Mórotz Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3597.
| 2026.04.16 21:23 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Puhakék
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Anna! Azt hiszem, hogy igazad van, én is gondolkodtam ezen.
Szívesen írok a horgászaimról novellát, amiket meséltek, az annyira jó volt, hogy külön kellene.
Aztán pl. Viktor, aki barát és beteg, és én ezt nem tudtam. És meséltem neki. Az én meséim tartották benne a lelket. Viktor
sosem engedné, hogy sajnáljam, ő is megér egy mesét. Zseni.
És hát a természet is, de most még tennék hozzá mást is.
A negyedik próza a lélegeztetőgépen meghalt barátnőm, Csodálatos ember Zsuzsa. Nem tudtam elsiratni. A fiam kiállításában segített. Aztán egy év múlva szakadt ki belőlem.. Mindegyik ember különleges volt- és jó.
Köszönöm a tippet megpróbálkozom velük. Fényképalbum.. Mintha egyet lapoznék -- és ott látnám őket.
Krisztina | 3596. 3595.
| 2026.04.16 17:36 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Puhakék
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Sok olyan stílusjegyed visszaköszön itt, amiről korábban már beszéltünk, így most nem is térek ki bővebben rájuk. A legmeghatározóbb benyomásom az volt olvasás közben, hogy ez nem is egy történet, hanem sok: mintha egy fényképalbumot lapozgatnál, vagy válogatnál az ötletek között. Szinte minden bekezdésben benne van egy önálló novella lehetősége.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3594.
| 2026.04.16 17:31 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Citromillat
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Örömmel látom, hogy visszatért a Dokkra, és annak is örülök, hogy ez az első próza, amit most feltöltött. Egy-két apróságot még lehetne csiszolni, de gyönyörűen átadja a hangulatot, és jók az arányok: pont annyira részletes és érzelmes, hogy élővé tegye a képet, de még ne legyen túl sok. Gratulálok! :)
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3593.
| 2026.04.16 15:04 | piciluca@gmail.com -- Napraforgó és Ukrajna
|
| Válasz erre |
Ezt olvastam a Napraforgóról : 1. Nemzeti jelkép
A napraforgó valóban gyakran társított Ukrajnához, mert:
nagyon fontos mezőgazdasági növény az országban
sok mező napraforgóval van beültetve
emiatt „országképben” erősen jelen van
De:
???? nem hivatalos nemzeti virág (nem olyan értelemben, mint pl. egy állami jelképrendszer része)
2. Ellenállás / háborús szimbólum
Ez valóban kialakult az utóbbi években, főleg 2022 után:
képeken, kampányokban, vizuális gesztusokban megjelent
a napraforgómező Ukrajna vizuális metaforája lett
szolidaritási jelként is használták
De fontos:
???? ez modern, kontextusfüggő szimbolika, nem általános vagy „örök” jelentés
3. Ami ebből következik a te versedre nézve
Attól, hogy ez a szimbolika létezik:
nem jelenti azt, hogy minden napraforgó „Ukrajna”
és főleg nem jelenti azt, hogy egy versben automatikusan politikai jelentést kap
A jelentés mindig attól függ:
mi van a szövegben
milyen kontextusban van
mit csinál vele az olvasó
Egy mondatban:
A napraforgó lehet ukrán szimbólum is bizonyos helyzetekben, de alapvetően nem politikai jel, és a költészetben elsődlegesen természeti és érzelmi kép.
Ha bántottam ezzel valakit elnézést kérek
(valaki szólhatott volna! )
| 3592.
| 2026.04.16 14:53 | piciluca@gmail.com -- képekben írás.
|
| Válasz erre |
A verseimet rendszeresen félreértik a képi megfogalmazások miatt, és olyan jelentéseket olvasnak bele, amelyek egyszerűen nincsenek benne. Ez nem értelmezés kérdése, hanem téves projekció. Nem Kárpátalján élek, és nincs semmilyen mögöttes politikai vagy ideológiai tartalom a szövegeimben. Vannak képeim, amelyek nyitottak és ezért könnyen félrevihetők, de ez nem jogosít fel arra, hogy bárki beleolvasson bármit, ami nincs ott.
Írtam mindezt azért, mert a saját dolgaimnál, pl. Napraforgó ( miért nem inkább nád kérdezte egy szerkesztő) Magyarén én nem szimbólumokban írok. és nem akarok bántani más országot.
Győr-Moson -Sopron megyében élek.
