Farkas György
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1006. 1005.
| 2026.07.06 07:38 | filiptamas@gmail.hu -- hegyek
|
| Válasz erre | A képzelet sok mindenre képes.
Cees Nooteboom: A holland hegyek között
A Jelenkor adta ki 1997-ben. | 1004.
| 2026.07.06 03:55 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Amiért múlikkal szavaztam: hiányérzetem van az álommotívum és a feloldás kapcsán is, a második és a harmadik rész is vázlatos marad érzésem szerint. Jó lenne egy szabadjára engedett, kiterjesztett változatát is olvasni a versnek. | 1003.
| 2026.07.06 02:14 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Elolvastam este, majd elaludtam, később felébredtem, megint elolvastam, és most mosolygok, mert megértettem a verset.
Álmomban pont ez az élmény jött elő. Nem a holland tenger, hanem az, hogy éltem valahol, ami először érdekesnek, sőt varázslatosnak tűnt, majd egy hirtelen váltással már azon töprengtem, hogy időről időre el kell innen mennem, hogy ne haljak meg az unalomtól, és hogy hová mehetnék. Szóval az álmok ilyenek. | 1002.
| 2026.06.28 10:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | A "barikádon állva, tűzben zongorázva" nagyon szépen hozza magával a 19. század ethoszát úgy, hogy közvetlenül nem rabol frázisokat, kifejezéseket a 19. századból, amitől giccsessé válna. Felülről néz rá, éppen annyi iróniával, hogy átlendüljön az archaizálás vádján, de ebben a dikcióban végső soron átélhető legyen. Ez számomra teljesíti is a "Hommage á Arthur Rimbaud e René Char" ambíciózus ígéretét.
A verset alkotó egyetlen mondat nem szokványos retorikai szerkezetű, első olvasásra nem is feltétlenül áll össze, a képek egyenként hatnak. Ám hiszek benne, hogy van olyan szavalásmód, amiben a '[...] nem tántorít [... tenni], hogy higgyük, [...] veled boldogok lehetünk?' folyékonyan hömpölyög és a kérdőjel is megigazolódik a végén. Marasztalom a verset. | 1001. 1000. 999.
| 2026.06.04 15:09 | Simon Adri - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Érzek egy logikai következetlenséget a versben: a versnemírás és a mondatok eredetének homályban maradása közt nem érzek olyan ok-okozati kapcsolatot, amely a "hiszen" kapcsolódást indokolná.
Viszont ezt a logikai sutaságot humorosan oldja fel a két utolsó sor - amit én nem értek, az istenek igen. Nem tudom még, hogy ez számomra így elég-e, de van hiányérzetem. | 998. 997.
| 2026.05.29 21:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vigyázni kell a metafizikai megközelítésű versekkel. Mi az, amitől még vers, mi az, amitől inkább a természetfeletti ábrázolásának olyan aspektusa, amit csak a beavatottak értenek, mások számára "ködös".
Találgathatna, honnan jönnek a mondatok, írhatna egy egész isteni párbeszédet. Ez egy így kevés szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 996.
| 2026.05.28 16:22 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (42)
|
| Válasz erre | Kedves Farkas György!
Ezek jó képek, de nagyon egybefolyik az egész szöveg, mintha egy lélegzettel akarná elhadarni. Jobb lenne, ha kicsit megtörné, jobban tagolná - úgy a leglényegibb részek hangsúlyosabbá is válhatnának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 995.
| 2026.05.28 16:15 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | CÍM NÉLKÜL (1)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Vannak benne nagyon jó képek (pl. "az aszfalt kövült gyíkjai" különösen tetszett), de ez így együtt túl sok, túl tömény, és végül nem fut ki sehová. Azt javasolnám, húzza meg vagy szedje szét annak mentén, mit szeretne elsődlegesen üzenni vele.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 994.
| 2026.05.27 19:10 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (36)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Simon Adrihoz szeretnék csatlakozni: az utolsó négy sornál nekem is megtört a vers, pedig addig igazán be tudott húzni. (Nekem kicsit Dunwich elsüllyedt templomait is idézte...)
Üdvözlettel:
Anna | 993.
| 2026.05.27 19:07 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (35)jav2.
