vagyok. A málnahabot mondjuk nem tojásfehérjéből és már nem "verik" de elfogadom. Mária, te azt keresed, hol lehet az a pont. Szerintem verset meg meg kell tanulni olvasni és tanulható, hogyan írjunk. Ez nem menti a versmondaton belüli zagyvaságokat | 3664. 3663.
| 2026.06.09 14:25 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Vackor
|
| Válasz erre | Még egyes verssorok, versmondatok közben is megjelenik két-három féle-fajta regiszter, hang, beszédmód, ami zavarü. Erre mondták a többiek, nehezen olvasható, mert a tördelése nem indokolja meg. Mutatom;
" nem röpülhet a fejedre a fehérje meg kellett tanulnom ezt is fájt a karom akkor is
vadkörtefa fájt felverni"
Ez így zagyva és értelmezhetetlen. Az olvasó nem nyomot kell keressen, hogy vajon hol vannak a kapcsolódási pontok, hanem élveznie kellene a művet. Milyen fehérje és ez hogyan jön össze a vadkörtefával? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 3662.
| 2026.06.06 02:51 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre |
Ja. Marquez írta.. szoktam idézni, a föld olyan mint a narancs. Ezzel kiakasztok mindenkit, pedig csak Ursulának mondja, mire Ursula: Ha meg akarsz őrülni, őrülj meg magad.
:-))) az elején találod.
| 3661. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 2925 2950 2975 3000 3025 3050 3075 3100 3125 3150 3175 3200 3225 3250 3275 3300 3325 3350 3375 3400 3425 3450 3475 3500 3525 3550 3575 3600 3625 3650 3675 |
|
