NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 15:49 Összes olvasás: 39870620. | [tulajdonos]: vers | 2024-04-18 06:06 | brazil
üres a nadrág ülepe kivasaltam az ünnepre hozzá egy póló hófehér pörköltfolt mentes jaj de szép !
rántott hús lesz és zabpehely egy félig vak koldus énekel zongorán kísérem jómagam billentyű nélkülin hangtalan
habzóbort iszunk majd szomjasan tántorgunk hajnali harmatban lakásunk erkélye peremén megpihen egy csapatnyi seregély
táncolunk maratont de kemény százezer forint a nyeremény veszek majd implantot a nyáron nem lesz így üres a nadrágom
írta: Ötvös Németh Edit 2024. ápr. 17.
| |
619. | [tulajdonos]: találtam | 2024-04-07 08:44 | Ma jött velem szembe ez a szöveg a közösségi oldalon. A forrást nem tudom megjelölni, mert több helyen is láttam.
"Életünk egyik alapelve a Dunning-Kruger-hatás. A hatása: "Az alacsony képességű emberek rossz következtetéseket és rossz döntéseket hoznak, de alacsony képességeik miatt képtelenek felismerni hibáikat."
Az elkövetett hibák megértésének elmulasztása a saját helyességének meggyőződéséhez vezet, és ezáltal a döntéseibe és önmagába vetett bizalom növeléséhez, valamint a felsőbbrendűség tudatosításához.
A Dunning-Kruger-hatás tehát olyan pszichológiai paradoxon, amellyel gyakran találkozunk az életben: a kevésbé hozzáértő emberek tekintik magukat profinak, a hozzáértőbb emberek pedig kételkednek önmagukban és hát minél alacsonyabb a kompetencia szintje, annál nagyobb az önbizalom.
Dunning és Kruger Charles Darwin híres mondásait idézve: „A tudatlanság gyakrabban szül magabiztosságot, mint tudást”
Bertrand Russellt: „Korunk egyik kellemetlen jellemzője, hogy aki magabiztosnak érzi magát, az ostoba, és akinek van legalább némi képzelőereje és megértése, tele van kétséggel és határozatlansággal.„ | |
618. | [tulajdonos]: és van fogam | 2024-03-28 18:28 | Álruhás király
Ma mivel nem volt jobb dolgom, ismét meglátogattam a fogorvosi rendelőt. Az ott dolgozóknak sem volt jobb dolguk, mert behívtak. Persze, hogy időpontra mentem, csak gondoltam lazítom a helyzetet, vagy húzom az idegeket. Akinek nem inge, ne vegye magára, de volt ott egy férfi, aki felölthetné magára, úgyis csak virtuális, ezáltal semmi feltűnő nem lenne abban, hogy már van rajta egy kék hajszálcsíkos hófehér. Az urat nevezzük el Tihamérnek.Ez a Tihamér észrevett egy apró lyukat a jobb kettesén, ez eléggé a kirakatban van, ezért bejelentkezett abba a rendelőbe, ami legközelebb helyezkedett el a lakóhelyéhez. Tihamér meg is jelent, péntek kilenc óra ötven perckor, mert a " A pontosság a királyok udvariassága. " XVIII. Lajos francia király mondása ez, amely már a király korában is igen népszerű lett. Szólásként előfordul, hogy iróniával használják. A férfi igazán impozáns megjelenése alapján, biztosan királyként tette a dolgát valahol, csak most álruhát viselt. Mivel utána érkeztem, leültem és türelmesen várakoztam, mert a fene akart sietni. Erőt kellett gyűjtenem. Ahogy így csendben gyűjtögettem az erőt, a rendelő ajtaja kitárult és egy középkorú hölgy robbant ki rajta, tele vitalitással. Hátranézve köszönt az orvosi gárdának és elsietett. Az ajtó bezárult. Tihamér lába rángatózni kezdett. Tudtam, hogy létezik nyugtalan láb szindróma, de az fekvő helyzetben lép fel, a férfi pedig ült. A következő pillanatban felugrott és bekopogott az ajtón. Perc töredéke után a nyílászáró résnyire kitárult