Burai Katalin
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
192.
| 2025.11.16 10:44 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Fotó
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Szép a vers működése. Fokozatosan engedi közelebb és közelebb az olvasót a lírai én élményanyagához, aztán összekapcsolja őt azzal. A második versszak negyedik sorával kezdődő tizenegy soron keresztül annyira közel kerül az olvasó a versbeszélőhöz, hogy az általa megidézett szellemmel szinte egyé válik. Tekintettel a lírai alanynak a megidézettel való viszonyára ez igen furcsa élmény. Katalin lélektani lírája mindig sokáig visszhangzik az olvasóban, jóval az olvasás után is vissza-vissza gondol rá. Remeknek találom. Marasztalom.
Üdv.
Márk | 191.
| 2025.11.14 18:25 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fixációs csapda
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin!
Az alapötlet jó, és a novella eleje és vége remek lett, a közepe azonban még elég csiszolatlannak hat. Már viszonylag az elején egyértelmű, hogy a szereplőnk mindent tud, és ezt képtelen magába fojtani. A szövegnek az a fele, ami ezt fejti ki bővebben, szinte semmit nem ad hozzá az első két bekezdésben felvázolt helyzethez, csak a "Rosszul érezte magát a villamoson" mondat után lesz ismét izgalmas az írás. Szerintem érdemes lenne húzni a középső részből, vagy jóval tömörebben megírni.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 190.
| 2025.11.14 13:48 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | IDŐCSAPDA
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin!
Az ötlet nem lenne rossz, de ezen a szövegen sok javítanivaló van. Egyszerre túl sok és túl kevés.
Túl sok, mert ide-oda kapkod, rengeteg képet, illetve rengeteg információt kap az olvasó, és nagyon hosszú ahhoz képest, hogy nincs benne egy összefüggő eseménysor, hanem csak a szereplők életéből kiragadott pillanatokat idéz fel. Túl sok az adat (például a dátumok, mi hány éve történt, mihez képest mikor), túl sok a jelző is (pl. " jeges, madárfosos hideg padon szeretkeztek").
Egyben túl kevés, mert egy egész életet nem lehet egy novellába sűríteni - egy-két jól eltalált jelenettel, képpel nagyon sokat át lehet adni, de nem mindent. A szöveg hossza és a rengeteg különböző emlék miatt mégis az az olvasó érzése, hogy ez volt a cél, egy egész élet egyetlen novellában - ez pedig nem működik, mert nem működhet.
Jót tenne az írásnak egy erős húzás, mind a szöveg, mind az események szintjén is. Ha ugyanis kevesebb jelenet maradna, lenne tér azokat sokkal jobban kidolgozni, nem csak felvillantani. Ami a stilisztikai javításokat illeti, az alábbiakat javasolnám:
- elírások, helyesírási hibák javítása: ezekből még viszonylag kevés is sokat ront az összképen;
- hangnem egységesítése: pl. a "mint egy cyber jelenség, aki a szeméből küld sugarakat a kozmikus rendbe" nekem nagyon kilógott;
- esetlenebb, felesleges mondatok kihúzása/átírása: pl. "a labda nagyon elszállt", "forró, poros kövek megdobják a testet", "Más, késői túristák is kihasználják az utószezont.".
De, hogy a sok kritika után valami jót is mondjak: ezen a szövegen érdemes dolgozni. A természeti képei nagyon erősek, és némi javítással magával ragadó, kiváló novella válhat belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 189.
| 2025.11.12 10:14 | Burai Katalin -- re: meo | PRÓZA Fixációs csapda
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, újra elolvastam a javaslatait. A csapda helyzeteket főként gazdasági, pénzügyi, párkapcsolati… vonatkozásban, pszichológiai megközelítésből gondolom át. Engem is meglepett, hogy valahogy a tudás, mint az élet fix pontja tudati lehorgonyzás is lehet. Annak az illúziója, hogy minél többet kérsz, annál többet kapsz. | 188.
