Germuska Annamária Viola
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2.
2018.03.13 21:19 | Várkonyi Miklós - szerki -- meo | Az én mesém
|
Válasz erre | Kedves Annamária,
Azt hiszem, a letagadhatatlanul jelentős korkülönbség feljogosít engem arra, hogy tegeződve szólaljak meg. Életkorodból adódóan érzek a szövegben egy hajlamot arra, hogy a vitán felül őszinte érzéseid megfogalmazásához egyes helyeken segítségül hívd kedvenc slágereid szövegvilágát is. Számomra egyértelműen érződik is egy nem kifejezetten harmonikus dallam a szöveg mögött. Kétségtelenül vannak viszont a versedben olyan csírák is, amelyek a felső tagozatos iskolai dolgozatok fölé emelik. Hadd áruljam el a versírásnak egy eddig senkivel meg nem osztott tapasztalati titkát: csinálva lehet megtanulni. | 1.
2018.03.01 22:24 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Az én mesém
|
Válasz erre | Ez egy új mese. De nem tudom hasonlít-e a régire. Én úgy látom, igen. A főszereplő megmaradt, Az érzés is változatlan. De vajon veled marad? Vagy távolra visz. Ő tudja csak.
Már tudjuk milyen az, ami elmúlt. Amikor még nem tudtuk, mi vár ránk, Amikor még nem volt körülötte fájdalom, gyász. Nem tudhattuk mi vár, Ha kitudódik. Mi lesz majd, ha elmondja, Hogy szeret?
De most még nem tudod. Te sem, én sem, ő sem, Nem tudja talán senki sem, Hogy benne leszek-e a mesében? Velem ér-e véget a történet? Vagy nyom nélkül száll el a múlt? Benne az érzés? Vagy talán velünk marad? Együtt éljük meg, Vagy a sorsomra hagy?
Együtt, együtt, együtt! Mindig-mindig együtt! Ez volt a mottónk. Emlékszel még? Milyen szép volt! Elmúltunk volna vele? S most kérdőn nézünk, Remegő kézzel töröljük könnyeinket? Mi így? Így búcsúzunk? Örök búcsú-e ez, Vagy a mese még kitart?
Nem tudjuk. A képzelet új utat talál, S vár rád, hogy megkeresd, Hogy vele éld meg újra a csodát. Hogy végig itt leszel-e? Nem tudom. De a mese végén ott leszünk, Te és Én, S kötődünk mint a kollagén, Ha igazzá válik a mesém!
Üdvözöllek az oldalunkon, Viola!
Számomra kétségtelen, hogy érdemes a gondolataidat, érzéseidet írásba tenned. Legyen nálad folyamatosan jegyzetelésre alkalmas eszköz. Elég idős vagyok ahhoz, hogy ez számomra ceruza és papír volt (azért ceruza, mert az kevésbé hagyott cserben), persze, gondolom, ezen most jót mosolyogsz, az okostelefonok, tablettek világában. Tanácsolnám még, hogy első megközelítésben ne akarj semmiféle formai cicomát, csak nyersen, ahogy érzed, és ahogy abban a pillanatban kikívánkozik belőled. Aztán majd meglátjuk. Van gondolat, költői láttató erő a versedben. Remélem, nem veszed rossz néven, hogy kicsit igazgattam rajta, abba az irányba, amiben publikussá tehető, meghagyva a vers eredetiben is jól mutató gyűrődéseit. Valószínű még mások is hozzá fognak szólni, bármit is mondanának, csak arra gondolj, hogy mit tudnál hasznosítani az észrevételeinkből.
További jelentkezéseidet szeretettel várjuk
Czé | 0 |
|