Marosi András
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2004.11.23 09:17 | Luzsicza -- ismét válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
ismerem és szeretem Falcsik Marinak a citált versét, anno Verebes beolvasta a Heti hetesben, olyan ingyenreklámot csinálva a kortárs költészetnek, amire sajnos se addig, se azóta nem volt példa. Ez volna a média felelõsségteljes szerepének felismerése - itt visszautalnék az Ön által idézett Déryre is -, ami viszont nem jellemzõ manapság. Ezért aztán nem is vonnék párhuzamot a költészettel, még úgy sem, hogy a "ki mit ért-hall ki belõle" jogos kérdés. De azontúl az egyik a tömegmanipuláció elbutító eszköze, a másik meg - hadd legyek fennkölt - mégiscsak magasabb szféra.
Egyébként a "Keresetlenül" valóban nõi vers, de én magamra nézve úgy fogalmaznék: versízlésemnek megfelel, mint sok más vers is. Nem tudom, azonosulni képes vagyok-e bármely verssel is. Talán ezért is írok, mert csak az az enyém 100 %-osan. Bár igaz, én elõadásban nem "utazom".
Üdvözlettel
L.I.
| 12.
| 2004.11.19 14:00 | Luzsicza -- válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
köszönöm szép és gondolatébresztõ válaszát. Végül is csak kiegyezhetünk a világ keszekuszaságában, ami nemcsak társadalmi-közéleti értelemben van jelen, hanem általában. És vajon a tolerancia is meddig terjedhet, meddig nem élnek vissza vele - amolyan a jó elnyeri méltó büntetését dologgá fajul sokszor, hát érdemes-e: újabb nehezen megválaszolható kérdése a káosznak.
S hogy csak magunk belsõ hite-tartása-iránya szabhat csak rendet - nagyon igaz, és örülök, mert annyira egyre gondolunk, hogy verssel is tudom illusztrálni, még márciusban írtam. Babits A lírikus epilógjában elmélkedik a világ végtelen és az ember véges voltáról, s ennek egy kifejezését átvéve, mai korra átszerelt végtelen- és káoszversem, újraértelmezésem lenne a "vak dióként" c. írás, önmagam-szabta helyes(nek vélt) iránnyal; ajánlom szíves figyelmébe.
Az estünk pedig jól sikerült, köszönöm, szépszámú közönség elõtt, és sok volt benne a beszélgetés, az önértelmezés: mégiscsak ilyenkor tapasztalja meg az ember, másban hogyan csapódik le az, amit elkövet (micsoda eltérõ hatásokat vált ki az elképzelthez képest).
Üdvözlettel
L.István | 11.
| 2004.11.16 08:53 | Luzsicza I. -- megint ez+az
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
keresem-kutatom az irodalmi jellegû érintkezéseket, ezért hosszas bejegyzéseim, s örülök, ha megfelelõ alanyra találok (nem mindenkinél járok így, mint az Ön esetében), ilyenkor pedig az idõt sem sajnálom, sõt.
A Váci úttal kapcsolatban érdekes, hogy ezek szerint két végrõl indulva jutunk el ugyanoda, és bocsánat, ha most kissé politizálnom kell: Ön eléggé baloldalinak mondja magát; nos, a baloldaliság, a szociális érzékenység alapvetõ emeri dolog - szerintem -, s e baloldali tulajdonságaim miatt szimpatizálok inkább - a mai ún. jobboldallal. Azt hiszem, ez a tudathasadásos állapot inkább korunk politikai káoszának, az egykorvolt ideológiák összekeveredettségének a hibája, mintsem az enyém, de egy biztos: ha a magyarságot féltjük, s a multikról, az idegen tulajdonról mondunk lesújtó (s mondjuk úgy: konzervatív értékítéletû) véleményt, vagy ha a manapság teljesen képviseletlen és kizsákmányolt ún. prolikat vesszük alapul, de akkor is, ha csak egy-egy családtag emléke kapcsán idézzük fel az eltûnt idõt és helyszínt, könnyen ugyanoda lyukadhatunk ki: furnérgyárbból Baumax, azaz mi lett a gyárnegyeddel (amit nem is az átkosban találtak ki, hanem jóval elõtte), ahol mindig is a kétkeziek dolgoztak - s ahol most (s máshol is), már aki nem munkanélküli, felveszi formaruháját és beáll a pult mögé-polcok elé, mint botcsinálta eladó. Jó példázatként, hogy ma termelni senki nem tud-akar, csak eladni...
