Mórotz Krisztina
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3974.
| 2026.10.14 13:06 | piciluca@gmail.com -- 21 deka cukor
|
| Válasz erre |
Gábornak
Idézek tőled: Csapongó, olykor felületes, olykor nagyon mélyre megy, zseniális, de nagyon darabos, szanaszét van, de szeretem, atyaúristen, mennyire ösztönös, alapjában véve elkótyavetyéli a tehetségét. A lényeg; nem tud verset írni. Nem tudja egyetlen versét sem egyedül megírni. Nem ám, segített abban Slaci is, hiszen átdobtam, és kijavította, de nemcsak ő az egész Dokk pár ember nem. Annyira nem bíztam magamban, hogy 3-szor átküldem
hibátlan verset. Te, Krisztina nem is veszed észre, hogy nem hibáztál?
Igen.. Én tanítottam diszgráfiásan egy kislányt, hogy kettessel átmenjen. Aztán belevágtam, hogy Nórika én is hibásan írok, úgyhogy dolgozzunk össze.Nekem is jó lesz, neked is. Nagyon érdekesnek találta az ő betűjét, és a tesóiét is. Ha láttam , hogy elkalandozik, kérdeztem mi baj. Igen, volt olyan , hogy éhesen jött tanulni.
Szeretett festeni, ami először zavart, Semmi bibi. Festve is tanulhatjuk a betűket. Néha ő szólt , hogy te átmentél kettessel?
Örültél neki?
Akkor jutott az eszembe az egyes és a kettes külöbség. Tőle megkérdeztem mit jelent neked? Azt, hogy én is okos legyek.
Nórika mesélnek neked a szüleid, vagy a tesók? Nem.. Fel kellett kérdéseket tennem neki, hogy ismerjem őt.
Kis győzelem. De az. Nagyon sokat pinpongoztam vele, ( jobb és bal agyfélteke segítése. Aztán írtunk, tovább , meséltem neki, visszamondattam de dícsértem, de a kislánynak nem mondtam soha, Gábor,hogy nem tudsz írni. Nem fodsz egyedül írni, egyetlen szöveget sem tudsz leírni. Azt csináltam amit az unokámmal. Sokat sétálunk, elmeséltem neki a fákat. mekyik milyen. Miért van moha és miért nem szedik össze a holtfákat. Hülye mondókákat mondtunk a réten..
Gábor, ha én nem bízom Nórikában tönkretettem volna!
Ezt is érttette , hogy egymásba kapaszkodunk, ezáltal az önbizalmát is növeltem. Nem volt egyedül.
Lényegében nem ismerte az életet. Mi lett volna belőle?
És ez a kislány én is vagyok, más Nórika is van, sokan vagyunk Nórikák. Voltaképpen mindenki valahol Nórika..
Életre szóló levél, nem szerkesztőnek, hanem egy embernek egy másik embernek, hogy hogy taníthatsz is sebezhetsz is.
De egyet nem mondhatsz neki, hogy hülye vagy, esetleg zagyva vagy, mert akkor a kis lelkét te morzsolod össze. TE .
Semmivel sem vagy különb nálam. De azt is látom milyen csodálatosan írsz másnak meót. És ez kemény. Ezt nézni.
Ha én rosszul írok akkor mi van? Akkor szabad a másikat megalázni? Tönkretenni az életéből pár évet?
Halkan mondom, hogy értsd : NEM
| 3973.
| 2026.10.14 03:19 | piciluca@gmail.com -- ne töröljétek
|
| Válasz erre | Egyetlen dolgot viszek magammal ebből az éjszakából. Nem kell a Dokk-nak megfelelnem ahhoz, hogy írhassak.
Nem kell hazudnom magamnak ahhoz, hogy legyen reményem.
Anyuról, a nagyszüleimről, a Vaktükörről majd akkor írok, amikor eljön az ideje. A saját hangomat nem kell siettetni.
Ne töröljétek, hátha segít másnak is.
Megkönnyebbültem. Azt érzem, hogy jó volt leírni. | 3972.
| 2026.10.14 02:53 | piciluca@gmail.com -- re: meo | Michel de Nostredame
|
Válasz erre
Előzmény |
Zoltán tudom és látom, de Feltöltés ideje: 2018-02-13 21:09:47
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-13 21:49:28
Nostradamus.
