Filip Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
672.
| 2025.07.03 00:45 | B. Dezső - szerki -- meo | Lassan mászni kezd
|
| Válasz erre | Introspektív, álomszerűen metafizikus utazás, kb. három fő egységből áll, a gondolati ívek váltakozásai szerint. A lassú tempó és rövid sorok szaggatott jellege Filip versvilágához méltó termékeny feszültséget sejtet, és fokozatos kibontásokkal erősít. Szerintem a vers eleje és különösen a befejezése a legjobb. A „...lassan mászni kezd / bennem a Csomolungma" – félmondat, számomra meg (- nem ki) akasztó rész, lehet direkt. A szándékos elbizonytalanodás (- nítás), kisujjból , - kabátujjból teremtett költői bűvészeszköz, amit irodalmunkban kevesen tudnak ilyen könnyeden megoldani, létrehozva a brutálisan jó lezárást. | 671.
| 2025.07.02 15:44 | simonadri@gmail.com -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás, köszönöm a válaszod! Így már értem, és most már sokkal jobb nekem. :)
Igazából csak azért terelgetlek szelíden a közérthetőség felé, mert roppant módon tud idegesíteni, ha nem értek egy verset. De az is legalább annyira, ha a versszöveg faék egyszerűségű vagy túl egyértelmű, és nincs min töprengeni, nem lehet kiemelkedni vele együtt a hétköznapi szemantika poklából. De pont a minap tetszikeltem és marasztaltam egy verset, amiből egy büdös szót sem értek, szóval nehéz nekem megfelelni, na.
A kétféle jegyzés teljesen véletlen volt, általában elfelejtem bepipálni a szerkiként megjelenést. De persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. | 670.
| 2025.07.02 14:17 | filiptamas@gmail.hu -- jajj
|
| Válasz erre | Most nézem csak, micsoda marhaságot írtam az előbb...
"egyszerűbb nyelvezettel, motívumkényszerrel íródott versek"
Motívumkészlettel, így akartam. | 669.
| 2025.07.02 13:20 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Adri, én sem mindig értem a verseimet, és ez nem szokott zavarni, vagy legalábbis ritkán. Amikor zavar, akkor általában nekiveselkedek, hogy a gondolatot kiszabadítsam a rárakódott törmelék alól. Ha sikerül, akkor a szövegen is változtatok.
Babits beszélgetőfüzeteiből tudom, hogy bizonyos szavak vonatkozásában voltak olyan egyéni változatai, amelyekhez ragaszkodott. Tehát, a nyelvi sztenderdtől vállaltan eltérő írásmód adta a motivációt a vagónokhoz. Hogy miért vagónok, ha már gleccserek is voltak? A lassúság köti össze őket, meg az erő. Megállíthatatlanul haladnak céljuk felé.
Amit a közérthetőségről írsz, finoman ennek irányába terelve másfél évtizeddel idősebb pályatársadat, mosolyra indít, mert nem hiszem, hogy az egyszerűbb nyelvezettel, motívumkényszerrel íródott versek automatikusan több olvasót visznek a költészet felé. Amúgy a nyelvezetem sokkal egyszerűbbé, romantikusabbá, érzelmesebbé vált az utóbbi időkben, de ennek épp nem az olvasók kegyei iránti vágy volt az ösztönzője.
Más.
Feltűnt, hogy első beírásodat szerkesztőként, a másodikat magánemberként jegyzed. Szinte biztos vagyok benne, hogy azért, mert menet közben rájöttél, hogy neked ezzel a verssel nem szerkesztőként, hanem költőként, pályatársként, érdeklődő olvasóként van dolgod. | | A fenti posztra érkezett válaszok: simonadri@gmail.com | 668. 667. 666.
| 2025.07.01 23:51 | Simon Adri - szerki -- meo | Lassan mászni kezd
|
| Válasz erre | Kedves Tamás! A vagón-motívumnak sem hosszú, sem rövid o-val nem világos, mi itt a szerepe. Úgy emlékszem, József Attilánál olvastuk így legutóbb, a konkrét versre nem emlékszem, így nem (így sem) tudom ezt a mozaikdarabkát a helyére tenni. Valószínűleg ha ismerném a konkrét szituációt, ami a verset inspirálta, érteném, de nem ismerem, és olvasóként nem is dolgom ismerni.
