Miklya Zsolt
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
600.
| 2011.01.21 12:48 | Nm -- re: Így
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Klári, nem tudom, hogy mire gondolsz. Azt próbáltam kifejezni Zsolt felé, milyennek látom, ahogyan ő ír. Én csak a vereseit olvatam. :-) | 599. 598.
| 2011.01.21 05:28 | Nm -- Így
|
| Válasz erre | Hogyan tanultam meg imádkozni? Mint neveltje kádári aranykornak... Kései imádkozó lettem. Ültem a Mi Atyánk fölött. Szívemben zakatolt a friss megismerés: nem vagyok egyedül. Ültem hát a halott szavak fölött, míg a többi összetette kezét s mondta... Szégyelltem magam. Hogy lehet így? A menedékem a firss megismerés a szívemben. Nem hagytam annyiban.
Újra szöveg fölé hajoltam. Tágultam, bújtam a sorokba, szintagmákba, magamba beljebb-beljebb. Megküzdöttem a találkozásért. Új arcát mutatta nekem a nyelv. Az agyam mélyén, a nyelv mélyén rögbe, ragba takarózik Isten.
Így írsz te, Zsolt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: B.Tóth Klári | 597.
| 2009.10.21 05:44 | mizs -- súlyos arany
|
| Válasz erre | Mint a Mélységes rózsa:
"A nap fehérsége lehet tiéd, vagy
a hold aranya, vagy talán a kardél
bíbor villanása a gyõzelemben.
Én vak vagyok és tudatlan, de látom,
hogy sokféle az út. Minden dolog
végtelen sok dolog. Te zene vagy,
egek, paloták, folyók, angyalok,
mélységes rózsa, meghitt s végtelen te,
kit az Úr megmutat majd holt szememnek." | 596.
| 2009.10.17 13:35 | x -- Hát persze...
|
| Válasz erre | Igen. Tényleg. Nem véletlen, hogy Petritõl épp a Mosolyt hozod szóba. Én is Borges verseket olvasok. Súlyos aranyuk megemel. | 595.
| 2009.10.17 12:49 | mizs -- létöröm
|
| Válasz erre | az általános vacogásban kevésbé, a konkrét vacogásban viszont gyakran átragyog a létöröm. megkockáztatom, a létöröm vacogtat. tovább megyek: létrehoz többrétegûségeket és többértelmûségeket. mi több, képessé tesz a derûre, öniróniára is. az irónia korunk pátosza. de a pátoszon és az irónián is átragyoghat az öröm. és aztán ott a részek, a részletek öröme, amire Petri oly gyönyörûen ráérez. és amit nem adnak olcsón. olvasd csak el az egyik utolsó versét, a Mosolyt.
most Borges verseket olvasok. miért? ragyog belõlük a létezés konkrét öröme. aranya. | 594.
| 2009.10.17 10:01 | x Próbálkozom -- jav.
|
| Válasz erre | Én azért szeretem Miklya Zsolt verseit, mert a ma oly általános nagy belsõ vacogásban rajtuk minden kétértelmûség és irónai nélkül átragyog a létezés teljességének öröme. | 593.
| 2009.10.17 10:00 | x -- Szeretem.
|
| Válasz erre | Én azért szeretem Miklya Zsolt vereseit, mert a ma oly általánso nagy belsõ vacogásban rajtuk minden kétértelmûsés ég irónai nélkül átragyog a létezés teljességének öröme. | 592.
| 2008.03.30 16:14 | mizs -- bartókosodtam
|
| Válasz erre | Félreértettél. Nem kell védened elõttem se Bartókot, se a negyed hangot, a kisázsiai népzenét vagy az atonális zenét. Nem vagyok nagy zeneértõ, de amit Bartókból be tudtam fogadni, azt mindig is szerettem. Most pl. újrahallgattam több évtizedes Kékszakállú lemezemet, s magam is megdöbbentem - egyrészt, mennyire aktuális, másrészt, mennyivel evidensebb, nyelvibb, vagyis az eltelt évtizedek befogadói érlelõdése jobban megnyitotta számomra ezt a zenei nyelvet.
