Kosztolányi MáriaKosztolányi Mária költőnek 5 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1537.
| 2026.08.03 03:08 | Simon Adri - szerki -- meo | Esőtlenül
|
| Válasz erre | Nem érzem elég expresszívnek, vagy épp elég minimalistának a verset, amit a téma megkívánna az olvasatomban. A "jó világ" túl általános - milyen a jó világ? Ki számára? Mihez képest? A hamis, megégett sorsok szintén túl absztraktak. Nem azt érzem, hogy a vers sűrít, hanem inkább azt, hogy általánosít. Az utolsó három sor a virágokra vonatkozik vajon? És ha igen, miért tartja őket kezében a lírai én, miért szedte le őket? Lehet persze metaforikus is az olvasat: a lírai én még mindig őrzi azt, ami talán már nem fog életre kelni. Csakhogy ezt a vers nem készíti elő eléggé.
A cím sokkal többet ígér, mint amit a vers végül kibont. Nem egyszerűen azt jelenti, hogy nincs eső, hanem egy létállapotot nevez meg. A nyitó kép ("tarló a nyár") még ennek a létállapotnak a megfelelője is lehetne. Emiatt kicsit sajnálom, hogy a vers később nem marad meg ezen a konkrét, kiszáradt tájon, hanem elmozdul az általánosabb fogalmak ("sors", "jó világ") felé. | 1536.
| 2026.07.26 19:39 | Simon Adri - szerki -- meo | kedves Esőisten (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Mária! Próbálkozz még további metaforákkal a napraforgófejekre! Összegyűjthetsz akár négy-öt lehetséges változatot is, ki fog emelkedni közülük a legjobb megoldás. A címmel ugyanez - jelenleg még nem mutatta meg magát a megfelelő cím. | 1535. 1534. 1533. 1532.
| 2026.07.24 17:05 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | kedves Esőisten (jav.)
|
| Válasz erre | Én online voltam az első verzió feltöltésekor, és látni véltem, hogy felmerült egy másik cím is, valami olyasmi, hogy '[...] az őrzőkhöz' (esetleg nagy "Ő"-vel). Szerintem az egyáltalán nem volt elvetendő, a "csak szólok" a nagyszabású kozmikus megszólalást kipellengérezi, elidegeníti, önmagát szabotálja, itt pedig nagyon gyermeki hangulatú a "kedves Esőisten". Az előző változatban tetszett még a "megégett dalok/ a napraforgófejek", a mostani "elszáradt vértanúk" sokkal biztonságosabb-unalmasabb megoldás, bár a "megégett dalok" talán túlságosan esztétizáló, vagy esetleg Ady-remineszcenciaként is lehet olvasni )összevetve pl. a "rőzse-dalokkal". A "vesztésre áll a föld" ritmikailag jobban működik a kompozícióban, a Péter által dicsért tárgyiasságot is fokozza, élénkíti az összetett gondolati olvasatok kialakulását az olvasóban. | 1531.
| 2026.07.24 08:32 | Siska Péter - szerki -- meo | kedves Esőisten (jav.)
|
| Válasz erre | Nem jó ez a cím. Túl korán értelmez, illetve félre is olvassa a verset, a zárás sokkal radikálisabb állítást tesz ennél. Egy mitikus, megszemélyesített olvasatot kínál, a hangütése sem találkozik a vers tárgyiasságával. | 1530.
| 2026.07.23 22:43 | kosztolanyimara@gmail.com -- re: kedves Adri, Mária, Péter, Dezső
|
| Válasz erre | Köszönöm Mindenkinek a segítséget!!
Ne haragudjatok, hogy nem válaszolok egyenként mindenkinek, de most tudtam leülni a géphez, megpróbálom javítani és felteszem újra.
Majd kérlek jelezzétek, hogy hol igazítsak még rajta!
