Kiss-Teleki RitaKiss-Teleki Rita költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
743.
| 2026.09.04 12:31 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | újrakezdve
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás! Köszönöm a mély, alapos kritikát és a Francis Bacon-párhuzamot!
A „csend telik a test zajával” sort végül azért hagytam így, mert a „csak” szó beemelésével megakadt volna a vers ritmusa. A zárlat elvontsága pedig szándékos, a „nyersesség” után akartam egy ilyen testen kívüli kontrasztot.
Köszönöm a figyelmedet! Rita
| 742.
| 2026.09.03 19:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | újrakezdve
|
| Válasz erre | A vers első fele mintha az alázatról szólna, a felütés általánosabb, hígabb motivációs hangulatú tónusától eljutva a testi valóság expresszív ábrázolásáig. Ezt még talán lehetne tovább feszíteni- vagy átalakítani a "csend telik a test zajával" sort, ami nagyon ígéretes, mint egy a (festő) Francis Bacon- féle festmény, de hatásosabb lenne valahogy úgy beállítva, hogy a csend *csak* a test zajával telik.
A "magamat hallom mindig újrakezdve/ veszekszem bennem a mával" sajátosan az elmúlás élményét a jelen megélésével köti össze- szemben megannyi klasszikus előképpel, ahol a "carpe diem" jövővel- múlttal nem gondoló filozófiája szolgált elsődleges gyógyírként az arasznyi lét rettenetével szemben. Ennek fényében nyer értelmet számomra a "ma" szócska a negyedik sor végén, amit első olvasásra túlrészletezőnek éreztem; igazából visszamenőlegesen is redundáns egy kicsit, ez a "magamat hallom mindig újrakezdve/ veszekszem bennem a mával" nagyon szépen összeköti a naturalisztikus képeket, a testbe- zártságot a múlással.
A "mintha az egész nem is/ csupán egy pillanat lenne" bizonyos gondolati, világnézeti előzményekre apellál, egyfajta ezoterikus látásmódra, ami az olvasónak vagy megvan, vagy nincs- jó volna az utóbbi esettel is számolva, de egyéb okokból is kisajátítottabb, egyéni képekkel felvezetni ilyen átfogó kijelentéseket. A záró két sornak igazán szép elégikus hangulata van, talán fenségesebb lenne ez az emelkedettség, ha valami konkrét tárgyi képszerűségtől rugaszkodhatna el. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 741.
| 2026.08.26 14:11 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária! Értem a szempontjaidat a jelzett sorokkal kapcsolatban. A versnek ezekben a pontjaiban én indokoltnak éreztem ezeket a kifejezéseket, így a helyükön hagynám őket. Nagyon köszönöm a reflexiót és a nyitottságot a másik változatra! | 740.
| 2026.08.26 14:08 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán! Értem az észrevételt. Valóban egy klasszikusabb megfogalmazásról van szó. A versnek ebben a feszült pontjában én igaznak éreztem ezt a képet, így a helyén hagyom. Nagyon köszönöm a reflexiót! | 739.
| 2026.08.26 14:03 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | cédulázva
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária! Hálásan köszönöm ezt a csodálatos visszajelzést. Nagyon sokat jelentenek a szavaid és hogy ilyen ritka és erős szintézist látsz a versben. Köszönöm a marasztalást! | 738.
| 2026.08.26 14:00 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | cédulázva
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót és a marasztalást, Péter! Értem a szempontjaidat a jelzett képekkel kapcsolatban. A belső megélésemhez ezek a kissé elvontabb fordulatok is hozzátartoznak, így egyelőre nem nyúlnék a szöveghez. Köszönöm a figyelmes olvasást! | 737.
| 2026.08.26 13:55 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | cédulázva
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán! Nagyon köszönöm, különösen jól esik, hogy pont azt emelted ki, ami a legfontosabb szándékom volt: hagyni, hogy a tárgyak beszéljenek az érzések helyett. Köszönöm a marasztalást! | 736.
| 2026.08.26 13:52 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | cédulázva
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a részletes és értő meót, Mátyás! Örülök, hogy a felütés és a zárás íve működik nálad. A jelzett pontok és képek nálam ebben a formában adják ki a költözés fizikai valóságából a belső megélésbe való átváltást. Hálás vagyok a figyelmes olvasásért és hogy a marad felé hajlasz. | 735.
| 2026.08.25 08:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | cédulázva
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Egy sor vált ki belőlem egy kis idegenkedést: a csend két ruha közé hajol. A vers egésze feledteti ezt, a gyászt és a saját átélt szenvedést olyan különlegesen hozod össze, tárgyilagosan, mégis finoman; nem is emlékszem,hogy találkoztam ilyen szintézissel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 734.
