Szitok

Mi annyian vagyunk itt kedvesem,
      m amennyi ember Hong-Kongban lakik.
      Miért van hogy ezt el nem ejthetem,
      míg hallgatom a város hangjait:
      Nagy város, nagy nép!? Itt az idegen
      köti világrésznek tűnt kapcsait.
      Vendégük vagyok. Jól bánnak velem.
      Mint gyógyfürdőkön túl, nyújtóztam itt.
      De mit tudtanak rólam? Mit, e tehenek?
      Ha nem is mongolok, de angyalok
      lennének, miket felkent rokontalan
      tervünk, szívünk a ködre. Itt életemnek
      egyetlen tiszta kérelme még van:
      az, hogy inni hagyjatok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.