Konta Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
292. 291. 290. 289.
| 2026.01.09 09:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | kezdjük kicsiben
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, nagyon terjengős szöveg, sok a töltelékszó, bizonyos információk feleslegesek. Fontos lenne a feszesség, a tömörítés. Javaslom, kísérletezzen, például írjon szöveget a "hogy" szó használata nélkül. Később fokozhatná más szavak kikerülésével is. Sokat segíthetnek az efféle játékok - később már automatikusan tömörebben fog fogalmazni.
Ami a verset illeti - megpróbálnék egy lehető legcsupaszabb változatot írni belőle. | 288.
| 2026.01.07 11:47 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | új bilincs
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Akár még jó is lehetne, ha nem zavarnának a szenvedő (passzív) szerkezetek, pl. "archiválva volt".
A második felében szerintem indokolatlan a szöveg széttördelése.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 287.
| 2026.01.06 12:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, nagyon szépen és koncentráltan indul, meghatározó atmoszférát teremt, aztán a negyede-közepe tájától lassacskán szétfolyik a vers - a zúgók után megfoghatatlanabbá válik, nem annyira világos a vonalvezetés. A pocsolyák, valóság-nádasok, hóvirágok behozatala ellangyosítja a sorokat - ezekből húznék, illetve az arcok/hangok sorok is túl általánosak érzésem szerint. Maradnék a megfoghatónál, annál a koncentráltságnál, amivel indult.
Súlyos kijelentéssel zár, de ezt a fentiekben szerintem erősebb alapokra kellene helyezni, világosabban megrajzolva az apa és a versbeszélő viszonyát. | 286.
| 2026.01.05 22:22 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Az első öt sornak gyönyörű íve van. A "már mindegy is..." kezdetű rész tovább szőné a képek áramlását, de már általánosabb asszociációs mezőben, nosztalgikus beütésekkel, hogy aztán visszaolvadjon a kezdő motívumba. Ez a kompozíció remekül működik, viszont a "már mindegy is..." váltás túl gyors, túl nagy ugrás talán. Legalábbis az utána következő képek konkrét folyékonyságához viszonyítva. Ezekből különösen szép a "fény nélkül aztán feloldódik minden", sok rétegzett kozmikus-mitologikus asszociációt megenged. Viszont az "az arcok/ a hangok" rövid sorai utána egy árnyalatnyit teátrális, talán húzható lenne. | 285.
| 2026.01.05 22:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nem is tudom milyen madár
|
| Válasz erre | A "főnix és azt hiszi..." kezdetű gondolat talán túl éles, gunyoros, felsorolásában retorikus, nem illeszkedik a témából legtöbbet kihozni ígérő expresszionista- gyerekrajzos irányba. Ezt egyébként az utolsó sor, illetve az utolsó három jól megüti. Viszont a "de ez az én/ de ez a madár" szerkezet intellektuális, pszichológiai szemlélete megint ellene hat a felszabadultan szárnyaló ábrázolásnak.
Számomra az utolsó versszaknál kezdődik a vers, ez után pedig még mindig be lehetne építeni a címadó sort, aminek a határozatlansága kétségkívül hat, jól működik. Egyelőre nem mutatkozik meg eléggé a vers erővonala, múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 284.
| 2026.01.05 09:42 | Kulin Borbála - szerki -- meo | ajtófélfám
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó,
szép hangulata van ennek a versnek, zenei, de még kicsit "karcos". Talán lehetne keretes a szerkezete, az ajtófélfával, azzal kezdődhetne a vers (egy régi fotón állunk egymás mellett stb...), az első versszakot elhagynám, a karcolás annyira erős szó, erős hatást vált ki, hogy elviszi más irányba az olvasót. Az "időkapszulmában" szón is elgondolkodnék, hogy kell-e. Szép az konyhaablak-függöny-halotti lepel összehozása. A zárlatban annyit pontosítanék, hogy a versbeszélőt a konyhaablakban állva képzeljük el, innen az ajtófélfa ölelése picit logikátlan ugrás - esetleg "de mintha az ajtóban állnál / de mire odaérek, csak az ajtófélfát ölelem" vagy ilyesmi? | 283.