és a mosolygó doktornő dugta ki a fejét. - Miben segíthetek? - kérdezte. Tihamér kihúzta magát, a haja fölé nyúlt, hogy megigazítsa a koronáját, de nem találta, zavartan kapta el a kezét a feje búbjától. - Kilenc órára jöttem. - csak ennyit tudott mondani közemberként. - Jó, csücsüljön le egy kicsit. Tihamér csalódottan hanyatlott vissza a műanyagszékre. Abban a pillanatban megint kinyílt az ajtó és a másik pink ruhás lady fekete írómappát nyújtott át Tihamérnek, hogy töltse ki. Tihamér fontossága tudatéban elfogadta és sebesen nekilátott. A pink lady ekkor felém sugározta hetedhét szirmú mosolyát és behívott a rendelőbe. Aki most horrort vár, csalódni fog. Kaptam egy professzionális tudással készült élvédőt, vázpróbát végeztek rajtam, majd bele kellett harapnom egy zselés cuccba, ami egy egy olyasmi sablonon volt, mint a bokszolók fogsorvédője. A zselé gyönyörű kék színben pompázott, de teljesen ízetlen volt. Jobb is, mert ha valami pörkölt ízűt nyomtak volna a számba, megindul a nyálelválasztásom és megfulladok a saját nyálamtól, mivel ez az ízé teljesen elzárta a garatba vezető utat. Meg is kaptam a felszólítást, hogy az orromon át vegyem a levegőt. Lassan lélegeztem, beszívtam és lassan fújtam ki. Közben számoltam. Huszonháromnál tartottam, de kilencnél és tizenötnél volt egy kis pánik, hogy mi van ha nem köt meg az anyag. A doktornő végre lefeszegette a mintát és készen is voltunk. A fájdalom a mai napon nullára redukálódott. Jöhet Tihamér ! - gondoltam, ahogy kiléptem a váróba. Neki hűlt helye volt. A fekete mappa ott feküdt a széken, ahol eddig ült, a kitöltött adatokkal. A doktornő és pink lady ámuló szemekkel néztek körül. - Hova lett az úr? - kérdezte egyikük a mappás székhez legközelebb ülő szemüveges hölgyet. - Ja, az úr, írogatott erre a papírra -fejével a lap felé nézve- aztán felugrott és kiszaladt az ajtón. - felelte.
írta:Ötvös Németh Edit 2024. márc. 22
forrás: https://mirolszol.com/mirol-szol-a-pontossag-a-kiralyok-udvariassaga-kozmondas/
| |
617. | [tulajdonos]: próza | 2024-03-22 19:15 | Szükségszerű
Fogorvosnál voltam. Első nap köszörülés. Érzéstelenítővel kibírható, főleg mert a két fog halottnak bizonyult. Másnap szükségszerű kínzás történt most érzéstelenítés nélkül. Nem adhatott szurit a doktornő, mert a mintavételhez az íny eredeti állapotát kellett prezentálnia. Ha befecskendez valamit, azáltal torzulhat a minta, úgy az illeszkedéssel adódhatnak problémák. Valószínű ebből kiderült, hogy igen koronát fogok kapni. Na, nem rubintos, smaragdos csillogósat, csak valami fakó csontszínűt. Persze, ez mindennapi eset, semmi különös, de ha az emberrel történik és nem ő a hallgatóság egy tagja, akkor maga az iszonyat. A múltkor könyvtárba voltam. Sokkal jólesőbb élménynek bizonyult. Pici fiókrészleg, de mindig van ott egy idősebb hölgy, aki ráér beszélgetni és a könyvtáros hölgy mindig megkínál kávéval. Most is így történt. Az olvasó ajánlott nekem egy vastag kötetet, aminek a borítóján egy férfi arcának alsó harmada látszott, erősen rendezetlen fogazattal. Amennyi gondom volt már nekem a sajátommal, iszonyodva adtam vissza neki a könyvet. A hölgy erősen bizonygatta, hogy remek olvasmány. Ha jól emlékszem valamelyik világháború résztvevőjeként érte a főszereplőt valami csúnya dolog. Utána műtétek sorozata következett, aztán egyszer csak elege lett és gátat szabott a beavatkozásoknak. Erre a regényre