| 2025.11.12 09:57 | Burai Katalin -- re: meo | Fotó
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm. Örülök, hogy a tömegszerű, megnevezhetetlen de mindenhol jelenlevő fogalmakkal írt véleményt. Jól esik, hogy így nyitva hagyta a verset, hagyja/engedi, hogy tovább agyaljak azon, mi volt ez? Mi történt velem? | 187.
| 2025.11.11 19:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fotó
|
| Válasz erre | A vers ki tudja használni a negatív ábrázolásban rejlő lehetőségeket, képes érzékeltetni valakinek vagy valaminek a megnevezhetetlenségét, tömegszerűségét, mindenhol jelenvalóságát. Az "egyenes végtelen számú pontjaiban" és hasonló megoldások hangulata mintha az Egy mondat a zsarnokságról apokrif szilánkja lenne.
A kompozícióban nincs is nagyon mit kifogásolni, talán csak az utolsó sor felvezetés nélküliségét, túlságosan éles paradoxonát, illetve néhány képet. "Az összes színes viharban" például nagyon együgyű hatású, a "feltételeket szabó csodák" széttartó, máshová illőnek érződik. "Az egymásból kikopást csörgette felém" pedig némileg túlírt. Az a kifejezésmód, ami a harmadik versszakban kibontakozik egyébként nem is igazán szorul rá ennyire absztrakt képekre. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 186.
| 2025.11.09 17:28 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Fixációs csapda
|
| Válasz erre | Kedves Burai Katalin,
azért szavazok maraddal írásának, mert merész, és mert ön kifejezetten tehetséges. Cserébe elvárom - és most gonoszkodom -, hogy a következő jobb legyen, mi több, dolgozza át ezt is, tömörítse, tegye feszesebbé.
Barátsággal,
MSzI | 185. 184.
| 2025.11.04 20:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | PRÓZA Fixációs csapda
|
| Válasz erre | A nyitásnak van egy éppen jól elkapott mágikus realista tónusa. A "fék vagy kényszer irányította úgy" kicsit túl gyors, indokolatlan elmélyedés az elbeszélői magánlélektanba. A második bekezdésben kellemetlen a "műsor" szóismétlése, egymás után háromszor is megjelenik ebben a rövid szakaszban. A "szórakoztató" jelző önmagában még nem pejoratív, a bulvárral kiegészítve persze az lesz, de ilyen rövid tételmondatokkal építkezve átgondoltabban kéne ezeket a mikromegoldásokat menedzselni.
Az a sajátos nyelvhasználat, ami a verseit képessé teszi a teljesen büntetlen archaizálásra és mély zamatot kölcsönöz nekik, itt nemegyszer erősen megakasztó mondatokat produkál. Például ott van az, hogy "Csajbulis fecsegésbe bevonta a műsorvezető"- nem a váratlan jelzőt kifogásolom, de lehetne ezt úgy is megfogalmazni például, hogy 'vonta be' vagy 'A műsorvezető csajbulis fecsegésbe igyekezte bevonni...'. És még sok ilyen szakaszt lehetne kiemelni- fel kéne hígítani a szöveget konvencionálisabb megfogalmazásokkal, már csak azért is, hogy a súlypontoknál az egyéni hang jobban kiemelkedjen.
"Azonnal megbánta okoskodását, itt senki nem kíváncsi arra, mitől mentette meg a zene..."- ez itt egy nagyon jó mondat és átkötés. A művészetről szóló részek talán a legértékesebbek ebben a prózában, főként azért, mert el tudják kerülni, hogy a 'magas', 'magasztos', 'inspiráló' és másegyéb elcsépelt jelzőkön élősködve dicsőítsék. Nagymértékben átélt és kiegyénített passzusok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin, Burai Katalin | 183.
