Filip Tamás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
700.
| 2025.10.09 22:13 | filiptamas@gmail.hu -- köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm szépen a szerkesztőknek a Villámnál fényesebb jelenlét című versemről hozott gyors és kedvező döntést. | 699. 698. 697.
| 2025.10.09 18:02 | Farkas György - szerki -- Re
|
| Válasz erre | Teljesen világos a dolog, csak annyit akartam mondani, hogy én valszeg más jelzőt írtam volna. A meómban jeleztem, hogy rendben van. Remek vers. | 696.
| 2025.10.09 16:54 | filiptamas@gmail.hu -- re: meo | Villámnál fényesebb jelenlét
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György, próbálom megfejteni (neked és magamnak egyaránt) az öntudatlan mentőöveket.
A mentőövek csupán tárgyak, de mégiscsak különleges közük van az élethez, a fuldokló életének megmentéséhez. Jó esetben persze végigszundikálják "életüket", öntudatlanok maradnak, mert nincs dolguk. A vers által megjelenített közegben csupa ilyen mentőövet láttam. | 695.
| 2025.10.09 12:04 | filiptamas@gmail.hu -- fölfelé
|
| Válasz erre | Időnként kell egy finom fölfelé stilizálàs, ez a vers talán példa erre. A szakralitást felfedezve nem illik középhangon szólni. Amúgy a vers mindig egy hívás. Gyere, és hidd el, hogy igazat mondok. | 694.
| 2025.10.09 00:21 | B. Dezső - szerki -- meo | Villámnál fényesebb jelenlét
|
| Válasz erre | Szintén kiváló alkotás, annak ellenére, hogy néhány sor - legalább is az általános Filip-líra mércéjéhez viszonyítva - kilóg belőle, vagy inkább csak hangulati elemként funkcionál. Pl. az első szakaszban: "Forró lépteinket / megszenteli a part" A másodikban, pont a címadó részben: "A villámnál fényesebb /jelenlét megmarad" Ezek a töltelék jellegű felvezetések lehetnek szándékos altató motívumok is, a kék bálnákról visszapattanó szigonyok talányos és remekül sikerült megidézéséhez, és hogy "nem tudjuk lemosni /
magunkról a tengert..." Párkapcsolati líra, a hiány és a vizes közeg teljességének hangulatelemeivel, amelynek enigmatikus záróképe a tengerre hajló idegenné vált alkonyati erkély. | 693. 692.
| 2025.10.08 14:24 | Duma György -- Villámnál fényesebb jelenlét
|
| Válasz erre | A legszebb kép, talán ebben nincs vita, a bálnákról visszapattanó szigony. Persze, csak a költő tudja, mire is gondolt valójában, de szerintem a kép szimbolikája az, hogy ahol a szerelem jelen van, ott semmi rossz nem történhet. Márpedig a célt érő szigony rossz, nagyon rossz.
Bennem nem kelt veszteség érzést a zárás, a szerelmes pár máshova megy, viszi magával saját, kétszemélyes édenét, és ahová megy ott talán a vágóhíd taglója fog legközelebb csütörtököt mondani... | 691.
| 2025.10.08 10:50 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Villámnál fényesebb jelenlét
|
| Válasz erre | Csendes, halk, de mégsem beletörődő emlékezés, hiszen a tudat, hogy az ember, a szerelmespár nyomot hagy mindenütt amerre jár, nem engedi a szomorúságot.
(Egyedül "a kék bálnákról minden / szigony visszapattan" képet nem tudom egyelőre hová tenni, csak a saját olvasatom szerint jelenti azt, hogy ilyen emlékek, jelenlét védettséget ad a párnak (a bálnák is többes számban szerepelnek) minden bajjal szemben.)
A zárás sejtet valamit abból, hogy valami baj van vagy lehet, vagy készülődik a pár életében mégis, hiszen úgy érzik, hogy valamit elvesztettek: jelen esetben azt az erkélyt. Vagy épp önmagukat? Marasztalom. | 690. 689. 688.
| 2025.09.25 12:27 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Május felé
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Számomra ez a vers arról beszél, ahogy az élet igenli önmagát, és arról, ahogy az általa élt(ek) az élet önigenlését mint kozmikus intimitást veszik tudomásul. Keresetlen szépséggel.