Nem arra utaltam tehát megjegyzésemmel, hogy Bartóknak vagy bárki másnak azt kellene mérlegelnie alkotás közben, hogy hányan fogják befogadni vagy elutasítani a mûvészetét. Azt akartam mondani csupán, hogy bármilyen formanyelv, a legelviselhetetlenebbnek tûnõ is már "fordítás", artikulációja az egy az egyben átadhatatlan, megnyithatatlan belsõ szobának/birodalomnak. | 591.
| 2008.03.30 13:16 | Re: mizs -- szerintem
|
| Válasz erre | Igen, de ez hamis vád volt Bartók ellen. Bartók elviselhetõ, sõt, szükségszerû. Ahhoz azonban, hogy Bartókot megértsük, nem neki kellett "mozartosítania" magát, hanem nekünk kellett "bartókosodni". Sokkal több mûvészi hatás befogaható, mint amennyi befogadására ma hajlandóak vagyunk letaglózott bérrabszolga tudattal, a megélhetési harctól kimerülten. (Egy részük még föl sincs fedezve - illetve a megfelelõ archaikus elõzmények után mára elhaltak agyunk és lelkünk civilizációs kizsákmányolása következtében, a mindenkori "kurzus" legyen az pásztorkirályság vagy államdiktatúra, Nagyegyéniség-romboló, és csak a szolgálatába állítható esztétikai formáknak a megtûrése miatt.
Az egyházzene miatt tûnt el például a negyedhang az európai zenébõl. Nehezebben énekelhetõ. Bár a keleties erdélyi dallamhatásokban még szivetgyönyörködtetõek. S ráadásul valaha mindenki tudott így énekelni.
Nekem ez például óriási hiányérzetet okoz. Ezért kell rajonganom a kisázsiai valamint az arab dallamiokért. MEGVAN BENNEM A HELYÜK! (A sóváran hiányzó helyük.)
Vagyis az új befogadásához (vagy akár az egyetemes visszafogadásához - még a préri indiánok is éneklik a negyedhangot, a valódi indiaiakról már nem is beszélve) a befogadónak is mûvészibbnek kell lennie. Ez mindig az adott konvencióktól történõ kreatív elszakadni tudást jelenti.
Ha az adott korszakban ez nem lehetséges, akkor fordul elõ, hogy egy-egy alkotó úgymond "fölfelé" kezd dolgozni. Az egyetemes szellemnek (nem a kortásainak). Aztán idõvel a közízlés is beéri az ilyen alkotó mûveit (jó esetben). Bartók sem mondott le errõl. Akik pedig õutána a tonális helyett az atonális zenével kezdtek foglalkozni (ezáltal még "elviselhetetlenebbek" lettek) szintén nem mondtak le a hallgatóság mûvészi fejlõdésérõl. (S tudod-e, hogy a "szférák zenéje" talán atonális? Miért is ne? Pár napja Liverpoolban, a város Európa Kulturális fõvárosként történõ megnyitóján mindenesetre egy atonális zenemû szerepelt - az autórádiómban hallgattam - és nagyon megtapsolták. Mi meg itt "nem értjük?")
Szerintem. | 590.
| 2008.03.30 07:18 | mizs -- ötödik szoba
|
| Válasz erre | Kérdés - a mindenkori Kékszakállúé -, hogy a belsõ szoba/szobák megosztható/k-e egyáltalán. Tapasztalatom szerint nem. Legalábbis egy az egyben. Csak "formanyelven", vagyis átfordítva egy olyan nyelvre (hangra, képre, táncra stb.), ami a másiknak befogadható. (Így is az volt a Bartók-zene elleni legfõbb vád is, hogy "elviselhetetlen".) | 589.
| 2008.03.27 21:07 | Pálóczi A -- Re: Mizs
|
| Válasz erre | Jó vers. Nem kell "magyarázkodni", mint nekem. (Az "ötödik szoba" Bartóknál "Kékszakállújánál" még nem a legbelsõ szoba, de már a feltárulkozásé. S ha ezt hallgatom, mindig eszembe jut kaposvári költõ barátom, Káplán Géza BBS-nél forgatott filmje. Amelyben az önalteregó fõhõsrõl egy lány ("ötödik szoba") csak ennyit mond: "Ami te vagy, az egyszerûen elviselhetetlen." Túl intenzív stb. Bartók ezt problémát zenével fejezi ki. A "majd megvakulok"-at "majd megsüketülök"-kel, de nem hangerõl, hanem hangintenzitás segédletével.) | 588.
| 2008.03.27 04:18 | mizs -- re: majd "szomszédolhatunk"
|
Válasz erre
Előzmény | A szomszédolás kedvéért feltettem egy verset. Nem a vita hevében született. Jó fél éve írtam, s kb. egy hónapja nyerte el jelenlegi formáját. A belsõ szobájához pedig - legyen az vadon, árokpart vagy ól - persze hogy mindenki ragaszkodik. | 587.
| 2008.03.26 09:38 | Pálóczi A -- majd "szomszédolhatunk"
|
| Válasz erre | Én sem terhellek az én korlátaimmal. Neked a saját "ötödik szobádban" kell ihletõdni (lásd ez az én birodalmam), nekem a magaméban. Az olvasók és az esztéták ki-bejárhatnak mert rajtuk "napszemüveg" van.