Ezt nem csak neked írom, akinek inge, nyugodtan magára veheti: természetesen a költő megengedheti magának az enigmatikusság önfeledt luxusát, és én sem fogok belehalni, ha nem tudok kinyomozni minden enigmát, de talán érdemes lehet mégis valamiféle közérthetőségre törekedni, hogy ne csak magunknak vagy egy igen szűk körnek írjuk a verseinket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: simonadri@gmail.com, filiptamas@gmail.hu, filiptamas@gmail.hu | 665. 664. 663. 662.
| 2025.03.19 21:25 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy reagált a bejegyzésemre, és hogy érdemben válaszolt.
Én arra a szabadságra próbáltam utalni, amely szerint adott esetben a költőnek joga még az oly fontos helyesírást is megszegni, ha a vers megkívánja. | 661.
| 2025.03.18 22:33 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Lassan mászni kezd
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Köszönöm az értékelést, akár örülhetnék is, de...
A hosszú ó használata és az erre való utalás kifejezetten a kizökkentést szolgálja.Régen tényleg hosszú ó-val írták ezt a szót,de a mai írásmód a rövid o. A régire történő utalással a múltat húztam a jelenbe...
Ennyi.
Köszönöm a figyelmét.
FT
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 660.
| 2025.03.17 13:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | Lassan mászni kezd
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Érdekes, szép vers vers, a vége megkapóan lírai.
Szerintem is 'vagónok', hosszú ó-val, a hangzás miatt. Kár megmagyarázni -- a zárójeles betoldás elrontja a 'v' alliterációt, és kicsit körülményes. | | A fenti posztra érkezett válaszok: filiptamas@gmail.hu | 659. 658.
| 2025.01.05 13:03 | Bak Rita - szerki -- meo | Meg fogod írni
|
| Válasz erre | Az emberi életet áttekintő, összegző, bölcs vers.
A szerelmi partner mint anya jelenik meg, a költő alany pedig kisbaba.
Egy irodalmi alak is feltűnik a versben.
Werthernek viszont reménytelen volt a szerelmi élete. | 657.
| 2024.12.13 10:16 | Fűri Mária - szerki -- meo | Ráismerés
|
| Válasz erre | Mintha nem előre megtervezett vers lenne, inkább csak jelzésnek indul az én olvasatomban, hogy bonyolultabb a világ, sőt a szerző bonyolultabbnak szeretné látni, mint a felidézett Ady vers. A képek csak úgy 'kihajolnak', de asszociatíve következ(het)nek egymásból. Igy is írunk néha (esetleg gyakran), hogy nem pontos szerkezetet követünk, csak leírjuk az egymást követő gondolatainkat. | 656.
| 2024.12.04 20:31 | filiptamas@gmail.hu -- kommunikáció
|
| Válasz erre | Kedves Rita!
Sokadszor tapasztalom, hogy a veled való kommunikáció félresiklik; nem tudom az okát. És nem csupán a mienkre gondolok, nemrégiben Vadas Tiborral folytattál minden szempontból zavarbaejtő párbeszédet, mely félreértésektől volt terhes. Őszintén nem értem, miért szereted a dolgokat félreérteni, hacsak nem azért, hogy a félreértésből erősebb pozíciót csinálj magadnak. Ez azonban nem őszinte dolog. Az első megszólalásom abszolúte a lényegről szólt, de belekötöttél, hogy miért magázlak. Pedig nem magáztalak. Viszont megragadtad az alkalmat, hogy úgy állítsd be a dolgot, mintha én kérném, hogy foglalkozzanak a verseimmel. Vagyis szívességet teszel nekem, hogy ezt megteszed. És igen, erre én képes voltam azt a hallatlan arroganciát megengedni magamnak, hogy egy olyan oldalon, amelyen az vállalás, hogy a szerkesztők mérlegelnek és értékelnek és döntenek, nem szívesség, ha ezt időnként megteszik. Ezen megsértődsz, és megint nem a lényegről beszélsz, hanem megbélyegzed a vitapartneredet, hogy miért úgy beszél, ahogy. Megértem, ha frusztrál, hogy valaki képes olyan elemzést írni, mint V. Szabó, de jobb lenne, ha ezt inkább mintának tekintenéd te is, és szerkesztőtársaid.