| 2025.10.31 17:27 | B. Dezső - szerki -- meo | Vitorlas
|
| Válasz erre | Vannak benne tetszetős motívumok, felvillanások, de sem a forma, sem az ötletesnek tűnhető átkötések nem állnak össze értékelhető művé, viszont még ki lehetne hozni talán egy 4-6 soros enigmatikus valamit a témából. | 182.
| 2025.10.31 08:44 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Vitorlas
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, ígéretes próbálkozás, a szerző tehetséges. Viszont úgy érzem, ezt a verset nem engedi kibontakozni a formakényszer. A partot-láncot típusú ragrímeket mindenképp kerülni javaslom, a többi rím sem győz meg egészen.
Sok benne az elnagyolt fordulat (pl."panaszolja a rögzítő láncot. / Habokról búcsúéneket dalol", "áramlások! se ide, se oda!" stb), melyek érzésem szerint elnyomják a lényeget. | 181.
| 2025.10.31 07:55 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Vitorlas
|
| Válasz erre | Ez olyan, mint Rimbaud Részeg hajója, csak részegség nélkül. Ígéretes a vitorlást megszemélyesítő versbeszéd, de nem jut el elég kalandig ahhoz, hogy igazán sokrétegű kijelentéseket tegyen. A "sokan elmegyünk töréspontokig" talán túl erőltetett kísérlet az ember és tárgy tapasztalatainak összekötésére. | 180.
| 2025.10.30 21:24 | Simon Adri - szerki -- meo | Vitorlas
|
| Válasz erre | Kedves Katalin,
szerintem hagyjuk most a rímeket. Vannak, akiknél a rímek inspirálóan hatnak, és megtermékenyítik a verset, másoknál, ahogy nálad is, viszont inkább megtörik az áramlást. Semmi baj ezzel, egyszerűen rímek nélkül erősebbek, természetesebbek a verseid. | 179. 178. 177. 176.
| 2025.10.25 21:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyaralók jav.
|
| Válasz erre | Határozottan jólfésültebb lett, mégsincs kasztrálva. A "mint eljövendő rettenet..." soránál a "prognózis" is beválik, bár nekem egy kicsit jobban tetszett az előző megoldás. A legtöbbet a zárlat nyert talán. Itt most is megállít a "biztonság bizonyítéka". De marad. | 175.
| 2025.10.24 23:34 | Simon Adri - szerki -- meo | Nyaralók
|
| Válasz erre | Kedves Katalin,
nagyon is van ebben a versben kakaó, bár érzésem szerint csiszolásra vár benne néhány sor (Harangot cibáltak valahol úgy hallom visszafelé; Lódul újra a szél, kiabál valaki, nőiségből leszerelt slampos hívja a tóból a kalapos urakat; behúzták az időbe augusztust a nyár ragyogó öblébe), illetve én is úgy érzem, hogy szebben lélegezne a vers, ha a hosszabb sorokat betördelnéd a versívbe. Van ennek a váltakozó formának is létjogosultsága, ebből a versből mégis kilógnak e hosszabb sorok, nem csak formailag.
Az első két sor jambikus lüktetését lehet, hogy érdemes lenne végigvinni (vissza-visszatér másutt és a végére is), még ha munkásabb is megírni úgy. | 174.
| 2025.10.24 14:42 | Burai Katalin -- re: meo | PRÓZA Fixációs csapda
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István értem, hogy nem tud mit kezdeni vele.
Pszichologizáló szinopszisokból, csapda helyzetekből írtam sorozatokat tapasztalataim alapján. Segítő szándékkal.
Vannak csapdák, (gazdasági, pénzügyi…élethelyzetek), amelyeket nem látunk előre, akkor sem ismerjük fel, amikor már benne vagyunk. Rettentő információ zuhatag gyorsítja az időt, nincs időnk racionálisan mérlegelni. Nincs idő gondolkodni. Óriási választék lehetőségek előtt állunk, a döntés azonban egy, egyszeri. A döntéssel önmagunkat kellene választani, önmagunk mellé állni, önmagunkat megerősíteni. Időhiány, figyelem-deficit, a készen kapott értelmezés gyorsabb. A leegyszerűsítő elme önbecsapási hajlama erős.
