Kozma Ágnes
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
58.
| 2013.08.04 10:23 | Mórotz Krisztina -- re: Táj, vécéülőkével
|
Válasz erre
Előzmény | Nem szeretem ezt a szót. Figyeld a természeti népek táncait természetes volt , hogy mindenki tud táncolni például, nemcsak a varázsló. Vagy a Biblia. Hány ember írta? Minden gyerek zseni de mi van ha nem bontakozik ki? Akkor rá van fogva, hogy buta.
lusta nincs benne ambíció. TÉ-VE-DÉS!
:) Nem szeretem azt a mondatot , hogy bontakozzon ki minél több tehetség. Azt inkább, hogy találja meg a szabadságát minden ember..... Tényleg rossz mondat ez... és csépeljük mint kalászból a búzaszemeket...Aszálykor... | 57.
| 2013.08.04 09:47 | jt -- keresés
|
| Válasz erre | kedves Ágnes, kérlek, keress meg, a facebookon Jónás Tamás néven megtalálsz.
üdv, jt | 56. 55. 54.
| 2011.12.31 21:40 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Mitológiák egy ANTI-ábécében
|
| Válasz erre | Mitológiák egy ANTI-ábécében
”Savakban áztatod a kizsákmányolt szavakat”
semmitmondó költészeti sületlenség
”tűzzománc-fényben fogaidon megkopott szavak”
gyönyörű
”torkodon semmivé koppannak” (nem kell az „elnémulva”)
káprázatosan kifejező
”(Míg nem te voltál, nem ismerted magad:)”
misztikus izé, de nézzük, hogy mit tud kihozni belőle (ígéretes a kettőspont)
”kitaláltad az ábécét, újraírtad a rendet,”
hm. Nagy szavak, de lássuk!
”a szöveg hosszú, de a hang mond el többet,”
ezt nem egészen értem. Feltételezem, hogy a hangszínre gondol
”az időközben lefeslett szó-törmeléket
lapszélig taszított tömegsírba vetetted.”
najó, fogadjuk el itt is, hogy mond vele valamit, pontosabban érzékeltetni akarja az alkotás gyötrelmét
”E ragtalan pőreségben lakó gyönyört csodálod,”
az első olvasatomban rengeteg „ismétlő” raggal találkoztam lentebb, mégpedig rímhelyzetekben. Az olvasati élvezhetésük a nulla felé konvergált, majd megnézzük a tartalmi értékben mit tudnak összebűvészkedni
”az újkeletű tisztaságot, a káosz-héj látszatot,
az elvesztett értelem vaktérképének foltját,
ahol újra és újra megtalálja egymást
minden hang, szó és mondat és a közök,
a szavak közti kézfogásnyi tér, a kihagyott
sorokba a kimondatlan igaza költözött.
A mondatokban hiányok hallgatnak.”
Nem rossz, de ez még mindig csak a „program”. Vajh, megvalósít-e ebből bármit is!
”(Saját mondatainkban hiányjelek vagyunk.)”
ez ragyogó megint!!!
”Minden ellentéte egy létező, kirekesztett valóság,
csont-cellák mélyén kuporgó, lélek-lombikba zárt,
őrzi talán japánkertek konzervált illatát,
rózsaszín cseresznyevirág puha lenyomatát,
egy gésa arcán a hajnal piros pírját,
a szamurájkard felett a szem acél villanását,
ködös szemtükörben a néma-kék havazást,
a beszéd közeiben a néhány-lélegzet-hallgatást.”
nem rosszak, de jócskán át kellene dolgozni őket, hogy többek legyenek, mint a felsorolás puszta szereplői. Ezzel a rímvezetéssel nehéz kibékülni, bár a költői képek értékesek-
”Sárkányok álma kövek alatt szunnyad,
poros lámpák dzsinnei ma nem felelnek.”
remek kép
”Hol maradnak a varázs-igék, a boszorkány-receptek?”
hát ez az! Itt-ott vannak, ha akarom, de mintha a szerző egyre inkább elengedné a valamitkifejezniakarás gyeplőjét
”(Mitológiát ma a feledés teremt benned.)”
oximoronkodunk vajon? Kapaszkodom, kapaszkodom, de lesz-e értelme ennek az útnak?
