Karaffa GyulaKaraffa Gyula költőnek 4 feldolgozatlan és 3 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1495.
| 2026.05.13 16:14 | krasznaigyula9@gmail.com -- Életút
|
| Válasz erre | Ádám Balassagyarmaton született 1954-ben. Gyermekkorát Ludányhalásziban töltötte. Szegeden érettségizett, majd Budapesten szerzett felsőfokú képesítést. 1978-tól 10 évig szülővárosában, Balassagyarmaton vasúti oktatótiszt. 1988-1990 között a Nógrád című napilap munkatársa. 1990-től egy esztendőn át a Polgár főszerkesztője. 1991-1994 között az Ipoly című hetilap főszerkesztője 1994-1996 között a Nógrád Megyei Hírlap munkatársa. 1997-től a Gyarmati Újság főszerkesztője. 1998-ban a Heti Nógrádnál főszerkesztő. 1999-től 2004-ig az Ipoly-Hírnök főszerkesztője. 2007-től a Budapesti Hét Nap szerkesztője. 2009-ben a Helyi Téma szerkesztője. 2010–2012 között az Újpesti Napló szerkesztője. Jelenleg szabadúszó.
A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti társaság vezetője volt harminc éven át, tagja a Nagy Lajos Irodalmi Társaságnak és a Magyar Írószövetségnek. Első versei a Palócföldben jelentek meg 1982-ben. Irodalmi publikációk: Élet és Irodalom, Mozgó Világ, Napjaink, Kortárs, Tekintet, Jászkunság, Kapu, Polisz, Spanyolnátha, Szivárvány, Magyar Napló, Ezredvég, Palócföld, Agria, Napút, Nagyítás, Vár, Folyó Kortárs Művészeti Magazin, Irodalmi Jelen, Vörös Postakocsi, Dunatükör, Tiszatáj, Műhely, Búvópatak, Műút, Litera-Túra, Tempevölgy, Magyar Múzsa, Új Írás, Lyukasóra, hetilapok, napilapok. Több mint ötven antológiában jelentek meg versei, közel félszáz kötetet szerkesztett. Tizenöt önálló kötete jelent meg. | 1494. 1493. 1492.
| 2026.05.11 20:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A forradalmakról és a lélekről… vá
|
| Válasz erre | Mindenekelőtt egy kis par excellence 'formai' apróság: az első kivételével az összes zárójeles rész redundáns szerintem, a vers attól vers, hogy megengedi a többletjelentéseket, szatirikus kiszúrásokat. Ezeknek a jelzésére bevett grammatikai eszköz a zárójelbe tett kérdőjel/ rag, de elsősorban publicisztikában. Esszében is kellemetlenül, fontoskodóan hat, lírában pedig egyszerűen redundáns. Tőzsér Árpád a megkülönböztető jegyek közül inkább dőlt betűt használ a szövegében, de más hangulatú gondolatokat is hangsúlyoz vele.
A verskezdet rokonszenvesen szatirikus, aktuálpolitikai abszuridtással ütközteti a megszólított vers súlyos kérdéseit, mielőtt hozzáfogna, hogy azokra a szerző világnézetét kifejtve reagáljon. Ez nyilván a "beszéljünk hát inkább a lélekről (?) ha már a címben is ez szerepel:" sortól kezdődik meg és a versszak végére nagyszabású gondolatkísérlet- metaforává dagasztja a Tőzsér Árpád által is említett "21 gramm" -önmagában közhelyes- alapanyagát. "ekkora súly már bármit elsodorhatna"- itt nagyszerűen emelkedik a vers íve, viszont nem kéne a mondat következő részeivel túlmagyarázni ezt a koncepciót.
