Egyed Gábor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3. 2.
| 2009.10.31 15:53 | Maczkó Edit -- ujdonságok
|
| Válasz erre |
Kiemelt ajánlat, Új maradandokk,...nagyon jó.
Vagy eddig elkerülte volna a figyelmemet?
No azt nem hiszem.
| 1.
| 2009.10.31 14:10 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Nélküle értelmetlen...
|
| Válasz erre | Az a nagy baj a verssel, Gábor, hogy több van benne, mint hiszi. A vers rossz. A nagyon rossz versek közül való. Minden eredetiség híján van. (A szerelmet méreghez hasonlítani, a szerelem szerveként a szívet emlegetni, a halálért kiáltani -- mind-mind szokványos szerelmi szenvedésdíszletek, amikkel magukban még nem is lenne baj, ha érvényessé, frissé, hihetõvé tudná varázsolni. Aztán a vers teste is kidolgozatlan: a rímek setesuták, a forma szétesik /ritmusra, szótagszámra gondolok/, ami pl. azért is baj, mert amit egy ideig versként tudtunk mondogatni, hirtelen prózában kell folytatnunk, ezzel az az érzésünk támad, hogy a vers rendezetlen, nem átgondolt, tehát valószínûleg nem is igaz). Csak remélni tudom, hogy a "világában a legfontosabb embernek, akinek írta ezt a verset", nem mutatta meg. Illetve azt remélem, hogy nem ettõl a verstõl várja vagy kapta meg a remélt viszonzást. Ugyanis arra a vers teljesen alkalmatlan, hogy szerelmet valljon vele. Esetleg arra jó, hogy mellékletül küldje, azzal az instrukcióval, hogy inkább olvasson a szemébõl, pillantásából. Miért merek ilyen kegyetlen lenni? Egy valamit megtanultam a a magam (és alapos kukkolóként mások) szerelmeibõl: az igaz, mély, elemi szerelem a legkisebb írástehetséggel bíró emberbõl is kihoz valami eredetit, igazit, életszagút. Lehet az akár egyetlen szókapcsolat, egy furcsa jelzõ, akármi. Ebben a versben ilyen nincs.
Én, ha szerelmekkel ostromolt nõ lennék, arra kérném a hódolóimat, írjanak nekem egy-egy hosszabb versikét, mint pl. a magáé, Gábor. Amelyik versben megtalálnám ezt a kis bicsaklást (azt hívjuk és szeretjük egyébként szerelmem kívüli állapotokban is a "Mûvészetnek"), tehát ha ráakadnék erre a rendetlen igaziságra a sok-sok panel-hazugság között (Drágám, szívesen átölellek; rajongok érted; örökre Téged; elönt a szerelem szele -- ezt egyébként nagyon könnyen félre lehet és félre is kell érteni), na, hogy végre befejezzem a mondatom: egy apró költészetbõl (az elõbb mûvészetnek hívtam) felismerném a szerelmet.
Gábor, a maga versében ilyesminek nyoma sincs.
jt | 0 |
|
