| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Galánthay-Nagy Karsa
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10.
| 2010.02.15 10:51 | viga -- élek
|
| Válasz erre | a – tetszetõs, bár nem túl eredeti – gondolat irányítja a kitaglalt verset (mondjuk, hogy muttersprache, és ne vitatkozzunk ezen). vannak benne jó, orron át fújt hátrabukfencek, de összességében ez a vers ott hagyja abba, ahonnan éppen elkezdeni lenne jó. ebbõl a szempontból nem reménytelen, ha pusztán csak az igazság akarása is. (egy olvasó.) | 9.
| 2010.02.01 09:27 | Puskás p. -- 10+10
|
| Válasz erre | Végre találtam egy igazán nekem való verset. 10+10 pont
| 8. 7. 6. 5.
| 2009.10.29 18:53 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | a törvény dicsérete
|
| Válasz erre | Nagyon szép, az áhítat ritkán tud így, hitelesen és erõsen megszólalni. Az utolsó sor pedig bekerülhet egy leg-gyûjteménybe.
jt | 4.
| 2009.07.28 18:03 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | kegyetlen valami a sem
|
| Válasz erre | Dalszövegként inkább el tudnám képzelni ezt a szöveget, ha kicsit következetesebb formába volna rántva - versként olvasva nem hagy igazán mély nyomot. A kicsit szokványos nyelvi-képi-közlésbéli elemekbõl felépített szöveg végén azért megmoccan valami egészen biztató:
"mindketten azt a valakit kerestük
aki már nem lakik ott, csak fizet érte"
Nem véletlen e két sor zárlati pozíciója, viszont sajnos ez a két sor sem tudja emlékezetessé tenni az elõzõeket - szigorítani kéne, elhagyni az olyan általános-indulati nekifutásokat, mint "közhelyeinket kidobtuk a fenébe". | 3.
| 2009.07.28 17:58 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | [meg fogok ?rülni...]
|
| Válasz erre | Nem érzem számottevõen jobbnak az eredetinél - az elsõ sor egyenesen tévedés szerintem:
"konyhámba lépett a szagod elnyúlt az asztalon emléked ittam tejjel"
A szag szerepeltetését nem tartom eléggé indokoltnak ugyanis, inkább a "most verset írok"-állapot rögzítésének tûnik, mint a szöveg belsõ logikájából fakadó szükségszerû megoldásnak. Azaz várom e felütés (s a kicsit túl kiszámíthatóan megalkotott, romantikusan fogalmi "emléked ittam tejjel" kép) után a visszatérést, azt, hogy erre a szagra, mint központi motívumra épít majd a vers, de ezt a szagot elnyomják a szokásos vagy nem szokásos reggeli szagok, a kávé illata, a konyak bûze, ami persze egy kiszámítottan megalkotott szaglószervi-felejtési dráma koncepcionális eleme lehetne, de inkább tûnik esetlegességnek. A vers vége póztalan, tetszik, de elõtte az "emlékszem milyen volt lihegés után az arcod" megint fölösleges s kevéssé költõi kinyilvánítása annak a máskülönben kézenfekvõ ténynek, hogy a vers beszélõje szeretkezett, hogy ne mondjam, dugott a versbéli egykori szerelmével.
nb | 2. 1. 0 |
|
|