Hát ennyit a megkavarodott politikai-közéleti-társadalmi és emberi vonatkozásokról, amivel talán meg is indokoltam a verseimet gyakran jellemzõ bizonytalan életérzést (de egyébként azt is el kell még mondjam, hogy tavaszal olvastam Kassáktól az Egy ember életét, amit voltaképp a közös gyökerek - szülõvárosa, mint nagyapámé is, Érsekújvár - miatt vettem a kezembe, és az ebben kirajzolódó karakteres, egyenes baloldaliság - amely következtében sajátjaival is konfrontálódott, ha úgy látta, hogy az elvek a gyakorlatban kisiklanak, ld. Kun Béla -, és azt kell mondjam, rég volt rám könyv ilyen hatással. Egy biztos, a más vélemény iránti toleranciámat megerõsítette (még ha Kassák maga nem is ezen az elven "mûködött"!), kár, hogy ilyen jellemességet manapság neigen látni, ami viszont már egyáltalán nincs jó hatással toleráns énemre...
Elnézést, ha hosszan feltartottam, ha pedig esetleg feltétlen megosztani vélt gondolatokat ébresztettem, úgy tisztelettel várom válaszát. A legjobbakat kívánva:
Luzsicza István | 10.
| 2004.11.15 12:40 | Luzsicza I. -- Muskátli, meg ez+az
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
elõször is köszönöm dícsérõ bejegyzését. A Nyugati térrõl három éve, mikor megírtam, s vagy még egy évig utána, azt hittem, életem fõmûve. Idõvel jöttem rá, hogy nem, elhúzódó elsõ szakaszát ma már szûkíteném, és kevéssé konkrét képekben-konkrétan kimondott szöveggel engedném be a külvilágot; de a második szakasz még mindig teljesen enyém, a végkonklúziót, az utolsó két sort pedig ma sem találhatnám el jobban. Szóval, ellentmondásos a viszonyom ezzel a verssel, de érzelmileg mindig nagyon kötõdöm hozzá.
A törlés menüpontnál nem tudom, helyes módszer-e a szubjektív külvilágot ennyire beengedni, de a felsorolt három konkrét személy (két ex-kolléga, egy rokon) halála után történt meg ez az elborzasztó törlés, amikor számuk szükségtelenné vált. Fontosnak tartottam közölni, hogy kik õk, bár a nekrológ személyessége nem mindig való versbe. Félelmetes - ennyi, nem kell már az elérhetõség. Az élet, ha kicsit odafigyelünk, ilyen költészetet produkál mindennap...
Muskátlis verse tetszett, felmutatja a Horány leíró-dokumentarista erényeit, a mulandóság kísérõ hangjaival, bár itt-ott mintha kicsit sok lenne a leírás (emiatt a horányi jobb vers szerintem), de több sora is szíven ütött, örülök, hogy tett fel még verset, és várom a többit is. Az idõ és helyek el-kimúlása témában, még ha nem is egy régi szerelemmel, hanem rég halott nagyapámmal és egykori munkahelyével kapcsolatos vers is, ajánlanám Váci út, nem felel nekem c. írásomat.
Mivel korábban biztattam, és láttam utána a kétsorosát, akkor mégsem szóltam, bár lehet, kellett volna; mindenesetre vacilláltam, mert nekem az nem vált be: olyasmi volt csak, mint egy valahonnan kiragadott részlet, de annak is sablonos. A két hosszabb verse viszont szép, a Horány kifejezetten nagy vers. És remélem, a tényleges találkozás is összejön, nem tudom, hozott-e sikert a lakcím-felkutatás, próbálkozott-e, vagy fog-e?
Végezetül pedig szeretettel meghívom a Ráday Könyvesházban (IX. ker., Ráday u. 27.) holnap, azaz nov. 16-án, kedden 19 órakor tartandó, Kondor Péterrel és Korányi Mátyással közös felolvasóestemre, vendégünk és beszélgetõpartnerünk Szentmártoni János, gitárral és énekkel közremûködik Borka Zsolt.
Tisztelettel üdvözlöm
Luzsicza István | 9.
| 2004.09.27 10:20 | Marosi András -- re: Lakcímkeres?
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
A DOKK varázsát meg lehet, hogy az is adja, hogy akadnak rajt ilyen jószándékú, segítőkész emberek.
Köszönöm.
M.A. | 8.
| 2004.09.27 09:16 | Luzsicza István -- Lakcímkeres?