A Dokkon még 8 éve is gyakorlat volt, hogy nem csak a szerkesztők írtak véleményt, hanem az olvasó is fogalmazott egy-két mondatot az alkotás hatásáról. Miért kopott ez el? Időhiány, rejtőzködés, gondolkodni érzésekről fogalmazni nehéz.
Úgy tudom prózából kategória besorolás nincs a Dokkon jelenleg, a szerkesztő véleménye az egyetlen. Ezt a figyelmet hálásan köszönöm.
Kati. | 173.
| 2025.10.24 11:38 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | PRÓZA Fixációs csapda
|
| Válasz erre | Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Műfaját sem tudom megállapítani. Jó az ötlet, de maga az ötlet tűnik kidolgozatlannak számomra. Olyan, mintha kissé elnagyolt filmjelenet lenne, mely nincs befejezve. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 172.
| 2025.10.23 13:53 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | PRÓZA Fixációs csapda
|
| Válasz erre | A szürrealisták szerint éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni. A fenti, izgalmas, jól megírt szöveg valódi alkotás, jól tükrözi szerintem ezt a kontroll nélküli önműködést. A tévé, mint gyümölcsös, zöldséges láda nagyon találó kép, rögtön behúzza az olvasót.
Az abszurd kvízműsor kapcsán pedig eszembe jutott Karinthy Frigyes: A cirkusz című írása.
Gondolatébresztő szöveg, mintha egyetlen mozdulattal bújt volna elő a szerző tollából. Érdemes lenne kijavítani az elütéseket. | 171.
| 2025.10.20 10:37 | Burai Katalin -- re: meo | Nyaralók
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc köszönöm. Erőltetettség és hogy a vers önmaga paródiája nekem vállalható.
A harang bosszantóan hamisan szólt, elromolhatott a szerkezet, mintha visszafelé hangzott volna.
Túlírt, pontatlan jellemzésed is vállalható, magam se értem magamat miért “húztak fel” a nyaralók?
Miért van bennem harag, ellenérzés?
Köszönöm az átírt versszakokat, ennyire redukcionista, kilúgozott szöveget soha nem írnék versben.
V. Szabó Mátyás által említett Kálnoky versek hangulata inkább lesajnaló, undort leíró hangulatok. Én együttérző és empatikus vagyok legfeljebb szarkazmust engedek meg magamnak. Sok jó film készült a kispolgárról, Füri Mária véleményében írva nevezi meg ezt a társadalmi réteget. Pszichológiai megközelítésben nincs ilyen fogalom, viszont van társadalom-lélektani jelenség, amelyben a jólét, fogyasztás, kockázatkerülés jobb, mint a megismerés, tanulás, tapasztalat szerzés.
Tehát a bennem kavargó tisztázatlan érzések miatt tettem fel az írást, hátha a szerkesztői vélemények segítenek. Hátha beteszitek a Nagyítóba, hogy többféle véleményen gondolkodhatnék.
Köszönöm Ferenc.
Kati.
| 170.
| 2025.10.19 23:34 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Nyaralók
|
| Válasz erre | Valóban izgalmas a versnyelv, de abba a csapdába esik, hogy helyenként erőltetté válik, önmaga paródiájává válik a szöveg nyelvi szinten. Az első versszak első két sora zseniális, nem lehet belekötni, a harmadik sor már kicsit pongyolább. Például miért cibálják azt a harangot? Aztán ahogyan tovább olvasom, ez a pongyolaság ugyanúgy zavaró módon jelen van a szöveg további részében.