( De azért majd "hallgatózom". Esetleg néha magam is felveszem az érzékenységvédõ szemüveget - vagy a bejáratnál neked adok egyet - és akkor "szomszédolhatunk".) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 586.
| 2008.03.26 03:59 | mizs -- re: Akita
|
Válasz erre
Előzmény | Kösz, nem terhellek tovább a korlátaimmal.
Akitát köszönöm, gyönyörködöm benne, de tudom, hogy sohasem lehet ilyen kutyám. | 585.
| 2008.03.25 14:11 | Tibor -- re: Tibor (els? m?vészek)
|
Válasz erre
Előzmény | „Nem lehetek gyermekimitátor. Sem öleb, sem öleb-verseket író. Csak "vadász" - de ez nem baj, hiszen atavisztikus kapcsolatban állt mindig is a költészettel-festészettel-színjátszással. Nálam meg majd most kapcsolódik össze” - írod.
Úgy érzem, értettelek. Keresed a saját helyed az életben, a mûvészetben, és ezen belül a költészetben. Nincsen ezzel semmi baj, mindahányan megjárjuk több-kevesebb átéléssel, több-kevesebb õszinteséggel és alapossággal ezt az utat. Egyikünk csendesebben, másikunk harsányabban, és még ezer egyéni arccal, egyéni életélményekkel, egyéni vérmérséklettel, egyénileg összekaparászott tudással találjuk fel naponta újból a spanyolviaszt. Egyikünkben több az érzelem, másikunkban több a tudatos gondolkodásra való igény. Egyikünknek fontosabbak a testiség üzenetei, amíg a mellette állónak más dolgok jelentik élete sava-borsát. Hihetetlen különbségekkel és más részrõl hihetetlen azonosságokkal veszünk részt az életben, át és megélve, látszatra oly hasonló, látszatra oly különbözõ sorsainkat.
A költészet felosztása „öleb” költészetre, és „igazi” költészetre, azonban véleményem szerint, nem helyes. Akkor sem, ha érzékelhetõ valóság van szavaid mögött. „Mintha az „öleb” költészet lenne az „igazi” költészet”- írod. „A „sajnálnom kell, hogy tessen” versek költészete az igazi?’- kérdezed. És ezután látszólag védhetetlen mattot jelentesz be a következõkkel: „Hiszen kik voltak az elsõ mûvészek? A vadászok.”
A helyzetet azonban rosszul idealizáltad meg, ennek veszélyére szerettelek volna figyelmeztetni elõzõ beírásommal. Ez volt a futóhomokra való építkezés pillanata Nem kell az „öleb” kifejezésed leminõsítõ hangja. Ezek után úgy teszel, mintha értenél, pedig nem értesz. És azt mondod: -csakhogy-. A következõket állítod:
„Az elsõ versek között lehettek altató mondóka-dünnyögések! Valóban. És "szép valamik" otthon a tûz körül, amíg a férfiak vadásztak. Nõk is lehettek "elsõ mûvészek", igen.
CSAKHOGY azt az óriási lelki megrázkódtatást, amit a nagyvadak (például a barlangi medvék megölése) jelentett, este a tûznél fel kellett dolgozni még. És ez nem "behízelgõ" költészet volt, hanem "objektum" ábrázoló. (A barlangi medve mozdulathû megjelenítéséhez nem férhetett kétség.)”