Máfél éve nem tudok írni, vagyis ez bene van, le tudnám én is meózni.. Nem írt helyettem az MI. 2018-ast meg főleg nem.
Nem tudok tovább maradni. Úgy érzem tényleg így van, hogy a Dokkon szégyelltem magam, mert nem ment az írás. De láttam , hogy mások írnak. Csaltam, és hazudtam. Valójában nem tudok írni, illetve szomorúan nem- Elmegyek. Zoltán, azt éreztem, hogy én vagyok itt a legrosszabb..
Egyet tudok a vizualitást. És ez vajmi kevés. Néha egy egész könyvet , máskor egy felet átolvastam. Azt mondták úgy nézd ahogy a Nagyítóban a fotós Antonioni filmjében.Úgy nézd.
Nem a Maradandokk miatt maradtam. Úgy érzem, egyre rosszabban írok, vagy úgy akarok Írni analitikusan. lineárisan. Úgy nem tudok:-) A saját hagom nem akarom elveszíteni.
Közben majdnem megőrülök , hogy írhassak.
Arra büszke vagyok hogy négy ember könyvét javítottam. Neveket nem mondhatok. Egy könyvet szerettem volna, hogy dobja ki az illető,de nem tette. Tudtam , hogy igazam lesz. Volt egy olyan amivel megszenvedtem, mert az illető, idősebb férfi vendégszöveget használt. Végülis minden prózaversből kidobattam a vendégszöveget, és egy szóba kapaszkodtam. A farmernadrágba, és így tovább--A másik ember 62 oldalt kért. A lineáris vers lehet erős, de lehet unalmas is, ha az élettörténetbe nem visz színt, stb, életet, lelket. Nagyon nőies fogalmazás szerű volt. Átfutott a fejemen, hogy ezt két hét alatt nem tudnád megírni,de a szövegre figyeltem és a Nagyításra. Az illető nem érdkelt.
Egy könyv bukta lett.. De azt tudtam az elején.
Nem 15 évig voltam itt. kevesebb ideig. Egyedül voltam, amikor idejöttem azt hittem , hogy minden ember aki ír az jó. Édes jó istenem!
Mindig fel akartam állni. bizonyitani 40 szerksztőnek. Nem lehet.
Tényleg nem lehet. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat úgy nincs két egyforma szerkesztő sem. Nagyon meleg nyár volt és én haragudtam a nyárra.Nagyon nem ment.
Idejöttem éjjel, hogy ezt leírjam A diszgráfia egyedüli baja, hogy nem tudsz helyesen írni, viszont képekben és nem csak 3 dimenzióban látszstb. Ennek ellenére, vagy éppen ezért kértem az MI.től pár kérdést. Nem bítom magamban, de akkor szárnyaltam. EQ. Mert már hülyének hittem magam. A rérdések furák voltak, de imádtam.
Szállni kell , hülyeséget, bármit leírni. Mert mindent le lehet.
Nem írok nyersen. Tehát inkább már úgy ahogy a Holtidőt és a Méhsejtet. Amit látok. A kagylós nem sikerült és minden 2025-2026-os versem dobjátok.
Azért ültem ide, ki mert a zagyva és a többi szó ami negatív az fáj. Azért tettem ki a Led Zeppelint. A Sztalkert , Az áldozathozatal és a Tükör és a többi Tarkovszkij filmben lévő verseket, a fekete fehér Andrej Ruboljevet.
Megkérdeztem, hogy kiégés-e , blokk-e, vagy kimeülés, az utosó választ kaptam.
Most elhatároztam, hogy igazat írok, hogy leírom anyut, még sosem írtam róla. Leírom a nagyszüleimet, a Vaktükröt.
Mivel itt hazudtam a régi versekkel kis pihenés után magamnak írok, vagy egy barátom rámbízta, hoy írjam meg a Homokszobrászt.
Ne vágjátok át magatokat. Ne adjatok régi javítottat. És ne mondjátok azt, hogy írok egy könyvet és az isteni lesz. Meg tudjátok én nem bírtam a sok negatív meót . Dupla fájdalom.