”Üveghegyek kupolái bőröm alatt merednek,
Azon is túl – bennem”
mit jelent az azon is túl, ha a bőröm alatt és a bennemet egyjelentésű fogalomként kezelem?
”nyílik az ébredés, ahogy kertek rózsáiban a
balzsamos reggel,
bennem keresztezik egymást a porcelánokon
elsikló tekintetek,
császárokat feltámasztok,
kardtáncosok s tőrdobálók szemfényvesztése,
udvarnokok balszerencséje
mind-mind az enyém.”
legyen, de ha költészeti publikációnak szánod, akkor szeretném, ha az enyém is lenne (mármint, ha olvasódnak szánsz), bár, ne legyek mohó, vannak itt szépségek, csak valahol az ABC rendje még kidolgozatlannak tűnik
”Sárga hullám mossa csupasz lábfejem,
zátonyok sikolya visszhangzik bennem -
homokszemmé morzsolódik az elmúlás
arcomat partra sodort kagylókban felejtem.
(Egy folyton átírt mondat vagyok. Befejezetlen.)”
ez viszont tökéletes, bár a sikoltozó zátonyok idegesítettek kicsit, de aztán megbékéltem, mert odaképzeltem a szerencsétlenül járt hajókat. Egyelőre várok a minősítéssel. Itt írta egy kollégám, hogy nyelvérzéked az van. Hát az van. | 53. 52. 51.
| 2011.11.13 01:11 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Vetkőzés
|
| Válasz erre | Tipikusan felemás vers: jó az alapkoncepció, de tűzdelve van hibákkal. Helyenként a versritmus is megbicsaklik, de főleg az problematikus, ahogy ez a szándékolt költészkedés erőlködik a szövegben. Egyszerűbben, tisztábban jobb lenne. Nem kell mindig olyan "elvontnak" lenni. Túlzásokba esik. | 50.
| 2011.09.09 23:31 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Négysorok
|
| Válasz erre | Nem rosszak Ágnes. Egy-két hiba talán mindegyikben van, vagy ha nem is hibák, inkább sutaságok. Például a másodikban: "fogak rése közt ugyanaz a nyál"-talán nem illik ebbe a tájképszerűségbe, főleg a címmel együtt érvénytelen, én nem tudom hova rakni legalábbis ezt a sort. Az első és a harmadik viszont egészen ügyes. | 49.
| 2011.09.09 23:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Vetkőzés
|
| Válasz erre | Ágnes, ebben van fantázia, ám erőtlen, néhol tét nélküli a vers. A rímkényszer szülte megoldások miatt olykor-olykor elcsúszik egy-egy jól induló kép, kibontatlan, merev marad. Aztán a motívumok mintha esetlenebb, kevésbé koherens rendszert alkotva építenék a szöveget. A második strófa első sorában sutának tűnik a "fák karja metszi zsebemet" bár érthető, nyelvileg ügyesebb megoldást kíván. A "zsebmetsző" argóban használatos inkább. A vers nyelvi közege viszont nem ez a stílus. Még akkor is igaz ez, ha a kép érvényes a maga helyén, hiszen a fák karját itt lehet tolvajként is azonosítani. A harmadik strófában szintén sutább a kelleténél a második-harmadik sor "...két-/rét várakozik benned a tét" a két-rét-tét disszonánsabb, rosszul hangzó elemek. (ne is tekintsük őket rímeknek...) A negyedik versszak kissé klisészerű zárást hordoz magában. A "szavak pajzsa mögött védett-" szerintem közhelyesebb, az utolsó sornál pedig ütősebb, élőbb kifejezőbb zárás szükségeltetik. Így laposabb még. "átlátszó vagyok, de szilárd"-kissé banalitásba hajlik. | 48.
