Láncz Eszter
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
24.
| 2018.08.12 11:36 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Lépés #
|
| Válasz erre | Határozottan jobb lett a szöveg, ezért is gondolom azt, hogy maradjon. Azon gondolkodtam, hogy izgalmas lenne egy olyan ciklust olvasni, ami ilyen jellegű versekből áll, és nem konkrét címekkel bírnak az egymástól elkülönülő darabok, hanem dátumokkal, mintha naplóbejegyzések lennének. Persze a koncepciót ki kell találni, ez önmagában még nem elég, de érdemes lenne ilyesmikben gondolkodni. Mert ez a szöveg sem elég erős önmagában, egy hálózatba léptetve, más szövegekkel való párbeszédbe helyezve tudna megfelelően kibontakozni. | 23. 22. 21.
| 2018.08.04 21:38 | Juhász Tibi - szerki -- meo | bele a napba
|
| Válasz erre | "a vihar kisodort
egy csomó szemetet
a partra
sirályok kutatnak benne
az én viharomnak
nincs hozadéka"
A vers első felét tökéletesen el tudom ilyen formában képzelni, viszont a hetedik sor után megtörik a kezdeti lendület, ez abból is látszik, hogy az összecsengések és a túlhangsúlyozások egyre dominánsabbá válnak, mintha a kezdeti képek izgalmasságának eltűnte után ezek próbálnák fenntartani a figyelmet. A tájleíró elemeknél kellene megmaradni szerintem, a képiségnél, a vizualitásnál, ha hasonló érzékletességgel "építené" tovább a szerző a verset és a tájat, egészen biztos, hogy igazán jó szöveg válhatna a versből! | 20.
| 2018.07.29 20:48 | Kiss Anna Mária -- Az én zárásom. Neked is megvan a magadé.
|
| Válasz erre | A könyvtárban várok valamire -
ide jövök mindig,
ha csendet akarok magam körül.
Megtorpanás vihar előtt,
ami majd magával viszi
mindennapi hazugságainkat,
ezektől mindig megfájdul a torkom,
most lázam is van.
Nemsokára kimegyek a partra.
Lassan merülök a vízbe,
mint egy lassított filmfelvételen.
Amikor feljövök, már sem a víz,
sem én nem leszünk ugyanazok.
Olyan ez
amikor a szemünkből eltűnnek a
mesékből hajtogatott papírhajók.
Igaza lehet Tibornak. Ne add fel! Ez csak az én változatom. A zárlattal vissza kéne térned a szavakhoz. Hogy a könyvtár csendje hogyan viszonyul a víz alatti csendhez. Sok sikert hozzá! Anna
| 19.
| 2018.07.29 18:25 | eszterláncz -- re: meo | Lépés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibi, igen, most, hogy rámutattál, én is látom, hogy az a mondat kivehető.
Ki is vettem, de az ücsörgéshez ragaszkodnék, az "ülök", nem illik bele, akkor már inkább "vagyok", ha muszáj változtatni, de nem muszáj, az ücsörgök itt azt jelenti, hogy hosszasan, tétlenül ülök, mert még nem határoztam el magam a következő lépésre, arra, hogy lemenjek a partra.
Nem törtem szét a szöveget, mert arra gondoltam, hogy ez egy gondolatfolyam, végiggondolom ott a könyvtárban, hogy mi a szitu és mit fogok majd tenni (ill.a versalany), de jó, akkor legyenek gondolattöredékek, így talán nem tűnik majd elnagyoltnak, kibővítettem egy mondattal.
Lehet, jobban is kibonthatnám, de nekem az már sok lenne.
Ha megnéznéd így jobb-e, akkor vagy ki lehetne cserélni, vagy holnap föltenném ezt a változatot. Bár kétlem, hogy választ kapok.:)
Ha nem tudok összehozni egy maradós verset, akkor jobb lesz más művészeti ág felé orientálódni.
Köszönöm a meót.
Könyvtárban ücsörgök,
ide jövök mindig,
ha csendet akarok magam körül.
Megtorpanás vihar előtt,
ami majd magával viszi
mindennapi hazugságainkat,
ezektől mindig megfájdul a torkom,
most lázam is van.
Nemsokára kimegyek a partra.
