Málik Roland
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2011.01.31 21:36 | k.á. -- Nyugodj békében!
|
| Válasz erre | Talán megengedi nekem Roland, hogy begépeljem ide a Palócföld folyóirat 2010/5. számában megjelent versét, így tisztelegve emléke előtt.
Málik Roland
Pogány szerelem
Zsuzsitának
Hetvenhatos vagyok,
Hetvenhatos évjárat.
Ezzel az útravalóval
Vánszorogtam el kétezerhétig.
Nyár volt, felolvastam, nemboldog voltam,
Épp eltűnőben az életből vagy egy kocsmába
- már nem emlékszem -, mikor a sötétben
Nekimentem egy fogaskeréknek. Nagyon fájt.
Arrébb tűzkör, tánc. Ő is tánc.
Szemei dél-amerikai lagúnákat idéztek bennem,
Előre, hogy összevillant mit sem sejtő tekintetünk,
Az övé lagúna-, az enyém trógerkék, egy fiú és egy lány,
Egy istentelen és egy pogány, egy tévelygő és egy kereső,
Harmincegy év és huszonhat esztendő, egy álmodó s egy
Tiszta álom, egy crybaby és egy babyblue, egy alvajáró és egy éber,
Egy futók közt megálló, egy figyelmes utazó – s míg a kihunyó tűz
Parazsánál beszélgettünk, ótestamentumi életemben észrevétlenül megjelent
az Újszövetség.
Mindez próza.
Szerelmem ő, barátom, húgom.
Mosolyában több a költészet,
Mint minden versemben,
A hangja ajándék,
Két válla napkelte és holdlemente,
A tarkója bizalom-szirt,
Tekintete partról nyári tenger,
A feneke kamaszkorom álma,
Melle szép dombokon vadmeggy,
Lelkes lélek, két mondattal kétvállra szegez
Savanyú filoszokat,
A lénye vidám szeretet – Hisz.
Nem a kaporszakállúban,
A rigorózus öregben,
A tilalomfa-állítóban, hanem valami
Áramló, aranyszín jóságban – mégis
Az ördögöt hamarabb megkeresztelik,
Mint ezt a lányt, világi csaj,
Amazon és vamp,
Táskategezéből laptopot kap elő,
Wifis helyeken kávézik, csetel, tán épp velem –
Ujjai boszorkányos gyorsasággal játszanak
A szívem billentyűin.
Weboldalként nyitott meg előttem
Egy másik világot, amiben itt egyedül
Élni érdemes. Természetes légzéssel hozott vissza.
A szerelem égboltján, mint erős szivárvány,
Tündököl egy új szövetség.
| 12. 11.
| 2011.01.31 19:50 | C -- RIP
|
| Válasz erre | Elhunyt Málik Roland
2011. január 28-án, pénteken az ecuadori Santa Marianitában tragikus hirtelenséggel, balesetben elhunyt Málik Roland költő. 35 éves volt.
Málik Roland 1976-ban született Miskolcon. 1994-től 1999-ig a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán tanult. 1999-ben vezetés-szervezés szakon szerzett közgazdasági diplomát. 2003-tól 2004-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakos hallgatója volt, majd 2004 és 2008 között recepciósként, illetve úszómesterként dolgozott különböző hotelekben.
Málik Roland első kötete 2006-ban jelent meg Ördög címmel, a József Attila Kör és a L'Harmattan gondozásában.
"Málik Roland neve beszél. Nemcsak a lovagi kereszt-, hanem a muszlim vezetéknév is. Eszerint a poklok kapujának őrző angyala ő. Egyszerre két irányban őrködik: kifelé és befelé. Az ámítás nélküli ámulat érdekli. Igyekszik csalás nélkül végigjátszani játszmáit, legyen szó ördögről, alkoholról, költészetről. Ennek is köszönhető, hogy kötetében az ihletett sorok aránya szerfölött magasnak, versbeszéde szokatlanul természetesnek, mitológiája keresetlennek tűnik föl. Van világában valami keleti vonás, különös íz, furcsa borongás, hasonlóan Szindbád történeteihez. Mint aki először megy társaságba új szerelmével, büszke is, és kissé féltékeny is, hogy amiben egy ideje csak ő gyönyörködött, azt mások is láthatják, ajánlom az Ördögöt, nem kizárólag a démonológia iránt érdeklődők figyelmébe" - írja Nyilas Attila az Ördög című kötetről.
A miskolci Műút irodalmi, kritikai és művészeti folyóirat és a Spanyolnátha művészeti folyóirat állandó szerzője volt. Málik Roland az utóbbi években Budapesten élt, számos prózája jelent meg ez időben, elsősorban a Műútban.