| 2011.08.07 00:32 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Táj, vécéülőkével
|
| Válasz erre | Fájdalmas vers Ágnes. Végre valaki, aki mer őszintén beszélni. Érzésem szerint még nincs teljesen kész a szöveg, lehetne belőle húzni, illetve néhány helyen mintha felesleges dolgokat is közölne. Összességében tetszik a vers, néhány apró finomítást feltétlenül szükségesnek érzek ezen az érzékeny szöveten.
"bölcső simaságba"-jó, ez kekeckedés részemről, de vagy teszel egy kötőjelet közé vagy "bölcső simaságába" a helyesebb. (szóval bölcső-simaságba)
"Hasadban vagyok alvó/dobbanás."-fura szókapcsolat az alvó dobbanás. aztán megbarátkozik vele az ember. valami hasonló lehet, mint egyes rovarfajoknál (furcsa példa, tudom, de akkor is). mert először azt kérdeztem magamtól, hogy ami alszik, az mennyire tud dobbanni is, főleg a szövegből kiindulva, és egy magzatról szólva, de azt hiszem ebben több ösztönös van, és nyelvileg is van benne némi finomság, szóval rendben találtam végülis.
"Emlékeim lopott/pillanatok"-ez az egy közhelyes talán a versben, de ez annyira, hogy ki is lóg. javaslom, ezt mindenképpen javítsd. (mi más lehetne a pillanat, mint lopott? nem! ezer más élőbb dolgot lehet ide kitalálni...)
"Határozatlan, ha
valahollal kezdem a mesét?
A nincsből egyenes az út."-ez egy kicsit sutának tűnik. talán ennél a résznél érzem úgy, hogy mindenképpen szükséges belenyúlni. nem biztos, hogy mást mondani, csak máshogyan megfogalmazni ezt. pontosabban és tömörebben. de ehhez hozzá lehet venni, hogy az előző sorokban nagyon reflektáltan "jelent" már a szöveg: "Hol van az/ahol? Hol nem volt, azt már/tudom rég."-és ebből sokkal többet megtudni, az utána való rész csak körítés, körbedumálása a lényegesnek.
"A vécén innen és túl/érte imádkozok"-ez gyengusz.
A zárlat talán elfogadható, bár lehetne nagyobb dráma. Amennyiben javítanád, jó munkát kívánok! | 47.
| 2011.07.19 22:18 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Diákélet
|
| Válasz erre | Ágnes, azt mondják egy limerick akkor jó, ha jól megrímelik. Nem rossz próbálkozások ezek, de kiérezni, hogy nagyon figyelsz a rímekre, szóval kissé szálkás, nem annyira természetesen siklik még. Én nem is tudok limericket írni, mert ezt a fajta verset sokáig kell/lehet gyakorolni, akárcsak a haikut. De hoztam neked példaként Györe Gabi limerickjeiből:
"Kínában élt egy úr: Sar Ga.
Amije volt: csak egy spárga.
„Ez majd a császárnét
átjárja lándzsámként!”
Sírján már sárgul a márga."
vagy:
Egy nő, lakhelye Takla-makán
semmi ruhát nem tarta magán
csak hennát – festékként –
használ; és esténként
ellovagol egy barna bakán.
másik:
Van egy srác, úgy hívják Kázmér.
Jó pénzért bárkinek ’lázmér’.
Meglátott ma nála,
lecsúszott gatyája,
s azt mondta: „Fizetni ráér!”
