Burai Katalin
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
228.
| 2026.02.24 09:36 | Siska Péter - szerki -- meo | Hidegrázás
|
| Válasz erre | Koncentrált szöveg, a címe pontos, előrevetíti a testi tapasztalatot, ami viszont nem marad tisztán fiziológiai, azonnal metafizikai távlatot is kap. A középrész képisége erős (a "kitakarva" kétirányú, a konnotációjában ott van a lelepzettség és védtelenség, a "hideg mészfal" konkrét, anyagszerű, jó ellenpontja az adás absztrakciójának), azonban túlzsúfoltnak érzem. Az egymásra torlódó elemek eltérő minőségei jól sűrítenek, ám el is nehezítik a végére a képet (én a "világnyi" szót húznám a negyedik sorból). A zárás retorikai fordulatában a vers elhagyja a testélményt, filozófiai kérdésbe fordul, melyben a valóság és az ideák dichotómiája viszont túl direkt. Bennem működik, egy kis húzással, a zárás kicsit áttételesebbé formálásával nálam maradna. | 227.
| 2026.01.23 19:29 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Visszhang Jav.
|
| Válasz erre | Egyéni szóalkotásokban gazdag szöveg, a versszakok végén tökéletes lírai kijelentésekkel, talán csak a második versszakban ül le egy kicsit. Itt a "szélfutárt" is lényegesen keresettebnek érzem, mint az erőteljes "mélyhideg vásznat" vagy "nagyélű csőrt". De a szöveg visz, működik, maraddal szavazok. | 226.
| 2026.01.23 16:13 | B. Dezső - szerki -- meo | Visszhang Jav.
|
| Válasz erre | Sajátos szófűzések, képzetek, egyéni, itt-ott talán az egyénieskedés határán, de tkp. összhatását tekintve szórakoztatóan, afféle ínyencségek még a koppanó hópelyhekkel is, miközben céltalan szélfutárok fújják össze a sorokat, kedvelhető egésszé. | 225.
| 2026.01.14 09:45 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Terveim a jövő évre
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin!
Tetszik az abszurd hangvétel, és a hangulatot is átadja, deszerintem egy kicsit túlmagyarázza a dolgot - úgy érzem, nagyobbat ütne a vers, ha valamelyest tömörítené.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 224.
| 2026.01.07 20:02 | Fűri Mária - szerki -- meo | Terveim a jövő évre
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Érdekes, nem befogadhatatlanul abszurd, tétova, látszólag visszafogott, mégis erős érzelmekkel operáló monológ.
Másik két zárósorral is szívesen olvasnám, konkrét névre utalás nélkül. De így is marasztalom. | 223.
| 2025.12.31 13:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Terveim a jövő évre
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Bevallom első olvasásra untam és értetlenül álltam előtte, mondván beszéd a semmiről. Második olvasásra kezdtem ráhangolódni, harmadszor megtetszett.
Érdekes látásmódot visz végig a versen, "lassan néz", megfigyel, elemez, és nem nélkülözi az öniróniát sem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 222.
| 2025.12.30 12:38 | Burai Katalin -- Lótné mentegetőzik 2. PRÓZA
|
| Válasz erre | Kedves Gerencsér Anna versként már megírtam, 9-én feltöltöttem, múlandokkal szavaztak. Miklóssi Szabó István meó javaslatára írtam meg prózaként is. De lehet írok még másik verset is, ha gondolja.
Lótné mentegetőzik
Őszült tincseimen meleg övvel szorul leplem,
gyapjú túnika árva poros rongy rajtam a hőben,
szűk prés lett sarum, úgy levehetném és kosaram nehéz,
kenderkóc szövedék. Unom is már, eldobom, így lesz,
mintha csak buta táncban lejtene lábam.
Kősó nők sora áll üres arccal táncom elé.
Rögtön az agyban készül a kép temetődve a sóban:
- Mennyi fény!
| 221.
| 2025.12.30 11:12 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lótné mentegetőzik 2. PRÓZA
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin!
Olyan benyomásom támadt, miközben olvastam ezt a szöveget, hogy talán jobban működne versként. A prózában gyakran - itt is - a kevesebb néha több, és a rengeteg jelző és drámai kép csak nehézkessé, túlírttá teszi a szöveget. Van azonban egy-két kép benne, ami remekül működne versben, és egy-két tagmondat, ami már most is szinte kész verssor (pl. "hűlő sóba öntöd szép arcodat").