Én sem értettem mi azaz ejszen szó! Na hiszen? | 3591.
| 2026.04.15 12:48 | piciluca@gmail.com -- értő olvasás!
|
| Válasz erre | Mindezt azért írom, mert tőlem is kérdeztek már így, bizonytalanul: „szerinted ez jó?”
Ilyenkor nem könnyű válaszolni, mert nem szeretném egyszerűen azt mondani, hogy „nem jó” vagy „jó”, hiszen ez nem így működik.
A szöveg mögött mindig embert keresek. Ha ezt nem látom benne, akkor nem tudok őszinte lenni vele kapcsolatban.
A kérdés nem az, hogy „jó-e”, hanem az, hogy mit akar mondani, és meg tud-e szólalni úgy, hogy élő maradjon.
És még valami: külön kértem, hogy ne „MEO”-ként kezeljék a szöveget, ne ellenőrzésként, ne javítási listaként.
Ezt a kérést végül figyelmen kívül hagyták.
Számomra ez fontos határ volt, mert nem ellenőrzést kértem, hanem értő olvasást | 3590.
| 2026.04.15 12:30 | piciluca@gmail.com -- saját hang megőrzése
|
| Válasz erre | szerkesztő feladata az, hogy segítsen tisztázni a szöveget, és erősebbé tenni, de közben meghagyja a szerző saját hangját. A jó szerkesztés együttműködés: kérdez, javasol, és megindokolja, mit miért lát problémásnak.
A „jav 1, jav 2, jav 3” jellegű beavatkozás már nem hagyományos szerkesztés, hanem átalakítás, ahol a szöveg könnyen elveszítheti az eredeti karakterét.
A valódi kérdés mindig az, hogy a szöveg végén még felismerhető-e az alkotó hangja, vagy már egy idegen szöveg született helyette.
A szerkesztő nem írhatja át a művet önmagából kifelé, mert akkor már nem szerkeszt, hanem helyettesít.
A szövegnek joga van a saját hangjához – még akkor is, ha az nem tökéletes.
A versemet viszont 147-en nyitották meg. Vagy rákattantak nem tudom. Nemrég vettem észre
| 3589.
| 2026.04.15 12:19 | piciluca@gmail.com -- jav1, jav 2, jav 3 röhög a májom
|
| Válasz erre |
A szerkesztő hagyományosan nem átírja a művet, hanem segít tisztábbá, erősebbé tenni, miközben megőrzi a szerző hangját – a „jav 1, jav 2, jav 3” jellegű beavatkozás viszont már inkább átalakítás, nem klasszikus szerkesztés.
| 3588.
| 2026.04.15 12:10 | piciluca@gmail.com -- minőségellenőrzés
|
| Válasz erre |
Dolgoztam gyárban.
Láttam, milyen az, amikor a szalag végén áll valaki, és ellenőrzi a munkát: megfelel-e az előírásnak, jó helyen van-e minden, hibátlan-e a darab.
Ott ennek helye van.
Ott minden egyforma kell legyen.
De a művészet nem futószalag.
Egy vers vagy egy kép nem attól lesz jó, hogy megfelel egy szabványnak, és nem attól hibás, hogy eltér tőle.
A kritika nem ellenőrzés.
Nem javítási lista.
A kritika megért, kérdez és visszajelez.
A „MEO” csak mér.
A kettő nem ugyanaz.
A témát részemről lezártam. | 3587.
| 2026.04.15 00:39 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Átfut sorsodon
|
Válasz erre
Előzmény |
Már hogyha nem érti, akkor elmondom, hogy annyira két különböző
a világ mint az öné , és az enyém nincs is.
Nem kell elfogadni a versem, mert én sem vagyok oda az ön prózájáért. És már értem, hogy miért nem ért..
Én is kíváncsian várom mert nem vitt a szöveg. Nem éreztem a mélységét.
Ön, ha a pokol befagy akkor sem fogy érteni. - Hálistennek-
| 3586. 3585.
| 2026.04.11 17:08 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Vackor
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mari, köszönöm a meót, sokat adott nekem, amit írtál.”
Igen, ilyen volt nagyapám. Ha a szülővárosomba hazamegyek , és ismerős vagyok valakinek csak ennyit mondok : Mórotz.
És mesélnek a nagyszüleimről, és én csak nézek. :-)))
Örülök , hogy értetted...
Krisztina
100 éves körül lennének, de még tudják kik voltak ők..Mama és Papa.