Valóban fontos dolgokról beszélsz. De arról hallgatsz, hogy ezek egyszerre hatottak más fontos dolgokkal együtt. Mert ennél a jelképes esti tûznél sok minden kellett feldolgozni még. A barlangi medve elûzése vagy elejtése, a sikeres vadászat megélése nem jelentett kizáró prioritásokat. Esetleg idõlegest, vagy adott csoporton belül eluralkodót. Fel kellett dolgozni még ezen felül, azt az örömöt, ami a tavasz közeledtét jelezte. Vagy például egy másik törzs támadását, és a sikeres területvédés harcait. A gyõzelem mámorát. Máskor, csonka tábortûznél kellett feldolgozni, a sikertelen harcot, a gyászt, a vereséget, a fájdalmat. A gyilkolás, a vér, a haláltusák látványát. Szárazság idején, az esõ várását. A ragadozóktól, a kiismerhetetlen természeti eseményektõl való félelmet. A menekülés félelmét. Az éhezést. A Nagyi halálát. A jóllakottság, az ütem és a dal és a nemiség örömeit. Hegyek megmászásának dicsõségét. Az alkonyat szépségének csodálatát. A gyermekvárást, a gyermekelvesztés szomorúságát. Titkok jelenlétét. Keserûséget, örömöt, csalódást, vágyakozást, a társra-találás ujjongását, a társ elvesztésének gyászát, elmúlt dolgok visszatértének csoda-várását. A fiatal erõ túláradását, az öregség fázékonyságát, elszótlanodását.
A felsorolt dolgok mind-mind benne voltak azokban a valóságos esti tüzekben. Ahol a tûz melegétõl felhevülve, a csoportok tagjaiban is felgyulladt a tûz. Ilyenkor táncolni kezdtek.
Ugráltak és énekeltek. Utánozták az állatok mozgását, a virágok ringását, a madarak röptét, elõadták egy vadászat történetét. Felkapva egy-egy szót, rikoltoztak, kiabáltak, gyászoltak, jajgattak és skandáltak.
Nincsen kizárólagos atavisztikus kapcsolata a vadásznak az õsköltészettel-festészettel-színjátszással. Életünk teljes keresztmetszetét fedik le az atavisztikus kapcsolatok.
| 584. 583.
| 2008.03.25 09:47 | Pálóczi A -- Akita
|
| Válasz erre | Zsolt! Már a krodkodilnál szerettem volna mondani: minden állatképem, krokodil, hiéna, kutya, a legmodernebb etológiai, evollúciós elméleti alapokon nyugszik nálam. Ez oylkor "köszönõ viszonyban" sincs az ideológiai állat.elméletekkel. Tehát azt mondani, hogy krokodil az alteregóm, valójában öndícséret lenne: a kivételesen gondos szülõt fejeném ki ezzel. STB. Nincsen gonosz állat. Amikor az oroszlán öl, nem is haragszik. Vagyis nem agresszív. (Konrad Lorenz) Ugyanis nem tükrözõdik a pofáján a harag mimikája, ami mondjuk a rangsorvitáknál olyannyira jelen van. Csak a mohó érdeklõdés, mint a focista amikor éppen eléri a labdát, semmi indulat. A hiéna is tökéletes, isteni szépségû lény. Merthogy a Felettünkvaló, vagyis a Természet (az evollúció eszközével) épp ilyennek, vagyis SZÜKSÉGSZERÛNEK hozta létre. S fogalmának tökéletesen megfelel s mivel tökéletes, ezért gyönyörû, akármit gondolunk róla mi, emberek. Képzeld a hiéna mit gondol rólunk! Rondábbat és büdösebbet (Rexona) még életében nem látott, nem érzett.
