Konta Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
318.
| 2026.09.13 21:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Itt nyolc szerkesztő szavazott. Négy marad és négy múlik. Nehéz döntés volt, de úgy gondolom a szöveggel szemben felvetett negatívumok miatt nem engedhetem át. Emellett egészen ügyes szöveg, érdemes lenne javítani, próbálkozni még. | 317.
| 2026.06.17 10:25 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Tetszik a téma, és szépen végigvezeti a versen, de abban a csapdába esett, amibe sok más szabad vers: a jó mondanivaló mellett kevés a verses tartalom. Mitől lesz ez vers, és nem csak egy szokatlanul tördelt próza? Azt javasolnám, még csiszolja egy kicsit, és akkor kiváló alkotás lesz belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 316.
| 2026.06.15 10:54 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Értem a kollégák felvetéseit, hiányérzeteit és valahol igazuk is van, én azonban leszek olyan bátor, hogy most nem hiányolom belőle a (valóban nélkülözött költői képeket). A maga esetlenségében, rövidsége ellenére ismétlődő soraiban valami olyan tisztaságot látok, ami mégis költészetté emeli számomra. Igen, a be nem teljesülés akadozó, szinte dadogó expozéja, felvértezeve egy gyermeki naivitással. A lemondás és a makacs ragaszkodás határán bukfencező hősiesség öniróniája.
Én maradásra szavazok.
Üdvözlettel:TZ | 315.
| 2026.06.10 23:40 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Ez valahol megérint, mert sok ponton találkozik a hétköznapi ember gondolataival, csak az a bajom itt is, hogy kevés a költészet vagy a szerző megelégszik azzal, hogy felsorolja a témával és az ebből következő motívumokkal kapcsolatos dolgokat. Pedig jó a téma és jól is kezdődik. Például nagyon szép az a részlet, hogy "emitt elsőosztályos vagyok/úgy fogom a ceruzát/mint száraz ágdarabot". Igen, ez nagyon jó! Itt várnék egy jó verset a folytatásban, de csak ilyen lábjegyzet-féleségeket olvashatok. Mintha egy könyv, egy kötet szélére ceruzával valaki megjegyzéseket írna a szöveghez, hogy mit gondol róla. Egy ígéretes vers nem lett jól megírva, nem lett befejezve. | 314.
| 2026.03.04 10:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | ajtófélfám
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, ez egy nagyon jó vers lehet, kis munkával. Jelen formájában terjengős, túlírt. Az első versszak szerintem is elhagyható. A "plexi" kicsit csúnya szó. Sok a töltelékszó, pl. négyszer van benne, hogy "én", felesleges "már"-ok, "mégis"-ek, "is"-ek, névelők. Kérdőjelezze meg őket, húzza minél feszesebbre a sorokat! Egyébként rendkívül mély és megkapó, engem megszólított. Örülnék, ha feltöltené javítva. | 313.
| 2026.02.21 07:40 | B. Dezső - szerki -- meo | játszom
|
| Válasz erre | Ahogy a többiek javasolták, érdemes volna jobban kidolgozni,volna értelme, főleg a 3. szakaszt, ahol a felsorolásbeli tárgyak nem emelkednek a költői tér eszközeivé, ill. a "magamig szól a jegy" sor is eléggé billeg, miként a befejezés. | 312.
| 2026.02.20 09:15 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | idegen
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, nagyon izgalmas a vers hangulata, világa, ám amilyen érdekes a felütés, olyan langyos a kifutás. Elképzeli a teret, a hosszú sétát stb. - érzésem szerint itt adná magát, hogy többet tudjunk meg róla, ásson mélyebbre, akár csak egyetlen mozzanatra koncentrálva. Hegeit, gyengeségét inkább ezen keresztül javasolnám megmutatni az utolsó versszak direkt ábrázolása helyett. | 311.
| 2026.02.19 10:57 | B. Dezső - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Az idilli egyhelyben utazás poétikája, gyermekkorral, egykori külső elvárásokkal, a visszatekintett élet inkább állóképek sora mint filmekkel mozgalmas miniatür, hatásos, valóban néha elnagyolt, de az egészbe belepasszoló villanásai, a végén némi bölcs és rezignált derűvel, ahogy a szafari kalap a vándorlás metaforájaként lengedezve még szép búcsút is int az olvasónak. | 310.