Az utolsóban például jobbak a rímeid, csak nem elég érdekes a sztori, a töltelék. Nem nevettem rajta. | 46.
| 2011.06.15 12:05 | Kozma Ágnes -- Ő(kép)
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, én is nagyon szeretem Weöres Sándort. Nincs távolabbi célom ezzel. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az én pont azáltal lesz megfogahtó, hogy dolgokká válik, alakul, és nem azáltal, hogy önmagáról közvetlenül vall. Persze a kettő nem zárja ki egymást:) | 45.
| 2011.06.14 23:56 | Stermeczky Zsolt Gábor -- re: meo | Ő(kép)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ágnes, tetszik a vers megfoghatatlansága, illetve az általad az előző hozzászólásban leírt versfilozófia is, bár nem érzem, hogy feltétlenül igazolnák egymást. Vagy legalábbis hiányzik az ok. Dolgokká válni, azt hiszem, Weöres Sándor tudott nagyon, hogy miért, azt a mai napig találgatják okos irodalmárok (rengeteg dologba, szerepbe bújt a verseiben, és ettől volt ő szerves egész, vagy valami teljesen más az ő sokszínűségének a titka?) Szóval...van valami távolabbi célod azzal, hogy dolgokká válsz?
Üdv,
Zsolti | 44.
| 2011.06.06 11:51 | Kozma Ágnes -- re: meo | Ő(kép)
|
Válasz erre
Előzmény | Persze, lenne még mit írni, de ki akar írni magáról? Én biztos nem. Az más, hogy átszűröm magamon a dolgokat és dolgokká válok. De magamat maximum csúfolni vagy kritizálni tudom. Rettentő unalmas, ha az ember konkrétan magáról ír, úgyhogy ebben a témában szerintem nem is próbálkozom többet:) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Stermeczky Zsolt Gábor | 43. 42.
| 2011.06.05 21:28 | czroland -- Diákélet
|
| Válasz erre | ez tökjó hogy legalább nyers és nem akar ilyen szép lenni mint a többi.
mondjuk ezeket a mókázós dolgokat amúgy
nem szeretem, meg lehetne akkor már jobb is, de
olyan őszintébb. | 41.
| 2011.06.05 21:14 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Ő(kép)
|
| Válasz erre | ez nem tetszik, mint versszak: "„Élt vagy tévedett.” - ez lesz sírfeliratán: „Boldog volt talán.” ".
ez sem, mert nem értem, mi a vedlés és az ismerés viszonya, köze, és hogy a magáévá hogy kapcsolódik a az ismerte-vel. "Nem ismerte őt senki, e fura báb nem vedlett magává. "
ezzel felemásan állok, rettentő közhelynek érzem az elejét, üres szócséplésnek, viszont a délután rímjével édesbús sanzon-hangulatot lop bele, ami már tetszik. a dilemmám főként abban áll, hogy a két részt összeköti a közös "túl korán", amit így aztán egyszerre odi et amo. "Későn született vagy túl korán, rossz helyen egy rossz délután. "
4.vsz: ezt sem igazán tudom érteni, értékelni, jól(?)hangzó szavak, bármit jelenthetnek, az ellenkezőjét is.
ezt sem feltétlen értem, de ez végre tetszik, nagyon is: "Volt kimosatlan folt kabátod ujján, volt maga a kabát. "
6.vsz: súgta, álmaid, ez semmi, tejszínhabbal.
ez megint tetszik, még ha lezárásnak valami sarkosabbat is várnék inkább:"Dinnyehéjon túl, borsószemen innen, hol volt egyszer, hol nem... "
összességébn a 2 jó versszakkal és a vers érzelmi töltetével újra leülnék dolgozni, van ott még szerintem elmondani való, ahonnan ez jött. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kozma Ágnes | 40.
| 2011.05.27 19:57 | Kozma Ágnes -- Kéne
|
| Válasz erre | Köszönöm az útbaigazítást! Örülnék, ha gyakrabban követhetném a turistajelzést... | 39.
| 2011.05.24 00:16 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Kedves, látod...