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nagyon sok képet zsúfolt bele ebbe az egy versbe, és emiatt kioltják egymás hatását ahelyett, hogy ráerősítenének egymásra. A másik probléma, hogy a "mélybe ránt", "torkonragad", "öngyilkos vihar" nagyon drámai szavak ahhoz, hogy például "libbenő zsírpapírra mázolt" és "a mihez kezdjek érzés a párnán" jellegű kifejezésekkel kerüljenek egy versbe - egyszerűen csak nem működnek jól egymás mellett. Úgy érzem, ez a vers egyszerre akart melankolikus és tehetetlen, egyben drámai és megrázó lenni - és két szék között a pad alá esett.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 992.
| 2026.05.27 18:59 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (32)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Szeretnék vitába szállni a korábbi meóval: szerintem az "Olvasztott vas a szemem/ A szívem porított kén" remek nyitás, engem kicsit József Attilára emlékeztetett. Ezek azonban nagyon erős képek, és hasonlóan ütős, intenzív folytatásra is lenne szükségük - nem fér meg mellettük az olyan lagymatag kép, mint az "Egyedül vagyok, magamnak", sem az olyan egyszerű, mint az "Egy sas farkast gyilkol". A vers legjobb pontja azonban az "egy idegen alszik/ Mellettem, aki lehetnék én is" - ez a másfél sor egészen kiemelkedő, megrázó, tényleg szíven üti az olvasót. Ha van kedve még dolgozni a versen, azt javasolnám, a közepét csiszolja még egy kicsit - szerintem érdemes még foglalkozni vele, mert a jól sikerült részeiben rengeteg potenciál van!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 991.
| 2026.05.27 18:53 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Kedves György!
A "tó sötétebbik oldalán" nagyon jó kép (nekem az határozta meg az egész vers hangulatát), és a "teremtés előtti csend" is gyönyörű. Ehhez képest azonban a "fakó és unalmas a tó" elég lapos lett, a "szemeim befelé néznek" és a "megdöbbentő az ébredés" pedig kissé erőltetett. Ha van kedve még dolgozni vele, azt javasolnám, ez utóbbiakat húzza ki, és írja úgy át a verset, hogy az "elfelejtem, Isten hol lakik" sor legyen az utolsó - ez tökéletes zárás lenne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 990.
| 2026.05.27 08:09 | Siska Péter - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Több ez a szöveg a szokásos "nem tudok írni" típusú önreflexív versektől, van benne egy finom, önironikus-metafizikai könnyedség. A performatív paradoxon az indításban nem új fogás, de itt működik a maga természetességében. Ami a legérdekesebb benne, az talán az, hogy az istenek szerepe szinte terapeutikus, ez furcsán puhává teszi a verset, ugyanakkor a zárás szerintem túl hamar old fel. Mivel szinte teljesen fogalmi síkon marad, az olvasóra gyakorolt hatását nagyban meghatározhatja, hogy ki mennyire fogékony erre a halk, könnyedebb metafizikára. Számomra inkább egy (valóban koanszerű) ötlet, gesztus marad, mint poétikai konstrukció. | 989.
| 2026.05.26 21:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | cím nélkül (46)
|
| Válasz erre | Nehéz mit kezdeni egy ennyire önfelszámoló verssel... egyébként mind a forma, mind az "istenek" használatának közvetlensége, meg a megválaszolhatatlan kérdés nagyon intelligensen idézi meg a zen buddhista koanok világát. De ennek így sincs olyan távlata, mint a 'cím nélküli (45)'-nek. Erre inkább múlikkal, arra inkább maraddal szavazok. | 988.
| 2026.05.04 22:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Nem kell olyan szerénynek lenni! Sok jó, sok érdekes versed van, légy szíves, te írd a verseket, ne fordítva! (Ez a négysoros kevésbé tetszik, de ha elindít benned valamit, már megérte!) | 987. 986.
| 2026.04.30 15:48 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | cím nélkül (45)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Talán lesz, aki ezt csak egy bölcsességnek fogja tartani és hiányolja majd belőle a lírát. Ez a négy sor azonban olyan finom drámaisággal reagál egymásra és a gondolati egészre is, hogy minél többször olvasom annál jobban megszeretem. Egy ideje már vissza-vissza térek hozzá. Most megnyitom a szavazást egy marasztalással.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Farkas György | 985.
| 2026.03.18 02:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Kedves György!
Érzek némi hasonlóságot Szilasi Katalin összekulcsolódtak című verse, és e között. Én mind s kettőt álomnak olvasom, amiből jó felébredni. Bizony jól jönne Isten, hogy segítsen zölddé varázsolni a leveleket, kimozdítani minket az alulértékelt pozícióból; az életünket szebbé festeni. Éltem már meg tehetetlenséget álmomban, megkönnyebbülés felocsúdni, hogy csak álom. | 984.
| 2026.03.14 16:13 | B. Dezső - szerki -- meo | cím nélkül (31)
|
| Válasz erre | Nekem csak a befejezéssel kapcs. van hiányérzetem, mintha valaki hirtelen megunta volna amit addig írt, lezár és némi élcelődéssel magyarázni próbál. Egy erős harmadik szakasszal működő szöveggé válhatna. | 983. 982. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 |
|
