összetört napok

kopogó szemekkel kutat át minden polcot.
már megint nem tudja összerakni a napot.
elgurultak azok az átkozott darabok, akár
a könnycseppek, amik régen olyan könnyen
előbuktak, vagy mint az utolsó százas a
szekrény mögötti zugban. de nincs ereje
előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül
ugrál, üres gyomra görcsbe rándul, ahogy
a szobára köd települ. a betűk elmosódnak,
a falak meg dőlnek-borulnak. támasztaná de
súlyosan hajlik rá a nincsen. törött darabjaiból
hiábavaló tervezni a napi mindent. az utolsó
filterből összedobott teát szürcsöli. élvezni
kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy
megint csak vegetáló pók a falon, és a
sarokban kesereg tovább a holnapon.
de mégis hogy rakja majd ki a "napot", ha
ismét elgurultak azok az átkozott darabok?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-14 07:24:27
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-14 07:26:23