Albert ZsoltAlbert Zsolt költőnek 1 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
553. 552.
| 2026.03.04 15:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Jól látszik a megformálásba fektetett tudás, a biztos arányérzék, de számomra ez a vers mégis kellemetlenül körülményes. "Hallgatásról olvasni"- már itt erősen érvényesül az a kortárs irodalomtudományos tekintet, ami hajlamos a végletekig túldimenzionálni mindent, ami a nyelvvel kapcsolatos. A versszakot lezáró gondolat is arra kényszerít, hogy az olvasó magában nyelvelméleti rendszerbe rakosgassa az elmondottakat, ami nem kedvez az érzelmi tétek átadásának. Ezt a "Hangok nélkül a hónapok olyanná/ váltak, mint ködben a Tv-torony" egyébként jó arányérzékkel be is hozná a szövegbe, de a kép eléggé kézenfekvő, túl sejtelmesen van mégis felvezetve, a "láthatatlanság páncélja" is egy kicsit redundáns.
A második szakaszban sokkal több szín van, mindjárt az első sorban a "zajszennyes" megragadó, izgalmas szóalkotás, az egész leírás életteli. "Akit összeszurkált a sötétség"- ez a kép különösen tetszik, ugyanis a szurkálás értelmezéseinek távol eső rétegeit köti össze- ott van az első, a közvetlen, megdolgozatlan érzéki tapasztalat (vagy egyenesen illúzió) és a 'bűnözést a nyomor szüli' mélyebb sejtetése is. A kettő között az átlagember interpretációja, a 'szurkáló szurkált' pedig kimarad; a költői képben tehát úgy fonódik össze a gyermeki benyomás és a mélységi analízis, hogy teljesen elkerülik a közhelyes felfogást. | 551.
| 2026.03.02 18:09 | A.Zs. -- Köszi
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, Nikolett, Dezső és Péter! Hálás vagyok a meókért!
Üdvözlettel:
Albert Zsolt | 550.
| 2026.03.01 10:53 | Siska Péter - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | A cím erős, technikai, mégis érzelmi töltete van, azonnal behívja a megszakadt kapcsolat gondolatát. A TV-torony képe kifejezetten hatásos, a "láthatatlanság páncélja" már konstruáltabb számomra, ahogy a "kétségbeesve / artikulálja" is kilóg, de az "akit összeszurkált / a sötétség" telitalálat. A rohammentős szakasz talán túl dramatikus a vers alapvetően reflektív tónusához képest, de a zárásban, a vers valódi súlypontjában egyszerű háttérré válik ez is. Marad. | 549.
| 2026.02.27 10:15 | B. Dezső - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kiváló mű, magas szintű ábrázolása a talán naponta tapasztalt elidegenedésnek. Egyetlen helyen állít meg, kicsit túlzásnak hat az őrjöngő rohammentő, persze azzal együtt is maradós. | 548.
| 2026.02.27 09:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, érzékeny, szép munka. A "láthatatlanság páncélja" kicsit elnagyolt nekem, de még belefér. Ez a rész volt a legexpresszívebb számomra: "próbálja menteni azt, akit összeszurkált / a sötétség"
Marad nálam is. | 547.
| 2026.02.26 19:35 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Nem fogadott hívások
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt!
Öröm olvasni ezt a verset, alaposan, módszeresen végigvitt gondolat, amely nem nélkülözi a fantáziát sem. Egy sötétkékes tónusú, utcaképet ábrázoló pasztellfestményt idéz. A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 546. 545.
| 2026.01.23 09:01 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, izgalmas vizuális élmény olvasni a verset, viszont összességében zsúfoltnak érzem - helyenként sok a dísz, a megfoghatatlan, zavaros kép, mintha nem engedné igazán érvényesülni a mondanivalót. A végén még zavarosabbá válik, nem világos, mit akart.
Hiányozna a lélegzetvétel, egy csipetnyi letisztultság.
Az érzékenysége szép, az erősen vizuális közlésmód működőképes - csak kicsit meg kéne zabolázni a képeket, hogy kikristályosodjon, ami mögöttük van. | 544.
