Csapó AngélaCsapó Angéla költőnek 3 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
505.
| 2025.09.07 21:35 | csa -- re
|
| Válasz erre | Ezért is jó ez a hely: ennyi olvasatot kapni egy vershez tényleg kivételes. V. Szabó Mátyásé volt a legközelebb ahhoz, amit csinálni akartam, azzal a különbséggel, hogy nem a fájdalomról lett volna szó, de az "ezért is érthetetlen..." által mozgósított kulturális kód, ahogy Siska Péter említette, úgy tűnik, elkerülhetetlenül behozza.
Tovább nem szeretném magyarázni, ha versben nem tudom érthetővé tenni, prózában még kevésbé fog menni. A második szakaszon és az utolsón dolgoznom kell még, azt hiszem. Köszönöm a visszajelzéseket. | 504.
| 2025.09.07 19:12 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla, akár egy novella kezdősorai is lehetnének.
Az eleje azonnal felkeltette az érdeklődésem, viszont érdemben nem jutottunk sehova a versben, pontosan nem volt világos, hova fut ki ez az egész. Inkább egyfajta merengésnek látom. A tárgyilagos megfogalmazásmód, amellyel dolgozik, érzésem szerint működne, viszont ha nem történik érdembeli cselekmény, emelkedés-lejtés, könnyen el tud laposodni a szöveg. | 503.
| 2025.09.07 18:07 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Az elhunytra való kvázi-ráismerés jelensége nagyon kuriózumszerű, ilyen formában nem bírja el a szikárságot és komolyságot, amivel a vers indít. Az olvasó figyelme elterelődik a fájdalom feldolgozásának lírai alkímiája felől a ráismerés pillanatának felszínesebb jelenségére; már-már azt várja inkább, hogy pl. a déjà vu fogalma mellé újabb kategóriát teremtsen a szerző. Nem segít ezen, hogy a nyelvileg legakrobatikusabb megoldások ("ezért is érthetetlen..."; "s bár illik hozzá") is ezt a momentumot színezik. A megoldás nyilván nem alacsonyabbrendű, mint a fájdalommal való megküzdés más formái, bár elüt az ilyenkor szokásos lírai gyakorlattól; inkább az kifogásolható, hogy nem megy elég messzire, átmeneti térben mozog az észlelési kuriózum értelmezése és a halálról való írás szélesebb horizontja között, illetve szervező elvvé emeli az előbbit, holott inkább részletként, esetleg hosszabban kibontott epizódként képzelnénk el.
A szöveg mindettől függetlenül láthatóan tudatosan és igényesen szerkesztett, több olyan fordulata is van, ami bár nem hívja fel magára a figyelmet, magas színvonalon csinálja azt, amit örülünk, ha egy vers csinál- pl. "Ahogy élni kellene, úgy ül ott"; "ahonnan kihullott és/a nyomai is kifakultak". | 502.
| 2025.09.07 12:53 | Fűri Mária - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
Én is azt érzem, hogy a jó naplóbejegyzésből nem lett vers, túl konkrét maradt. Nekem az első rész tetszik versként, és az, ahogy az aranykeretes szemüvegben ülő kalauz személye felidézi Mónikát. | 501.
| 2025.09.06 19:27 | Siska Péter - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Az "ezért is érthetetlen, hogy vihette el / pár hónap alatt a rák" a szöveg addigi építkezéséhez képest túl könnyű, megúszós megoldás, mert a kulturális kód egyszerűen elvégzi a munkát, pedig ez a rész lenne a versben az a gravitációs pont, ami körül a szöveg más szakaszai keringenek. Sima kijelentés, nincs benne kép, nincs benne test. Az "alternatív életet" is regiszteridegennek érzem, a járatszám és a menetrendi adatok pedig túlságosan dokumentarista hatásúak, a sok konkrétum inkább lehúzza a zárást, nem emeli. Ez a vers ott szép, ahol visszafogott, ahol beszédesebb, ott gyengül. Szerintem egy finomabb áttűnésre, ütősebb zárásra van szüksége, és talán egy új címre is. | 500.
| 2025.09.06 18:24 | Farkas György - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Egy szomorú történetet írsz le. Részvétem. De a versbeszéd nem lép túl a hétköznapi beszéden. Kellene valami, ami ezen a történeten túllép, valami, ami nyelvileg is új, valami, ami általánosan is igaz. Vagy olyasmi, amire a költő valójában gondolt. Mert így csak Mónika külsejéről tudok meg egy-két dolgot, meg azt, hogy komolyan vette az életet, és hogy miben halt meg.