És voltam én nagyon jó helyen két verssel, lényegében jó helyeken voltam. végül szerintem nagyon fontos, hogy hogy dolgoztok össze.
A négykezes ilyeneknek való mint én.
Kicsit jobb. Már lerúgtam a színpad felső deszkáit.
Weöres Sándor sem írt tíz évig, Pilinszky is sokat hagyott ki.
Én meg majdnem beledöglök...Régit már nem hozok.
Krisz
| 3971. 3970. 3969.
| 2026.10.12 22:38 | piciluca@gmail.com -- Marinak
|
| Válasz erre |
Az analitikus gondolkodás részekre bontja a dolgokat, megvizsgálja az összetevőket és az összefüggéseket.
A szintetizáló gondolkodás ezzel szemben különböző információkat, képeket, gondolatokat kapcsol össze, és ezekből egy egészet hoz létre.
pl. A tulipán fagycsókja amit könnynek hívnak. Ezt nem úgy találtam ki, hanem az Etáék háza előtt kora tavasszal elfagyott egy tulián. Ez beugrott, talán azért mert a tulipán meghajolt. Így áll össze pár képem.
vagy egy másik : zöld sárga. zöld sárga kígyónak bőrháza egy komolyabb versemben. Ezt sem tudom honnan jött de A Lóris versemben olyan gyorsan írtam, hogy nem jutott eszembe a fű szó. Gyorsan beírtam : zsenge függőles, na az a fű, és bent is hagytam.
De emelett van a holisztika stb. Szerintem nem csak egyfajta gondolkodás van, hiszen a te humoros vecces verseid sem csak analitikusak..
Persze , ezek kiegészítik egymást.. Ezért is mondta Radics Zina, hogy mellém kell valaki.
Gábor azért szerintem fejlődtem, vagy keresem a hangom még.
Viszont én is elolvastam újra a Busa mamát, egyik kedvencem tőled.
Engem az áldozathozatal sokat foglalkoztatott.. És egyszercsak beugrott valami ezzel kapcsolatban.
Ott tudom mit akarok mondani :-) Nem hiszem, hogy nyers lesz igaz lesz.
Tovább akarok lépni, nem a múltat szertném piszkálgatni.. Az már nem én vagyok, az akkor voltam.
Most volt sok 2025-2026 ..
És ennek ellenére azt érzem , hogy több van bennem, mint amit mutatok, Nem?
Én érzem de azt hiszem kifáradtam , nem égtem ki, lefáradtam- és hibát hibára halmoztam. Ez sem baj egyébként csak túl kell élni.
Sőt ha kimarad írás az sem. Akkor töltődik az agy. :-) Nálam ha volt szünet akkor lett oké valami.
Behozta magát. A Méhsejtnél azt az egy kockát láttam tudtam, hogy lesz belőle valami. Ahogy a mostaniban is.
A holtidőnél is ezt éreztem.
Sziasztok.
| 3968.
| 2026.10.12 22:18 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Michel de Nostredame
|
| Válasz erre | Kedves Krisztina!
Több problémám is van a verssel:
Tele van puszta kinyilatkoztatásokkal („Élek!”, „Látok!”, „Félelmes a tartozás/tudás!”). Ahelyett, hogy a képekkel éreztetné a látnok magányát vagy terhét, folyamatosan felkiáltójelekkel bizonygatja a saját nagyságát. Ez nem költészet, hanem színházi póz.
A vers kizárólag a Nostradamus-mítosz tankönyvi elemeiből építkezik (vizes tál, gombafelhő, Hitler-bajsz, pestis, Centuriák). Nincs benne egyetlen saját ötlet, vagy egyéni fénytörés sem.
Az olyan sorok, mint a „büszke liliomok szomorú bukását / rózsaszirmokkal takartam énem”, tisztán szódekorációk. Nincs mögöttük fizikai vagy vizuális logika.
A mottó latin szava (Orando = imádkozva) a vers végén hirtelen átvált a névszóvá („Orlando énem”), az Utolsó Vacsora és János apostol beemelése pedig teljesen szétfeszíti a szöveg amúgy is ingatag kereteit.
Olyan, mintha egy nyelvi modellnek adtunk volna egy parancsot, hogy írjon egy verset Nostradamus-ról.
