Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
956.
| 2026.01.11 14:44 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (26) In memoriam Pilins
|
| Válasz erre | A cím szerintem olyan terhet rak erre a szövegre, amit az nem bír el. A második sor minősít, gyengíti az indítást (a "nagyon" pláne), nem fokozódik a feszültség. A zárás nagyon kényelmes (megnyugtat, értelmez), ki is mondja azt, amit sejteni lehet, Pilinszky felől közelítve pedig ez problémás, hiszen az ő költészetében az elhallgatás, a kihagyás különösen fontos. Magát az aktív, sikeres, birtokló versbeszélőt sem igazán tudom összeegyeztetni a vers által kitűzött céllal. | 955.
| 2026.01.08 08:55 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (29)
|
| Válasz erre | Kedves György, az első két sort húznám, illetve a "mikor a kulcsot visszakérted" után másképp folytatnám, itt elindul valami, amit hirtelen abbahagy, nem zárnám le ennyire korán az eltűntek bontogatását.
A záró sorok túl kényelmesek.
"koponyaüregem már nem kong" - nem tudunk arról, hogy eddig kongott volna.
"az időm fogy" - egyértelmű.
"más ajtókon zörgetek" - nekem túl hétköznapi, elkopott kifejezés.
Expresszívebb kifutást javasolnék. | 954. 953.
| 2026.01.03 10:51 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (25) (Hommage á Albert
|
| Válasz erre | A vers szerintem nem abban a poétikai mezőben működik, melyben a cím elhelyezi. Aránytalan elváráshorizontot teremt, az ígérete nem teljesül, Camus neve így csak dísz marad. A sötét szobák (meghitt, intim elvonultság) és a boldog tér (absztrakt érzelmi minősítés) ütközése dekoratív marad, a "költészet e frigyből születik" pedig számomra retorikai önigazolásként hat. A zárásban a "suhogás" ígéretes, de nincs kontextusa, nem fenyeget, egyfajta megnyugtató burokban marad minden. Korrekt, jóindulatú szöveg, de inkább kész gondolatokat közöl, mint tapasztalatot. | 952.
| 2026.01.02 14:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (25) (Hommage á Albert
|
| Válasz erre | Érdekes, hogy a frigy, amiből a költészet a vers szerint jön, nem sztereotip módon magasztos és szörnyűséges ütközése, hanem két idillikus, boldog jelenség (szerelem és biztonság). A gondolat együtt jár nem kevés pesszimizmussal és realizmussal; a művészet nem feltétlenül teszi jóvá a rosszat, hanem inkább egy törékeny, kiszolgáltatott édenkert vele szemben (amiben viszont talán mégsem "ér utol a végső,/borzongató suhogás"). Ez a mögöttes feltételezés kiegyensúlyozza a felütés első látásra túlságosan gondtalan atmoszféráját.
Másrészt a szövegközépi gondolatisággal szembeni széli képiség -értem ezalatt a "ragyogó szerelmet", "sötét szobák boldog terét" és a "végső, borzongató suhogást" nem egészen egyéni, nem eléggé zsigeri, talán az utóbbi kivételével. Várok még más szerkesztők véleményére a szavazással. | 951.
| 2026.01.02 13:06 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (27)
|
| Válasz erre | Kedves György, picit erőtlen, langyos a "szürkeség mélységei", nem húz be a versbe. Vajon mi felé közelíthetne még a versbeszélő? Intenzívebb, bátrabb megoldást javaslok. Mivel ez egyfajta kerete is a versnek, kulcsfontosságú lenne, ennek fényében gondolnám újra.
Az északi erdők, krétarajzok stb. megnyitnának egy világot, de gyors elvarrásra kerülnek.
A tömör golyó picit kontextuson kívüli nekem.