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 220.
| 2025.12.29 20:55 | Burai Katalin -- re: meo | Olvasó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Kulin Borbála hálásan köszönöm a szerkesztési javaslatokat. Átgondolom, de megmondom, hogy a vers végét még profánabbra szerettem volna fogalmazni, ha mertem volna bevállalni. Gondolom a befuccsol és az izé szavakat tartja sallangnak. Én ortodox keresztény vagyok, ajándékként kaptam ikonokat. Egyre több szent van a falon és egyre több a baj... | 219.
| 2025.12.29 17:38 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Olvasó
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Nagyon izgalmas vers, remek ötlet, nagyon jó témaválasztás az elszakadt olvasó! Kicsit irigylem is, persze én református vagyok, így ilyen nem juthatott eszembe :) :) És minden ott van a versben, ami ütőssé teszi, hogy az eltört gyöngyök belül üresek és a versbeszélő azt ismeri fel, hogy ehhez az üres térhez imádkozott, a gyöngyök összekapcsolása az imákkal, óriási gólhelyzet, az öröklét felőli aggodalom - mégis egyelőre mellé lövi a vers, még széttart és vannak rajta felesleges sallangok is. tehát, ahogy Timi is mondja, egyszerűsíteni kellene a szöveget, bízni abban, hogy mindenféle sallang nélkül ez egy erős vers. Az idegrendszert és az azzal kapcsolatos képeket elhagynám én is, a "körmöm csikorgott a fémhideg kereszten" is eltereli a figyelmet a fókuszról: a szétguruló gyöngyökről, az eltört, belül üres golyóról. Nagyon izgatottan várok egy új verziót, ez egy nagy vers lehet! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 218.
| 2025.12.28 10:48 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Olvasó
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Az első versszak nem rossz, csak az idegrendszert, mint sötét foltot nehéz vizualizálni. A ködösség és kacifántos, értelmezhetetlen megfogalmazás a továbbiakban is folytatódik, és nem tesz jót a szövegnek.
Talán a kevesebb több lenne, csak szépen, egyszerűen beszélni, mint egy ima. Talán magára az imaszövegre felhúzni a verset?
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 217. 216. 215.
| 2025.12.18 13:21 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Visszhang
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Ez nagyon szép. Különös képessége az ön lírai alanyának, hogy 'csont nélkül' magába vonja az olvasó pszichéjét. Marasztalom. A vizes dologban egyetértek Nikolettával. Az egyik sorban feltétlenül cserélném. Tudom, hogy önnél semmi nem véletlen. Mégis, majd próbáljon ki valamelyik (inkább az első) sorban egy másik megoldást. Így is marad. A záró mondat fenomenális.
Üdv.
Márk | 214.
| 2025.12.17 17:15 | Burai Katalin -- re: meo | Visszhang Jav.
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marcsák Gergely hálásan köszönöm segítségét, valamennyi javaslatát értem, igaza van. Gondolkodni fogok az ajánlott javításokon. Javaslatai között csak az egyszerűsítés és az átszellemülés nem menne nekem. Olyan érzés lenne, mintha nem lennék tisztában a helyzetemmel. Helyzet alatt azt értem, hogy a nemlét és a semmi között van 70-80 évnyi létlehetőség és ennyi a kozmikus időben csak egy felvillanás. Vígasztaló hatást jelent számomra ha írásban találok jó asszociációkat, allegóriákat, kiterjesztett metafórákat. | 213.
| 2025.12.17 10:19 | Burai Katalin -- re: meo | Visszhang Jav.
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea a vers írásakor elmondhatatlanul szomorú voltam. Inkább torzítottam a valóságon, csak jöjjön helyre lelki önazonosságom. Szerencsémre a vers teret ad tartalmi ellentmondásoknak úgy, hogy közben nem racionalizál, hanem oldja az érzés belső feszültségét. Magam is csodálkoztam, hogy jobban lettem a vers hatásától.
Köszönöm Tímea, nagyon szeretem az értelmezéseidet. | 212.
| 2025.12.17 09:59 | Marcsák Gergely - szerki -- meo | Visszhang Jav.
|
| Válasz erre | Kedves Katalin! Sajnos nem értek még annyira a felülethez, hogy lássam a javítás előtti szöveget, úgy talán még jobban tudnám értékelni a munkáját. A verset olvasva ambivalens érzésem volt, mert egyes sorokat nagyon jól eltalált, míg mások további finomításra szorulnának. Kellemes mélabús hangulat uralja a művet, amiből fel-felébreszt egy-egy képzavar. Az első két sor tetszik, viszont a hópehely és a súlyos koppanás szerintem távoli fogalmak, amik nem férnek meg egy tagmondatban. Eső, jégeső tudna koppanni, de a hópehely inkább hullik, leszáll, szinte landol a víz színén és eggyé válik vele. A versben én mindig az egyszerűsítés híve vagyok, az első strófát záró mondat talán jobban hangzana névelők nélkül: zsebemben gyűrött múzeumjegy.