hívta fel a figyelmemet a hölgy. Hát nem! Sőt egyáltalán nem akarom elolvasni. Hátráltam be fejcsóválva, fogaimat összeszorítva a sorok közé. Ma eszembe jutott, ahogy a dönthető széken vízszintben feküdtem és a doktornő dolgozott rajtam. Nem láttam az eszközt, de az érzés egy cikornyás nyelű, miniatűr, borotvaéles szélű tortakiemelő kanál képét rajzolta az elmémbe. Mi több bele is égette. Azt hittem soha nem lesz vége a műveletnek. Apró mozdulatokkal szeleteket vagdosott az ínyemből és visszatuszkolta a fognyak köré, jó mélyre, hogy hiba ne legyen. Ezt olyan profizmussal művelte, hogy az ájulás mezsgyéjére csak tört pillanatokra csúsztatott át, majd hirtelen visszarántott. Eközben játszódott le bennem, hogy hagyom az egészet a csudába és elleszek, mint egy mókusvámpír. Legfeljebb előrébb kerülök majd a pénztárnál a sorban, ha megfelelően csattogtatom ijesztgetésképpen a fogsorom. A hátránya az lenne, hogy elvinnének a sintérek. Ebből az anyagból erre képes a tudomány. Tudom, hogy hogy ennek így kellett történnie és olyan lesz majd a mosolyom mint egy kellemes lámának, de talán nem fogok köpködni.
írta:Ötvös Németh Edit 2024. márc. 19.
| |
616. | [tulajdonos]: vers | 2024-02-25 09:57 | mérgezés
van olyan idegméreg ami lassan öl kiforgat az öltözetből bőrből köt kisregényt szigorúan ügyelve arra hogy mindig más legyen a bűnbak ügyesen kikerüli az akadályokat vagy átugorja ha ahhoz van kedve az apró neszekre nem figyel nagy ívű mondatokat gyárt és alábújik megpihenni erőt gyűjt és újra támad lerágja a húst a csontról a napra teszi hogy jól kiszáradjon porrá töri majd hagyja hogy elfújja a szél
írta: Ötvös Németh Edit 2024. febr.25. | |
615. | [tulajdonos]: próza | 2024-01-29 15:11 | Fontos dolgok
Hallottad már cimbora, hogy a tarhonyamagot március 5-én kell elültetni, hogy jól megbokrosodjon? Persze, hogy fogalmad sincsen róla, egész nap a számítógép előtt ülsz, de csupa felesleges dolgot csinálsz. Na, figyeljél jól, elmesélem neked, hogy mikor megveszed a tarhonyamagot a boltban, tudod, abban a tejszínű zörgős zacskóban, hazaviszed és odateszed a televízió mellé kereken két hétre. Te, erről nem hallottál még ? Aranyapám, mert kispályás vagy, tájékozódni kell a világban, nem csak úgy haladni mint a fuvaros ló szemvédővel. Azért teszed majd oda a zacskós magot, hogy konkrétan "mag-ukba " szívják a tudást. Világosan megmondta a Traktoros Pityu a Kanalas Gizi férje, tudod ott laktak a Szódás féle házban, amit a Tóth Gyula festett át kékről zöldre, nyolc éve pünkösd után, amikor akkora zuhé ömlött a falura, hogy leázott róla a szín. Olyan foltos lett, mint ükanyád feneke. Persze, hogy nem tudod, én sem, csak mesélték, mert én minden fontos dologra odafigyelek, nem úgy, mint te. Az úgy volt, hogy Mári néni gyerekkorában elszökött a Fojtó patakhoz fürdeni, egyedül ment, nem szólt senkinek. Furcsa időjárás volt abban az időben, mikor elindult nyár volt, de amikorra odaért a jó négy km-eres úton, már hordta a havat a viharos szél és a patak befagyott. Gondolta, egy kicsit csúszkál rajta, mielőtt hazarohan. Na, az volt a baj, mert mezítláb volt és amint ráment a jégre, elesett. Bármennyire fel akart állni, nem ment. Hason csúszott a partig. Nem volt elég baja, az apja jól elnáspángolta, így a teste kékeszöldben pompázott egy darabig. Szóval, figyeljél már, semmi érdekeset nem mutat a monitor, csak számokat. Igaz, van azoknak