Ez most múlik. | 950.
| 2025.12.30 16:18 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Kedves György, hatásos sorok, a "széltalpú ember" erős indítás. A darabosság nem kifejezetten zavar, viszont bizonyos részek elgyengítik, pl: "egy szívnek feszülő kés", "rögeszmés szerelem" - kissé patetikusak, a kevesebb néha több alapon elgondolkodnék rajtuk. | 949.
| 2025.12.28 22:55 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Energikus szöveg, sok hatásos szóképet mutat fel, viszont kevés a valódi kapcsolat közöttük. Önmagukban működnek (a "barikádon állva, tűzben / zongorázva" pl. különösen, itt két, egymást kioltó gesztus között keletkezik a feszültség), de úgy érzem, nem igazán építenek egymásra, katalógusszerűen sorakoznak egymás mellé. A zárás szerintem elgyengíti, visszafogja, a "veled boldogok lehetünk" kérdés túl direkt, túl személyes, elüt az addigi mitikus-forradalmi beszédmódtól, intim reménykedésbe csúszik át. | 948. 947.
| 2025.12.22 17:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1) (jav.)
|
| Válasz erre | Talán a zsúfoltsággal, mármint a képek szorosan egymás mellé rakásával nem is lenne baj. Különösen, mivel a modern (figyelemhiányos) olvasó egészen máshogyan fogad be szövegeket, nem lineárisan, hanem a legprovokatívabb részleteken fennakadva, azokból kiindulva kollázs- vagy montázsszerűen. Viszont némelyik kép egy kicsit igénytelennek érződik, például rögtön a nippekről való panaszkodás, ami a dokkon -ha az utóbbi időben nem is- túl gyakran felmerülő motívum. Aztán a sárkány is olyan kifejezés, ami túl sokat bíz az olvasóra, relatíve olcsó megoldás, a matrózok, apátság pedig komolyabb világépítés nélkül gyökértelenül hat. Inkább ezek miatt szavazok múlikkal. | 946.
| 2025.12.22 08:59 | Széll Zsófia - szerki -- meo | cím nélkül (41)
|
| Válasz erre | Kis tördelési javítás:
az eső akár Isten ujja
kopogtatott a padon ahol
kalapodat hagytad a fák
csersava csorgott alá
akár egy születő iszaptó
én a semmiről írok és
nem tudom mi ez esernyők
kabátok szürke önkénye
távolabb mindentől ami kék
a ködbe húnyt vitorlások
genézise pusztulni látszik
odafent sólyom vadítja
a felhőket zuhanását
magamhoz ölelem
A meófelületen nem látszott ennyire élesen, de odakint igen. És köszönöm ám. | 945.
| 2025.12.22 08:56 | Széll Zsófia - szerki -- meo | cím nélkül (41)
|
| Válasz erre | György, ez olyan flow.
az eső akár Isten ujja
kopogtatott a padon ahol
kalapodat hagytad a fák
csersava csorgott alá
akár egy születő iszaptó
én a semmiről írok és
nem tudom mi ez esernyők
kabátok szürke önkénye
távolabb mindentől ami kék
a ködbe húnyt vitorlások
genézise pusztulni látszik
odafent sólyom vadítja
a felhőket zuhanását magamhoz
ölelem
Egyrészt sólyom hogyan kerül oda, ha óceán, másrészt az röptéjét lenne, nem mintha ezek a madarak önfeledtek tudnának lenni (oké, antropomorf gondolkodásmód, nekünk annak tűnik, a boldog még elmegy, de az önfeledtnél megakadok, mert szerintem az kábé lehetetlen kognitíve).