Köszönöm még egyszer!
ui: D. Gyurinak külön hála :)
| 1529.
| 2026.07.23 21:14 | Simon Adri - szerki -- meo | csak szólok
|
| Válasz erre | Nekem is ez volt az első gondolatom, hogy a címet jó lenne a vers regiszteréhez igazítani. Egyébként fájdalmasan aktuális, tömörségében szép, és a gondolatritmus is nagyon egyben van. Lehet, hogy a dalok helyett keresnék egy passzentosabb metaforát a napraforgófejekre. | 1528. 1527.
| 2026.07.23 18:09 | Siska Péter - szerki -- meo | csak szólok
|
| Válasz erre | Csatlakozva a szerkesztőtársaimhoz, én csak annyival egészíteném ki, hogy átgondolnám a címet. Félvállról odavetett gesztusnak hat, nem passzol a záráshoz, ahhoz túl kicsi, hétköznapi, a versszöveg nem ilyen könnyed, nem termékeny a regiszterek ütközése. A leghatásosabb talán egy olyan cím lenne, ami a zárásban olvasható szokatlan viszonyt nyitja meg. | 1526.
| 2026.07.23 17:17 | B. Dezső - szerki -- meo | csak szólok
|
| Válasz erre | Egyetértek Tímeával, az első sor elhagyható, a többin nem érdemes változtatni, sztem a nagybetűkön sem. Szűkszavúsága mellett nem zavaróak a talán monumentálisnak ható képek, az arány, a feszültség, a gondolatritmus éppen helyén van, pedig ilyen terjedelemnél külön művészet mindezeket így alkalmazni. | 1525.
| 2026.07.23 15:02 | kosztolanyimara@gmail.com -- re: meo | csak szólok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Teljesen igazad van, tudnád javítani? ... megköszönöm!!
Ady fan vagyok :):) , de tényleg nem azért írtam nagybetűvel,
csak mert egy Földünk van és Ég is, gondoltam, így helyes, de már nem vagyok benne biztos :), javítsd ki kérlek !
Üdvözöllek, mara
| 1524.
| 2026.07.23 09:46 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | csak szólok
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Megrendítően szép vers.
Szerintem az első sor felesleges, mennyivel erősebb, ha így kezdődik: "Port szánt a gép."
Az eget és a földet értem, miért írja nagy betűvel, nem tenném, Ady után elavultnak érződik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: kosztolanyimara@gmail.com | 1523.
| 2025.12.16 11:19 | Fűri Mária - szerki -- meo | Anna ereje
|
| Válasz erre | Kedves Mara!
Csak három sorral van 'bajom', a második versszakban:
"kezén még szorított az akarás
mikor a hátsó ülésre tettem
már erőtlen szél"
Nem illik ebbe a szövegbe ez a csavarás. Egyszerűbben kellene.
Az, hogy az eseményeket történésük sorrendjében beszéled el, nem rossz megoldás. A cím is tetszik, az erőt érzem a vers végén, mintha azt mondaná: haldoklom, de még itt vagyok a földön!
Egy elvontabb, különlegesebb változatot is lehet írni a történetből -- az már egy másik vers lenne; ez a lehetőség is benne van. | 1522.
| 2025.12.14 11:41 | Siska Péter - szerki -- meo | Anna ereje
|
| Válasz erre | Az, hogy a versbeszélő inkább regisztrál, nem kommentál, szerintem helyes döntés. Tárgyilagosan marad közel, a Tesco-háttér pedig csak fokozza a tragikumot, nagyon jól működik, ebben a banális térben a halál közelsége abszolút disszonáns, feszültséget kelt. Az első szakaszt én is elhagynám, előre megmondja, hogyan kell olvasni a szöveget. A "mintha élve temetném" túl korai, túl direkt, elveszi annak a lehetőségét, hogy maga a vers juttassa el idáig az olvasót. A regiszteregységen is lehetne még javítani. A "végnapok pihéi" nem rossz kép, de ebben a versben nem indokolt, esztétizál, nem passzol az egyébként tágyias, lecsupaszított versbeszédhez. A "kezén még szorított az akarás" is túlabsztrahál, ezt is átgondolnám, ahogy a címet is. Több rejlik ebben a szövegben egy szép gyászversnél, Mária, ha az olvasónak szánja, ha nem. | 1521.
| 2025.12.12 23:43 | kosztolanyimara@gmail.com -- --------
|
| Válasz erre | Ej már, mindenféle semmit betesztek a maradókba, ezt meg szétcincáljátok, mintha koncnak tettem volna ide.
