Bizonyosság
Mire mondható, hogy talán,
mikor minden bizonyosság?
Ami megtörtént; valahány
szelíd eső a szárazság
enyhítésére, mint ahogy
az áldott nyári nap ragyog
szárítani ázott mezőt,
játszótereket, temetőt.
Akinek lelke fekete,
az mást is kormosnak ítél.
Jövőm féltéssel van tele,
tudom, jön a szigorú tél,
a kemény, fogcsikorgató,
a hóval, jéggel takaró,
akkor már semmi sem terem,
ezért eladom mindenem.
Kinek csak kalapácsa van,
mindenben nagy szögeket lát.
Élhetnék bölcsen, boldogan,
ehetnék kenyeret, hagymát,
beérve mindig ennyivel,
mint aki vidáman telel,
nevetve, anekdotázva,
gyertyafénynél vacsorázva.
Végzetem kezdetét vette
valamikor és valahol.
Rákérdeznék mindezekre,
de nem találom meg sehol
hála istennek, e titok
titok maradjon, nem bírok
a bizonyossággal, soha;
felrémlik, mint a Golgota!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-07 10:27:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-07 10:32:48
