Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
890. 889.
| 2025.11.16 09:33 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | cím nélkül (23)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Ez nagyon megfogott. A szavak verssé akarnak válni? A funkció, ha úgy tetszik a végső felhasználat, eszenciálisabb, valódibb, meghatározóbb mint minden egyéb, ami csak törekszik, ami csak mutat a lényeg irányába. Mindig öröm számomra, amikor valaki szól ebből vagy erről a látásmódról. Az ilyen szólás az egyik biztos jele annak, hogy utazása jó féle, helyes az irány és pontos a tájhoz való viszonya. Számomra bónusz a zárás. Illetve váratlan, kis spirituális élmény kiváltója lett, ezen az álmos reggelen. Hitemben az emberi létbirodalom általános aspektusa a kétely. Így aztán, ahogy elolvastam a verset, azonnal kitört belőlem a Csenrézi szádhana vonatkozó része: "NI sárga fénye az emberek világát bevilágítja. / A kételyt s a szegénység szenvedését megtisztítja. / A spontán kélő bölcsesség így válik tisztán valóra. / A Nagy Együttérzés Istenségéhez szól imádságunk!OM MANI PADME HUM" Érthető okokból kifolyólag szívesen adnék rá öt marad szavazatot, de csak egyre telik tőlem.
Üdv.
Márk | 888.
| 2025.11.13 13:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (23)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Ez az aforizma-szerű vers tetszik. Valóban minden, még az élettelen tárgyak rendeltetése is egyértelműbb, mint az emberé. Mi, akiknek ősei ettek a tudás fájáról, valójában a kételkedés jogát szereztük meg. És adott esetben ez nagyon elbizonytalaníthat bennünket. Néha a megszerzett tudással, néha tudatosan ösztön-lényünkre hagyatkozva próbálunk felülemelkedni kétségeinken, vagy eligazodni közöttük. Nemcsak a gondolat, a versszöveg is tetszik: nem nagyképű, szemléletes, lehetővé teszi a gondolatra való ráhangolódást. | 887. 886.
| 2025.11.13 12:18 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (33)
|
| Válasz erre | Kedves Gyuri, érzékeny, a központozás elhagyása ad egy izgalmas sodródást neki, de összességében erőtlen. Ezeket átgondolnám: "tükörsima tó", "ágyú torka", "tavasz közeleg". Túl direkt, biztonságos megoldások. Javasolnám a komfortzónából való kilépést, egyébként is, négy sor esetén pedig különösen. Az utolsó sor megfogalmazásmódja sántít, a közeleg-kötelet rímpár sután hat. | 885.
| 2025.11.10 19:33 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (35)
|
| Válasz erre | Egy keserű szerelmes versnek olvasom. Éppen ezért nem kellene használni ezt a jelzőt. A tengernél megemlítik, a sós mellett, de ez utóbbi van inkább a tudatunkban, a könnynél pedig nem is beszélnek keserűről. Mivel így eltérünk a tényektől, a szó használata szentimentálissá teszi a verset. Egy csere sósra -- nekem más bajom nincs ezzel a szöveggel. Szép, szomorú, átélhető szerelmes vers lenne számomra, ezzel a változtatással.
(A pergő homokról: önmagában elhasznált, de az 'érdes, mint a pergő homok' újszerű.) | 884.
| 2025.11.10 17:40 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (35)
|
| Válasz erre | Az első sor nagyon hatásos és sűrű, testi és mitikus egyszerre, én ennyit tartanék meg belőle. A folytatás magyarázni kezdi a képet, a magyarázat pedig a többiek által is említett bizonytalanságán túl el is tolja egy szentimentális irányba, csak elveszi az erejét. Hagynám aludni tovább a tengert. | 883.
| 2025.11.10 10:01 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (35)
|
| Válasz erre | Kedves Gyuri, az első sor igazán szép, viszont a másodiknál el is vesztett. Édes víz, keserű könny, pergő homok - picit sallangosak, merészebb képhasználatot javasolnék. Az utolsó négy sor kijelentéseit alaptalanak, felvezetetlennek érzem. Az első sort tartanám meg belőle. | 882.