Nagyon biztonsági játékra sikeredett.
Nálam múlik.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com | 3967.
| 2026.10.12 10:39 | piciluca@gmail.com -- re: Áldozathozatalból. :-)
|
Válasz erre
Előzmény |
Jó, lebontom a színpadot. Történeteket, miközben, magam a Méhsejtben találtam meg, a Holfában. Apa nem göngybetűkben.
Ezekre büszkevagyok. A verseim... Mindig bántani fog az, hogy halottról nem tudok jót mondani. A történetet és a miérteket én ismerem, ti nem. Ezért kérem, hogy ezt ne említsd.
( A szrkesztők kb. 30 ember már nem jó. Ezt kívetítettem rátok is
és észrevettem azt hogy egyre rosszabb lesz..Ki lehet próbálni
Gábor, egy katyvasz lesz belőle, és akkor már nem magad írod)
Na énekkor szégyellem a maradandokkjaimat.
Ígérni ekkor nem igérek semmit. De megcsinálom.
| 3966.
| 2026.10.12 00:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: Áldozathozatalból. :-)
|
Válasz erre
Előzmény | És ez megmagyarázza, hogy rossz verseket írsz? Vagy mit akartál közölni? Írj nagy verseket és felejtsd el a berögzüléseid, a kliséket amit használsz. Úgy írj, mintha az életed múlna rajta. Írj a Királynak egy verset, aki ki akar végeztetni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com | 3965.
| 2026.10.11 23:10 | piciluca@gmail.com -- Áldozathozatalból. :-)
|
| Válasz erre |
Egy kis Tarkovszkijt néztem.. A versek a filmből valók, én imádom.
Ez az Áldozathozatalból van, még egyszer kiteszem.. Rögtön az elején. Nagy kedvencem Tarkovszkij.
Andrej Tarkovszkij Áldozathozatal (Offret) című filmjének nyitójelenetében a főhős, Alexander, egy kiszáradt japán fát ültet el a tengerparton megnémult kisfiával („Kicsi Emberrel”).
A rituáléról és a szerzetesről szóló híres monológ pontos magyar szövege a filmből:
„Tudod, Kicsi Ember... Néha azt mondom magamnak: ha minden áldott nap, pontosan ugyanabban az órában, az óra ugyanazon ütésére valaki végrehajtaná ugyanazt a mozdulatot, gépiesen, változtatások nélkül, mindennap ugyanabban az időben... a világ megváltozna. Igen, valaminek változnia kellene, ez nem is lehetne másként.
Például, ha valaki felébredne reggel, mondjuk pontosan hét órakor, felkelne, kimenne a fürdőszobába, kiöntene egy pohár vizet a csapból, és leöntené a vécén... Csak ennyit! És ezt tenné minden áldott nap.
Volt egyszer egy kolostor... egy ortodox kolostor. És élt ott egy öreg szerzetes, név szerint Pamve. Egyszer elültetett egy teljesen kiszáradt fát egy hegyen, pontosan olyat, mint ez itt. És megparancsolta a tanítványának, egy Ioann Kolov nevű fiatal szerzetesnek, hogy mindennap locsolja meg ezt a fát egy vödör vízzel, egészen addig, amíg életre nem kel.
És Ioann minden áldott reggel teleszívta a vödrét vízzel, elindult, felmászott a hegyre, meglocsolta a száraz fát, és este tért vissza a kolostorba. Így tett három éven át, mindennap. És egy szép napon... felment a hegyre, és látta, hogy az egész fa borulva van virággal!
Akárhogy is, azt mondják, a módszeres rituáléknak megvan a maguk ereje...”
Ez a monológ adja meg a film egyik legfontosabb alaphangját: a hit, az ismétlés és a látszólag értelmetlen, de tiszta szívvel végzett cselekedetek megtartó erejét, amely a film legvégén, a tragédia után kap majd katartikus értelmet.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 3964.
| 2026.10.11 23:02 | piciluca@gmail.com -- re: Nemes rothadás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ildikóm!
Látom tettél oda jelet, hogy itt voltál. Nagyon jólesett, és hiányzol!
Holnap írok a gmailodba.