A nagybetűvel is kiírt "LÉLEKSÚLY" körüljárása már allegória- szerű továbbfolytatása a jól sikerült metaforának, némileg erőtlenebb, illetve ellentmondásosabb. Ettől fogva a számonkérő, prófétálóan nemzetostorozó- nemzetébresztő hangnem már kevésbé lendületes számomra. A nyelvi lelemények itt is, mint a verskezdetben, inkább publicisztikaiak. Még a kővető- rombolás- építés útépítés képzetkörében a negyedik sortól van intenzívebb líraiság, de leginkább a 21 grammok összeadásának látképe érződött hatásosnak, amit viszont ki lehetett volna dolgozni szabatosabb formában is. Tőzsér Árpádnál a szójátékok nagyrésze mögött (pl. "Jó, jó!, de miért a szocializmus legyen emberarcú,/ s mért nem az ember?...") hosszan átgondolható megfigyelések állnak, itt viszont pl. "Közben bontunk egy vörös csillagos hejnekent, mert „hej, nekem” az jár!", vagy a "bizony, forradalomról/ beszélni manapság annyi, mint zabot hegyezni vagy épp bukfencet vetni/ a frissen felboronált fekete földbe..." ugyan nagyon szórakoztatóak, a jobban kidolgozott részekhez kevésbé méltónak tűnnek. Elsősorban a zárójeles kérdőjelek kivételével, másodsorban szikárabbá, dinamikusabbá tétellel sokat lehetne a versen javítani, múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: krasznaigyula9@gmail.com | 1491.
| 2026.04.25 12:11 | krasznaigyula9@gmail.com -- Nem fogom vissza...
|
| Válasz erre | ""Kedves Dokk Közösség!
Őszintén kérem, hogy senki ne fogja vissza a meglátásait, ossza meg azokat nyugodtan. Ez valóban nagy segítség a jövőre nézve! ""- írta BAM.
Nos, a senkik közé tartozom, így én is kifejtem a véleményemet, nem tartom vissza magam:
A terv jó volt, a meghívott szerkesztők kvalitásos emberek. Ám nem lettek felkészítve sem a Dokk technikai kezelésére, sem a "helyi sajátosságok" ismeretére. A főszerkesztő által felajánlott "fizetésért" valóban (kezdetben sokan) írtak meót, majd egyre kevesebben. Hogy kik kaptak pénzt, nem az én dolgom firtatni, de azt látom, hogy sok szerkesztő meg sem szólal, nem ír meót, és dolgát csak akkor végezné jól, ha megszólalna, és meót írna, vagy írt volna. Tehát a fizetéses szerkesztőség ötlete nem vált be. Már csak azért sem válhatott be, mert annyi ember elmaradt (először a kötelező regisztráció miatt, majd a kizárások miatt és azok ellen való "tüntetésként", hogy csak azok küldtek be verseket, akik erre kényszert éreztek (vagy pl. olyanok mint én, akik saját adatbázisukat akarták növelni újabb verseikkel, vagy eddig fenn nem lévőkkel). A Próza rovat bevezetése szerintem egyértelmű kudarc, hiszen nem magát a prózát bírálták el a szerkesztők, hanem sok esetben azt firtatták, hol jelent már meg, holott nem volt tiltva a másutt már megjelent prózát feltenni. A Dokk nem fizet a szerzőknek honort, így nem is kérhet első közlésre kötelezően sem verset, sem prózát!! Sok írás került az árnyékba, amire egyetlen kritikai sor sem érkezett. Ez azt mutatja, hogy a prózával megbízottak nem végezték el a feladatukat. A főszerkesztőnek kellett volna látnia a kedvezőtlen folyamatokat, de nem tett semmit, hogy megakadályozza a széthullást, helyette újabb szerkiket kért fel, nem tudom nekik fizetett-e, mert nem kapott minden szerki fizetést, ezt én magam igazolhatom! Márpedig ha magában a szerkesztőségben megoszt épp a főszerkesztő, és nem beszélget senkivel, illetve amíg én láttam a belső beszélgetések nem működtek, akkor hol és hogyan beszéljék meg a szerkesztők a dolgokat, a közös dolgunkat???