Üdv: Tamás | 655. 654.
| 2024.12.02 21:52 | filiptamas@gmail.hu -- re: Ráismerés
|
Válasz erre
Előzmény | Nekem a versemhez írt hozzászólásod üdítő volt, azt az illúziót adta, hogy van (pontosabban lehetne) élet itt a Dokkon, ha lennének emberek, akik figyelnek a másikra, képesek beszélgetést kezdeményezni, ki tudnak lépni a komfortzónájukból etc. Arra kérlek, maradj itt, szólalj meg minél gyakrabban; eddigi és jövőbeli figyelmedet köszönöm. | 653.
| 2024.12.02 20:54 | 69420 -- re: Ráismerés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás!
Köszönöm, nagyon megtisztelő, hogy szerkesztőnek ajánl, de egyenlőre nem hiszem, hogy lenne kapacitásom minden versre érdemileg reagálni, illetve nagyon sok van, amin egyáltalán nem lehet sem jó, sem rossz, sem pedig semmilyen értelemben fogást találni.
Egyszer már írtam, hogy V. Szabó vagyok, számot pedig azért használok, mert szeretném minél kisebbnek tudni a digitális lábnyomomat, vagy ha az lehetetlen (mint kifejezetten a dokkon, ahol nem lehet törölni szövegeket) utólag valamennyire összezavarni. (már utólag rettentően bánom, hogy nem álnéven kezdtem publikálni itt és máshol) | | A fenti posztra érkezett válaszok: filiptamas@gmail.hu | 652.
| 2024.12.02 19:57 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Ráismerés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita! Nem értem, miért gondolod, hogy magázlak. Szerintem egyetlen magázó formula nincs a szövegben. Van benne távolságtartás, ez tény, de ez nem azonos a magázással. Oka, hogy eredetileg általánosságban fogalmaztam, aztán arra gondoltam, hogy végül is te vagy a címzettje, tehát tettem az elejére egy megszólítást, de magán a szövegen nem változtattam.
Ami nagyon nem tetszik a szavaidban, az a törekvés, hogy úgy mutass rám, mint akinek semmi nem jó, kéri, hogy foglalkozzanak vele, aztán amikor foglalkoznak vele, akkor meg az a baja.
Hát nem. A szerkesztő nem szívességet tesz, ha a dolgát végzi. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 651.
| 2024.12.02 19:51 | filiptamas@gmail.hu -- re: Ráismerés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves XY vagy XX!
Kromoszomálisan közelítek a számokból álló nevedhez, így biztosan nem tévedek.
Jókat írsz, könnyedén és szellemesen. Örültem, hogy valakinek van késztetése az itteni meókat messze meghaladó módon egy miniesszé méretű kritikával közelíteni egy vershez.
Legyél szerkesztő, megérdemelne a Dokk, jelentkezz a kapitánynál. Sokat és hangosan kopogj, mert...
A neved pedig ne legyen titok, nem is értem, miért bújsz számok mögé.
Üdv,
FT
| | A fenti posztra érkezett válaszok: 69420 | 650.
| 2024.12.02 19:10 | 69420 -- Ráismerés
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Úgy érzem, a vers magja és motorja a "nem tudják,/merre induljanak, ha el/akarnak tévedni benne." ez kifejezetten zseniális, megragadó, tömör, el lehet merülni benne. Az ezt követő két versszak viszont már inkább csak kommentálja, meglovagolja a lendületét és önmagában nem olyan izgalmas, az olvasó többé-kevésbé maga is hozzá tudná tenni a maghoz, bár a másodikban az "s ez oly könnyűvé..." felütés hanghordozásilag nagyszerű és karakteres.