"nőiségből leszerelt slampos hívja a tóból a kalapos urakat"
Ebben a mondatban benne van az esszenciája annak, hogy mennyire erőltetetten versszerűen akarod megfogalmazni a mondatokat. És ehhez alapot ad az első versszak első két sora (mintha az esőisten siratja mexikót első bekezdését olvasnám..) Mert a vers nem attól válik verssé, hogy próbálunk minél versszerűbben, minél költőibben fogalmazni. Az egész szövegen végigvonul ez a fajta erőltetettség, érezni, hogy nem a szerző valódi versnyelve, egyszerre túlírt és pontatlan. Az egyszerűbb néha több. Ettől függetlenül van ebben erő, fantázia, költészet. Csak nem marad azon a színvonalon, ahogyan kezdi.
Sötét a part, vörös haraggal elhasalt a
húnyni kész óriás és alábbhagyott a szél.
Úgy hallom, valahol visszafelé lóbálják a harangokat.
A nyaralók pihenni sietnek a bójákat
gyorsan kerülgetve.
Lódul újra a szél, valaki kiabál, nőiességét vesztett
slampos szőke hívja a tóból a kalapos urakat.
Vonszolódik a szótag, szétesik, hinta-lassan leng,
A kisfiú valami német sorozatot szeretne nézni.
Ésígytovább..
Egyenes mondatok, őszinte, tiszta versbeszéd, mindenféle sallang és nyakatekertség nélkül. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 169.
| 2025.10.18 09:52 | Fűri Mária - szerki -- meo | Nyaralók
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A vers és a kispolgár viszonya sokkal szerethetőbb és megértőbb a feltett versben, mint a hozzáfűzött magyarázatodban. Azt a reakciónkat, hogy a provokatívabb olvasónak tudomására hozzuk, hogyan is szültük meg a szöveget, néha érdemes lenne visszafogni (ami persze nem könnyű, mert a folyamat is érdekes). A vers értékéből ez persze nem von le semmit, a téma megközelítése és a használt nyelvezet egyaránt különleges. | 168.
| 2025.10.17 22:15 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyaralók
|
| Válasz erre | Súlyos, lehengerlő lélegzése van a soroknak, az első kettő olyasmi módon hat, mint William Blake valamelyik jövendölése. De ebben a heroikus atmoszférában szerencsétlen kisemberek támolyognak. A 'Kövérek a fürdőben' juthat eszünkbe Kálnokytól, különösen a második és harmadik versszak leírásait olvasva.
A versnyelv a lehető legizgalmasabb módon időtlen, mindenféle archaizmushoz biztonsággal hozzányúlhat, jó érzékkel helyez el olyan a mai fülnek szokatlan megoldásokat, mint az "ölelve vizes magukat" vagy "mint eljövendő rettenet tárgyai";- finom humort, illetve intenzív ábrázoló képességet sajtol ki az archaizmusokból, nem pedig a vers tétjét bízza rájuk, mint a naivabb költők.
Bármennyire is legyen a műben társadalomkritika, mentes az igazán elidegenítő, fitymáló hangnemtől. A versnyelv akarva-akaratlan annyi járulékos színt vegyít a jelzőkbe és a képekbe, hogy nemhogy elundorítana, a létezést gazdag és titokzatos valaminek láttatja. Gondolok itt olyan sorokra, hogy "Szétesve vonszolódik a szótag, hinta-lassan leng", vagy "küzdenek a rászedett idővel". Vagyis nem agitatív vers, ami a feloldását a művön kívülre, az általa ihletett cselekvésbe tolja át, hanem a megformálás minden mozzanatával oldja és szelidíti az anyagot.
A "biztonság bizonyítéka" elsőre megakaszt, egy villanásnyi időre krumpli-burgonya hatású, kellemetlenül fejtögető, illetve mesterkélt ízű, legyen bármennyire következetes is a kijelentés, amiben részt vesz. Máshol is vannak részletek, amelyek darabosnak, fésületlennek tűnnek, de összességében mindenképpen maraddal szavazok. | 0 25 50 75 100 125 150 175 |
|
