Albert ZsoltAlbert Zsolt költőnek 1 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
565.
| 2026.05.27 19:51 | A.Zs. -- re: meo | A lehetőség
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Őszinte büszkeséggel tölt el, hogy Gulisio Tímea a nap versének választotta az én versem!!
Köszönöm:
Albert Zsolt | 564.
| 2026.05.27 19:48 | A.Zs. -- re: meo | Falmeder
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Szeretném megköszönni a munkát, amit versem elemzésében fektetett. Igyekszem én is értelmezni a meót.
Üdv.:
A.Zs. | 563.
| 2026.05.27 16:10 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A lehetőség
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt!
Gyönyörűen, biztos kézzel, szócséplés nélkül viszi végig a gondolatmenetet. Letisztult, ám díszei és mélységei megmaradtak. Mindenképp marasztalom. Nekem ma ez a nap verse!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: A.Zs. | 562.
| 2026.05.25 17:20 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Falmeder
|
| Válasz erre | Divatos témák, a nyelv és a kulturális nyitottság/ zártság kérdése képezik tárgyát ennek az allegóriának, ami annak ellenére, hogy minden hasonlítását expliciten kimondja, feladja a leckét annak, aki végig akarja követni. Az első sor alapján a tégla a mondat, amiket az elérhetetlen hajszolása, a szűnni nem akaró, terméketlen kérdezés tesz merev fallá? Ennek a habarcsnak az ellentéte viszont a "hangtalan/ beszélgetésnek tűnő, téglák közti tér", az intuitív, tolakodás nélküli megértés? Ez így együtt mind érthető és kerek lenne, de valahogyan túl bonyolultnak hat a forma, főleg, hogy az addig felvázolt összefüggésrendszerből kilóg a "Bent még felsejlik megszólalás, mint/ falmeder mélyén egyre szürkülő esély"- a megszólalásnak semmi köze sem lenne a mondat-téglákhoz akkor? Vagy Deleuzeiánusan kellene olvasnunk, felismerni a territorializáció, deterritorializáció és reterritorializáció ciklusait, vagyis hogy minden lehet forradalmi újdonság és megmerevedett rendszer is, attól függően, hogy milyen konstellációban hogyan van használva? Elvégre ezek "mondatok roncsai", tehát nagyon is megfelelnek annak az elképzelésnek, hogy az igazán jelentős, újszerű tartalom a már fennálló törvényszerűségek széttöréséből, kiforgatásából, újrakombinálásából származik.
Nem érzem jól kigondoltnak az utolsó sor elhelyezését, a második versszak alapvetően azt írja le, milyen szorult helyzetben van odabent a megszólalás, mint "egyre szürkülő esély"; erre nem következik, hogy "így lehet mégis", éppen ellenkezőleg, a téglafal dekonstrukciójának lehetőségét tartogatják az elmondottak. Múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: A.Zs. | 561.
| 2026.05.25 15:01 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | A lehetőség
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt!
Nagyon erős vers, megszólít. Kifejezetten hajlok arra, hogy maradjon, de vannak részek, amelyek kérdéseket hagynak bennem. Például az utolsó versszak első mondata. Eleve súlyos igazság, hogy kevesen tudnak hinni. De még ráadásul fekve, és továbbá, hogy egy kagylóhéjban, ami ráadásul a sötétségé? Már annyira kevesen, hogy az is lehet, hogy senki. De talán nem is kell. A másik, amin megakadtam, az utolsó sor. Azt hiszem nagyon sokat kell belegondolni, hogy eljusson hozzánk. De lehet, hogy megéri, ezt még emészgetnem kell. Most nem szavazok, de még visszatérek.
Üdvözlettel: TZ | 560.
| 2026.05.23 13:27 | Siska Péter - szerki -- meo | A lehetőség
|
| Válasz erre | Ambiciózus szöveg, erős atmoszférájú, van egy folyamatos, lassan hömpölygő nyomása. A kockázatát részben a képhalmozásban érzem, a "sötetség kagylóhéja" például nekem nagyon tetszik, de nem igazán integrálódik a képrendszerbe, részben pedig abban, hogy néhol túl gyorsan fordul absztrakcióba, pl. a "lehetőség" túl fogalmi ahhoz, hogy teljes súllyal működjön a zárás. A központozási hibákat még javítani kellene, de nálam is marad. | 559. 558.
| 2026.05.01 08:38 | A.Zs. -- re: Re
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves György!