Másik nagy hiba, hogy a tulajdonosok totálisan magára hagyták a Dokkot: az egyik ki lett zárva, a másik kettő pedig semmit sem osztott meg a közösséggel. Maradt a régi tétlenkedés, majd az új portálmotor-istenségtől a csodavárás. Csoda pedig nem lesz, mert a Dokk széthullott.
Most látom idejét annak, hogy a szerkesztőség felálljon, a többségi tulajdonos pedig megszólaljon, és döntse el, mikor és meddig akarja így fenntartani a Dokkot?? Ha fenn akarja tartani, akkor adja ki régi embereknek a szerkesztőséget, tartsuk be az etikai szabályokat, a Dokk működését ismerje mindenki, és végezzük azt a feladatot, amiért pl. 2016-ban megvettük a Dokkot.
tehát, új szerkesztőség (nem kell hogy fizessen senki, de így nem volt korrekt a rendszer), új főszerkesztő, a régi elvek, új menüpont azoknak, akik már nem a "tanulkók" sorába tartoznak, ha szeretnénk Dokk vers adatbázist növelni (mert pl. egy Filipet miért kellene meózni??).
Persze ez csak a magánvéleményem, ami egy emberé a többségi tulajjal szemben. | 1490. 1489. 1488. 1487.
| 2026.04.21 17:44 | krasznaigyula9@gmail.com -- Szimpla jelzés
|
| Válasz erre | Szervusztok!
Talán sokan ismertek, és tudjátok, hogy milyen múltam volt itt a Dokkon. Kétszer tiltottak ki, egyszer JóTom, egyszer Matyi, sokszor kritizáltam a szerkesztőség munkáját, de sosem a meókat, hisz az egy vélemény sok esetben, ám a főbb dolgokat, az általam jónak-jobbnak látott irányokat és a hogyanokat mindig jelezni próbáltam. Így tettem akkor is, amikor 2015-ben megvettük a Dokkot néhányan, csakis azért, hogy ne szűnjön meg, ne legyen behintve sóval. Saját pénzt sem sajnáltam belőle igaz, a végén az ismételt adás-vevésben magam is részt vettem, bár volt, amikor a vételárat rossz anyagi helyzetben lévő költőtársunknak utaltattam.
Utóbb ismét naiv és nagy reményekkel indultam neki a feladatnak, TGF sokszor tőlem kért infókat, mert ő nem ismerte a közben eltelt évek történéseit, sok embert sem, hogy ki mit tett vagy nem tett. Nem spicli voltam, hanem segítőkész dokker, majd szerki.
És itt jön a szimpla jelzésem:
Bár nekem is ígérte a főszerki, hogy pénzt fog fizetni, de az átlag napi 3 meóm után nem tartotta arra méltónak a munkámat, hogy utaljon. Én nem kaptam soha egy fillért sem a szerkiségért. Ha azt mondta volna: "Gyula, neked nem adok, mert te régi motoros vagy és az irodalmi életben nem nagy név, de a Dokk-ismereted jól jön", akkor azt elfogadtam volna jobb szívvel, mint ahogy az velem történt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1486.
| 2026.04.16 00:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Gátszakadás
|
| Válasz erre | Az idézőjeles részekben mintha megtestesülne a nagy elbeszélések, a domináns narratívák fellengzőssége, ami a mindenkori hatalomhoz, elithez tartozik. Ez igazából élesen szembekerül, különösen az utolsó sorban az ábrázolt konkrét tapasztalattal. A feszültség szociális irányultságúvá teszi a verset, megrögzíti a hátrahagyottak csalódását a közösségben; az idézőjel maga is mintha nem szólna másról, mint az irodalmi kánon kánon-jellegének vádló és elítélő kihangosításáról. Kérdéses viszont, hogy a "vágtat a rónán át" miért nem került idézőjelbe úgy, mint a társai.