| 2026.01.04 20:32 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | nem is tudom milyen madár
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, a felesleges töltelékszavakat első körben mindenképp felülvizsgálnám. Ahova nem feltétlenül szükséges a "hogy", "és" stb, oda ne tegyük ki. Pl. az első sorok érzésem szerint sokkal gördülékenyebbek lennének így: "a nő madárnak hiszi magát / repülni akar // nem veréb / sas vagy keselyű / hiszi / elég egyszer elégni"
Összességében picit kibontatlan, de ahogy szerkesztőtársam is írja, kellő munkával lenne a versben lehetőség. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 282.
| 2026.01.04 12:33 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | kezdjük kicsiben
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Vannak benne érdekes gondolatok, viszont így ömlesztve nem elég átgondolt. Azt javasolnám tegye félre pár napra és utána nézze meg, mi az, ami biztosan kell bele. Tisztítsa meg, csupaszítsa le a szöveget!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 281.
| 2026.01.04 12:09 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | nem is tudom milyen madár
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nekem ez a vers a "hisz a feltámadásban"-nal ér véget. Előfordul olyan, hogy az embernek választania kell a saját elképzelése és a vers minősége között. A vers ugyanis önálló entitás.
Nekem ez jelen formájában múlik, pedig látok lehetőséget a madártematikában, akkor is ha, már sokan éltek vele. Éljen a maga módján! És legyen szigorú magával, merjen vágni, mint a sebész, vagy mint a hentes...
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 280. 279. 278. 277. 276. 275.
| 2023.06.05 16:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | likviditás
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Néhány határozott névelőt elhagynék. Az első három sor elejéről, a 'házunk', és a 'verandánk' elől. Kicsit szaggatottabb lenne, ballada-szerűbb. (Más szerkesztő lehet, másképp látja.) Így is marasztalnám, de várom visszajelzésed. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 274. 273. 272.
| 2023.03.31 10:44 | Fűri Mária - szerki -- meo | Médeia pánikbeteg
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Ez egy jó vers, ugyanakkor azt gondolom, lehetne még jobb. Szerintem a magányra való konkrét utalásokon túl kellene lépni. Nem kellene kimondani, hogy 'még egy macskám sincsen', az utolsó vsz. konkrét sérelme is rontja az irigylésre méltóan eredeti és önmagukban is magányra utaló képek erejét.
fák alján
vad árvácskák kikericsek
én egy hangyamúmiát
dajkálok
engem majd ki dajkál?
a csend?
vagy az érzéseimből tákolt szótár?
azt mondták kapaszkodjak
a mondatok lejtenek
a szavak komposztálódnak
körülöttem sehol egy korlát
azt álmodom hogy a tenger
üres csónakot ringat
kapaszkodom belé
de imbolyog
.......
........
A Médeia azért van a címben, mert esetleg egy sorozat része a vers? | 271. 270.
| 2023.02.28 14:32 | Konta Ildikó -- re: meo | miért
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária,
alapösztön, hogy halhatatlanságra vágyunk, ez manifesztáció nélkül nem megy, És fordítva is igaz, senki nem tűnik el a világból úgy, hogy ne maradjon utána semmi, ha más nem, egy indukció, egy mások általi megfigyelésekből leszűrt következtetés. Sajnos az alanyi - pláne rövid - verseknél ennek kifejezése könnyen megfeneklik, mint most is. Sajnálom.Igyekezni fogok :) | 269.
| 2023.02.28 14:23 | Konta Ildikó -- re: meo | a kicsi kert
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót. A vers mindig az olvasóé.
Akarattal lett a vége szürreális. Sokszor érezzük azt, hogy ennél nagyobb borzalom nem történhet velünk, aztán a rájuk rétegezett élmény betakarja, és rájövünk, bizony az volt a legjobb, amit akkor tragédiának vettünk. Ez annyira nyilvánvaló, hogy direkt nyúltam a szürreális képhez. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 268. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 |
|