Viszont egyébként a vers törzse nem igazán karakteres (a mag azért nem, mert túl univerzális ahhoz, hogy stílusa legyen) és mintha a kezdő és záró versszakok ezt próbálnák meg pótolni/ellensúlyozni. Az elsőben ott az Ady-allúzió, az utolsó pedig (számomra) kifejezetten Baka István ízű, a holdból kiinduló bájosan elvetemült összetet költői kép miatt, de ezek egymással sem illenek össze annyira.
A homályló, alluzív felütés nekem egy a nyelvi hagyományokhoz Mahlerien viszonyuló, megfáradt-groteszk, enyhe elkenésekben, nyelvrontásokban expresszionista, archaizálóbb, talán Kálnokys hangulatú versnyelvet ígért, amire valamennyire bántóan jött még a mégannyira zseniális, de túl nagyot robbanó aforizma a második versszakban. A vadabb, elborultabb "Gurul a hold" pedig talán túl álomszerű és képies a mag és az azt követő versszakok logikai-referenciális intellektualitásához viszonyítva.
A külön sorba írt "nem érik el" nagyon törékeny vállalkozás, a leválasztás bombasztikus szentenciát ígér, amivel a teljes, banális lemondás kozmikus kontrasztba kerül. Ez az elkenéses-expresszionista gesztus inkább az első versszakban ígért versnyelvhez tartozik, akként megvalósít egyfajta keretet.
De összességében úgy érzem, hogy a nagyon erőteljes, talán túlságosan erőteljes aforizmát nem sikerült megelevenítő karakterbe és keretbe ültetni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: filiptamas@gmail.hu | 649.
| 2024.12.02 17:09 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Ráismerés
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tamás!
Eddig tegeződtünk, nem értem a magázást.
A naplódban azt olvastam, hiányolod, hogy nem foglalkoznak a költeményeiddel, te kérted, hogy véleményezzük a versedet, én teljesítettem a kérésed.
Mondandóm lényege: A kompozíció és a logika, az időrendi linearitás két különboző fogalom. A kompozíciónak inkább az arányérzékhez van köze.
Éppen Neked, aki személyesen is felkerested Nemes Nagy Ágnest, kéne ezt legjobban tudnod, hiszen ő beszélt és írt is az arányosság és a kompozíció fontosságáról.
A szöveg szoros olvasásával úgy értelmeztem, hogy az álomszerű költői képek és a racionális reflexiók nem teljesen töltik be az arányosság kompozíciós megvalósulását. | | A fenti posztra érkezett válaszok: filiptamas@gmail.hu | 648.
| 2024.12.02 11:32 | Filip Tamás -- re: meo | Ráismerés
|
| Válasz erre | Kedves Rita! Az hogy érteni akarunk egy verset, normális emberi törekvés, de figyelmen kívül hagyja, hogy a verset nem csupán "érteni" kell, hanem el kell fogadni azt, hogy az egy önálló világ, egy költő által teremtett világ, amelytől nem feltétlenül kell számonkérni okságot, logikát, időbeli egymásutániságokat, és hasonlókat. A vers befogadásához ki kell nyitni azokat a lelki ajtókat, ablakokat, amelyek ehhez szükségesek. Nem szabad lineárisan, racionálisan nézni egy szöveget, amely vállaltan gomolygó és bonyolult. Amúgy semmi szürreális nincs benne. Indít egy finom Ady-utalással "Az Ér nagy, álmos, furcsa árok", amit talán érdemes volna észrevenni, nyugtázni. A verset én sem tudnám megmagyarázni, én csak a médium voltam, aki megírta. Még nekem is duplafedelű bőröndnek tűnik, de szerintem érdemes benne keresgélni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 |
|