Örülök és köszönöm a véleményt, bár nem tudom melyik verse vonatkozik!
Üdv.
Zsolt | 557. 556.
| 2026.05.01 08:32 | A.Zs. -- re: meo | Nem fogadott hívások
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
A meóban sok megfontolni való gondolat van, melyek bizonyosan gondolkodásra késztetnek. A hallgatásról olvasni egyfajta csonkított és/vagy fordított szineztézia kívánt lenni, legalábbis a vers szerzője szerint. A vers egy, a szerző által átélt, kihaló kapcsolat (nem)történéseire utal, nyakatekert megfogalmazásaival a megszűnő kommunikáció okára keres dimenziókon túli választ. Minél többet eszembe jut a vers alapgondolata, annál kevesebb benne a racionalitás és mégis a szövegben értelmet nyer. Számomra biztos, de hogy másnak is, ez öröm!
Köszönöm mégegyszer!
Albert Zsolt | 555.
| 2026.04.30 19:15 | Farkas György -- Re
|
| Válasz erre | Hmm, szép vers, egy-két helyen döccen, de ez nem baj, tényleg szép, gratulálok! | | A fenti posztra érkezett válaszok: A.Zs. | 554. 553. 552.
| 2026.03.04 15:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Jól látszik a megformálásba fektetett tudás, a biztos arányérzék, de számomra ez a vers mégis kellemetlenül körülményes. "Hallgatásról olvasni"- már itt erősen érvényesül az a kortárs irodalomtudományos tekintet, ami hajlamos a végletekig túldimenzionálni mindent, ami a nyelvvel kapcsolatos. A versszakot lezáró gondolat is arra kényszerít, hogy az olvasó magában nyelvelméleti rendszerbe rakosgassa az elmondottakat, ami nem kedvez az érzelmi tétek átadásának. Ezt a "Hangok nélkül a hónapok olyanná/ váltak, mint ködben a Tv-torony" egyébként jó arányérzékkel be is hozná a szövegbe, de a kép eléggé kézenfekvő, túl sejtelmesen van mégis felvezetve, a "láthatatlanság páncélja" is egy kicsit redundáns.
A második szakaszban sokkal több szín van, mindjárt az első sorban a "zajszennyes" megragadó, izgalmas szóalkotás, az egész leírás életteli. "Akit összeszurkált a sötétség"- ez a kép különösen tetszik, ugyanis a szurkálás értelmezéseinek távol eső rétegeit köti össze- ott van az első, a közvetlen, megdolgozatlan érzéki tapasztalat (vagy egyenesen illúzió) és a 'bűnözést a nyomor szüli' mélyebb sejtetése is. A kettő között az átlagember interpretációja, a 'szurkáló szurkált' pedig kimarad; a költői képben tehát úgy fonódik össze a gyermeki benyomás és a mélységi analízis, hogy teljesen elkerülik a közhelyes felfogást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: A.Zs. | 551.
| 2026.03.02 18:09 | A.Zs. -- Köszi
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, Nikolett, Dezső és Péter! Hálás vagyok a meókért!
Üdvözlettel:
Albert Zsolt | 550.
| 2026.03.01 10:53 | Siska Péter - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | A cím erős, technikai, mégis érzelmi töltete van, azonnal behívja a megszakadt kapcsolat gondolatát. A TV-torony képe kifejezetten hatásos, a "láthatatlanság páncélja" már konstruáltabb számomra, ahogy a "kétségbeesve / artikulálja" is kilóg, de az "akit összeszurkált / a sötétség" telitalálat. A rohammentős szakasz talán túl dramatikus a vers alapvetően reflektív tónusához képest, de a zárásban, a vers valódi súlypontjában egyszerű háttérré válik ez is. Marad. | 549.
| 2026.02.27 10:15 | B. Dezső - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kiváló mű, magas szintű ábrázolása a talán naponta tapasztalt elidegenedésnek. Egyetlen helyen állít meg, kicsit túlzásnak hat az őrjöngő rohammentő, persze azzal együtt is maradós. | 548.
| 2026.02.27 09:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, érzékeny, szép munka. A "láthatatlanság páncélja" kicsit elnagyolt nekem, de még belefér. Ez a rész volt a legexpresszívebb számomra: "próbálja menteni azt, akit összeszurkált / a sötétség"
Marad nálam is. | 547.
| 2026.02.26 19:35 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt!