A nem elidegenített leíró hangnem az első versszakban jól működik, a második versszakot viszont meg lehetne húzni, túlragozásnak érződik. Főleg ott, hogy "ha a víz-úr úgy akarja/ akkor csak egy dolog marad ép/ ő maga önmagában nem tesz kárt". | 1485.
| 2026.04.14 12:04 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Vita
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Nekem is a svungja tetszik, az, hogy végig 'magadat hozod'. Hosszúsága ellenére jól olvasható. A zárlat viszont nem elég frappáns. Mintha meguntad volna a saját (pedig jó) szöveged a végére. | 1484.
| 2026.04.12 16:39 | filiptamas@gmail.hu -- re: Milyen??
|
Válasz erre
Előzmény | A magyar költészet napja a "protokoll" része volna?
A fene gondolta. Végül is ez egy költészeti portál, de itt nem érdemes semmin csodálkozni.
És ha mégis, az azonnal ki is zárja, hogy a tizenhárom szerkesztő valamelyike írjon róla valami szívből jövőt, valami nem protokollárisat?
Annyiban jogos a megjegyzés, hogy ha protokollként gondolkozunk erről a napról, hadd tegyem hozzá: ünnepnapról, akkor tényleg ne írjon róla senki.
| 1483. 1482. 1481. 1480.
| 2026.04.12 13:18 | krasznaigyula9@gmail.com -- Milyen??
|
| Válasz erre | Milyen költészeti portál az, ahol a Költészet Napjáról egyetlen szerkesztő emlékezik csak meg, ő is a blogjában????
Na erre mondja a magyar: tiszta szégyen! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1479.
| 2026.03.31 17:22 | Bártfai Attila Márk - szerki -- re: Nádasdy
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Magam az elmúlt hónapokban nagyon elfoglalt voltam. Pár napja tértem vissza. Nádasdy Ádámot személyesen ismertem és a halála egybeesett a Dokk-ra való visszatérésemmel ezért siettem kifejezni gyászomat. Amikor jelezted Konczek József költő barátod halálát én nem voltam aktív a Dokk-on. Fogadd őszinte részvétemet! Amennyire én érzékelem, a legtöbb szerző több reakciót kap mint valaha, hiszen eleve kevés szerző van most jelen és viszonylag sok szerkesztő. Természetesen tévedhetek. Nagyon nehéz egyébként olyan szerzőknek újat írni, akik régóta itt vannak. Itt, szerintem az van, ami a közös emberi világunkban bárhol. Hol ilyen a hangulat, hol olyan, hol olajozott a kommunikáció, hol akadozó; ez pedig olykor dűhítő, máskor fárasztó és néha érdektelen. A Dokk-tól teljesen függetlenül én rendre azt érzem, hogy egyre kevesebb ember számára tudom elmondani azt, ami engem érdekel vagy azt amire én jutottam. Szerintem mások se nekem azt, amit és amire ők. Az a gyanúm, hogy ez egy globális jelenség. Most éppen ilyen a világ-táj amin áthaladunk. Lesz ez még gyönyörű, megkapó és barátságos!
Üdv.
Márk | 1478.
| 2026.03.31 16:13 | krasznaigyula9@gmail.com -- Nádasdy
|
| Válasz erre | Isten nyugosztalja Nádasdy Ádámot!
((((((( Én, mint egy majd két évtizede dokkos szerző (többször szerkesztő, többször tulajdonostárs) feltettem egy gyászhírt, Konczek József költő barátom haláláról... SEMMI REAKCIÓ SEM A TULAJOKTÓL, SEM A SZERKESZTŐSÉGTŐL. Feltettem egy hírt, miszerint Lackfi János Kossuth díjat kapott, egy szerkesztő reagáűlt rá, sem a tulajdonosok, sem a szerkesztőség egy sorral sem!!!! Feltettem egy esszét, egy kritikai észrevétel nélkül került mulandba. Kérdezem, mi van itt????? Ennyire személytelenné lett a Dokk???? Mi a f.szt keressünk akkor mi itt??? Mit kapunk mi a mostani Dokktól????)))))) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bártfai Attila Márk - szerki | 1477.
