Indián nyár
Már hónapok óta szeretnék valamit mondani.
Kerekedik, alakul bennem a dolog.
Közben kinéztem az ablakon és látom, hogy nagy tömbökben esik a hó. Kőkemény a tél.
Ezt hogyan lehet kibírni, nem tudom. Valahol bezzeg nyár van. Látom a TV-ben,
hogy Kis Bölény Texasban lovakra és fehérekre vadászik éppen.
Hagyhatnák egyszer végre nyerni.
A fehérek szekereken menekülnek.
A helyükben kidobálnám a szekérből a fölösleges dolgokat.
A televíziót, a mosógépet, a szobabiciklit, a Neoton Famíliát és a Lenin összest.
Hetek óta el szeretném mondani.
De oly sok az elvárás, hogy attól tartok, ha
meg is felelnék legalább ötnek, nem merül-e
föl egy hatodik? Meg kéne indokoljam, hogy
miért vagyok hol ilyen, hol olyan?
A leendő talán síkos talaján evickélek.
Közben az indiánok megintcsak vesztettek. Na persze.
Mondanék hát neked valamit.
Különvalóságunk a mi külön valóságunk.
Ámde valahol a Légyszeszgyár utca és a képzelet határán mégis létezel.
És kellesz.
Épp csak meg kell találjalak Téged.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-15 17:34:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-22 13:57:00
