Nem tehetem...

Nem tehetem, hogy félrenézzek,
amikor arcomba csap a valóság.
Nem tehetem a rosszat akkor,
amikor megoldás csakis a jóság.

Nem tehetem, hogy meg ne lássam:
a szomszédom nem vesz mást, csak kenyeret.
Nem tehetem, hogy ne észleljem
a szégyent, a dühöt, hogy a rettenet

ül ki minden arcra, mi eddig
emberi volt, és az, aki már semmit
sem veszíthet, csendben tűr, néma.
És csak néhanap gondol arra, merít

ő is a nagy fazékból, ha már
a főzéshez odaadta utolsó
kabátját, nadrágját, a pénzét,
nem marad semmije, csak egy kisolló,

mivel elvághatja meglévő
napjait, mint a kiszolgált katona,
ki hazamehet bár szabadon,
de lassan ráébred, hogy nincs is hova!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-08 12:41:04
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-08 12:41:04