Valszeg nincs itt semmi keresnivalóm a fiatalok között.
Márknak azért köszönöm !!! :) :)
További jó Dokkolást, kellemes ünnepi készülődést kivánok mindenkinek!!
m.
| 1520.
| 2025.12.12 09:45 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Anna ereje
|
| Válasz erre | Kedves Mária, hatásos, erős szöveg, lehetne még csiszolgatni. Az "erőtlen szél" picit kilóg nekem. Húznám az "aztán", "majd", "később" szavakat, kényszerűen hatnak, szerintem nem szükséges ennyire direkten utalni az időre. Olyan megélésről számol be, mely inkább felszámolja azt, a hirtelenebb képek, a darabosság adnák magukat, hiszen Anna is zavarosabban látja maga körül az eltűnő világot.
"ezt már a házak kapujában mondta", "olyan", "pont" - ezek sem feltétlenül szükségesek szerintem. | 1519.
| 2025.12.11 22:33 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Anna ereje
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Megrázó. A figyelem szépsége szinte ragyog a szövegben. Azonban annyira sok többlet rejtőzik benne, hogy minden személyessége ellenére érdemes volna egyetemes hangvétel irányába mozdítani a verset. Követeljük az egyetemes hangon szóló Kosztolányi Máriát! Jár nekünk! A legszebb részt egy kicsit magamévá teszem, de semmi erőszak. A magam részéről maradra szavazok, hogy elszabaduljanak a szerkesztői szavazatok!
'enni kért
málnát tejszínnel
nézte derűsen
hozzá se ért
elaludt majd
a morfiumtól
nevetve ébredt
káromkodott
olyan szar ez
mintha mindenki
haldokolna
miattam'
Üdv.
Márk | 1518.
| 2025.12.11 19:19 | kosztolanyimara@gmail.com -- re: meo | Anna ereje
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Köszönöm, hogy írtál, bizonyára igazad van, de az elejét nem tudom kitörölni.
Alapvetően ez a gond a verseimmel, hogy elsősorban nem az olvasónak írom, hanem azért, hogy megmaradjanak az emlékeim.
A Hospice házhoz mentem Annáért, haza adták pár napra, akkor láttam utoljára.
Amikor megpillantottam az elesettségét, az elhanyagoltságát, a fésületlen, pihés (tollpihés ?) haját, ... stb....nem akarom elfelejteni.
Pont azért, mert ebben a kiszolgáltatott állapotában is erős maradt, gúnyt űzött a halálból.
köszönöm még egyszer,
üdv.,
Mara
| 1517.
| 2025.12.11 13:54 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Anna ereje
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Szerintem alapvetően erős szöveg.
Gondolkozzon jobb címen.
Az első versszakot a helyében törölném. Nem rossz, csak nem szükséges. Mi lenne, ha a "kócos haján"-nal kezdődne? Viszont ezt a képet nem egészen értem. Pihék vannak a hajában, szöszök? Vagy a haja pihés? Nem mindegy.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: kosztolanyimara@gmail.com | 1516.
| 2025.12.06 23:23 | kosztolanyimara@gmail.com -- re meo
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Kedves Zsófi!
Köszönöm, hogy véleményeztétek az írást, meg sem érdemeltem, olyan fércmunkát tettem fel.
Javítgattam, de nem sikerült jól, aztán hagytam, hogy majd holnap...ha ráérek :(
Tudom, hogy nem helyes itt alakítgatni, de valami okból ( sicc:), vajon miért ...) , itt jönnek a szavak :)
Köszönöm még egyszer a segítséget!
m.
| 1515.