A boldogság kék madara zuhan a versben, de most nem hagyhatom felrepülni, erről mindjárt. Hogy hogyan jön a születő tóhoz aztán az óceán (a ködbe húnyt vitorlások genézise szép csatolás ehhez a teremtéshez, de onnan nagyon messzi az óceán kapcsolása, illetve minek is, ha ott a tó, mintha kettő külön verset olvasnék flowban összeolvasztva)... Az utolsó két sor eleve gyors kényszermegoldásnak tűnik, illetve az utolsó négy sor ellenpontozása olyan, mintha hirtelen ösvényt kellett volna változtatni. Ne kelljen, vagy ne így. Ha kell, akkor érzékenyebben, farkasgyörgyös mélységgel, nehéz finomsággal. Jelen formájában múlik a vers. | 944.
| 2025.12.22 07:30 | Széll Zsófia - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1) (jav.)
|
| Válasz erre | György, az abszurdok megítélése döcögős terep, mert a szerkesztő kapcsolási, kapcsolódási mikéntjén múlik javarészt. Zsolt rendkívüli arányérzékkel írja ezeket, ezt most azért, mert nekem ez a szöveg túl tág összefüggésileg (mondhatnám, hogy ez a dadaizmus egyik lényegi pontja, de aztán mégsem), ezért erőltetettként élem meg. Nem véletlenül hoztam fel az arányérzéket: minden kicsit burjánzóbb szövegben van összefüggés, van bizonyos rendszer - ez a nyelv sajátossága, ugyanis a szerepe az érthetőség, a közlés. Lehet ezzel dacolni, egy fajta 'liberalizációs (anti)gondolatkísérlet', de akkor is közvetíteni fog, mert a szavaknak van jelentéstartalma, az agy pedig korrigálni fog, mint a megcserélt, hiányos betűtartalmú szavaknál. De most voltaképpen sallangolok, mert amit igazából írni szeretnék, az az, hogy ez nem sikerült jól. Össze-vissza a gondolati távolság a szövegben, inkább tűnik mechanikusnak, mint organikusnak - mintha nem magától jönne, hanem hosszasabb gondolkodás eredménye lenne. Ezzel egyidejűleg (hosszas gondolkodás) mégsem találja az arányt, a képek is inkább élesen összedobáltak - hú, annyira kontroverz ez, de nem jól. Végig erőteljesebb, válogatott szavakat használ, ez sem tesz jót. Mátyás szakszerű, éles, pontos meójában ezek az üresjáratok, amikor szusszanhat egyet az összekapcsolási kényszer. Ezért a vesszőparipám az arány bármilyen műnél - ez itt nincs meg. Múlik. | 943.
| 2025.12.21 22:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1) (jav.)
|
| Válasz erre | Első látásra automatikus írás, bár a kezdő két sor kevésbé nyersen avantgárd versnyelvben is megférnének. Forgatókönyvutasítás-jellegükkel elegánsan indítanak, amitől elüt a folytatás zsúfoltsága és válogatás nélkülisége. Van itt dada-remineszcencia, testlírai hang együtt a "traktorok vörös színű/mennybemenetele" csodálatosan Majakovszkij-ízű frissességével és közérthetőbb posztmodern társadalomkritikával ("az apátság kénköves/akkusavas piedesztáljára").
Bőven lehet belőle szemezgetni és mintha a kompozíció is erre csábítana elsősorban. Nincsenek igazán íveket, lélegzést biztosító 'üresjáratok', hangsúlytalanabb részek, amiket az ilyen robbanékony anyag időnként megkíván. Még többször visszatérek a szöveghez. | 942.
| 2025.12.21 17:59 | Farkas György -- Kedves
|
| Válasz erre | Kedves szerkik! Köszi a pozitív hozzászólásokat, de még inkább köszi a javító szándékú meókat, mert több, versszerető, hozzáértő szerzőtől kaptam hasznos tanácsokat. Tanulok folyamatosan, és ez a fontos, hogy ne fagyjak bele az elképzelt versvilágomba, kell a külső nézőpont, ha az ember jó verset akar írni. Sokan itt tévednek, de ez már egy másik történet.