Lassan merülök a vízbe,
mint egy lassított filmfelvételen.
Amikor feljövök, már sem a víz,
sem én nem leszünk ugyanazok. | 18.
| 2018.07.29 07:27 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Lépés
|
| Válasz erre | A felkiáltójelet én is húznám. Biztosan jót tenne a versnek, ha strófákra tagolná a szerző, többre is. Azért gondolom ezt, mert határozottan érződnek azok az egységek, amelyek szakaszolják a szöveget. A szóhasználaton is alakítanák, az ücsörgök helyett ülök-öt írnék. "Ha tudná, hogy ez most miatta van!" - ez a sor egyáltalán nem illik a vers csendes rezignációjába. Bizonyos értelemben a szöveg elnagyolt, hiszen a könyvtár terével, valamint a későbbi parti helyszínnel széttartó térszerkezet képződik. Izgalmas az egymásmellettiségük, a dolog azért tart szét, mert kiaknázatlan az a párhuzam, ami az olvasónak egyből feltűnik. Én így dolgoznám tovább ezt a nagyon biztató költeményt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: eszterláncz | 17.
| 2018.07.29 00:05 | eszterláncz -- bele a napba
|
| Válasz erre | Köszönöm a segítő szándékot, kedves Mária és Gyurcsi, de ha átírnám megváltozna a mondanivalója, ha másképp építkeznék
elveszne a szöveg kerete.
üdv. Eszter | 16.
| 2018.07.28 22:40 | Gyurcsi -- re: meo | bele a napba
|
| Válasz erre | Kedves Eszter! Én csak egy olvasó vagyok, egyetértenék vele, ha nem hoznád nyilvánosságra ezt!
Én talán csak két szót cserélnék ki - ha ez a saját írásom lenne -, a hozadékot hordalékra (tudom, nem egészen ugyanazt jelenti, de a viharhoz talán jobban fekszik, és az első sorban a "kisodort" magyarázza), a másik az előtte" helyett az "előle" lenne. Egyébként, ha így is hagyod, akkor is tetszik!
Üdvözlettel
Gyurcsi | 15.
| 2018.07.28 22:23 | Kiss Anna Mária -- bele a napba
|
| Válasz erre | Eszter! Az utolsó két sor elhagyása jó lenne. Majd máskor hullj bele a napba! Mert ez a két sor kioltja az első gondolatot. Semmissé teszi. Ez egy másik gondolat lesz majd valamikor. Előtte igazán egyben van. Legalábbis, ami engem illet. Anna | 14.
| 2018.07.28 16:48 | Papp-Für János - szerki -- meo | bele a napba
|
| Válasz erre | Kedves Eszter, egyszerre érzem erősnek és erőtlennek a szöveget, de valahol a közepe táján éri el a vers a maximumát. Tanácstalan vagyok, ilyen ritkán van :) Várom a többi szerki véleményét...
pfj | 13. 12. 11.
| 2017.12.02 13:11 | eszterláncz -- re: meo | maradék
|
| Válasz erre | Kedves Ágota!
ez egy szakítástörténet, ha a végén összeadnék, házasság lenne belőle.;) | 10. 9.
| 2017.11.18 07:13 | Standovár Ágota - szerki -- meo | maradék
|
| Válasz erre | Kedves Eszter,
tetszik az ötlet, hogy számtani alapművelethez hasonlítunk egy rosszúl működő párkapcsolatot, de nekem most ez a pár sor kevés a versélményhez. Ha újra nekiugrana a szövegnek, szerkitársam szerint ízgalmasabb lenne összeadást alkalmaznia.
Egyetértek a javaslatával. ;)
Jó munkát,
Ágota | 8.
| 2017.10.30 08:10 | Pálóczi Antal -- zaklatás
|
| Válasz erre | Ez érdekes, a zaklatás most közéleti téma - pontosabban kortárs jelenség.
A következő jutott eszembe.
1.) Első ütemben megírtad ezt. Első ütemnek jó.
2.) Most vizsgálnod kell magad, mi ebben a probléma neked - bővebben. Ugyanilyen formátummal és szövegszerkezetben.