Öröm olvasni ezt a verset, alaposan, módszeresen végigvitt gondolat, amely nem nélkülözi a fantáziát sem. Egy sötétkékes tónusú, utcaképet ábrázoló pasztellfestményt idéz. A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 546. 545.
| 2026.01.23 09:01 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, izgalmas vizuális élmény olvasni a verset, viszont összességében zsúfoltnak érzem - helyenként sok a dísz, a megfoghatatlan, zavaros kép, mintha nem engedné igazán érvényesülni a mondanivalót. A végén még zavarosabbá válik, nem világos, mit akart.
Hiányozna a lélegzetvétel, egy csipetnyi letisztultság.
Az érzékenysége szép, az erősen vizuális közlésmód működőképes - csak kicsit meg kéne zabolázni a képeket, hogy kikristályosodjon, ami mögöttük van. | 544.
| 2026.01.17 22:34 | B. Dezső - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | "A szerkesztők által kifogásolt rész pedig szerintem a legfőbb feszültség a versben: a végtagok nélküli holnap moccanatlan, egy helyben maradó, miközben kimondatik, hogy "múlás" jön..." –írta Balatazar, és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy nincs igaza, plusz a lefelé - felfelé irányuló mozgások és a test áldozati minőségének fontosságát is érdemes jobban figyelembe venni e mű elbírálása esetén. Mindezek alapos konsziderációja után, továbbra sem érezzük teljes tévedésnek fentebbi véleményünket, mert pl. pont a "veleszületett múlás" tűnik e valóban kitűnő versbe nem illő mód huzatos és közhelyszintű jelzős szerkezetnek, a "végtagok nélküli holnap"-ról meg nem ugrott be rögtön Pilinszky kosárembere, mert a Megfeszít hangütésben, stílusában is egy teljesen más műfajú alkotás, plusz: "meg kell értenünk, hogy egy költő, pláne olyan formátumú, mint Albert Zsolt, nem ír le semmit "csak úgy", ha pedig valamilyen oknál fogva mégis, akkor még annak is értelme van…" – ez pedig végképp nem esztétikai kategória. Félre ne értsük: term. A. Zs. írása, ebben a formájában is, legalább is nálam, messze maradandó színvonalú, csak néhány sort, egy rövidke részt éreztem benne valamelyest disszonánsnak. | 543.
| 2026.01.14 20:47 | Fűri Mária - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Az idő szép lassan elkísér bennünket a halálunkhoz. Veleszületett múlás jön, a program alól nincs kivétel. Szembenézés az elkerülhetetlennel, ahová az idő vezet bennünket; nem örömteli ez, a legdrámaibb esemény az életünkben. Nézzünk szembe vele, ahogy a szerző emberként, költőként, egy gondosan szerkesztett, szikár verssel, amit marasztalok. | 542.
| 2026.01.14 15:17 | B. Dezső - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Lehetne még finomítani,tömöríteni. A "gondolatnyi kontinensek. / Végtagok nélküli holnap / és veleszületett múlás jön." - részt fölöslegnek érzem. Utána a "Faliórába..." - kezdettel új szakasz is jöhetne, itt "az udvari fű percekre törve" - még átgondolandó, és hogy miért kúszik fel hirtelen a padló résein. A befejezés viszont hatásosnak tűnik, de kéne még előtte valamilyen átvezető utalás esetleg. | 541.
| 2026.01.14 10:28 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Kedves Albert Zsolt!
Egyszerre túl sok és túl kevés. Sok, mert túlírt, a "végtagok nélküli holnap" és a "veleszületett múlás" különösen sok; és kevés, mert végül nem igazán mond semmit. Vannak azonban olyan képek benne, amik egy kis csiszolással nagyon jók is lehetnek (Pl. "térkép rajzolódik a plafonra" - csak a passzív szerkezetet ki kellene venni), úgyhogy azt mondanám, érdemes még dolgozni rajta. Mit akart elmondani? Koncentráljon arra az egy gondolatra, és írja le sokkal tömörebben és lényegre törőbben.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 |
|