| 2026.08.24 23:02 | Siska Péter - szerki -- meo | cédulázva
|
| Válasz erre | Ez a szöveg érvényesen bontja ki a tágyi helyzetből a gyász, a veszteség, az idő tapasztalatát. Hatásosan indít, fokozatosan tágítja a jelentést, jól kontrollált, az olyan sorok, mint pl. a "már nem öregszik" pontosak, visszafogottak, az olyanok pedig, mint pl. "a csend két ruha közé hajol" szépek, de nem túldíszítettek. A Mátyás által idézett sorokat én is átgondolnám még, a "mindent feltesznek egy hátra" inkább megakaszt, mint termékenyen elbizonytalanít. Az "ezen a síkon" számomra kicsit kész, ezoterikus-spirituális fordulat, elvetném, az "égő körvonalak" is kevésbé karakteres a korábbi tárgyi pontossághoz képest. Marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 733.
| 2026.08.24 22:39 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | cédulázva
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Van ebben a versben egy saját, felismerhető beszédmód, és ami különösen fontos, hogy nem akarja megmondani, mit kell éreznünk. A tárgyak és a képek végzik el az érzelmi munkát.
A gyász nem gyászként jelenik meg, hanem költözési adminisztrációként, dobozokként, cédulákként, leletként, végül „pár grammnyi műanyagparóka”-ként. Ez egy olyan kép, amely után a vers nem kér további mondatot.
Marasztalom.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 732.
| 2026.08.24 21:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cédulázva
|
| Válasz erre | Finom, érzékeny vonásokkal közelíti meg a vers a fájdalmas múltat. A második és a harmadik versszak közötti átmenet, ahol a még inkább leíró hangnem konstruktív elmélkedésbe vált, talán még csiszolható lenne; a "jó ezeket átviszem ezen a síkon" megakaszt, túl hamar hoz be elvontabb tartalmakat, amikor a szövegkörnyezet még nem támogatja. Ezzel szemben az "aki már nem öregszik" az első versszakban a felütés hangvételével harmóniában fogalmazza meg az elmúlást.
A "remegő zsákok mi marad alattunk" és a "ha holnap mindent felteszek egy hátra" még átgondolhatóak; nagyon homályosnak, vagy nagyon konkrétnak lehet őket érezni. A konkrétság viszont az utolsó versszakban a "mennyi dobozban mennyi sok óra" sorban tűpontos realizmusként tud hatni, nem klisés, de jellemző tapasztalatot fogalmaz meg, amire jelentőségteljesen lehetett felépíteni a záró gondolatot. Ennek az íve szépen kidolgozott, hatásos, ezért inkább a marad felé hajlok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 731.
| 2026.08.23 21:05 | Fűri Mária - szerki -- meo | más helyen
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Rokonszenves ez az ingadozó ritmusú, sejtető versbeszéd, van egy különös szépsége. Sajnos, vannak benne olyan sorok, amelyek lerontják az élményt --
kicsit odasúg még alig szellő, sír a lét a súly alatt, összeroppan ezt már fájod, véres úton véres léptek/a virágok más helyen --.
A tenyér hatásos, de óvatosan kell vele bánni.
Ebben a formában nem tudom marasztalni, de szívesen olvasnék egy másik változatot. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 730. 729.
| 2026.08.06 08:02 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | a kéz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna! Nagyon szépen köszönöm a részletes olvasást! Teljesen igazad van abban, hogy a szöveg helyenként nehézkes és szaggatott, de ezt szerzőként úgy éreztem, meg kell engednem a versnek. Ez tükrözi azt a belső küzdelmet, amit a test feszültsége kivált. Emiatt nem szívesen nyúlnék hozzá, félek, hogy a csiszolással a vers tétje és sűrűsége csökkenne. Köszönöm az értékes visszajelzést! Rita | 728.
| 2026.08.06 07:58 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás! Nagyon köszönöm az alapos olvasást és az értékes szempontokat. Örömmel látom, hogy a „véres út” és a tenyér képe működik a befogadás során. A második versszak nyelvi nyerssége szándékos kontraszt az indítás után, ott a megdöbbenést kerestem. A címen valóban érdemes elgondolkodnom, szívesen megváltoztatom, ha ezen múlik a vers sorsa. Rita | 727.