| 2026.01.17 22:34 | B. Dezső - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | "A szerkesztők által kifogásolt rész pedig szerintem a legfőbb feszültség a versben: a végtagok nélküli holnap moccanatlan, egy helyben maradó, miközben kimondatik, hogy "múlás" jön..." –írta Balatazar, és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy nincs igaza, plusz a lefelé - felfelé irányuló mozgások és a test áldozati minőségének fontosságát is érdemes jobban figyelembe venni e mű elbírálása esetén. Mindezek alapos konsziderációja után, továbbra sem érezzük teljes tévedésnek fentebbi véleményünket, mert pl. pont a "veleszületett múlás" tűnik e valóban kitűnő versbe nem illő mód huzatos és közhelyszintű jelzős szerkezetnek, a "végtagok nélküli holnap"-ról meg nem ugrott be rögtön Pilinszky kosárembere, mert a Megfeszít hangütésben, stílusában is egy teljesen más műfajú alkotás, plusz: "meg kell értenünk, hogy egy költő, pláne olyan formátumú, mint Albert Zsolt, nem ír le semmit "csak úgy", ha pedig valamilyen oknál fogva mégis, akkor még annak is értelme van…" – ez pedig végképp nem esztétikai kategória. Félre ne értsük: term. A. Zs. írása, ebben a formájában is, legalább is nálam, messze maradandó színvonalú, csak néhány sort, egy rövidke részt éreztem benne valamelyest disszonánsnak. | 543.
| 2026.01.14 20:47 | Fűri Mária - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Az idő szép lassan elkísér bennünket a halálunkhoz. Veleszületett múlás jön, a program alól nincs kivétel. Szembenézés az elkerülhetetlennel, ahová az idő vezet bennünket; nem örömteli ez, a legdrámaibb esemény az életünkben. Nézzünk szembe vele, ahogy a szerző emberként, költőként, egy gondosan szerkesztett, szikár verssel, amit marasztalok. | 542.
| 2026.01.14 15:17 | B. Dezső - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Lehetne még finomítani,tömöríteni. A "gondolatnyi kontinensek. / Végtagok nélküli holnap / és veleszületett múlás jön." - részt fölöslegnek érzem. Utána a "Faliórába..." - kezdettel új szakasz is jöhetne, itt "az udvari fű percekre törve" - még átgondolandó, és hogy miért kúszik fel hirtelen a padló résein. A befejezés viszont hatásosnak tűnik, de kéne még előtte valamilyen átvezető utalás esetleg. | 541.
| 2026.01.14 10:28 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Megfeszít
|
| Válasz erre | Kedves Albert Zsolt!
Egyszerre túl sok és túl kevés. Sok, mert túlírt, a "végtagok nélküli holnap" és a "veleszületett múlás" különösen sok; és kevés, mert végül nem igazán mond semmit. Vannak azonban olyan képek benne, amik egy kis csiszolással nagyon jók is lehetnek (Pl. "térkép rajzolódik a plafonra" - csak a passzív szerkezetet ki kellene venni), úgyhogy azt mondanám, érdemes még dolgozni rajta. Mit akart elmondani? Koncentráljon arra az egy gondolatra, és írja le sokkal tömörebben és lényegre törőbben.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 540.
| 2025.10.31 09:28 | Siska Péter - szerki -- re: Fagyjelek
|
Válasz erre
Előzmény | Igen, szerintem is hatátozottan jobb ez a verzió. Az "amint hurkot köt nyakán a dér" és a "zsebéből kiesik, mint végirat a nyár" kifejezetten erős képek. Az "őszhomályos" szó elbizonytalanít, túl puhának érzem ehhez a szöveghez, ahogy a zárást is, az utolsó sor szerintem fölösleges. Tovább magyaráz ("amiről azt hitte") ott, ahol zárnia kellene. | 539.
| 2025.10.31 08:28 | Kopriva Nikolett - szerki -- re: Fagyjelek
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zsolt, szerintem határozottan jobb lett. A "majd erőset szorít a fagy" érzésem szerint már túlírás, a megfogalmazásmódja sem egészen letisztult - húznám. Az "amiről" szót is az utolsó sorban.
A nyár végirat-voltának ötlete nagyon tetszett. | 538. 537.
| 2025.10.30 12:56 | B. Dezső - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | Nem tettek rosszat a versnek az új változat átírásai, érzékenyen sűrített kiegészítései. Az első befejezéséhez hasonlóan, most leginkább a "zsebéből kiesik, mint végirat a nyár," -sor bizonytalanít el kicsit, néhány őszhomályos pillanatra. | 536.
| 2025.10.30 07:39 | A. Zs. -- Fagyjelek
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, Péter, Nikolett, Dezső, Adri!
Az általatok írt észrevételek alapján írtam egy új verziót. Kiváncsi vagyok a véleményetekre!
Előre is köszönöm!
Albert Zsolt
Fagyjelek
Lassú érkezés, csak a megszokott
hideg figyel. Aki vár, itt van a levelek
alatt. Te az ősz, én ködben pad.
Olvasható véset régi telek fagyjele.