Az indián mitoszok tudják, hogy a farkas a teremtés egyik "utolsó állata". A teremtés már megvolt, de az emberek mindig a legszebb szarvasokat ejtették el így a szarvasok egyre csenevészebbek és betegebbek lettek. És akkor Manitou megteremtette a farkast, hogy ejtse el a gyenge és beteg szarvasokat és azok megint felerõsödtek. (Nem terjedtek tovább a járványok, mondja ma a mikrobiológus.) A farkas volt az ember elsõ "vadászebe". Önként csatlakozott a tábor környékéhez. A farkas és a hiéna már addig is az ember tanítómestere volt. "falankxban verik el az oroszlánt a hústól, és ez már.már emberi" - írom a "Mókuslányban". Nem! A falanx (görög, macedón majd római) harcmodorvalójában: - hiénai. Onnan tanulta az ember, még az õskorban. S így válhatott minden ragadozót megfutamító szervezett csoporttá, miként a hiénaklán és a farkasfalka. Összeszedni minden ehetõt, a dögöt, stb, ez a legmagasztosabb feladat amivel a teremtõ egy állatcsoportot felruházhat: ez valóban megakadályozza a járványok terjedését. A bozótlakó és a modern biológus egyformán tudja ezt. Nagyon sok állatfaj "elzárkózhatna" ettõl, csak az emberi faj nem, ugyanis maga is így cselekedett. Elvette az oroszlántól a dögöt, mint a hiénák. Csak az ember utánna még a hiénáktól is el tudta venni. A biblia a keleti ember kutya (és farkas) "gyûlöletét" õrzi ami a pásztorkodással függ össze. Ma már nem pásztorkodunk. Kutya (és farkas) szeretésünk visszatért az indiánok farkas/kutya tiszteletéhez. Látszik, hogy te a bibliából ismered a megvetett/gyûlölt/kivert - pária - kutyát. Sosem volt mondjuk Akitád, amely a szamurájok és a medvevadászok kutyája japánban. A megvesztegethetetlen, nem hízelgõ, érted bármikor az életét kockáztató, erõs, fáradhatatlan társ. Csak egy ember vezetését elfogadó, és mindenki másal szemben tartózkodó, neked azonban egy pisszenésedre hallgató barát - de csak akkor, ha méltónak bizonyulsz erre. S ehhez nem durvának, hanem IGAZSÁGOSNAK kell lenni. A durva, hamarkodó, kiegyensúlyozatlan embernek végül el kell adnia az Akitáját.
Látod? Hányszor mondtam... hányszor mondtam... Behatárolnak az ideológiai kereteid. A korcs az nem nemtelen. Korcs "nincs". Ugyanis a pejoratív korcs valami elfajzottat jelent, keveréket a fajta tisztával szemben. Ezzel szemben a keverék-hibrid állat, vagyis a félvér, két vérvonal távolesõ gémnpárjait egyesíti. Kiküszöbölvén a fajta tiszta (távoli rokonházas) vérvonal genetikai terheltségét. Nem véletlenül degeneráltak az unokatestvér házas arisztokraták nemegyszer... És nem véletlenül halnak meg a hámban elõször (Jack Londonnál, aki pontos megfigyelõ volt) a fajta tiszta és csak legvégén a keverék ebek.) És órákig folytathatnám Zsolt. De minek?
Számodra ez a kutya?
Sajnálhatod, Mester!
Ráadásul ez az elképzelés nem találkozik majd a modern korszellemmel, amely a természet igazi megértését tûzi ki célul és én is ezt óhajtom elõmozdítani.
Csak ezt most sajnálom, Zsolt mert "elveszítettelek". (Nem lehetsz a társam az egyik fõ gondolatköröm megértésében. Majd lesz neked másik. Engem meg ez nem tarhat vissza...) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 582. 581.
| 2008.03.25 05:01 | mizs -- re: A többi nemértéssel egyetértek.
|
Válasz erre
Előzmény | A kutyakép árnyalásához: a Biblia is õriz kutyanyomokat, mint archaikus rétegeit a kutyakulturtörténetnek. S nem valami arisztokratikus vadászeb képe rajzolódik ki, sokkal inkább egy megvetett, megtûrt, félvad (félnomád) sakálszerû álllaté, aki összeszed minden ehetõt, hulladékot, felnyalja a vért, szóval eltakarítja a szemetet. Ez számomra más kategória, és sokkal inkább hasonlít a kóbor és korcs (nemtelen) kutyákra, akik már nem vadásznak csak szemétre, de nem hízelegnek, legfeljebb kuncsorognak, vagy morogva/marva, távolról lesik a koncukat (és nem lehet õket levakarni). Szóval nincs bennük túl sok vadászromantika és szeretnivaló. | 580. 579.
| 2008.03.24 14:23 | Pálóczi A -- Re: Tibor (els? m?vészek)
|
| Válasz erre | Ez jó!
Az elsõ versek között lehettek altató mondóka-dünnyögések! Valóban. És "szép valamik" otthon a tûz körül, amíg a férfiak vadásztak. Nõk is lehettek "elsõ mûvészek", igen.
Csakhogy azt az óriási lelki megrázkódtatást, amit a nagyvadak (például a barlangi medvék megölése) jelentett, este a tûznél fel kellett dolgozni még. És ez nem "behízelgõ" költészet volt, hanem "objektum" ábrázoló. (A barlangi medve mozdulathû megjelenítéséhez nem férhetett kétség.)
---
Én most ugyanígy, történelem elõtti válsághelyzetben élek.
Úgyszólván a társadalom nélkül.