is van érdekessége de nem a matematika, hanem a színelmélettan irányából megközelítve. Hallottad már, hogy a kettes az piros színű? A négyes meg sárga? Honnan veszem ezt a hülyeséget? Ne, húzd már fel az agyam, teljesen világos, meg igaz is, nézzél csak utána. Sajnos, most per pillanat nem tudom megmondani, hol olvastam, de biztosan valami tudományos oldalon. Talán a te gépeden, ott volt kinyitva a múlt héten. Viszont mondok én neked olyan okosító dolgokat még, amit biztosan nem hallottál még. Nem hagyom, hogy tudatlan maradjál. Teljesen elfoglalja az agyad kapacitását a kódfejtés, vagy minek nevezed. Azért is jó, ha a tarhonyamagok hallgatnak egy kis ezt meg azt a televízióból, mert azt mindenki tudja, hogy jobban telik az idő majd a föld alatt, amíg kicsiráznak, tudjanak miről beszélgetni. Hogy ez marhaság? Már miért lenne az? Nem tudhatod, igaz én sem, mert egyikünk sem volt még tarhonyamag. Te nem hiszel a tudósoknak, akkor mire vagy büszke a négy diplomádra? Különben azt is megmondták, hogy ha valaki nagyon sokat ül a computer előtt, akkor felzabálja az agyát a sugár. Milyen sugár? Te, ezt úgysem érted, ez már olyan magaslati számmisztika, hogy majd akkor fogjuk megérteni, ha wellness járatok száguldanak a Marsra. Tényleg fel is hívom az utazási irodát. Hátha lemaradok.
írta: Ötvös Németh Edit 2024. jan. 27. | |
614. | [tulajdonos]: próza | 2023-11-30 20:34 | Licit
A Kaktusz bár legnagyobb asztalánál üldögéltek. Kókler, Fuszekli, Pojáca, Manus és Delikvens. Előttük sör és whisky. Havi összejövetelüket tartották, ahol utazási élményeikről tartottak beszámolót. Sűrűn nézegettek a csuklóikon virító drága órákra. Kókler Ausztriában töltött egy hetet, Salzburg óvárosáról mesélt, a barokk épületekről, festői terekről. Fuszekli Stockholmban járt, hasát simogatva az eredeti svéd húsgolyót dicsérve nagyot harapott az éppen megérkező szendvicséből, a cseppenő majonézt mutatóujjával beletörölve a szalvétába. Pojáca vehemensen ecsetelte : "Nápolyt látni és meghalni." Nagy elánnal folytatta a történetet, hogy régen úgy haladtak az elítéltek az akasztófáig az egész városon át, hogy bejárták azt. Miután elmondta, kíváncsi tekintettel nézett körbe. De, Manus azonnal magához ragadta a folytatást. Párizsról kezdett magánszámát az "Öreg Hölgy"-el kezdte. Ugyanis tudomására jutott, hogy az első építmény volt aminek készítése közben lefotózták annak minden fázisát. Beszéd közben ütemesen húzogatta a csuklójára erősített Nikon feliratú karkötőt. Delikvens alig bírta kivárni, hogy sorra kerüljön. Barcelona volt álmai városa és végre sikerült eljutnia. Tíz napot töltött Katalóniában. Ódákat zengett a Sagrada Famíliáról, a Montjuïc parkban található zenélő szökőkútról, és a tengerparti strandokról. Ekkor Delikvens a szájéhoz emelte a Guinnessel töltött poharát és nagyot kortyolt belőle. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és Góré zuhant be rajta. A legközelebbi asztalra nehezedve nyerte vissza az egyensúlyát, aminek köszönhetően, már normál léptekkel közelítette meg a barátait és nagyot szusszanva foglalt helyet az egyetlen üres széken. Teátrálisan felemelte a fejét és pici hatásszünet után suttogva beszélni kezdett. - Gyerekek! Most jöttem Rio De Janeiróból. Copacabanai strandon voltam utoljára, ahol egy cápa leharapta egy ember lábát, aki tőlem tíz méterre fürdött. Nyugodtan úszkáltam, kicsit beljebb a parttól vagy száz méterre, minden békés volt, a tenger ringató. Arra lettem figyelmes, hogy mint a filmekben egy uszony körözni kezd a vízben az ember körül, a kör egyre szűkebb lett, a tempó viszont gyorsult. Mindez olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni. Az áldozat őrülten csapkodni kezdett és ordított mint egy sakál. -Te, mit csináltál volna?