Remélem, hogy itthon vagy!
Puszillak! És mégegyszer is köszi.
Krisztina.
| 3963.
| 2026.10.11 23:02 | piciluca@gmail.com -- re: Nemes rothadás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ildikóm!
Látom tettél oda jelet, hogy itt voltál. Nagyon jólesett, és hiányzol!
Holnap írok a gmailodba.
Remélem, hogy itthon vagy!
Puszillak! És mégegyszer is köszi.
Krisztina.
| 3962. 3961.
| 2026.10.10 23:50 | piciluca@gmail.com -- Arszenyij Aleszandrovics Tarkovszkij
|
| Válasz erre | Бессонница (Russian)
Мебель трескается по ночам.
Где-то каплет из водопровода.
От вседневного груза плечам
В эту пору дается свобода,
В эту пору даются вещам
Бессловесные душы людские,
И слепые,
немые,
глухие
Разбредаются по этажам.
В эту пору часы городские
Шлют секунды
туда
и сюда,
И плетутся хромые,
кривые,
Подымаются в лифте живые,
Неживые
и полуживые,
Ждут в потемках, где каплет вода,
Вынимают из сумок стаканы
И приплясывают, как цыганы,
За дверями стоят, как беда,
Сверла медленно вводят в затворы
И сейчас оборвут провода.
Но скорее они – кредиторы,
И пришли навсегда, навсегда,
И счета принесли.
Невозможно
Воду в ступе, не спавши, толочь,
Невозможно заснуть, – так тревожна
Для покоя нам данная ночь.
| 3960.
| 2026.10.10 23:47 | piciluca@gmail.com -- Walt Witham
|
| Válasz erre |
Hallom Amerika dalát (Hungarian)
Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét,
A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét,
hogy jókedvű-e vagy komoly,
A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy
a gerendáját méri,
Azt dalolja a kőműves, amikor munkájához készülődik vagy
abbahagyja a munkáját,
Azt a révész, ami az életéhez vagy a csónakjához tartozik,
dalol a fedélzeti matróz a gőzhajón,
Dalol a cipész, miközben a munkaszékén ül, a kalapos,
miközben áll,
Hallom a favágó dalát, a szántó béreslegényt, ahogy reggel
elindul, vagy ahogy délben megpihen, vagy amikor lemegy
a nap,
Az anya gyönyörű dalát, vagy a dolgozó fiatal asszonyét,
vagy a leányét, aki varr, vagy mos,
Mindegyik azt dalolja, ha férfi, ha nő, amihez köze van, és
nem egyebet,
Napközben azt, ami a nappalé – és éjjel hallom a robusztus,
vidám sihederek csapatát:
Erőteljes, zengő dalaikat dalolják, ahogy csak a torkukon
kifér.
Szabó Lőrinc
| 3959.
| 2026.10.10 23:41 | piciluca@gmail.com -- Tandori Dezső
|
| Válasz erre | A puszta létige szomorúsága
Szerettem volna, ha úgy van.
Nem volt úgy.
Kértem: legyen úgy.
Úgy lett. | 3958.
| 2026.10.10 23:39 | piciluca@gmail.com -- Tandori Dezső
|
| Válasz erre | Koan bel canto
Már csak azt a jövőt idő
kivánom, ami elmúlt.
Ne legyen több pillanatom,
ami előtte nem volt.
Feledhessen, ami leszek.
Az legyen, aki nélkül.
S én – mint aki félrehajol
egy teljes térnyi szélből –
| 3957.
| 2026.10.10 23:37 | piciluca@gmail.com -- Arszenyij Aleszandrovics Tarkovszkij
|
| Válasz erre | HÁBORÚ UTÁN
1
Mint erdő fája, mely az aljnövényzet
Fölé emelte lombja tenyerét,
S bozótra támaszkodva, szerteszét
S rézsút s magasba nyújtja ágait,
Úgy nyújtóztam ki én is. Izmaim
Erőtől duzzadoztak, és kitágult
A mellkasom. Tüdőmnek a legapróbb
Léghólyagát is átjárta a kék
Serlegből ömlő csípős, égi szesz,
S szívem vért szívott ereimből, és a
Vért visszalökte az erekbe ismét,
S olyan volt mindez, mintha földi bú
S öröm prelúdium és fúgaként
Harsogna egy hatalmas orgonán.
