Kemény IstvánKemény István költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
59.
| 2016.03.23 17:48 | Kosztolányi Mária -- A hagyomány õrzõi
|
| Válasz erre | Üdvözöllek!
Bocs, de maradt egy kérdésem a végén (nem mellesleg a vers jó, nagyon jó... és a többi is),
Tehát (lehet félreértem), saját termésű volt a bor, a parasztoké, vagy valaki nem mondott igazat, avagy gondolkozzam rajta :)
| 58.
| 2012.04.18 12:57 | tgf -- re: Szlogen
|
Válasz erre
Előzmény | Mi a baj Klára, nem érted? Vagy nem versszerű, mert csak egy mondat, és egy cím építi? Elég lényeges, és okos mondat ez. | 57. 56. 55.
| 2011.08.24 03:06 | viga -- El
|
| Válasz erre | az első sor után nincs is mit mondani.
így kezdődik egy vers, ami soha nem ér véget.
aki akar és tud, tanuljon belőle, a többi meg, nohát,
pusztuljon bele. | 54.
| 2011.08.23 17:20 | viga -- Füst
|
| Válasz erre | az első versszak bomba.
a másodikat ha lehetett volna robbanásmentesebbre csiszolni, akkor az egész gránátrepesz lenne. így egy kicsit elgyakottnak tűnik, de jó gombóc. | 53. 52. 51.
| 2011.02.10 16:19 | im -- re
|
| Válasz erre | Szerintem vannak jó költők, és még jobbak, és persze kevésbé jók is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: tgf | 50.
| 2011.02.09 20:58 | tgf -- re: re
|
Válasz erre
Előzmény | nincs ilyen hogy jó vagy jobb. csak költő van, meg címek, meg rangok, meg nevek, meg tekintélyek, meg erkölcsök, meg lázadók, meg félistenek, meg... mert akkor miben jobb, és miben kevesebb, és a viszonyrendszer mihez képest működik vagy nem működik, | 49.
| 2011.02.09 20:36 | Tóth Imre -- re
|
| Válasz erre | Vitathatatlanul a legjobb magyar kortárs költő.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: tgf | 48. 47. 46. 45.
| 2009.12.25 14:17 | iphone-user -- El?ször a végén
|
| Válasz erre | egy olvasó 3 pontra értértékelte a versedet (max. pont: 10)
| 44. 43. 42. 41. 40. 39.
| 2009.08.18 16:42 | Mülléder Mari -- re: Hajnal
|
Válasz erre
Előzmény | Hááát igen. Az imént azt elfelejtettem leírni, hogy elfogult keményista is vagyok:-)
Fõleg ez a részlet vérprofi-szép:
Hallotta, hogy harangoznak,
nem hallotta most hazugnak,
még az sem jutott eszébe,
hogy õ végülis miféle,
és hogy máskor köp vagy ásít,
mihelyt eljut önmagáig,
de most biztos volt magában
Mirákulum városában.
Ködre gondolt, egy kis köd lett,
többre gondolt, rögtön több lett,
kedve támadt elnevezni
azt, aminek neve ez mi?,
elnevezett egy-két dolgot,
| 38.
| 2009.08.18 16:19 | Olv -- re: Hajnal
|
Válasz erre
Előzmény | Tényleg az, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet.
Az jut eszembe, amit Lackfi írt a napokban, hogy a versírás mesterség is.
Ez igazi mestermunka. És persze sokkal több annál. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mülléder Mari | 37. 36. 35.
| 2008.04.15 17:41 | ahogy a fórumban már... -- versek
|
| Válasz erre | SZOMORÚAN
Ki kéne bolondulni innen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Leszedni az i-rõl a pontot,
De visszarakni, ha a helye fehér.
A legjobb, ha úgy marad minden,
Ahogy találtam, nem is volt rossz az úgy,
Megvetni a megbomlott ágyat,
Földön aludni, és meggyógyul a múlt.
Ajándék volt. Hallom, hogy koppan,
Mielõtt leesne, jóval hamarább,
Angyal száll át, helyreáll a rend,
Kibomlik a papír, kiesik a tárgy.
És akkor megkezdeni szépen,
Mint az öngyilkos, ha visszafele él,
Elfelejteni az egészet
Kis cetliket írni: tej, kenyér
tej, kenyér
**
CÉLSZERÛ ROMOK
Egy szép napon, mikor egy régi fénykép,
egy fél pár kesztyû
vagy más kacat miatt, nem is tudom,
de a régi önmagammal
szembesültem már megint,
hogy milyen buta voltam és szívtelen
és bár a helyzet nem túl sokat változott,
valami csoda folytán mégis vannak
gyerekeim, múltam, sõt, gerincem,
egyszóval, hogy ma mennyivel boldogabb vagyok,
és váratlanul
és ennek ellenére
és e pillanatban
és vigasztalhatatlanul
a régi önmagamat kezdtem el siratni,
mert mégiscsak elárultam õt
és luxus minden, ami azóta lettem,
mert megváltozni öngyilkosság…
ez jutott eszembe egy szép napon.
Szép nap pedig azért volt ez,
mert váratlanul
és ennek ellenére
és e pillanatban
estéje is lett neki
és a nagy sötétben a belgák,
igen, a belgák jutottak eszembe,
akik nemrégiben egy alkalommal
- így mondja a fáma - nagy jólétükkel nem bírván
már mit kezdeni, gondoltak egyet
és kivilágították az autópályáikat.
A kis Belgium sokáig úszott
fényben éjszakánként,
még akkoriban is, mikor már
réges rég hanyatlott és szegényedett,
mikor már öreg és magányos volt Belgium.
Megálltam ebben a csúfondáros
fényben, ahol ébren nem jártam soha
sem azelõtt, sem azután.
Az elsõ érzés a szánalom volt
- mégiscsak gaz nõtt ki Belgiumból -
a második lett a kíváncsiság, hogy
minek is éltem a fénykorában,
a harmadik, hogy pusztuljon,
ami menthetetlen -
és a negyedik volt menteni
a menthetõt.
Itt állok most tehát,
és tudom, amit tudok:
fölösleges fények nincsenek
és célszerûek a romok.
Kétszer kettõ pedig négy.
Ha sosem mondom el – elfelejtik,
ha túl sokszor mondom – nem hiszik el.
És gúnyolódni tilos. | 0 25 50 |
|