Üdv,
Márk | 687.
| 2025.09.25 09:26 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Május felé
|
| Válasz erre | Nagyon szép vers. Nyugodt, csendes, mégsem szomorú, beletörődő. A harmadik versszakot én fölöslegesnek érzem, nélküle (szerintem) sokkal koherensebb lenne a vers egésze, és nem szakítaná meg a "varázst" egy kevésbé fontos gondolat. A "fiókává törik a madártojás" igazi unikum. A Tóth Árpád utalás is "ül".
Marasztalom, mert nem várom el Tamástól, hogy változtasson a versén, nem is kell. | 686.
| 2025.09.25 09:23 | Siska Péter - szerki -- meo | Május felé
|
| Válasz erre | Nagyon pontosan kiegyensúlyozott és komponált vers. Engem leginkább a távlat és az intimitás szerves összekapcsolása fogott meg benne, pontosabban az, ahogy a személyes viszonyban feloldódik a kozmikus távlat. Marad, ahogy zárósorok is maradnak bennem. | 685.
| 2025.09.17 14:22 | Filip Tamás -- köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm a szerkesztőknek az Utazni kell című versem "maradanDokkosítását". | 684.
| 2025.09.16 23:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Utazni kell
|
| Válasz erre | Apám mikor tavaly haldoklott hirtelen felébredt majd azt mondta mikor kérdeztem hogy kér-e vizet, hogy nem tudom fiam melyikre kell felszállni.. Nem értettem miről beszél.. Kérdeztem mire akarsz felszállni.. | 683. 682. 681.
| 2025.09.08 11:39 | Filip Tamás -- köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm a szerkesztőknek a versemmel kapcsolatos értékeléseiket, és természetesen magát a döntést. | 680.
| 2025.09.08 09:58 | Filip Tamás -- re: Egy óvatlan pillanatban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyuri, a Szinva patak és az a híres vízesés a személyes mitológiámban igazán fontos, és tényleg kötődik József Attilához. A patak ugyan a Sajóba folyik, de egy költői képzeletvilágban nagyon is elvihet egy távoli, valóságos, de ugyanúgy mitikus gazdagsággal bíró helyre, Monet-hez. Azon a csodahelyszínen, ahol egyébként soha nem jártam, bizony ott lehet egy gyönyörű asszony, aki rám vár. Ha messziről vinném a csokrot, biztosan elhervadna, mire odaérek, így praktikus, bár kockázatos ötlet a vízililiom letépése, de ha megvárom, amíg félrefordul az őr, talán sikerülhet. Köszönöm a szép szavaidat. | 679.
| 2025.09.07 20:13 | Fűri Mária - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Monet giverny-i kertjéből vízililiomot tépni némi bátorságot igényel; fiatalos csíny ez, amit csak egy szerelmes engedhet meg magának. Jól felépített, rövid és mozgalmas vers, marasztalom én is. | 678.
| 2025.09.07 20:11 | Duma György -- Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Tévedni emberi dolog, de nekem ez a vers kétszeresen is megidézi legnagyobb költőnket, és csodálkoznék, ha ez véletlen lenne, pont a szerző ismeretében.
A Szinva, persze idézheti Borsodot, vagy valami más, közeli várost, tájegységet, de nekem a Szinva patakhoz eloldozhatatlanul az Óda kötődik.
A”virág nélkül megyek” sor is a “…jöttél, nem virággal”-t hívja elő bennem, véletlenül, vagy szándékoltan, csak a szerző tudhatja, esetleg még ő sem.
Monet-ra egyébként nem csupán a település név utal, hanem a birtokán található tó gyönyörű vízililiomai is, gyanítom, hogy a szerző járt e helyszínen, s személyes emlékeit szövi e remek versbe. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Filip Tamás | 677.
| 2025.09.07 19:34 | Siska Péter - szerki -- meo | Egy óvatlan pillanatban
|
| Válasz erre | Letisztult, pontos, intim lírai darab. Számomra a legérdekesebb benne az, hogyan emeli a vízililiom letépésének gesztusát a vers zárlati súlypontjává. Az a bizonyos "óvatlan pillanat" nem szükségszerű, hanem (az én olvasatomban) inkább kegyelmi, mert a jelentés és a szépség egy váratlan pillanatból születik majd, a hiány ("virág nélkül megyek") ajándékká lesz. | 676. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 |
|