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
bár én azt hiszem, a vers varázsát a plátói távolság adja, de azért adjunk a gyakorlatra is, és hadd legyen valami haszna bírósági írnokoskodásomnak, és egészítsem ki Miklós javaslatát; tehát a lenti helyrõl szoktuk bekér(et)ni a lakcímigazolásokat, vagy keres(tet)ni a lakcímeket:
BM Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és Választási Hivatal (1094 Budapest, Balázs Béla u. 35., 1450 Budapest, Pf. 81.)
Díjazását sajnos nem ismerem. Üdvözlet
L.I. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Marosi András | 7.
| 2004.09.24 17:56 | Marosi András -- válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Miklós!
Köszönöm, hogy a versen túl is ilyen törődő velem. S a vélemény is jól esik.
Üdvözli M.A. | 6.
| 2004.09.24 14:49 | Lelkes Miklós -- Hol a Muskátli?
|
Válasz erre
Előzmény | Szép, hangulatos vers.Amennyiben a hölgy nevét tudja és esetleg valami mást is róla /volt lakcím/, úgy esetleg ki lehet nyomoztatni hol van most, mert a központi adatnyilvántartóban /úgy tudom, hogy talán a Belügyminisztérium keretében müködik/ erre meghatározott díj esetében vállalkoznak.Ötvenéves osztálytalálkozónkra is így nyomoztatták ki egyes volt osztálytársaink mai címét.Sajnos többet nem tudok segíteni ez ügyben, de ez is kiindulási pont lehet esetleg. | 5.
| 2004.09.21 12:21 | Marosi András -- válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Köszönöm, ennyi bíztatást előbb-utóbb kénytelen leszek honorálni valamivel.
Igérem, próbálkozni fogok.
Üdvözli M.A. | 4.
| 2004.09.21 08:47 | Luzsicza István -- Ismét Horány
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves András,
örülök, ha biztatást adhattam, és továbbra is biztatom az "ifjúkori fertõzés" tüneteinek prezentálására.
Ha nincs is a versek mögött nagy versírói tapasztalat, profizmus akkor is van, az, hogy érzõdik az irodalmi (ha másképp nem is, érdeklõdõi-olvasói szinten való) jelenlét. Egyszerûbben: az, hogy ha nem is nagyon ír verseket, de azt tudja, hogyan kell!
A legjobbakat kívánva
L.I. | 3.
| 2004.09.20 16:05 | Lelkes Miklós -- Horány
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marosi András! Nagyon szép, söt megható cél érdekében írta versét, mint ez nekem küldött üzenetéböl kiderül! Persze, mi olvasók, nem tudhatjuk ki a hölgy, de, ha az illetö egyetemista, akkor a verset célszerü egyetemének lapjában leközöltetni /ennek nyilván nem volna akadálya/.Mindenképpen olyan fórumon volna célszerü közöltetni, amit
a kislány olvas.Sikert megtalálásához! | 2.
| 2004.09.20 08:44 | Luzsicza István -- Horány
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marosi András,
én az üzenõfalak lelkes "böngészeként" akadtam rá a Lelkes Miklóssal való üzenetváltására, csak aztán e versre. Ez a vers, mivel - helytelenül - nincs maradandósítva, ezért nincs is benne a Dokk "köztudatában", s Ön ezért csodálkozik, hogy valaki más is olvassa. Én pedig - aki pedig csak véletlenül akadtam rá -, szintén csodálkozom, hogy miért is nem olvassák többen? Ez a vers nagyon szép és nagyon jó írás, nagyon jól megalkotott képekkel, nagyon szépen megkomponálva. Látszik rajta a rutin, a profizmus, az, hogy szerzõje nem egy mûkedvelõ, aki hirtelen kedvbõl nekiült írni: itt évek-évtizdek versíró tapasztalata látszódik. A hangulata pedig, fõleg a felütésé, Kern András dalát, a Lövölde tér címût juttatja eszembe, "Lövölde tér, ott mindig hideg van", ésatöbbi, régi szerelem régi helyszíne, régi fájdalom, az idõjárás "aláfestõ zenéjével".
Én már csak azt kérdem, több Marosi András-verset mikor olvashatunk? Mert ez nagyon szép volt versnek, nagyon tetszett, és valóban szép munka!
A legjobbakat
Luzsicza István | 1.
| 2004.09.19 17:32 | Lelkes Miklós -- Horány
|
Válasz erre
Előzmény | Szép vers, öszinte hangú, élmény volt elolvasnom! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Lelkes Miklós, Luzsicza István, Lelkes Miklós, Luzsicza István, Marosi András, Lelkes Miklós, Marosi András, Luzsicza István, Luzsicza I., Luzsicza I., Luzsicza, Luzsicza | 0 |
|