Út mentén rendezett fák sora,
levetett reggelek, varjútollas
éjszaka. Nincs kapkodás, csak
néhány őszhomályos mozdulat,
amint hurkot köt nyakán a dér,
majd erőset szorít a fagy. Leng és
zsebéből kiesik, mint végirat a nyár,
amiről azt hitte, útközben elveszett.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Simon Adri - szerki, Kopriva Nikolett - szerki, Siska Péter - szerki | 535.
| 2025.10.25 12:38 | Simon Adri - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | A felsorolásszerű, statikus képekkel, névszói állítmánnyal dolgozó verset megtöri az "arról szól" kezdetű sor, lehet, hogy ezt is át kellene alakítani, hogy jobban a szövegbe simuljon. Túl rövid a szöveg, és a sor túl hangsúlyos helyen áll, hogy elbírja a vers ezt az törést. | 534.
| 2025.10.25 11:23 | B. Dezső - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | Izgalmasan hűvös sorok, fegyelmezett tisztaság, követhető rejtjelek, a fekete varjúszárny után némi poszt hangütéssel, szándékosan elidegenítő. A befejezésben zavaró lehet elsőre, hogy összehajtogatva hevernek a fák ruhái, ez egyszerre idegenséget és várakozást mutat, megbontja a vers tónusát, mint egy alig odaillő filmkocka záróképe, elfogadható, de emészteni kell, talán a cél is ez lehetett. | 533.
| 2025.10.24 13:11 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt, szépen építkezik, vannak benne igazán megkapó részek (pl. "útközben elvesztett a nyár", "Te az ősz, én ködben pad. / Olvasható véset régi telek fagyjele"), ám még nem érzem egészen teljesnek, helyenként csiszolgatásra szorulna.
"egymásra hulló halott színek alatt" - sok. Picit letisztultabbá tenném ezt a képet (egyébként szépen indít - "aki vár, itt van...").
"a fekete varjúszárny libbenése" - nem igazán eredeti, átgondolnám.
Az "összehajtogatva" szót is húznám a végéről, kontextuson kívüli, nem meggyőző. | 532.
| 2025.10.22 10:03 | Siska Péter - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | Jól indít a vers, hűvösen, visszafogottan, fölösleges elemek nélkül. A halott színeknél, a varjúszárnynál viszont már túlságosan ráfekszik a hangulatlíra képi automatizmusaira, ezek kifejezetten gyengítik a verset. A "Te az ősz, én ködben pad" sor a vers szerintem legjobb sora, minimalista, személyes és absztrakt egyszerre. A záró hasonlatot nem érzem érvényesnek. Jól hangzik, de gondolatilag, képszerkezetileg megbicsaklik. Amennyire tudom, a lemeztelenítés maga ugyan nem tipikus, de megtörténhet egyes kivégzések (pl. a kereszthalál) előtt, ám sem a hóhér, sem az áldozat nem hajtogat ruhát. A hulló levelek ráadásul szétterülnek, összevissza, rendezetlenül hevernek a fa körül, nem szépen, rendezetten, "hajtogatva". Egy átgondoltabb zárásra, az említett automatizmusok elhagyására, átírására lenne szüksége ennek a versnek. | 531.
| 2025.10.22 09:37 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Fagyjelek
|
| Válasz erre | Kedves Zsolt!
Az utolsó sorban felvillantott kép kifejezetten erős.
Ha még dolgoznál rajta, a röbbi része is méltó lehetne a záráshoz.
A harmadik sor soráthajlása tetszik, de lehetne még jobb, vagy akár még több enjambement.
A varjúszárny mást is csináltna, mintha hogy libben, ennél eredetibb megoldást is el tudnék képzelni.
Mindezzel együtt letisztultsága is finom atmoszférakeltése miatt közel áll hozzám ez az írás. Szívesen látnám egy javított, még inkább átgondolt verzióját.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 530.
| 2025.09.06 11:40 | A.Zs. -- Hátha
|
| Válasz erre | Kedves Dokk!
Egyrészt köszönöm a Hátha című versem maradandokkba való besorolását, ráadásul az eredeti is “maradt”, másrészt nagyon köszönök minden szerkesztői véleményt, ami a szöveghez érkezett! Izgalmas volt!
Üdv.:
Albert Zsolt | 529.
| 2025.08.29 15:26 | B. Dezső - szerki -- meo | Hátha*
|
| Válasz erre | Nálam, és többeknél már az előző is megfelelt, így mintha valóban tovább sűrűsödött volna.(Esetleg egyetlen szakaszba is össze lehetne vonni, de ez csak megjegyzés, nem bírálat.) | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 |
|