| 2026.08.05 15:08 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | a kéz
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Nagyon jó, ahogy az érzések egymásra halmozódnak a versben, és a kavargó gondolatokat és érzelmeket is szépen tükrözi a szaggatott megfogalmazás. Ebben rejlik azonban a vers legnagyobb hiányossága is: néhol már annyira szétesik a szöveg, hogy kissé zavaros, nehézkes lesz. Egy kis csiszolással sokkal jobb is lehetne!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 726.
| 2026.08.05 07:29 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | más helyen
|
| Válasz erre | Az első versszak nagyon lágyan dalol egyfajta érzelmi impresszionizmussal. A második résznél viszont becsúszik némi mesterkéltség: az "ezt már fájod", de nem tesz jót a a "rádnyomja hogy mit akar" nyersesége, megformálatlansága sem. A befejezés ügyesen bánik bizonyos toposzokkal, a "máshelyen"-el elismeri, hogy mennyire bejáratottak, minthogy az olvasónak határozott elképzelése lehet arról, hogy általában hol vannak. A "véres úton véres léptek" fokozása is egészen tudatosnak érződik, és a véres út képe nem is konvencionális.
Erős képi logika formál egy olyan, akár mozgó szoborkompozícióba/ animációba kívánkozó jelentést, hogy a kérő tenyér felfogja az embert, ha beleesik; ahogyan néha az embernek megtartó hatású érzés, ha adni tud; de szólhat ez csak a viszonzás kérdéséről is. Viszont érdekes, hogy a cím ehhez nem igazán kapcsolódik. Szerintem az is átgondolandó lenne, ezt a címet gyakorlatilag bármilyen versnek lehetne adni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 725.
| 2026.08.04 08:48 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | más helyen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea! Nagyon köszönöm az elismerő szavakat, és boldoggá tesz, hogy a vers át tudta adni ezt az atmoszférát. Teljesen igazad van, a „ha” kötőszóval tisztábbá válik a záró gondolat, így ha a vers ebben a formában elnyeri a tetszéseteket és átmegy a szűrésen, nagyon megköszönöm, ha – amennyiben van rá technikai lehetőséged – átvezeted ezt a javítást a szövegen. Köszönöm szépen a figyelmedet és a segítségedet! Szeretettel: Rita | 724.
| 2026.08.04 08:42 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri! Köszönöm a visszajelzést! Teljesen igazad van, a nyelvtani szerkezet valóban megengedi azt az olvasatot is, hogy a múlt nem temet el engem (vagy bármi mást) – de talán ez nem válik a vers hátrányára, számomra mindkét megközelítés jól illeszkedik a megbékélés folyamatához: a múlt sem temetődik el, és engem sem temet maga alá az emlékezés. Köszönöm a figyelmedet, Rita | 723.
| 2026.08.03 22:14 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | más helyen
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
A verset olvasva tényleg "más helyen" érzem magam, ügyesen teremt atmoszférát, lágyan, aprólékosan bánik a szavakkal. Szépen, gördülékenyen folyó szöveg.
Arra figyeljen jobban, hogy a költőiség oltárán ne áldozza fel a nyelvet. Pl. a végén az "elesel" elé kellene egy "ha".
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 722.
| 2026.08.03 21:10 | Simon Adri - szerki -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Elnézést, fejben valamiért a "temet" elé tettem a "de" kötőszót. "de nem is lesz néma" - ezt én is javasoltam, hogy "de" vezesse át.
Értem immár a "temet" szerepét, a szerzői intenció szerint a "nem temet" arra utal, hogy a múlt nem temetődik el, tovább él. A vers nyelvi működése viszont inkább azt sugallja, hogy a múlt vagy az emlék nem temet (engem, vagy általános értelemben bármit). A két jelentés közeli, de nem azonos, ezért a sorban (és bennem) marad egy enyhe grammatikai és szemantikai bizonytalanság. | | A fenti posztra érkezett válaszok: teleki.rita@gmail.com | 721.
| 2026.08.03 08:51 | teleki.rita@gmail.com -- re: meo | hordozlak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri! A „nem temet” nálam arra utal, hogy ez a megélt múlt nem lezárt és halott dolog, nem akar eltemetődni, hanem élőn dolgozik bennem tovább. A „de” kötőszóval (nem követel / de nem is lesz néma) a csend és a beszéd közti feszültséget szerettem volna megmutatni. Hogy a követelés hiánya ellenére sem borul rá a csend. Amit Mária javasolt, elfogadtam, mert valóban ellenpontozza a követelés hiányát és a megszólalás belső kényszerét. Köszönöm, Rita | | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki | 720. 719. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 |
|