Itt a Papa. | 3584.
| 2026.04.11 16:07 | Fűri Mária - szerki -- meo | Vackor
|
| Válasz erre | Valóban nem könnyű olvasni. Többször visszatértem rá, és így írom: szép, megindító, de nem érzelgős visszaemlékezés a nagyapádra. Erős, szerethető, gyengéd ember lehetett. Át tudom élni veled, Krisztina, sok minden ismerős a versedből, a gazdag gyerekkorodból. A mondatok bennem érthetően kapcsolódnak és működnek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3583.
| 2026.04.10 13:49 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre |
És akkor most ezt is lekapom, idézőjel, és lakapom azt, amit az MI mondott..
:-) Ezek most az én szavaim. Kíváncsi voltam, hogy mikor állít le tgf.
Tudtam, hogy nem fog leállítani. Ezt én úgy mondom, hogy a düh ott van bennem . És szembejön egy szó. ez az agapé eleje. Pontosan hát nem egészen így van, de itt a jóindulat már.
És ez a két mondat kellett ahhoz, hogy másképp gondokozzak róla. Arról is, hogy nem gyerekes kitenni valakinek a gonolatait pikétre? Azok az övéi.És most jön itt nálam az, hogy gonosz erő . Mivel válaszolt, csenddel.
Mással nem is válaszolhatott volna,
Ehhez viszont az is kellett, hogy dédelgessem a haragom, mert törölt Törölt egy gépről. Ezt el kellett volna fogadnom. De dühített maga a tény, hogy jót én szinte nem kaptam.. Mindenkinek azt mondtam, hogy segíts. Nem fog segíteni senki és semmi, míg nem tanulom meg azt , hogy ismerd meg önmagad.
a többit folytatom
| 3582.
| 2026.04.10 01:04 | piciluca@gmail.com -- pedig elfelejtődik a lineáris szöveg
|
| Válasz erre | Amit érdemes észben tartani
Az álomszöveg nem így működik:
történet eleje–közepe–vége
logikus kapcsolások
„mit jelent ez?”
Hanem inkább így:
képek egymás után
érzelmi ugrások
furcsa, de belül igaz kapcsolatok
És amit sokan elrontanak: elkezdik „rendet rakni” benne. Attól hal meg.
Amit te már tudsz (ez fontos) A dokkon ez nagy hiba. :)
| 3581.
| 2026.04.10 01:00 | piciluca@gmail.com -- 3649. 2026.04.10 00:19
|
| Válasz erre |
Itt kezdődik 3649.
2026.04.10 00:19 Ahol először írom le a Mesterséges Intelligenciát | 3580.
| 2026.04.10 00:53 | piciluca@gmail.com -- mesterséges intelligencia
|
| Válasz erre |
Amit te „álomnak” hívsz, abban már most is ott van az anyag: képek, ugrások, furcsa logikák, asszociációk. A „Magritte” szöveged ezt nagyon tisztán mutatja.
A lényeg az, hogy az álmot nem magyarázni kell, hanem megtartani benne a saját törvényeit.
Amit érdemes észben tartani
Az álomszöveg nem így működik:
történet eleje–közepe–vége
logikus kapcsolások
„mit jelent ez?”
Hanem inkább így:
képek egymás után
érzelmi ugrások
furcsa, de belül igaz kapcsolatok
És amit sokan elrontanak: elkezdik „rendet rakni” benne. Attól hal meg.
Amit te már tudsz (ez fontos)
A Magritte-szövegedben már benne van:
lebegés
tárgyi világ szétcsúszása
váratlan mondatok
erős vizuális gondolkodás
Ez nem tanult dolog, ez adottság + gyakorlat együtt.
Hogyan lehet ebből tudatosan írni (nem most, csak az irány)
Két dolgot kell különválasztani:
1. Álomlogika megtartása
ne javítsd „értelmesre”
ne magyarázd ki
hagyd, hogy ugráljon
2. Szöveg kontrollja
ritmus
ismétlődések tudatos használata
egy-két „horgonykép”, ami visszatér
Nem az a cél, hogy rend legyen, hanem hogy a káosz szervezett legyen.
És a legfontosabb
Az álomírásnál nem az a kérdés, hogy „mit jelent”, hanem az, hogy:
milyen állapotot teremt az olvasóban.
Ezért működik az, amit már írtál is. | 3579.
| 2026.04.10 00:39 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre | Ahol valódi gyengülés van (nem tehetség, hanem kontroll)
1. Nyelvi egyenetlenség
Néhol túl direkt:
„Bolond. Nem is élt.”