|
| Válasz erre | Ágnes, sok szépség van ebben, ám néhány helyen már elavult poétikai elemeket, toposzokat hordoz a szöveg (és ettől el is fárad) , olyan szókapcsolatokra gondolok, mint a "vén fák", a "sűrű árnyék" vagy a "dús-felhőszag" , "borzolja a szél" ad némi avítt ízt az egésznek. Nem mindig probléma ez sem, de nem egyensúlyozik egyelőre ügyesen a szöveg nyelvileg, mert más kontextusban lehet érvénye az agyonhasznált képeknek, szókapcsolatoknak is. De hogy dicsérjek is: "Benned lapul a mélyvörös titok,/sorsom dobókockája benned forog./Borospohár alján üres dallamok."-ez a legszebb, legerősebb része a versnek. Nem kell ezzel már sokat dolgozni, hogy helyére kerüljenek a dolgok. Most még múlik, ha javítaná, jó munkát hozzá. | 38.
| 2011.05.22 22:42 | Jónás Tamás - szerki -- meo | Kedves, látod...
|
| Válasz erre | A "kedves" használata majdnem olyan fáradt, mint a "drágám"-é. A köd, ha nem tévedek, inkább felszáll, mint felszárad. Ezek talán a nyilvánvaló hibák.
Szépnek látom azonban a végét, a fülledtségét.
De a vers nem átütő. Múlandónak javaslom. | 37. 36.
| 2011.05.10 18:24 | Mülléder Mari -- ugyanmárugyanmár
|
| Válasz erre | Konkrétan nem reagáltam le ezt a butaságot, Herr Überklang, nem csak azért, mert szó nem volt saját versvilágról a meómban, hanem mert eleve helytelen kritikai alapállást fedezett ez a beszólás.
Minden, - illetve majdnem minden itteni volt és jelenlegi szerki megpróbál mankót adni a sajátjából. A "szerintem ez, vagy az a megoldás lenne jobb" egy mindennapi párbeszéd itt.
Egy divatdiktátor legyen ruhátlan a rábízott növendékek között? Mert az ő szerintemje a saját öltözék. Mi saját gondolatokból építkezünk versben és meóban.
Egyetlen beleköltést sem követtem el, csak egy másfajta aspektusra hívtam fel a szerző figyelmét, ami jobban illeszkedett volna a tematikához. Nem cserét; - a figyelmet hívtam fel a hangyák metakommunikációs lehetőségeit illetően. Öltözékre visszatérve: megjegyeztem, hogy az a szín nem passzol a ruhadarab stílusához, vagy a többi színt írja felül.
De komolyan nem értem, miért ne adakozhatnánk a saját kincsestárból?!
Ha helytelen praxist követtem is volna el, mi a franc köze van bárkinek (aki nem a főnököm, nem is az adott szerző és nem szerkitársam) a meózási szokásaimhoz? Tévedtem a meómat illetően? Lefokoztam valami hatalmas értéket? Preventíve be vagyok gombolkozva, nem kapkodtam el az olvasást, gondolom, az írást se annyira, baromira unom, hogy unatkozó névtelenek céltáblája vagyok rendszeresen. Valamit nagyon jól csinálhatok. Szerintem. Csak tudnám, hogy mit. | 35.
| 2011.05.10 17:47 | Konkrétan -- re: Kedves Ágnes! 2011.05.10 17:36
|
| Válasz erre | Egyébként azt próbáltam szóvá tenni, hogy MM gyakorta a maga versvilágát, építkezési technikáját és logikáját kéri számon a meózott versen, s ha nem találja hamarost - mondhatni erőfeszítés nélkül - kész a verdikt: "nincs meg az a korrekt gondolati egység". Mindez némi magamutogató habosítással nyakon öntve. | 34.
| 2011.05.10 17:36 | Kedves Ágnes! -- re: Kozma Ágnes 2011.05.10 17:13
|
Válasz erre
Előzmény | Az a bejegyzés nem neked szólt, hanem a re: után következő szerkinek.
Remélem, ő fogta. | 0 25 50 |
|