2
Magammal megtölthettem volna minden
Élőt - növények bár vagy emberek,
Kik haldokolnak tőlem egy sarokra
Vagy más sarkán a nagyvilágnak, oly
Kínok között, mint Marszüász, kinek
Bőrét lenyúzták. Én, ha életem
Áldoznám nékik, nem lennék szegényebb
Se élettel, se vérrel, se magammal,
Csak Marszüásszá lennék. Oly soká
Éltem velük, hogy Marszüász vagyok már.
3
Nyaranta olykor végignyúlsz a réten,
Az égre bámulsz, és fejed fölött
A forró lég, mint bölcső ringatózik,
S egyszerre furcsa sejtelem fog el:
A bölcső meghasadt, s a résen át
A másvilág hidege, mint egy
Jégtű zuhan a föld felé, feléd...
4
Mint vízpart fáját, mely alól kifordult
Gyökérzete, és földet szórva a
Folyóba toccsan, lombbal lefelé,
S megpörgeti az örvény sodra orvul,
Éppúgy sodorja hasonmásomat
Egy más folyó jövőből múlt felé.
Nyomát követve rémülten kapok
Megránduló szívemhez. Ki adott
Erős törzsemhez satnya ágakat
S gyökereket, miket megrág a féreg?
Halál rohaszt, de rohasztóbb az élet,
S önkénye kínzóbb és hatalmasabb.
Lázárom, elmész? Jól van, hát eredj!
Mögöttünk még a fél menny tűzözönben.
De nincs kapocs már közted és közöttem.
Aludj, élet szerelmese! Kezed
Kebledre téve szenderegj!
5
Jöjj, vedd el, nincs szükségem semmire,
Mi kedves vagy közömbös volt nekem,
Szeretnék a helyedbe állni, ám ha
Azt mondanám: lényedbe költözöm,
Ne higgy nekem, szegénykém, lóditok...
Ó, az a kéz, a szőlővessző-ujjak,
A tágra nyílt, tó-csillogásu szem,
Apró fülek finom kagylói, mint
Csészék, szerelmi dallal töltve színig,
Vagy szél-kiforditotta, gyönge szárnyak...
Ne higgy nekem, szegénykém, lóditok,
Vergődhetek, mintha akasztanának,
De ennek az elidegenedésnek
Túlpartját el nem érem, nem tudom
Meglebbenteni a te szárnyadat, sem
Kisujjaddal a te szemedhez érni,
Sem nézni a tekinteteddel. Százszor
Erősebb vagy te, dal vagy önmagadról,
S én - ég, fa helytartója csak, kire
Hazug daláért száll ítéleted.
| 3956.
| 2026.10.10 23:34 | piciluca@gmail.com -- Arszenyij Aleszandrovics Tarkovszkij
|
| Válasz erre |
FÁK
I
Ha véred forró lüktetése
Már csillapul, s kihűlt a vágy,
Lassan kijózanulsz, megértve
A csöndes férfikor szavát.
Ha elsirattad ifjuságod,
Fű és lomb tejtestvére vagy,
Mint egy tükörben, újra látod
A természetben arcodat.
S kortársként szólítván a roppant,
Félszázados fatörzseket,
Magad ne eldalolt dalokban,
Makacs növésükben keresd!
Önnön súlyától majd leroskad
A sok fa, mégis egyre nő,
Kérgükre újabb réteget rak
Új s új tavasszal az idő.
S erejüket megsokszorozva
Nyúlnak ki törzsükből a zöld
Ágak, közös terhük megosztva,
Mit ád az áldott anyaföld.
Mért búsulsz májusban, csodálva
Gigászi fák sudár, merész
Lombját, virágait, belátva:
Szíved gazdája már az ész?
Talán azért, mert énekedben
A véred megkötött, akár
Termő türelmű rengetegben
Hűs csermely, égő napsugár?
II
Szelek nomádszállásai,
Országai madárnyomornak,
Magasba lökve ágaik,
Vak éjükből a fák kinyúlnak.
Karcsúak, mint a hadfiak
(Mi másnak láthatnánk mi őket?),
A felhőkig magaslanak,
Egekkel egyesítve földet.