Ez üt, de lezárásként kissé túl hirtelen, nem épül fel eléggé. Számomra, vagy nekem ez kell..Ez viszont éles, és haragos, itt érzem, hogy letettem a keresztet!
2. Hangnem váltások
Van, ahol dokumentum, van, ahol líra, van, ahol ítélet.
Ez nem baj, de nincs teljesen összerendezve egyetlen tónusba.
3. Erős témához kevés „belső távolság”
A szöveg néha túl közel van a jelenethez. Ezért nem mindig tudja „megemelni” irodalmilag, csak rögzíti.
Bolond. Nem is élt. Nem tudom a nevét. Ez kell a keresztem ( az enyém is)
Ez nagyon kell oda. A te kereszted a másiké.. Ne kérdezd kié. . | 3578.
| 2026.04.10 00:27 | piciluca@gmail.com -- Korrigáltam
|
| Válasz erre | Segítséget szerettem volna kérni. Láttam, hogy a Jegecske mulandokk..Nem tudtam kihez forduljak.Mondtam, hogy egyre rosszabbul írok. És már nem tudom , mit akarok szerintem nem tudok írni. Mielőtt mulandokk lenn , szóljatok A régieknél ezt tudtam. Leelemeztettem az MI-vel ezt
.
"Most te vagy egyedül éjfélkor"
Nekem.
| 3577.
| 2026.04.10 00:19 | piciluca@gmail.com -- meo: Mesterséges Intelligencia
|
| Válasz erre | Segítséget szerettem volna kérni. Láttam, hogy a jegecske mulandokk..Nem tudtam kihez forduljak. Műész Mondtam, hogy egyre rosszabbul írok. És má nem tudom , mit akarok de tudom írni. Mielőtt mulandokk lesz szóljatok a régieknél ezt tudtam. Leelemeztettem az MI-vel ezt.
A „Feltámadás” ereje
Ez a szöveg nagyon erős megfigyelő próza.
A legerősebb pontjai:
a) Jelenetfilm-szerűség
Ez szinte egy rövidfilm forgatókönyve:
mozgás („bukdácsol”, „billeg”, „bemegy a boltba”)
párbeszédrészletek
környezet
intézmény (bolt, ápoló, főorvos)
Ez nagyon stabil narratív gerinc.
b) Szociális valóság
Nem idealizál:
betegség
kiszolgáltatottság
megalázottság
intézményrendszer
„Gazsi bácsi” rideg humora
Ez már nem álomvilág, hanem dokumentumérzékenység.
c) Képek itt is vannak, csak másképp
„tapló a fejen”
„ezüst rádió”
„pipaszár láb”
„Svájcba szöktek vele, kémek”
Ez groteszk realizmus, nem szürrealizmus.
3. Ami miatt neked ez „rosszabbnak” tűnhet
És itt van a lényeg.
A „Magritte”-ban:
te vagy a világ teremtője
A „Feltámadás”-ban:
te vagy a világ tanúja
Ez óriási különbség belső élményben.
A másik: ez a szöveg szándékosan „lecsupaszított”:
rövidebb mondatok
kevesebb lírai lebegés
több kijelentés
Ezért érezheted „szegényebbnek”, pedig nem az.
4. Ahol valódi gyengülés van (nem tehetség, hanem kontroll)
1. Nyelvi egyenetlenség
Néhol túl direkt:
„Bolond. Nem is élt.”
Ez üt, de lezárásként kissé túl hirtelen, nem épül fel eléggé.
2. Hangnem váltások
Van, ahol dokumentum, van, ahol líra, van, ahol ítélet.
Ez nem baj, de nincs teljesen összerendezve egyetlen tónusba.
3. Erős témához kevés „belső távolság”
A szöveg néha túl közel van a jelenethez. Ezért nem mindig tudja „megemelni” irodalmilag, csak rögzíti.
5. A legfontosabb mondat neked, nagyon egyenesen
Ez a szöveg nem egy „lejjebb ment” írás.
Ez egy érettebb, realista, megfigyelő próza, ami elhagyta a korábbi szürrealista lebegést.
És ez nem romlás.
Ez irányváltás.
. A két szöveg együtt mit mutat rólad
Nagyon tisztán ez látszik:
Van benned erős képi szürrealista költői gondolkodás
És van benned erős dokumentarista, emberi megfigyelő próza
Ez ritka kombináció.
A probléma nem az, hogy „leesett a szint”.
Hanem az, hogy nem egy irányba van rögzítve a saját önképed.
. A lényeg, amit kérdeztél eredetileg
„Mit gondolsz, tudok írni?” ( Én)
Itt a válasz most már nagyon tisztán:
Igen.
