Kovács András Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10.
| 2011.01.29 22:57 | 12 -- Fattyúdal
|
| Válasz erre | a második sor komoly zene:) az egész vers muzsikája tetszett, meg a szellemessége, bár a tartalmat már ha van egy versnek olyanja, talán nem teljesen értettem..de ez az én hiányosságom,,,tiszteletem | 9.
| 2011.01.29 22:04 | tgf -- KAFFANTÁSOk
|
| Válasz erre | meg ezek is:
Imigyen szóla Calvus
rég: “Tertullia, hozz ma
bort, mulassunk még!
Méltóbb szerelemben így
pörögjünk – szebben
pusztul időnk, ha újra
vágyunk!… S tán mindez
hazug, unt szöveg, de más
lesz, ha neked szól!”
Biciklizett is Asztrov
Moszkvában, persze, vénen –
közrend, peremlét…
Rozoga váz a vázon –
sem vers, sem emlék.
A Nyugdíjas Könyvtárig,
napra nap – havat
termelt a hősi mészgyár,
égi gipszüzem.
Egyiptom helytartója
lett Cornelius Gallus,
a kevély költő.
Azt hitte, szavak helyett
kapta hatalmát.
Versekhez, szerelemhez,
mímákhoz értett.
Nagysághoz nem – naiv, nagy
gőgje megölte.
Részeg Friedrich von Aachen
gyakran volt, de galád nem –
kidalolta nyűtt
lelkéből nyomorát, s rongy
kutyafalkaként
futtak napjai szét, bár
a nyomában is
szaglásztak boros éjen
át, föl a mennybe!
A társulat s a színház
álmokba visszajár, hív:
“Szereped van itt…
Ma lépsz föl!” És miben, hol?
Szövegem mi lesz?
Kit játszom én, kivel, ki
játszik? Törjem-e
széjjel a színpadot, s csak
izzak a fényben?
Memphiszben, Egyiptomban
tán halálom után is
jártam: alig van
látnivaló, rom, szobor
arra… Delente
kihordják sorra, ölben
a fáraókat –
tűző napra teszik ki,
arccal a fénynek.
Dzsungelidill, romokkal
(Töredék – Júliának)
Meggyökerezni,
Mint romvárosok párás,
Zöld levegőben –
Léggyökerekkel kúszni
Tetőkre, kőszobrokhoz
Kötözni tört magunkat.
Miképp dzsungel rejt,
Megragad egy-egy várost,
S ködből emel föl
Labdateret, piramist,
Templomi körzeteket –
Egyként úgy ragyogunk mi.
Őserdő őrli,
Rágja, tépi a várost,
S támfal a fákat
Harapja torkon – így kell
Élni, felélni egymást
Fullatagon nekünk is.
Miképp dzsungel rejt,
S fölmutat roskadt várost,
Diribdarabban,
Néptelenül, kihaltan –
Volt szentély, volt egy isten,
S a többi áldozat mind.
Őserdő őrli,
Roppantja szét a várost,
S magát emészti
Általa, benne minden –
Mi is, mint kobra, tigris,
Mindhárom arc az egyben.
Miképp dzsungel rejt,
S fénybe von egy-egy várost,
Pár maja frízet,
Khmer paloták kapuit –
Keselyűs oromzatként
Kuszán omlunk, vonaglunk.
Meggyökereznénk,
Szomjas romra fonódunk,
S fölfal az égi
Semmi – vérengző éhség,
Kőjaguár vicsorít
Tornyok mély mosolyában. | 8. 7.
| 2011.01.29 21:52 | tgf -- re: Fattyúdal
|
Válasz erre
Előzmény | Boreász, az ő költészete pont nem arról szól, amit kifogásként említesz, csak ez a verse. (az igaz) "hagyományos irodalmi kánon" ebbe az ókor óta mindenki beletartozik? nem tudom, kérdezem? | | A fenti posztra érkezett válaszok: tgf | 6.
| 2011.01.29 20:20 | Gál János -- Fattyúdal
|
| Válasz erre | Magyar nyelven van írva, elvileg értenem kéne... Legózás a szavakkal, szótagokkal. Nem hajszolt katarzisba. | 5.
| 2011.01.29 09:57 | B.Tóth Klári -- Fattyúdal
|
| Válasz erre | Könnyed játék a szavakkal, szellemi zsonglőrködés,ugyanakkor mélyre is hat,csak irónia mögé rejtve. Különleges,egyéni hang,mint minden verse,amit eddig olvastam. | 4.
| 2006.10.23 09:06 | SS -- A barbárokra várva és más versek
|
| Válasz erre |
Viszont a Kavafisz-átíratok nagyon bejönnek. Az én számíze szerint való.
Nem gondoltam volna hogy egyszer érdekelni fog, és érdekelni tud a Görög irodalom, vagy éppen az a stílus amit a legnagyobbak egyike képviselt, és amit KAF zseniálisan interpretál a 21. századi olvasóinak.
| 3. 2. 1.
| 2006.10.21 18:36 | Boreász -- Fattyúdal
|
| Válasz erre | Minden tiszteletem az öné, egyre azonban kíváncsi vagyok: meddig folytatható, meddig nem válik unalmassá, vagyis meddig érvényes egy olyan költészet, amely csakis a hagyományos irodalmi kánon újraértelmezésére, átkontextualizálására épül, s ilyen formában a személyesség is mindig többszörös áttételeken keresztül realizálódik, körvonalazódik? Egyáltalán ön szerint mennyire élvezhetõ egy ilyen poétika, ha az olvasó nem ismeri fel benne a múltra vonatkozó utalásrendszereket? Egyébként nagyra értékelem Önt és költészetét... | | A fenti posztra érkezett válaszok: tgf | 0 |
|