Írtam már jó verseket, írtam rossz verseket, mondják, hogy ez szakma. Nem hiszem. Vannak alapok, amiket érdemes tudni. A többi emberi érzékenység és szemlélődés, nyelvi kísérletezés, hogy megfejtsük az univerzum titkát, megfejtsük az ember titkát. | 941. 940. 939.
| 2025.12.21 12:18 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (39) jav.
|
| Válasz erre | Tudatosan absztrakt, mégis koherens poétikát valósít meg ez a szöveg. Erős képi fegyelemmel dolgozik, sűrűn rétegzett, a klasszikus modernség örökségét mozgósítva lebegteti a referencialitást. Marad nálam is. | 938.
| 2025.12.21 10:19 | Farkas György -- re: meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Köszönöm, hogy észrevette a hibát, elgépeltem, természetesen: mennybemenetel.
Egyébként ez egy kísérleti darab, ami eltér a korábbi irányomtól, írok még ilyesmiket, mert kiötlöttem egy koncepciót (amit nem fogok elmagyarázni) és kíváncsi vagyok hova vezet. | 937.
| 2025.12.21 09:40 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (39) jav.
|
| Válasz erre | Kedves György!
Elnézést a nem túl szakmai hozzáállásért, de nem tudom kihagyni, hogy engem ez medálba zárt kis idézetre emlékeztet. Gyönyörű, finom, kompakt.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 936.
| 2025.12.21 09:27 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Erős szöveg, de addig nem szavazok a maradására, míg a "mennybemenetel" helyesírását nem javítja ki. Hacsak nem a "meny"-re, mint családtagra utal...
Tudom, hogy a címnélküliségnek van létjogogsultsága, sőt akár üzenete, mégis jobb lenne, ha adna neki címet, gyakorlati okokból (is).
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 935.
| 2025.12.19 20:51 | Széll Zsófia - szerki -- meo | cím nélkül (40)
|
| Válasz erre | György, magával ragadó a leíró jelleg, arányos, aztán úgy elakadtam a homokban jegetnél, hogy többször is elolvastam, hátha értésgátolt vagyok, de ez a homokban jeget eltakart egy kendőbe csomagolt kesztyű... Izé. A homokban takarta el a jeget a becsomagolt kesztyű? Ez a mondatrész egyszerűen túlburjánzott nekem. Komolyan nem értem. A folyosónál főnév utáni állásban minősíteni kissé esetlen, ilyenkor szerencsésebb igét használni, valamint a megadóan mosolyogtam is abruptnak tűnik (pedig szép gondolatmag). Annak örültem, hogy az oolong nem okozott nehézséget, a teaillatú pára (Akarsz-e játszani?) pláne.
Még egy nekifutást igényel ez a vers, egy végső sliff. Nem mintha nem tetszene már így is, mert de. Még nem szavazok. | 934.
| 2025.12.19 15:12 | Farkas György -- 39
|
| Válasz erre | Köszönöm a meókat (39) cím nélküli versemre. Komolyan vettem a javaslatokat és átdolgoztam a szöveget. Felteszem javítva. Nekem így nagyon tetszik. Sorsától függetlenül, nem feledve a tapasztalatokat, ezt megtartom magamnak. | 933.
| 2025.12.19 09:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | cím nélkül (39)
|
| Válasz erre | Kedves György, remek felütés. Néhány javaslat:
"a telihold / (...) megvilágítja fénylő napunkat" - picit zavarosan hat a fénylő nap telihold általi megvilágítása, nehéz elképzelnem a fények ezen viszonyát. A "kéményre állványozva" egyébként nagyon izgalmas kép, tetszett.
"a tenger elaludt az ölemben" - ebben a versben szépen megtalálta helyét a sor. Az "ölemben" előtti névelőt törölném.
Az utolsó három sor kevésbé koncentráltabb, ami jól rímel egy Kandindszkij-festményre, viszont a "nem más ez mint" kezdetű sort mégis törölném, vagy cserélném - nem érzem szükségét magyarázatnak.
Az "agónia" szó rendkívül túlhasznált, úgy érzem, lecsapja ezt az izgalmas világú verset.
Kíváncsi leszek a szerkesztőtársak hozzászólására. | 932. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 |
|