| 2026.02.19 09:13 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | tilosban
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
csatlakoznom kell az előző szólókhoz, annak ellenére, hogy a versben megjelenített életérzés nagyon bejön. Éppen ezért javasolom, dolgozza át a javasoltaknak megfelelően, tegye feszesebbé, hadd legyen egyszerre világos és titokzatos a valójában sok összefüggés. Mert sok van itt, és nagyon szép. | 309.
| 2026.02.19 09:08 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | tilosban
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, világos, de kicsit alacsony a tét. A felütés rendben is lenne, kiváltképp az utolsó hosszú versszakot javasolnám átgondolni. Legyen merészebb! Használja ki, hogy egy versben kedve szerint mozgathatja a szálakat, sőt, világokat teremthet benne. | 308.
| 2026.02.18 18:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | tilosban
|
| Válasz erre | Világosan követhető, határozott vonalvezetésű, szájbarágósnak mégsem nevezhető vers. A prózai hatású szabadversben világosan elkülöníthetőek a lírává emelő mozzanatok; az "akkor húszévest játszottunk/ most is azt szeretnénk", illetve a "zavartan körözöl/ ujjaddal a pohár szélén/ de most nem muzsikál". Aztán a két ivási jelenetre való felfűzés... Szinte tanköltemény is lehetne, az olvasó nem tudja nem nyomonkövetni a kompozíció felszín alatt megbúvó tartóelemeit, csavarjait, hegesztéseit. De talán éppen emiatt a szöveg nem nyit olyan távlatokat, nem sejtet olyan kimondhatatlan összefüggéseket, amiktől igazán mély lenyomatot hagyna. Múlikkal szavazok ezért. | 307.
| 2026.02.18 15:41 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | régóta tervezem
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, szimpatikus hangvétel, egyszerű és tiszta. Itt-ott lehetne simítani, pl. a harmadik sorból húzható a "de", a hatodikból az "emitt", illetve kicsit erőteljesebbé lehetne tenni a fényképek leírását. A kádas jelenet, a ceruzát fogó gyermek, a félregombolt ing képe szépen szemléltet, viszont a "ballagási képek / aztán esküvőik / a többin legfeljebb mint háttér" túl általánosak, már-már unalmasak. Ne rendezze le ennyivel. Egy időbe merevített pillanatot javaslok megragadni ezekben a sorokban is. | 306. 305.
| 2026.02.13 09:49 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | játszom
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, szerintem sokkal több van ebben a versben, mint amennyit kibont. A "csak az az örökös pakolászás / csak az ne lenne" feltételezi a folyamatos körkörösséget, amivel el lehetne játszani intenzívebben, hosszabban kalandozni a belső térben, ha már "magamig szól a jegy". A "szívre sebtapaszok" picit hatásvadász. Szívesen olvasnám egy átgondoltabb verzióját a versnek. | 304.
| 2026.02.08 21:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | idegen
|
| Válasz erre | A vége egy kicsit szájbarágós, illetve nem érződik túl pontosnak. A sebek, mint szöveg és térkép a bőr papírján, vagyis a mint jellemet alkotó (nem ösztönző, kényszerítő, hanem egy az egyben kitevő) szenvedés képe amennyire érdekes, annyira sokat használt és megérdemelne egy olyan felvezetést, ami nem helyez rá ekkora súlyt, vagy nem így helyez rá súlyt. Az első versszak nagyon határozatlan, jegyzetszerű, hangsúlyosan pictura a második versszak sententiájával szemben, viszont annak kicsit egyoldalú. "túl kék az ég/ és a curacao/ nem szeret kék dolgokat inni"- az ég és curacao ital túl kék, vagy az ég túl kék és a curacao(i) szigetlakó nem szeret kék dolgokat inni? Itt jó lenne valamivel pontosítani. | 303. 302. 301.
| 2026.02.04 21:28 | Siska Péter - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek van tétje, valódi emlékezeti munkát végez, küzd az anyaggal. Az indítást ugyan kissé zsúfoltnak érzem, az ezt követő kép viszont nagyon jó, furcsán konkrét, itt kezd el igazán működni a vers. Az "üljön csak az árnyéka / szemhéjamon" hatásosan sűrít, az "apám sose beszélt a tibeti szerzetesekről / Karádyt imádta részegen anyám helyett" sorpár pedig talán a szöveg legerősebb része. A zárás finom, érett poétikai megoldás. Marad nálam is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 300.
| 2026.02.04 10:23 | Fűri Mária - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Örülök, hogy újra itt.