-kérdezte a falfehér Kókler. -Mozdulatlanul lebegtem volna a vízen, állítólag a medvénél beválik.-hadarta Fuszekli. -Te, hülye vagy nem menekülhetett volna meg semmiképpen az ipse. Egyáltalán ki volt a szerencsétlen? -terelte a beszélgetést Pojáca. -Nem lehetett tudni én úgy úsztam a partra, akár egy motorcsónak turbóüzemanyaggal töltve. Kint magamba döntöttem fél üveg Bacardit, aztán összecsomagoltam. Szerintem a fürdőnadrágom ott maradt a hotel fürdőszobájában, de mostanában még kádba sem megyek, nemhogy medencébe. Sőt, mondom nektek, hogy ha valaki megemlíti, hogy tenger azt rögtön lefejelem. -Ki adná nekem a lábát, ha az enyémet leharapná egy ilyen cápaféleség?-kérdezte töprengve Manus. A társaság tagjai zavartan emelgették a poharukat. Szemükkel az asztal enyhén foltos felületét bámulták. -Hát, én odaadnám az egyiket de az a baj, hogy mindkettő bal.-szólalt meg elsőként Delikvens. - Én is, ha elviseled a körömgombámat-felelte Kókler. Kis idő múlva Fuszekli is rászánta magát a válaszra. -Nekem O lábam van, de ha megfelel az egyik a tiéd, persze, csak ha egy olyan izé leharapná. -A francba gyerekek! Inkább majd sorsoljuk ki! - mondta ki hebegve Góré.
írta: Ötvös Németh Edit 2023. nov. 30. | |
613. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-29 19:49 | Megtörtént. Újra tudok késpenge nélkül nyelni. Már csak egy fabicska működik reteszként a torkomban. Az meg gyengécske az acélhoz képest. A többi tünetből távozott néhány. El sem köszöntek, mintegy jelzésként, hogy bármikor visszatérhetnek. Néhány velem maradt, biztosítva, hogy nem vagyok még olyan jól, hogy ugrándozzak. Szót fogadok nekik. | |
612. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-28 11:40 | Amikor ledönt a lábamról valami kórság, elgyengülök. Ilyenkor harmat leszek. Nem ordítok a körülöttem levőkkel, mindenféle csip-csup marhaságon, inkább elcsendesülök. Bebújok a kemence híján üres sarokba és bámulok ki a fejemből. Hangos eső később leszek újra, mikor jobbulást érzek, vagy türelmetlenségemben, hogy mikor fogom érezni. Ötödik napja úgy ébredek, hogy most biztosan lesz áttörés, de apró javulást hoz a délelőtt,. Ennek is örülök. | |
611. | [tulajdonos]: talán nem civid | 2023-11-26 09:54 | Péntek reggel mikor a szokásos időpontban kinyitottam a szemem, éreztem ez nem lesz olyan amilyen máskor. (Emlékeztem, hogy többször megébredtem az éjszaka. Mikor mezítláb mendegéltem a dolgomra, összekoccantak a fogaim. Valami mámorító érzés volt visszacsusszanni a meleg takaró alá.) A gyors mosakodás után, arcom úgy itta be a krémet, hogy még szörcsögött is a kiszáradástól. Feldobtam a laza sminkemet, ami fehér szemceruza és barna szemspirál használatából állt. A kávé gondolatára felkeveredett a gyomrom. Teát főztem, egy apró pirítóst megvajaztam. A főzetet kortyolva megmértem a hőm. 38- at mutatott. Azzal a lendülettel, visszavittem a félig kiürült poharat és az érintetlen szeletet a konyhába. Lemostam a szemem, a fogammal együtt és visszamásztam az ágyba.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|