***
Málik Roland: A Halál margójára
Költemény, melyben a szerző mester híján
magamagát oktatja, tanítja egyszerű szavakkal
a halál elkerülhetetlenségeskedéseitekért.
I.
Bárhová mégy,
ha lassan is, de egyszer biztosan odaérsz.
És ott vagy.
És tudják, hogy ott vagy.
Tudják, és tán mondják is, hogy ott vagy.
Másfelől, ha ott vagy, ott vagy,
ha nem ott vagy, nem ott vagy,
— a kutyát nem érdekli —,
de akárhogyis,
így vagy úgy,
valahogy mégis ott vagy.
Egyszer aztán kérdezik mások,
te hol vagy?
Ők meg mondják:
„Miért keresitek őt az élők közt?
Nincsen itt. Távozott.”
S igaz,
valahol, talán a nem is olyan
távoli galaxisban, szélén egy
fekete lyuknak, várnak rád.
Várnak ott. És ha lassan is,
de egyszer biztosan odaérsz.
II.
Halál, mindenen gazda vagy,
a gazdag portán is gazda vagy,
a szegény nyakán is gazda vagy,
tőled kicsi a kicsi,
és tőled kicsi a nagy.
Halál, te olyan gazda vagy,
senki se lát, pedig vagy,
mindenen a Halál keze munkája,
ez a munkája.
Halál a lemetszett rózsatőben,
halál az anyagban és a tűben,
halál az óra a percmutatóban,
halál az elveszett tolltartóban —
benne vicsorog sokszín ceruzafogad.
Ó, hányszor, de hányszor
hogy elhagytalak,
loholt utánad bátyám lóhalálban,
és jött, és mondta, hogy színe sincs,
köpenyem, ernyőm,
mobilom, kulcsom,
zakóm is tenálad van!
Halál, mindenen gazda vagy.
Halál a vének vén szemében,
halál a fiatalember mellzsebében;
megjelölsz, mint egy bankjegyet,
s mire átnyújtanál, nem vagyok —
Tudom, hogy figyeltél ott is,
a fölénk nőtt gazban, ahol
találtuk azt a hat kiskutyát.
És alig egy hét, elégetted örömünk,
elvitted az enyémet, Vulkánt,
elcsaltad a Bernát Laciét
— száraz volt az orra —
és elcsórtad az Agócs Gabiét,
Gömbit,
és így tovább, sorra a többit.
Vonítanak azóta is
tél-nyári éjszakákon,
amint ólálkodsz a falak mentén,
az udvar végében,
fészked a fészer, s az élet álom,
őrzése vesztés: elkapod,
mint a szerelmet: ellopod,
mint pénzt a szél, felkapod,
mint pénzt a szél, nem hallod?
forgószéllel elkavarod.
Így lesz halál a házban,
így a családban,
így a meg sem született
apa-fiú barátságban,
halál a könyvben,
és halál a lapozásban,
halál a tavaszi alapozásban,
pedig nem vagy egyéb, mint
egy kis függőhíd két part között.
De: végig kell menni rajtad,
végig kell menni rajtad,
végig kell menni rajtad,
végig kell rajtad menni.
És tudod, mi a legócskább az egészben?
Hogy nincs az a kísérteties zene. | 10.
| 2007.12.12 00:35 | BECSEY ZSUZSA -- A vágáns dala
|
| Válasz erre | bocsáss meg, azaz nem is te, inkább én magamnak, hogy nem tudom megállni, ugyanis idegen nekem ez, így nyilvánosan dícsérni, valahogy ilyennel nem szoktam, nem vagyok közeli viszonyban, vagy csak nem veszem észre amikor viszonyban, mégis most elég az elõszózásból, kénytelen vagyok:
te egy korszakalkotó figura vagy. jó, ez kicsit nagy... de a jövendõ 10-20-30 év biztos kiválasztottja.
(bánom már hogy a nevem kiírtam, ilyesmiben jobban áll a hallgatás. mindegy. most már ez) | 9.
| 2007.12.11 23:45 | BECSEY ZSUZSA -- véletlen
|
| Válasz erre | különös. tetszenek a verseid. nem szokványosak. valami más. jók.
boldog vagyok, hogy megismerhettem.
| 8. 7. 6.
| 2006.10.12 15:21 | kerekesbalazs -- re: A verseid
|
| Válasz erre | én ismerem ezt a gyereket full elmebeteg, valszeg ettõl tud olyan jól írni | | A fenti posztra érkezett válaszok: tamás | 5. 4.
| 2006.07.26 09:38 | Kikyo -- A verseid
|
| Válasz erre | Köszönet a versekért, Roland! Nagyon élveztem!!!!!! | | A fenti posztra érkezett válaszok: málik roland | 3. 2. 1. 0 |
|