Szigorúan a szövegről mondok véleményt, eszemben sincs senkit megbántani, vagy az érzelmeit degradálni, semmibe venni, de itt versekről van szó, és nálam a vers "minősége" élet-halál kérdése. | 499.
| 2025.09.06 12:32 | Bak Rita - szerki -- meo | Életkép
|
| Válasz erre | Kedves Angéla!
Alulstilizált vers.
Nem versszerű, őszintén írod le az élet borzalmait.
A lét kérdései visszafogottan, szépen jelennek meg.
A vers tömörsége is pozitív.
Rita | 498. 497. 496. 495. 494. 493. 492. 491. 490. 489. 488. 487.
| 2022.08.19 14:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | Váltó
|
| Válasz erre | Néhány buszkimaradásban és más mindennapi bosszúságban nekem is volt részem mostanában. Irigykedem, hogy valaki hasonló (és nyilván egyéb, sajátos) élményekből olyan verset ír, aminek metafizikai távlata van. Ilyenkor nem kételkedem, hogy irodalmi oldalon vagyok. | 486.
| 2022.07.09 16:50 | Bak Rita - szerki -- meo | A reményhez
|
| Válasz erre | Kedves Angéla! Csokonai Vitéz Mihály,Wahorn András, Petőfi Dándor idézetek jelennek meg a vsrsben. Erdekes, hogy A reményhez című verset és a többi költeményt egy férfi írta egy nőnek, itt pedig a szerző nő. | 485. 484.
| 2022.07.04 10:41 | Fűri Mária - szerki -- meo | A reményhez
|
| Válasz erre | A költő okosan, stílusosan használja fel az utalásokat, és valamikori egyik kedvenc versem új köntösben, új megközelítéssel -- itt van előttem. A remény/reménytelenség nem korlátozódik a szerelemre, és nem a reménytelenség érzete a végső kicsengés. A Csokonai sorokat idéző első versszakon túl több ismert klasszikustól is látunk mondattöredékeket, de ezeket a szerző új verssé olvasztja. Nincs műveltség-fitogtatás, sem érdektelen utánzás; eredeti, jó arányérzékkel megírt, finoman, de erőteljesen (és kulturáltan) lázadó montázs-szerzeményt látunk, amellyel a kevésbé radikális olvasó is azonosulni tud. Marasztalom, nem kétséges. | 483. 482.
| 2021.11.29 19:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | Vagyok
|
| Válasz erre | Tetszik a vers, az utolsó két sornál zavar, hogy beugrik a József Attila sor:
"Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet"
És nem tudok tőle elvonatkoztatni.
Egyelőre nem szavazok. | 481.
| 2021.11.29 18:19 | Csilla -- Vagyok
|
| Válasz erre | Szia Angéla, szerintem fésületlenek a sorok, annyi a gond, de közben olyan szép a zárás, hogy érdemes lenne foglalkozni vele még.
Nem jó így (valami súlyozás hiányzik az elejéről, nem tudom, hogy mi:-), és nem is kell, hogy ilyesmi legyen, de mondjuk és szerintem:
Látni újra téged, az nem lenne öröm,
keserűség lenne inkább, benne szégyen,
fejfájás, ami belém hasít,
vagy az az alaktalan izzás,
ami olykor átsuhan rajtunk,
és a nyomában elszürkül minden.
Ezért, ha megtudnám, hogy melyik szobában vagy,
nem nyitnám rád az ajtót,
de egész nap könnyű lennék attól,
hogy a kilincsen volt a kezem.
A kockázatok és mellékhatások...beszúrással mintha komolytalanná tennéd, amit itt egyébként felvállalsz a versben (tök mindegy, ha szerep is), szerintem az nem kell bele, bármilyen változatnál is maradsz majd a végén.
Már ha van még terved vele:-)
| 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 |
|