| 2025.11.09 23:06 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | cím nélkül (35)
|
| Válasz erre | A szó rossz értelmében erőltetett. Mert lehet valami versben úgy is erőltetett, hogy közben történik valami varázslat, ami verssé teszi. Itt ezt nem érzem, bár jó a felütés (ígér egy jó verset, érdekes a téma) de hamar elsikkad. A második strófa már lapos. Összességében nem olvastam jó verset, mert kibontatlan, kidolgozatlanabb maradt, de a téma igazán jó. Szerintem dolgozz még vele! | 881. 880. 879. 878. 877. 876. 875. 874. 873.
| 2025.06.03 17:31 | Farkas György -- re: Re
|
Válasz erre
Előzmény | Valóban, szó van az írástól való félelemtől. Attól, hogy ilyen nagy elődök után van-e értelme, igazsága bármit is írni. Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen mindig lehet, sőt, kell újat mondani, ez (többek között) a költészet célja. A világ változik, folyamatosan: újat kell mondani. Most nem emlékszem, hogy ki mondta: Auschwitz után nem lehet verset írni (amit logikailag értek). DE! Pontosan ezután az elképzelhetetlen tragédia után van szükségünk a költészetre, arra, amely kifejezi az emberi jóságot, a szeretetet, a fantáziát, és mindazt, ami szép és jó a világban, az emberi lélekben és gondolkodásban. Ami hitet és lehetőséget ad a továbbiakra.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 872.
| 2025.06.03 17:14 | Farkas György -- Re
|
| Válasz erre | A publikálásról: Rimbaud rövid költői tevékenysége alatt alig néhány verset közölt, szinte teljes elutasítottságban volt része. Költői pályája végén kinyomtatott egy kötetet (javarészt Az egy évad a pokolban) saját költségére. Senki nem volt rá kíváncsi. Ott porosodott, penészedett a nyomda raktárában. Halála után, mikor be akarták zúzni az egészet, valaki ( nem emlékszem ki), véletlenül felfedezte, és szerencsére értett az irodalomhoz, megmentette a könyveket. Valójában a fiatal szürrealisták (Breton és Aragon) fedezték fel egy antikváriumban, és emelték a köztudatba, akárcsak a hasonló sorsú és legalább annyira egyedi és újító hangú Lautréamont-t. Ha nincsenek ezek a véletlen felfedezések a nyomdák raktáraiban, ma lehet, hogy nem tudjuk, ki volt Arthur Rimbaud és Lautréamont grófja.
Persze nem akartam semmiféle párhuzamot vonni köztük és köztem, csak elmondtam mint érdekességet.
| 871.
| 2025.06.02 16:27 | Farkas György -- Re
|
| Válasz erre | Őszintén megmondom: nem érdekel a publikálás, nem ezért írok, bármily furcsa is ez. És úgy látom, hogy a folyóiratok többsége, azok, amelyek színvonalat képviselnek, meglehetősen belterjesek. Én egy saját kötetet szeretnék egyszer kiadni, mondjuk magánkiadásban, ahol a verseim együtt vannak és megőrződnek a jövőnek, hátha valakit azon túl is érdekel, bár ebben nem reménykedem, és nem is számít. Az a lényeg, hogy megírtam.
| 870. 869. 868.
| 2025.06.02 15:04 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: Re
|
Válasz erre
Előzmény | Szerintem nagyon sok folyóirat vevő lenne a "dolgaidra". Csak úgy szúrópróba szerűen elkezdtem olvasgatni.
Bulgakov
Rimbaud
krétarajz
levitáció
good bye
caspar brötzmann
amundsen
keleti
Mind-mind kivételes darab. | 867. 866.
| 2025.06.02 13:56 | Farkas György -- Re
|
| Válasz erre | Peer nyilván az Apokrif ,, tökéletes,, mivoltára, a vers minőségére gondolt, arra, hogy milyen hatást gyakorolt az olvasókra és a magyar irodalomra. A vers ikonikus jellegét emeli ki, amelyet oly kevés mű ér el. Nem irigység ez, nem szkepticizmus, hanem főhajtás.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 |
|
