azt gondoltam nem ilyen lesz különb összeszedettebb de nem széthullik tönkre megy halálra ítéltetik minden alighogy megszületett happy end csak a filmekben igaz ott sem mindig
Tegnap a “ szárnyaló idő “ c. versemhez kaptam hideget, meleget. A “ csak” olvasó. embereknek úgy láttam, visszajelzése ik alapján, hogy tetszett. Annak ellenére, hogy egy kis törékeny napsugár is megcsillant benne. Nem jó a versed, mondta nekem egy ismert prózaíró. Nem fejtette ki, hogy miért. Ott maradtam oktondi pocok módjára. Aztán megkérdeztem egy elismert próza és versíró embert. Sokat segített nekem eddig is az útkeresésben. Nem taposott ki nekem ösvényt, nem vágta le az arcomba csapódó ágakat, csak éppen megnézte a bizonytalanságom okozóját, a betűhalmazt és vagy rábólintott vagy nemtetszését kifejezve csóválta a fejét. Rám hagyta az útkeresést. Az utolsó két sor szörnyű , mondta most. Giccses?! Kérdeztem. Igen, volt a válasz. Tegnap történt az is, hogy egy harmadik ember megdicsért. Felvilágosítottam a vers hibájáról. Annyit, mondott, hogy kicsit naturálisan cukros a vége, de ez nem akkora baj. A baj az, hogy magam sem tudom mi a baj. :)
figyellek gondolatom ívén remegnek a percek tócsába gyűlik az idő a lábad alatt apró kavicsokon folyik majd eltűnik mert az olyan illékony mint pillangó szárnyán megcsillanó törékeny napsugár
adjál hozzá kenyeret vagy salátát nehogy zsíros legyen egyszer régen a mamám megsütötte bő olajban panírozva aztán elcsaptam vele a gyomrom pedig jól esett mégis két napig szenvedtem tőle
össze - vissza álmodtam lányom laptopján narancslé folyt ki a csukott tető alól nevemet kiáltotta egy elfúló hang hideg volt a hajnal vékony takaróm lazán simult rám hozzád akartam bújni legalább a lábam átcsúsztatni a területedre erőtlen ébrenlétem nem tudta kihuzigálni a szorosan alád gyűrt textilt fázni is jobb együtt gondoltam
elfáradtam olyan kérdésekre válaszolok amiket fel sem kéne tenni kivont karddal állok saját életem felett mint egy koronaőr akit két méterre nem szabad megközelíteni közben machetával hadakoznak mellettem a tétovák
nyüzsög intézkedik pedig nem kértem eszembe sem jutott szívességért kussolni pedig nem tehetek mást üzleteltem az ördöggel
felejtődik vagy felértékelődik az igyekezet miért olyan nehéz megérteni hogy könnyebben is lehetne nem belerúgva letaposva meggyalázva csak úgy egyszerű emberien
írta: Ötvös Németh Edit 2019. júl. 16.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