Lássuk a második versszakot. Az első két sorában szintén jelen időt alkalmaznék. Azt hiszem, a fűzlevél szót egybe kell írni. A hideg jelző itt már nem ad hozzá az érzékeltetéshez – az elhagyását vagy egy szerencsésebb szinonimáját javasolnám. A fűzlevelektől sárgára ázott part különben egy szép, találó kép, nagyon tetszik. A következő sorban először szintén az egyszerűsítésre hívnám fel a figyelmet: az „elhasadt kétfelé” kifejezés helyett eléggé adja magát a kettéhasadt/kettéhasad. Az „ide-oda” kifejezés az én érzékem szerint stílusidegen, és a hóhullás kaotikus esetlegességét a „céltalan” így is jól kifejezi. A versszakot záró mondatot alaposan átfogalmaznám. Mondjuk az üresfejűség már önmagában félreérthető, de ha szándékoltan jól akarom érteni, akkor pedig szájbarágós. Jobb, ha a körülmények, a finom leírások sejtetik, hogy mindenféle gondolattól mentesen, átszellemülten fürkész a lírai én. Ráadásul itt van a rakpart forgalma. Eddig olyan meghitt, csöndes, magányos volt ez a kép. Alaposan elüt tőle a szükségszerűen zajjal járó forgalom. A rakpart olvastán pedig egyből a belvárosi forgatagra asszociálok, nem egy nyugalmas tóra.
A nagy élű csőr harapása számomra alapos képzavar. Hiszen aminek éle van, az vág, a madárcsőr csíp, a harapáshoz pedig többnyire fogak kellenek. A második sor nagyon szép. A harmadik sort nem értem. A záró sor perspektívaváltása ügyes és tetszetős.
Az utolsó versszakba nem tudok belekötni. Talán annyi, hogy megtartanám a jelen időt („nő”), és a Hegyestű elé tennék egy névelőt.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gergely | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 211.
| 2025.12.17 09:43 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Visszhang Jav.
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A hópelyhek biztos súlyosan koppannak? Szerintem annál könnyebbek, finomabbak.
A "nagyélű csőrrel sirályok harapnak"-ot értem, de furcsán hangzik.
Az utolsó versszak nagyon erős.
Összességében nem rossz vers, sőt, csak még van némi átgondolnivaló.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 210.
| 2025.12.16 10:27 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Visszhang
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, nagyon tetszik, rendkívül kifejező és érzékeny. A versszakok negyedik sorának képi törései is működnek, melyekben a versbeszélő önmagára vonatkozóan tesz megállapításokat. Örültem ennek a következetességnek. Apró finomítási javaslataim lennének csak:
- első sorban a "vizes"-t cserélném egy izgalmasabb jelzőre.
- a második sorban hasonlóképp elgondolkodnék a jelzőn.
- a "bánat" érzésem szerint picit lecsapja a verset, ezt a szót is megfontolnám. | 209. 208. 207. 206.
| 2025.12.10 10:19 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Lótné mentegetőzik
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, az ötlet izgalmas, viszont megfogalmazásmódja helyenként körülményes, zsúfolt, picit versidegen, pl.: "Őszült tincseimen meleg övvel szorul leplem", "árva poros rongy rajtam a hőben", "úgy levehetném és kosáram nehéz", "Rögtön az agyban készül a kép temetődve a sóban". Emiatt számomra akadozó, darabos volt a befogadás. Egyszerűbb, letisztultabb nyelvhasználatot javaslok. "a hőben", "meleg öv" - ezek pl olyan részletek, melyek nem feltétlenül szükségesek a versbe. Eképp javasolnám felülvizsgálni a sorokat. Az archaizmus, amellyel dolgozik - remek. Csupán ki kell hántani a lényeget. :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 205.
| 2025.12.05 16:44 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A visszaidézés csapdája
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin!
A koncepció jó, és az alapgondolattal is egyetértek - szegény cápák tényleg meg nem érdemelten kapnak ilyen rossz sajtót -, a szövegen azonban még sokat kellene csiszolni. Számos elgépelés van benne, véletlenszerű váltások az első és a harmadik személy között, és kicsit soknak érzem a technikai részleteket is. Ha azonban van kedve még jelentősen átírni, lehet belőle egy komoly, figyelemfelkeltő novella.
Üdvözlettel:
Anna | 204.
| 2025.12.05 15:10 | Siska Péter - szerki -- meo | Fotó
|
| Válasz erre | Ez a kísértő jelenlét nagyon hatásos alapötlet. A harmadik strófa rizikós, de jól időzített, a személyes testiség kontrasztban áll a korábbi, metafizikusabb tónussal. A zárás is erénye a versnek, egyszerre csontszáraz, disszonáns és súlyos. Néhol ugyan túlzsúfolttá válnak az absztrakcióktól és a jelzőktől a sorok, kissé túlretorizáltaknak érzem őket, de ezek ellenére bennem működik a vers, marad is. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 |
|