Jutalékos rendszerben keresem a kenyeremet miközben az állam kirabol (mint vállalkozót). És nincsen segítség. Nem lehetek munkanélküli. Nem élvezek juttatást (nem mehetek orvoshoz mert APEH tartozásom van.)
És UGYANÚGY halunk éhen ha "nem ejtek vadat" (jutalékot), mint 10 ezer évvel ezelõtt.
És a Mindezzel történõ szembenézés atavisztikus érzeteket szabadít fel bennem.
A "civilizált-aggódás" már rég kihunyt bennem. Most már csak az atavisztikus bizakodásnak maradt helye. Az élet-halálharc penge éles figyelmessége kell, kivételes aktivitás és merészség. Nemes vademberi ÉN-biztonság (erre amerikai trénerek tanítják a bérrabszolga mentalitású közép-európaiakat - engem legalább erre nem kellett) STB:
Mellesleg költõ volnék (ha lenne rá idõm).
Mi következik mindebbõl? A szabadversírás õsköltészetien dinamikus formáinak a kidolgozása az atavisztikusan õsi : - ÉLJ!!! ÉLJ!!! ÉLJ!!! - mondanivalóhoz. Így teremtõdhet meg nálam a tartalom és forma egysége.
Ezért nem segíthet rajtam a "semmi ágán ül szivem" költészete (- mert ki nem sajnálja le az én szivemet).
Nem lehetek gyermekimitátor. Sem öleb, sem öleb-verseket író. Csak "vadász" - de ez nem baj, hiszen atavisztikus kapcsolatban állt mindig is a költészettel-festészettel-színjátszással. Nálam meg majd most kapcsolódik össze. (Olvass bele a Freud-tanítvány Róheim Géza: A csurunga népe címû könyvébe. Ausztrál bennszülöttek rendkívül gazdag - és a világon a leges-legõsibb - kulturájáról szól. Én is ebbõl merítek.)
---
Homokra építenék?
Nem, Tibor! Löszre építek! De csak azért, hogy "megcsússzon" alattam és feltáruljon a történelem elõtti kor "járószint" rétege. (A sötét csík, mint tudjuk, a jégkorsza elõtti meleg korszak humuszrétege. Ilyen lesz majd 30 ezer év múlva a mostani humuszcsík a következõ jégkorszak löszlerakódása alatt.)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tibor | 578.
| 2008.03.24 13:20 | Szepy (Frady) -- re: mellébeszéd
|
Válasz erre
Előzmény | Nem Szepi, hanem Szepy, ha kérhetem...
Szepy :)))
ui.: Fradi és Frady között is különbség vala ám! ;-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 577.
| 2008.03.24 08:19 | Tibor -- az els? m?vészek
|
| Válasz erre | Idézetek Antal beírásaiból.
„Hiszen kik voltak az elsõ mûvészek? A vadászok.”
„Kik voltak a világ elsõ költõ-elõadói? A vadászok, Zsolt, akik a nagyvadak legyõzése fölötti khatarzis érzést megosztották a többiekkel az esti tûznél.”
Véleményem szerint mindkettõ állítás bizonyításra szorul. Emiatt futóhomokra való építkezésnek érzem az ilyen alapokra emelt gondolatépületet. Kultúrtörténeti „leleteink” között az állatok ábrázolása a barlangrajzokon és magának a vadászatnak a megjelenése valóban korai szakaszokat érint. Ettõl függetlenül nincsen bizonyíték arra, hogy az elsõ mûvészek vadászok lettek volna. Más kultúrtörténeti leleteink is vannak, szintén hasonló történelmi korokból. Ezek a tárgyak DÍSZEK, az adott kor színvonalán készült nyakbavalók, testékszerek, szép színû és formájú kövek, csigák stb…
| 576.
| 2008.03.24 07:57 | Pálóczi A -- A többi nemértéssel egyetértek.
|
| Válasz erre | "miért redukálod le a problémát öleb-vadászeb ellentétre"
Azért mert a behízelgõ vers ilyen módon ellentéte a nem behízelgõ versnek.
Van kétféle teszéstartomány (ezermillióféle van) de a jang és a jin pólusaként öleb-vadászeb szeretés nõi "mama vegyél fel" (ölebed akarok lenni) és a férfi "becsülj!" (én a te hûséges vadászkutyád vagyok) szeretés között nem látok átfedéseket. (Ha nem akarok. És ez már a kellõ pontosság.)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: mizs | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 |
|