Válluknak még a tél előtt
Lefoszlik aranyos palástja,
Pihenjen a vadon, s erőt
Gyűjtsön, míg fogva tartja álma.
S a levelek a hó alatt
Heverjenek csak, majd e rozsdás
Pajzsok, vértek alól fakad
Az éltető tavaszi forrás.
És mindent nedvesség telít,
Kéreg alól, sötét sebekből
Új sarjak bíbor szarvait
Böki az ég felé az erdő.
És már a ritkás lombu fák,
A langyos föld sarában állva,
A tiszta kékség sugarát
Fürkészik, hajnalig se várva.
- Akárha hegylakók hada,
Sok díszes, ódon fegyverével,
Jött volna el a földanya
Tavaszköszöntő ünnepére.
És mint kobozhúr, víg dala
Felzeng az erdei madárnak,
S kezükben kendőt tartva a
Szép lányok már a táncba várnak.
Rokon az ember és a lomb,
Bennünket is örök makacsság
Taszít a mennyei magasság
Felé, akárcsak a vadont. | 3955.
| 2026.10.10 23:31 | piciluca@gmail.com -- -
|
| Válasz erre | Cinkék (
Kék ég alatt, a hóban,
a zöldesen derengő
Fenyők közt állva, szótlan
vártuk, mit ád az erdő.
Csapatnyi cinke rebbent,
csendítve furcsa lármát,
Mint görög étteremben
csengő ezüstkanálkák.
Úgy tetszett most, a tenger
viharkavarta kékje
Csapott ki vad dörejjel
a partszegély kövére.
A szolgáló lelökte
a tálcát megriadva,
S dühöngve szedte össze
kanalait a gazda.
Baka István
| 3954. 3953.
| 2026.10.10 23:24 | piciluca@gmail.com -- .
|
| Válasz erre | <iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/9xgTZxup8Jw?si=YAvA6EeVvzd5Xxfx" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" referrerpolicy="strict-origin-when-cross-origin" allowfullscreen></iframe> | 3952. 3951.
| 2026.10.10 23:18 | piciluca@gmail.com -- .
|
| Válasz erre | <iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/lqy2v0YHzFQ?si=-2kVoOOmYE6JROe3" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture; web-share" referrerpolicy="strict-origin-when-cross-origin" allowfullscreen></iframe> | 3950.
| 2026.10.10 23:15 | piciluca@gmail.com -- Arszenyij Aleszandrovics Tarkovszkij
|
| Válasz erre |
Szél
E bánat tegnap éjjel újraéledt.
Szerettem én a cafatokra tépett,
Szélkorbácsolta éjhomályt s szelíd,
Röptükben hamvadó csillagait,
Melyek a nyirkos szeptemberi kertek
Egén mint vaksi pillangók lebegtek,
S a cigánybőrű, olajos folyó
Hídján a lassú árra hajoló
Asszonyt, ki vállkendőjét visszafogva
Nézett a bajt hömpölygető habokra.
S úgy tetszett, tegnap éjjel újra élt,
Mint egykoron, de - bár hozzám beszélt -
Lágy L-eit nem lengte át a bánat,
És szavait se boldogság, se vágyak
Nem fűzték többé mondattá, melyet
Halandó földiek megértenek.
Szavai égtek, mint a szélcibálta
Mécsláng, s kihunytak, mert a gyönge vállra
Az öröklét magánya nehezült.
Jött mellettem, de üröm-keserű
Földünk színét nem érintette lába.
S nem élt már, visszalépett a halálba.
A földi nép nevét sem ismeri.
Betör szobámba a szeptemberi
Szél –
zörgeti a zárat minden éjjel,
Vagy a hajamba túr hideg kezével.
Baka István
| 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 2675 2700 2725 2750 2775 2800 2825 2850 2875 2900 2925 2950 2975 3000 3025 3050 3075 3100 3125 3150 3175 3200 3225 3250 3275 3300 3325 3350 3375 3400 3425 3450 3475 3500 3525 3550 3575 3600 3625 3650 3675 3700 3725 3750 3775 3800 3825 3850 3875 3900 3925 3950 |
|