Csatlakoznék szerkesztőtársamhoz, én is jónak találom a verset, Karády beemelését én is telitalálatnak érzem.
A férfiak többségének kell egy ikon, aki a legritkább esetben a vele élő nő. Egy színésznő, egy régi, be nem teljesült, vagy egy nagy, beteljesült, de nem folytatható szerelem, egy barát felesége, a lánya barátnője -- hosszú a sor. És szerintem jó, ha az apa, ha nem is ideális szülőként, a család része; és a záróversszak bizalmas, reális és költői sorai alapján úgy olvashatom, hogy az is marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 299. 298. 297.
| 2026.02.02 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | árnyék
|
| Válasz erre | Mindenekelőtt: a lezárás gyönyörű, szinte tökéletes. A finom, impresszionista beállítású felvezetés után a szembesítés végig átgondolt, megemelt marad. Bizonyos motívumok, Karády Katalin és a szilánkok ritmust, koherenciát teremtenek rendkívül tudatos, de nem erőltetett módon. De ennél talán hatásosabb az "és egy kancsó tejet próbálok tukmálni rá/ de nem kér.", mert ambivalenciába, összetettsége vezet be, mesterkéltség nélküli viszonyulást mutat vakmerően tömör, magyarázkodás nélküli formában.
A Karády és szilánk-motívumok viszont mindenképpen tudatosítják az olvasóban, hogy versnek írt szöveget olvas, ami ebben az esetben jótékonyan ellensúlyozhatja a szembesítés keménységét. Maraddal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 296.
| 2026.02.02 16:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | játszom
|
| Válasz erre | Nagyon jó felütés, a lírai én mintha előre érezné az élethelyzetei ismétlődését a külvilág változó díszletei mögött. "Magamig szól a jegy"- ugyancsak a megoszthatatlan, egyéni sorsba való bezártságot lehet sejteni a sor mögött. Ezekkel az alapfeltevésekkel valóban semmi más megfogható nem marad a változásból, mint az örökös pakolászás, a "papucs és pizsama", refrénszerűen is elismételve.
A magány feloldása iránti vágyakozás már a felütésben is megjelenik, mivel a lírai én alkalmazkodni igyekszik a bevett, általános elvárásokhoz, tekintetekhez, amik az utazását sorsváltozásnák akarják hinni. A megfogalmazásban (a címmel együtt) hozzáadódik ehhez egy réteg enyhe cinizmus is. A harmadik versszak közepe ("jó lenne valakitől elbúcsúzni/ egy csók a peronon/ miközben a nyakkendőjén matatok") viszont már sokkal direktebben, már-már szentimentálisan ábrázolja ezt. Az utolsó sor kicsit szépelgő, a mai testlírás versvilágban túlságosan is olcsó kép, jobbat érdemelne a szöveg. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Konta Ildikó | 295.
| 2026.01.14 09:54 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | ajtófélfám
|
| Válasz erre | Kedves konta Ildikó!
Kicsit még csiszolatlan, de mér most jó vers, érdemes még dolgozni rajta. Az ablak/ajtófélfa-problémát már Kulin Borbála is leírta, én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem húzni kellene a verset. Az első négy sor egészen kiemelkedő, az utolsó két versszak is nagyon jó, de az "egy plexin nézzük egymást" sortól a "mint egy tussaudi figurát" sorig terjedő rész nem sokat ad a vershez. Ha szabad ezt tanácsolnom: húzza ki ezt a részt, és csiszolja össze az ablak/ajtó képet, és lesz egy tökéletes verse.
Végül pedig: bár szigorúan kritizáltam, szeretném megírni, hogy nagyon tetszett a vers! Nagyon erős hangulatot teremt, és tényleg megérint.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 294.
| 2026.01.14 09:48 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | képek a falon
|
| Válasz erre | Kedves Konta Ildikó!
A vers eleje és vége lett a legjobb: az első öt sor kiválóan megrjzolt kép, az utolsó három pedig jó zárszó. A többi viszont túl általános, és nem igazán mond semmit - húzza meg a verset, írja sokkal rövidebbre, és kiváló, ütős alkotás lesz.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