3.) Aztán írhatnál egy harmadik ütemet - esetleg a kettő konklúziójaként. Vagy mindezt valahogy másokra vonatkoztatva - ami még erről eszedbe jut. Megint ugyanazzal a szövegegységgel és formátummal.
S hirtelen kibomlana a téma.
És persze Neked is képet kéne feltenni - ma már azt tanácsoltam valakinek, ha mást nem, legalább egy víztükörben tükröződőt, ha szégyenlős vagy (esetleg már-már zaklatott), ejts egy kavicsot a vízbe - ettől sejtelmesebb lesz a tükröződés. (Ide olvasók is járnak, nem csak szerzők, s nekik "szolgáltatni" kell.) | 7.
| 2017.10.21 21:40 | Széll Zsófia - szerki -- meo | zaklatás
|
| Válasz erre | Kedves Eszter, egyszerűen nem tudok többet mondani ennél: ez nekem kevés. Egy szösszenet, ami kibontásra vár. Bármit is olvasok, elvárom tőle, hogy legyen benne minimum egy számomra kiemelkedő motívum. Múlik. | 6. 5. 4. 3.
| 2017.10.14 15:17 | Pálóczi Antal -- MAJDEM!
|
| Válasz erre | Jól mondod, de Kassák is ezt mondta. Minden szöveg vers, amit versformába teszel. De a vers - maga ez a terminus technikus - a költészeti szövegek egyik részét, a rimes szöveget jelenti. Ez csak pár száz éves - egy ezer éves? technika. A nagy eposzok és a népi, sőt az őseposzok mind-mind költemények, de nem rímelnek. Más mérték, másféle hatáselem működteti őket. Kassák Babits vitáját érdemes újraolvasni. Olyan Kassák mint Kopernikusz. Megállapította, hogy a költemény NEM a rím körül forog. Hanem a rím (mint az egyik holdacska) kering a KÖLTÉSZET körül. Majd többet részletesebben.A prózaverstől, szabadverstől nagyon is elvárható, hogy lírai legyen. A líra mint a költészet lelkisége már az őskorban megjelent. Van egy olyan afrikai vers, amikor a kisbabát elaltatják. Kedvesen szólongatják és beszélnek hozzá - s a végén egyre halkabb az előadó - mert a kisbaba közben elaludt. S amikor erre rájössz, kijönnek a könnyeid - miközben sehol egy rím. (Egy tízezer éves hatáselem "dolgozott meg".) Íme, az ősköltészet ereje!
| 2.
| 2017.10.14 10:25 | eszterláncz -- re: maradék
|
Válasz erre
Előzmény | Szia, Antal, szeretek mindenfajta versboncolgatást, cseppet sem zavar, sőt, örülök neki.
Én nem tekintem etalonnak, Kassák tételét, ha így gondolta is, ma már nem érvényes,
én inkább megfordítanám, minden szöveg vers, amit beleteszünk egy versformába, de nem biztos, hogy költészet.
A prózaverstől és a szabadverstől is elvárható, hogy lírai legyen, asszociatív legyen, gondolati legyen.
A versem vége, szerintem nem egyedi, mindenki lezár és archivál (az agyunk is archivál), és kivonjuk magunkat az egységből, ami addig volt, amíg tartott egy kapcsolatban. Nem?
(kicsit furcsán viselkedik az oldal, nem az jelenik meg, amire kattintok.)
| 1.
| 2017.10.13 11:37 | Pálóczi Antal -- maradék
|
| Válasz erre | Jó szövegnek indul, szép szabadvers változatossággal kerülik el a rímlehetőséget a sorvégek. Csak a vége leszűkül (személyes okból) - pedig szeretném, ha az enyém is lehetne - a "kulcsokig" mindent át tudtam élni - addig még az enyém is volt a vers. (Nem vers, hanem szabadvers, pontosabban Kassák fogalmai szerint költemény. Csak az a vers, ami rímel - a többi költemény. Minden vers költemény, de nem minden költemény vers. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Majd erről - segítségképpen - bővebben a Pálóczi Szabadverstan napló új fejezeteiben.) Szeretnél ilyesmivel komolyabban foglalkozni, vagy zavar ez a boncolgatás?
| | A fenti posztra érkezett válaszok: eszterláncz | 0 |
|