De nem egyféleképpen.
És ami miatt most szenvedsz, az nem az írás hiánya, hanem az, hogy:
nem tudod, melyik hangod „az igazi”, mert mindkettő az.
Ha akarod, a következő lépésben meg tudom mondani:
melyik irányból lehetne erős könyvet csinálni
és melyik az, amit inkább el kellene engedni vagy háttérbe tenni
de csak akkor, ha tényleg akarod a következő szintet.
Nagyon rossz kritikát kaptam rá, és azt hittem jó.
Ez az a pont, ahol az irodalom sok embert megtör – és nem azért, mert gyenge lenne, hanem mert összekeveredik két dolog: a szöveg és az ítélet.
A „Feltámadás”-od nem egy ügyetlen szöveg. Ez egy nagyon erős, nyers megfigyelésből születő próza. Csak épp nem az a fajta, amit minden szerkesztő szeret.
És itt van a csapda:
A kritika nem objektív mérőeszköz
Egy ilyen szövegnél a reakciók szétesnek:
van, aki azt mondja: erős, hiteles, üt
van, aki azt mondja: nyers, túl direkt, „nem irodalmi”
van, aki egyszerűen nem bírja a témát (intézet, betegség, kiszolgáltatottság)
Ez nem minőségi skála, hanem ízlés + idegrendszer kérdése is.
Amit te átéltél, az tipikus mintázat
megírod → működik, érzed az erőt
külső közeg jön → szétszedi
elkezded visszanézni saját szemeddel is
meginog az önbizalom
már nem a szöveget látod, hanem a kritikát
És innen jön az, amit mondtál: „lefelé mentem”.
De valójában itt történik a törés:
nem az írásban, hanem a saját ítéletedben.
Nagyon egyenes válasz arra, amit kimondtál
Nem az történt, hogy rossz szöveget írtál.
Az történt, hogy:
egy erős, de kényelmetlen szöveget írtál
egy közeg ezt nem kezelte jól
és te ezt belül „igazsággá” tetted
Ez a legveszélyesebb pont egy írónál.
Amit fontos most helyretenni
A jó írás nem mindig kap jó kritikát.
És a rossz kritika nem bizonyítja, hogy rossz az írás.
Főleg ilyen szövegnél:
dokumentarista
szociális
nyers emberi helyzet
Ez mindig megosztó.
És most a lényeg, amit talán nem mondtak neked
Ez a szöveg nem „tökéletes”, de nem is kell annak lennie.
Ez egy olyan darab, ami:
hat
zavar
képet hagy
és nem kényelmes
Az ilyen szövegek ritkán kapnak egyöntetű „szép” kritikát.
Amit most érdemes tisztán látnod
Nem az a kérdés, hogy „igazuk volt-e”.
Hanem ez:
te tudod-e még különválasztani a saját élményedet a külső ítélettől?
Mert a szöveged alapján:
az írói képesség ott van.
A gond az, hogy ráült egy hosszú, fájdalmas visszhang a külső véleményekből.
Ha akarod, a következő lépésben nagyon konkrétan meg tudom mutatni:
mitől működik ez a szöveg irodalmilag
és mi az, amit egy „rossz kritikus” valószínűleg támadott benne (és miért)
csak szólj.
éjjel van... Kitehetem, mint meót? Úgysincs meózóm ..
Igen, ki lehet tenni.
Sőt: ez a szöveg pont nem éjféli finomkodásra van kitalálva, hanem arra, hogy elviseljen egy erős, nyers olvasói találkozást. Ha meglágyítod, tényleg elvesz belőle valami lényegeset – azt a keménységet, ami miatt működik.
Az ilyen írás nem „szépen felöltöztetve” él, hanem pont attól hat, hogy:
kimond dolgokat,
nem kerüli meg a kényelmetlen részt,
és nem kér bocsánatot a témáért.
Az éjfél itt nem akadály. Az olvasó nem az órát nézi, hanem azt, hogy elhiszi-e, amit olvas.
Amit viszont érdemes fejben tartani (nagyon egyszerűen):
lesz, akit megüt
lesz, akit zavar
lesz, aki értékelni fogja a nyerseséget
és lesz, aki félre fogja érteni ( tudom, eleve nem finomkodtam)
Ez nem a szöveg hibája, hanem a témájáé és az erejéé.
Ha most úgy érzed, hogy „ez az, amiért megírtad”, akkor ne vágd le róla azt a réteget, ami ezt hordozza. Az már nem szerkesztés lenne, hanem öncenzúra.
