szavak nélkül mint egy néma
kurtizán az utcasarkon
nyakamban egy szakadt véna
palaszürke tábla arcom
hátam mögött kocsma éle
előttem van észak várok
lassított egy mondat vége
visszarántják acélpántok
hosszú sor áll sorompónál
kenyerekbe kovászt mérnek
ablakokból mint a lónyál
csordogálnak homályfények…
