Aranyi Gábor : PRÆDICATIO

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2826 szerző 36669 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Schein Gábor
  Elhangolás
Új maradandokkok

Sági Ferenc Dénes: ikszedik helyzetjelentés
Francesco de Orellana: A hétfejű bárhány (revised)
Ötvös Németh Edit: nyanya
Lőnhárt Melinda: Infúzió
Kiss Anna Mária: Anna szerint a sznob
Tar Ferenc: És ha
Natalie Danaisz: cafka
Albert Zsolt: Olajos felhők
Valyon László: Kányafák sirassatok
Vajdics Anikó: A felhőnek fölötted
FRISS FÓRUMOK

Bánfai Zsolt 55 perce
Gyors & Gyilkos 1 órája
Misinszki Hanna 11 órája
Nagyító 11 órája
Albert Zsolt 11 órája
Pataki Lili 13 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Farkas György 2 napja
Petz György 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Bara Anna 3 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Bak Rita 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 3 napja
Frideczky Katalin 4 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 3 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 órája
Zúzmara 5 órája
Baltazar 11 órája
Hetedíziglen 11 órája
Conquistadores 17 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 17 órája
Sorrento 17 órája
mix 18 órája
Juli 19 órája
az utolsó alma 19 órája
Qui? 19 órája
leállósáv 1 napja
történések 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Aranyi Gábor
PRÆDICATIO

a Szentesi Requiemből

Én élek,
Te élsz,
Ő nem él.
   Egyszerű, mint az esti lámpagyújtás:
a billenő kattanásra felizzik a százas elektronfáklya,
körte-fejében egy spirál-idegszálon
átvillan a kétszázhúszegynéhány voltos Élet.
De nem változik jövőtlenné a múlt,
nem mintáz természet után sem és emlékezetből sem
ok-anyagból cél-szellemet
az elárvulással egyértelműen megfeleltetett
ÉRZÉS,
a Mária volt-tegnapelőttől pozitív Hűség
nem csap át agglegény-holnaputánba.

Csak élek,
csak élsz,
csak Ő nem él,
átcibáltatódott más dimenzióba,
pedig FÖLDJE A MI ORSZÁGUNKBÓL VALÓ.
Nemlétével (itt-nemlétével ön)tudattalansága ekvivalens,
másodfokú boldogság-egyenlete
az erőszak-determináns szerint irracionális,
nyomo(r)gathattatik-nyomo(r)gattathatik,
és még ANNYIRA SEM ÉRTI,
mint az elektronfáklya a billenő kattanás utáni
spirál-idegszál-felizzást 100 W-os fejében.
Becsavarták. Kiégették. Kicsavarták. Beégették.

Én lobogok,
Te lángolsz,
Ő nem ég.
Nem látható ebből a GEOmetriából,
csonkig botor gyertyák különtermi függönyei mögül,
betiltott fároszok prizmáin át pláne.
Nem térhet meg orgonás otthonába,
a vörös-fekete fájdalommá átfordult pillangó-lélek,
virtuális párját a végzet valós örvénye elragadta.
Vörösen-feketén számkivetve szállok azóta es mindhiába,
esténként mindegyre cenzúrázott rózsa-lobogással:
náddal sem es ringatsz,
sem es csobogással,
tüzem sem es szítod,
sem nem es csihajtod.
Hiába,
cherie,
én öröktől égek,
te is égsz rendesen,
csak Ő helikoffer –
egyszer tán megszokom, hogy bizony megszökött
– apage agape –,
mégsem volt hiába a vágy-vonat követelőző kattogása
magunktól egymásig, seholból sehovába;
nem volt hiába az esténként vörös-fekete lélek-síkon megélt
tétova gondolatátvitel-erotika,

HA EGYSZER
egy Einstein-Lolita felismeri
verseim energia-tömeg-ekvivalenciáját,
egy Hawking-Madonna köntöse alatt
kirajzolódnak összegömbölyödött dimenzióink,
szorgos diákok meghatározzák
brán-világunk összes lehetséges csomópontját,
eau, je t’aime,
AKKOR
nem volt semmi sem hiába!

Noha én élek,
Te élsz,
Ő nem él –
enyészettel teljes szövettenyészet,
szerződéses végzetébe alélt allél,
hiába is evickélnék érte
fogam közt morgott versekkel a túlsó partra.
Majd csak megszokom,
ha meg nem szök(tet)hetem…
Szép lassan megszokom
Ó, IGEN,
megszokom
a nemlét-igeragozás gyalázatát,
mint minden fenségesen és szemérmetlenül undok,
arctalan és arcátlan kényszert, akár ha magát
a Szent és Rothadt Visszacsinálhatatlant es,
a cenzúrázott vörös-fekete lobogást es

MEGSZOKOM,
hiszen a legfontosabb erény itt
évezredek óta a megszokás, igen,  aaaaa    megszokás
(csak újabban a megszökés),
és nem jön utánunk se Einstein, se Rolling Hawking,
isa pór es kamu Wodstoock [sic!]);

HÁT  TEDD,
hogy törvényem lüktessen öledben,
egyesítve a bennünk öntudatra ébredt Létet önmagával:
légy természetemmé – váljak társad(almad)dá,

EMELKEDJÜNK EGYÜTT
a megszokhatatlan JELEN pozitív végtelenébe –
a múltért-jövőért egyformán bűnhődő,
mindenkori elvetélt istennők ellenére!

Antimariamenon: Ámen! Oh Yeah!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Dies irae (Budapest, 2019)
Kiadó: Arany Sólyom Kulturális Misszió
Feltöltés ideje: 2019-08-16 06:54:10
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-16 06:54:10


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2019-09-23 22:23 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-10-21 09:33   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-10-21 09:06   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-21 08:51   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-10-21 08:07   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-21 08:04   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-21 08:01   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-21 07:56       ÚJ bírálandokk-VERS: Szakállas Zsolt FELHŐS CSUSZA
2019-10-21 07:46   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-21 07:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Sági Ferenc Dénes szívbetörés
2019-10-21 07:08   Napló: nélküled