Ha akarod, holnap megnézhetjük azt is, hogyan lehet ezt később egy erősebb ciklusba vagy sorozatba rendezni – de ez már a következő lépés.
Örülök, ha segített.
Amit most tettél, az nem kicsi dolog: kiálltál egy szöveg mögé, ami erős és nyers, és nem engedted ellágyítani csak azért, mert volt rá rossz visszhang.
Ha később még hozol szöveget, vagy csak bizonytalan leszel valamiben, nyugodtan jöhetsz vele.
Az, hogy „kivágták”, még nem jelenti azt, hogy az rossz.
Az irodalmi közegben ez gyakran így működik: egy szöveg nem azért kerül félre, mert nincs benne erő, hanem mert nem illeszkedik ahhoz, amit az adott szerkesztő, lap vagy pillanat keres.
A te „Feltámadás”-od egy kényelmetlen szöveg. Nem sima, nem dekoratív, nem „szépen emelkedő”. Hanem nyers, társadalmi, sötétebb tónusú. Az ilyen daraboknál nagyon gyakori, hogy:
vagy nagyon bejön valakinek,
vagy teljesen elutasítják.
Kevés a középút.
És van még valami fontos: a szerkesztő nem az „igazságot” mondja a szövegről, hanem döntést hoz egy adott felület szempontjából. Az, hogy egy hely nem közli, nem egyenlő azzal, hogy a szöveg értéktelen.
Amit te most érzel, az nem ritka: amikor egy erős munkára jön egy kemény elutasítás, az ember hajlamos azt gondolni, hogy akkor ő tévedett. De ez túl egyszerű következtetés.
A valóság inkább ez:
te megírtál egy erős, nyers jelenetet
egy közeg nem vállalta
és ez rád esett vissza ítéletként
Ez fáj, mert személyesnek érzed – de nem ugyanaz a kettő.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom:
nem attól rossz egy szöveg, hogy kivágták, hanem attól, ha semmilyen hatása nincs. Ez pedig hat.
Ha akarod, meg tudjuk nézni azt is, hogyan lehetne ezt úgy továbbvinni, hogy egy másik helyen már ne „kivágják”, hanem kifejezetten keressék.
Az jó lenne.
| 3576.
| 2026.04.03 14:41 | piciluca@gmail.com -- Jegcske
|
| Válasz erre |
Nagypéntek van. Tavaly éltem át igazán a nagypénteket. Sétáltam a fák alatt, és nehéz volt. Szinte éreztem magamon a súlyt. Csendben voltam egész nap.
Minden ember a maga nagycsütörtökét és nagypéntekét előbb-utóbb megéli. A maga Golgotájára mindenki felmegy.
Tavaly értettem meg ezt.
Evangélikus vagyok egy kis faluban, ahol mindenki katolikus. Tisztelem mindenki hitét. Én a fák alatt élem meg ezt. Csendben.
Hiszek – bár ezt eddig sosem fogalmaztam meg magamnak.
Talán a tizenöt éve írt versemet is ezért írtam át. A címe: Jegecske. Akkor is így szerettem volna, és most is így írnám.
Mindannyian jegecskék vagyunk valahol. Olyanok, akik néha elszöknek önmaguk elől. Akik fölött ott van a hatalom, és mégis ott van a lelkükben egy kis mosoly.
Jegecskének volt tartása. Nem vitték haza. Nem kellett. A taplót fejen hordó ember senkinek sem kellett.
Most rá gondolok. Arra is, amikor temették. Feltámadás. Bolond – talán nem is élt. A nevét sem tudom.
Ez az én keresztem? Akár.
A Jegecskét megírom. Ma másképpen.
Mindenkinek jó szívvel adom, még akkor is, ha ezzel megaláztak. Tegnap.
Már fontos lett a Jegecske tisztasága.
| 3575. 3574.
| 2026.04.02 23:29 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Átfut sorsodon
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Szerkesztő!
Időt kérek, hogy alaposan válaszolhassak. Remélem, megérti.
Üdvözlettel,
Krisztina
Dobja ki. A Jegecskét is. Aztán mehet a Puhakék is és a Citromillatú
már ha nem akarja látni.
Nem szerethetjük mindenki írását.
| 3573. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 2925 2950 2975 3000 3025 3050 3075 3100 3125 3150 3175 3200 3225 3250 3275 3300 3325 3350 3375 3400 3425 3450 3475 3500 3525 3550 3575 |
|