| 2025.12.03 17:06 | Széll Zsófia - szerki -- meo | ( még egyszer) a színekről
|
| Válasz erre | Kedves Mária, kicsit össze-visszán vagyok ezzel a verssel. Tetszik a felütés, de utána nem értem, hogy az a mikor mire vonatkozik, amikor ragadt a konyha, vagy hogy nem látott mást, csak virágosat, miért landolt a karjaiban a két gyermek (befutottak, átölelte őket, vendégségbe jöttek, unokák-e, stb) - többszörös logikai hiányérzetem van, de ez lehet az én heppem. Most az hagyom is, hogy virágosat látott, legyen átalakított szófordulat. Az apró titkaik a kertben hevertek szép, de mi a kék és a piros? Mondjuk itt a hiány szemléltesének is vehetem a megvonatkoztatás szintén hiányát. A következő versszak tetszik (az e betűs keresés dacára is, illetve az az elveszett emlék, az túl direkt). Hiányzik az azok a csak bólogattak elől. És végre, egy piros - a hajcsat. Ez szép. Ez a piros. A körték beértek-től megborul az egész vers (jó, a más lett akár benne is maradhatna, csak ez olyan szokványos fordulat, hogy), más a ritmika, átvált fennköltbe, pedig nem kellene. Apropó a hajcsatot hajba tűzzük, nem hajra (ez szép zárás lenne). Az elveszett, szép remény olyan szinten elhasznált szókapcsolat, hogy szerintem szinte bármelyik verset zátonyra futtatja, ami komolyan veszi. A nyár-fólia jó ötlet, de nem illik az eddigi stílusba. Tehát itt a remény fon fóliát (nem tudom, hogy fóliát lehet-e fonni) a holnapok kövén ücsörögve? Ez most itt túlzás lett. Azt sem értem, hogy miért számít a kőnek, ha gondok törik, eleve itt ülőalkalmatosság. Tênyleg elvesztem az utolsó három sorban.
Szumma: a mostani vers egészében van egy jó vers, amit ki kellene szabadítani.
Valahogyan így (jelen esetben ténylegesen átszerkesztem az eredeti verset, hogy mutassak):
a konyha szilvalekvártól ragadt
mikor karjaiban landolt
a két gyerek
már nem látott mást csak virágosat
zöld volt a párna
a napernyő sárga
a körtefa gyümölcsöt hozott
apró titkaik a kertben hevertek
a kék a sárga és piros
majd elmúlt a nyár
és szürkével jöttek
az erőtlen tintájú telek
csak a kert maradt
ahol folyton valamit keresett
megjönnek holnap
mondta a fáknak
azok csak bólogattak
de már nem hittek neki
aztán egy reggel
kis piros csatot talált
ahogyan a hajába tűzte
a körték beértek
és elindult a konyhába
hogy felfőzze a szilvalekvárt
Ez csak egy példa. Ősi trükk: keretes szerkezet. Simán lehet használni a vers elejét is a vers végének egy csavarral. Örülök, hogy újra találkozunk. :) | 1514.
| 2025.12.02 09:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Így utólag azt gondolom, egy próbá
|
| Válasz erre | Kedves Mária, kedves, ám kivitelezésében kidolgozatlan. Az alábbi megoldások túlságosan adják magukat a részegséget illetően: "a vodkától vérünk repesve", "arcunkra tűzte pírját". Helyenként zavaros a megfogalmazásmód, pl: "fejünk felett a szégyen / átért a habzó / a kis Dunát", "mikor hadunk / a túlparton véget ért". A Pista bá és a Pista papája előtti névelők hétköznapi beszédben talán adják magukat (bár én mindig idegenkedtem ettől), de versben nem igazán elegánsak, hacsak a vers megszólalásmódjába nem illeszkedik feltétlenül, azaz meggyőz az ellenkezőjéről. A rímek nem túl erősek: "alatt-csapat", "gyermekeket-helyett", "mögött-öltözött", illetve a szótagszámokat is javasolt lenne egységesíteni, következetessé tenni, ha ebben gondolkodik. | 1513.
| 2025.12.02 08:30 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Így utólag azt gondolom, egy próbá
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Szeretem a versben végigkövethető vonulást. Az ártatlanság elvesztésének a korszellemet és szociológiai elemeket is megidéző ábrázolását.
Azért nem szavazok a maradására, mert vannak benne nehezen befogadható részek. Az első versszakban az "éretlenünkből"-t értem, de nem szokványos a használata, megzavarhatja az olvasót már a vers elején. A negyedik versszak utolsó két sora értelmetlen.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 |
|
