Farkas Péter
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
15.
| 2011.07.19 01:04 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Mindig
|
| Válasz erre | Miről szól a szöveg? "Általában tudod hová utazol./Néha csak céltalanul bolyongsz./Nem gyújtasz rá ott sem, ahol
szabad."-ezek szimpla kijelentések, melyek nem szerveződnek egyelőre verssé. Attól, hogy leírjuk a gondolatainkat, és strófákra bontjuk, még nem "költöttünk el" semmit. Több ötletet, élőbb szövegszövetet hiányolok. | 14.
| 2011.07.10 19:55 | Fp -- re: meo | Harminc
|
Válasz erre
Előzmény | Valószínűleg ez is egy olyan dolog, ami kívülről máshogy látszik. Bár jobban belegondolva csak addig, amíg jobban bele nem képzeli magát az ember. A vers valóban gyenge, köszönöm a meokat. | 13.
| 2010.12.19 14:38 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Harminc
|
| Válasz erre | Ha 30 év után 3 kérdésből kitalálna mindent a barkóbában, akkor nem barkóbáznának soha, szóval azon kívül, hogy amúgy sem jó a vers, még logikailag sem okés. Ráadásul minél tovább tart, annál titokzatosabb, én most a 30 felénél tartok, de egyre kevésbé értem az egészet, bár meglehet, hogy ez csak egy személyes élmény és átmeneti. : ) Üdv! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fp | 12.
| 2010.12.14 22:37 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Harminc
|
| Válasz erre | Péter, ez versnek így kevés. Mint két laza láncszem. "Odamondott" bölcsességnek is kevés, mert mindkét rész vége lapos és suta. Több mondanivaló harminc év után? Vagy ütősebbet? | 11.
| 2010.03.11 03:56 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Elképzelt fotel
|
| Válasz erre | Õszintétlen, mert modoros gesztusokat produkál. Modoros, mert nem természetes képekbõl építkezik, abban az értelemben, hogy költõibb "akar" lenni a költõinél. Ha az elsõ strófa utolsó sorát elhagyja Péter, akkor nem kapom rajta a szöveget ezen. Ha a kutya nem a lábnyomhoz lenne odakötve, nem kapom rajta a szöveget. Ez is költõi nagyotmondás, csak más értelemben. Ha kiszedegetem belõle a reflektálatlanul hagyott kijelentéseket, azon kapom magam, hogy szép lassan "elfogyik" a szöveg. Kapkodtál Péter? | 10. 9.
| 2010.02.17 11:17 | Janáky Marianna -- tipikus
|
| Válasz erre | Én úgy érzem/értem, hogy a reggeli játszótéri lámpákat látod az ágyadból ébredéskor az ablakon át.
Fényes, csillogó hiányversed nekem tetszett. Erõsek a képeid, megfogott a versed. | 8.
| 2010.02.15 23:58 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | tipikus
|
| Válasz erre | Muszáj szigorúnak lennem ezzel a verssel; nincs egészen kedvemre. A szigorúság mármint, de a ver sem. Megúszós ugyanis. A finomrahangolt megfigyelések sorozatából valahogy hiányzik az összetartó erõ, és bár az ember hajlamos elõször elsiklani efölött, másodjára-harmadjára már mégis csak gyanút fog: mi volna a (csúnyán szólva) veleje a "napfény valahogy más" megfogalmazásnak, mondjuk? Meg hogy elõtte a "játszótér ilámpák / ilyenkor mellém fekszenek". Mondom, elsõre mederben maradónak látszik ez a futam, azután elkezd rajta gondolkodni a magamfajta, hogy mégis, mennyire jellemzõ élmény a játszótéri lámpák fénye, ha egyszer onnan napfényben parancsolják haza az ember gyerekét általában. Ez csak a racionalitás felületes fogása a versen, de azt hiszem, hogy a fogást éppen a mélyrétegekben megnyilvánuló disszonancia teszi lehetõvé. És innentõl hiába a talán pimasznak szánt "téged nem", hiába válik nádassá az éj, egy - már sebtiben felépült - illúzióval kevesebbek vagyunk, és kétszer is meggondoljuk, mikor higgyünk ennek a versnek legközelebb. | 7.
| 2010.01.26 18:03 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | péntek esti utolsó
|
| Válasz erre | Szuggesztív ez a szikárság, nincs is különösebb hiba a szövegben, persze azért sem, mert nem evez veszélyes vizekre, nem figyelmez az adódó kísértésekre, hanem szépen és komótosan végigjárja az útját. De mi várja az út végén? Mintha ott aztán, az utolsó két sorban, kiszakadna mindaz, aminek ez a szikár vers addig ellenállni látszott. Egészen vonzó fogás lehetne egy markáns indulati góc a vers végén, most azonban a zárlat inkább lerombolja, ami addig felépült, mégpedig rossz értelemben - hiszen amúgy és általában a lerombolás is elegáns lehet. De a "költözzön ki végre a szívembõl" annyira sanzonos, annyira elcsépelt, hogy egész egyszerûen megszünteti az emberben azt a szelíd vonzódást, amit eddig a vers iránt esetleg érzett. Talán ha a "szívembõl" helyett "belõlem" állna, azaz egy fokkal visszafogottabb volna ez a zárlat, akkor máris jobb benyomást hagyna a szöveg. Pontosabban fogalmazva: nem visszafogottságra volna elsõsorban szükség, egyszerûen egy kevésbé elhasznált kifejezésre, s akkor máris egyben lenne ez a vers. | 6. 5. 4. 3.
| 2009.12.11 10:08 | lengyel attila -- tipikus
|
| Válasz erre | Péter, ez a fényhangya hullámosra gyûrés nehezen emészthetõ kép. Az elsõ versszakkal egyébként valami szemantikai gond is van, vagy csak én nem olvasom jól. | 2. 1.
| 2009.07.24 13:22 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Békásmegyer 08
|
| Válasz erre | Péter, ez önmûködõ vers. Írja magát (önmagát és Önt is), nincs benne szarvashiba (talán a "lét"-nál akadtam meg egyedül), de az is igaz, hogy nem lesz belõle nagy vers, és ez talán ezért van, mert ez a liánszerû terjedés elaltatja magában, a szerzõben is a szerkesztõt, és nem mer vagy nem tud magasabbra kapaszkodni a vers(sel). Az az érzésem, hogy kicsi marad a vers, amit -- tudom -- másoknál inkább kívánatos célként emlegetünk, de most azt érzem, nem ártana ezeknek a hétköznapi képeknek valami átlényegítés, lírai megértés. De a vers maradósunkká válik mégis nálam.
jt | 0 |
|