| 2026.03.21 10:53 | krasznaigyula9@gmail.com -- Lackfi és a Kossuth díja...
|
| Válasz erre | Itt is gratulálok Lackfi Jánosnak a Kossuth díjához, és nem ünneprontásként, de a dokkot is érintő gondolatok miatt teszem ide ezt a cikket, NAGYON érdemes bemásolni és elolvasni. Jónás Tamás is megszólalt ez ügyben.
(És ez az említett egykori dokk.hu épp haldoklik még akkor is, ha a szerkesztőgárda elismert szerzőkből áll. Imrének el kellene gondolkodnia ezen-azon.)
https://index.hu/kultur/2026/03/20/kossuth-dij-lackfi-janos-szabo-t-anna-jonas-tamas-allami-dijak-magyar-irodalom-vita/ | 1476.
| 2026.03.19 17:14 | Fűri Mária - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kétségtelen, hogy egy haikut vagy négysorost könnyebb elolvasni.
Nem prózának látom, gondolatvezetését tekintve elbeszélő költeménynek. Rímtelen, nem beskatulyázható, de jól működő gondolatritmussal. Ha az ember rá tudja szánni a megfelelő időt, jó ez. Lehet én is húznak ezt-azt, pl. igazam van vagy igazam van, de el tudom ezt engedni. Épp a történet alapos leírása és a morfondírozások csorbítatlansága fog meg. Részemről marad. | 1475.
| 2026.03.18 12:08 | krasznaigyula9@gmail.com -- Konczek József halálhíre
|
| Válasz erre | 2026 március 12-én elhunyt Konczek József költő-író, a "Kilencek" talán leginkább "elfelejtett" tagja.
József Nógrád megyei születésű, Magyarnándorban látta meg a napvilágot. Isten nyugosztalja, s adja meg neki, hogy "odaát" sose fogyjon ki a borból, a pipadohányból, a kedélyességéből, a humorából, a rengeteg élménymesélésből!! | 1474.
| 2026.03.09 09:43 | krasznaigyula9@gmail.com -- re: meo | Önként
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Azt gondolom (ha nem tűnik nagyképűségnek), hogy ebben a versben is saját hangomat használom, ha megnézi a többi versemet, akkor látja, szervesen illik a sorba.
Ám egyel vitatkoznék: az ív szerintem megvan, míg egy ilyen hétköznapi dologról mesélve eljutok Tandoriig. | 1473.
| 2026.03.09 08:27 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Önként
|
| Válasz erre | Kedves Gyula, naplóbejegyzésnek, élménybeszámolóval ötvözött elmélkedésnek tűnik. Olykor körülményesen, terjengősen fogalmaz (gyanús volt néhány könyvnél az hogy / mintha bebábozódott légylárvák üres / hüvelyeit találnám meg a könyvek között / de egyelőre nem zavart mert a könyvekben / nem tettek kárt egy-két helyen olvadt csak a / könyvekre - itt például rövid időn belül négyszer hangzik el, hogy "könyv"), információi helyenként feleslegesek (a túra jól sikerült mindent láttunk / amit kell), beszédmódja modoros (s lám lőn ímé). Érzésem szerint versként ez nem igazán működik - ahhoz hiányozna a feszesség, a tömörítés, és valamiféle ív. | | A fenti posztra érkezett válaszok: krasznaigyula9@gmail.com | 1472. 1471.
| 2026.03.06 13:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy a csónak
|
| Válasz erre | Kedves Gyula!
Az első három versszak meditatív hangulatához nem illik a didaktikus, megmondós zárás, sem a cím. Talán helyette az első versszak gondolati világához lehetne visszacsatolni valamilyen módon. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 |
|
