Egy-szerű mese

Olyan egyszerű volt szeretni tizennégy évesen.
A távolban vihar mocorgott, és az elektromos csendet
egyáltalán nem zavarta, hogy
akkor még a szépet szépnek láttuk és az igazat igaznak.
Volt valami mese-íze is még, és szinte vártuk felbukkanni
a temető kövei mögül a sárkányt,
úgy feküdtünk ott azon az osztálykiránduláson,
a hotel porfelhőtől kavargó emeletén,
külön szobákban.

Olyan bonyolult lett szeretni.
A huszonöt emeletestől nem messze egy panellakásban
nem jöttem rá egyből, hogy nem szabad szeretni a szépet a jónak.
Pedig ezt még mondtad is,
miközben kavartad a teát,
ujjaid alól kioldódott egy laza testi mese.
Aztán csak álltam a teraszon és nem értettem, hogy miért
én lettem a sárkány, az ellenség pedig miért te.
Hiába vagyunk egy helyen, ez valahogy nem ugyanaz a mese.
Ha te nem gondolod másképp ezt az egészet,
én még akkor is szeretni járok oda, ahol
mások már nem mernének mást, csak temeti
valami buta lovagot.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-29 15:49:01
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-29 15:49:01