NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-12-01 21:16 Összes olvasás: 16195| 140. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-12-01 20:22 | Janus: In memoriam / Peti/
Szavakat küldök, oda fel, utánad
remélem, még utolérnek!
Üzen az utca, a régi szülőházad,
és bús, fájó csendje a Hősök terének.
És jönnek a szavak, bennük a rég,
üzen a néhai iskola, a kopott padok,
a kisdobos avatás, emlékszel-e még,
mikor arcunkon gurultak a mosolyok?
Hozzák a szavak a fejük felett tartva
a zsinagóga galambszárnyú porát,
Weimann néni üveges áhított pultja,
hányszor izzadt a fillér tenyerünkben barát?
Az emlékek megállnak, mind letérdel,
és én egy sóhajt tűzök az utolsó szóra,
de ha végül egy szó, egy sem ér el,
könnykén hulljanak vissza a koporsódra!
Kállóy Molnár Péter emlékére.
2025.12.01.
| |
| 139. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-11-30 08:45 | Janus: Valahol egy közeli galaxisban
Arrogáns öregúr idejön, odaszúr,
magasan a nyereg, fentről le nyekereg.
Másik ül humorán, azt hiszi tudomány,
jön a vicc, a poén, tollából könnyedén.
Harmadik fapofa, két milli mosolya,
sose fut sehova,száj széle mostoha.
Jön a nő, csupa báj, anyaság sugarán,
megsimít, semmi baj, de e mű, csupa szar!
És ugye a zseni, ő mindig megleli
olvasók táborát,túl ezren, odaát.
Micsoda kis csapat, vershordón, hogy mulat,
csapra vert verseken, vígadnak rendesen.
Verseken, azt hiszik, a prózát megveszik,
ha nem szól semmiről, maradós legelöl.
De ami költemény! Kritikus kőkemény,
szemében gerenda, teraszra kirakja,
micsoda régiség, elavult semmiség,
giccses is, meg ugye, ódon a külleme.
Itt vannak, költenek, ifjú gyerekek,
amivel az a baj, vers lenni nem akar,
szóhalmok szívmalmok, megőrölt sok dalnok,
verse már zsákolva, kiöntve árokba.
A vers nem tudomány, betűkből szőtt adomány,
tehetségnek cseppjei ,lelkeket megleli,
megérint, megölel, keresztre felszögel,
derűt ad, könnyet csal, a vers, LÉLEKDAL!
| |
| 138. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-29 18:57 | Janus: Szürke kék (reflexvers)
Szürke kék az ég,
vászonként feszül ,
az alkony kezébe
lángecset kerül,
napnak parazsa
festék, és ragyog,
szürke kék égen
lángszárnyú sasok.
Fákon, bokrokon
estnek lába jár,
árnyék cipőjén
maszat holdsugár,
szürke kék égen
sasszárnyak helyén
csillag nyújtózik,
apró kis remény.
| |
| 137. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-27 18:08 | Janus: 2026
Itt az időtök, parazsak, szikrák!
Most kell a láng, mi égaljába kap,
a száraz fűből bokorra és fára
bíbor haragját csókolja a nap!
Itt legyen vége csendnek, hallgatásnak
pattogjon a tűz, üvöltsön a szél,
hamuvá ,korommá legyen a világ,
melyből emberség sarjad mely tesz, s nem beszél.
Itt az időtök, álmok és vágyak!
Jöjjetek, s húzzatok valóság ruhát,
húsvér nappallá kell tenni,
minden ábrándtestű semmi éjszakát!
Legyen vége, szűnjön minden átok,
nagy üres hófehér lap legyen az élet,
mit becsülettel, igazsággal írnak,
ha nem megy, hát gyűrjük össze az egészet!
| |
| 136. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-11-26 14:43 | Janus: Vásár
Ingyen van az emberség,
a becsület akciós,
penészes a kedvesség,
a szeretet kő briós,
a leértékelt hűség
ma újra csomagolva,
nyolc tojásos zacskóba
és krumplis zsákba szórva.
Vegyétek csak vegyétek,
nézd, ma semmi sem drága,
kedvezményes hitelt kapsz
örök rabszolgaságra!
| |
| 135. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-24 19:30 | Janus: Sóhaj
Sóhaj hajóm égvizén,
vitorláját könnyedén
feszíti a bú szele,
viszi-viszi messzire.
Komor fellegzátonyon
fennakad a sóhajom,
ketté törik, megreped,
rakománya lepereg.
Lepereg és földre hull,
mindkét kezem odanyúl,
tenyeremben sóhajom,
édesapám, fájsz nagyon!
| |
| 134. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-15 22:31 | Janus: Sóhaj november elején
Sóhajom rugaszkodik,
mint apró kölyökmadár,
hogy föl, magasra érjen,
hogy legyen térkép e táj.
A hegyek szirtje fölé,
grafitfüst fellegen át,
oda, ahol a nappal
nem űzi az éjszakát.
De sóhajom túl nehéz,
tört hitem sem ad szárnyat,
csak szempillámig jut el,
alatta sós varázslat.
Furcsa, idegen az ég,
már lakatlan és hideg,
ha testem majd itt hagyom,
a lelkem, ki veszi meg?
| |
| 133. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-12 20:50 | Janus: Néha
Néha leülök szembe a reménnyel,
korhadó tegnapnak támasztva hátam,
szemembe néz, ígér, de tudom, becsap,
csak legyen időm, hogy megbocsássam.
| |
| 132. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-11 23:21 | Janus: Derűpillangó (reflexvers)
Almafa ágon ébred az álom,
szirmait bontó almavirág
ablak üvegén magára bámul,
s bentről nézi egy régi világ.
Virág és világ sóhaja röppen,
pillanat áll meg a falak előtt,
vályog tapasza kezeket idéz,
ráncos tenyeret és kis meszelőt.
Almafa virág ablaknak bája
hintázik egyre és jövőt kacag,
derűpillangó sóhajnyi szárnya
semmibe foszlik, az idő szalad.
| |
| 131. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-11-09 10:41 | Janus: Abda
Novembert olvas újra az idő,
sorok között ködök, hideg szelek,
bakancsok nyomára a fagy szorít,
könnyként peregnek a falevelek.
A fák alatt régi csendek lépnek
ólomnehéz teher nyomja mindet,
valaha itt, egy menet haladt át,
volt-e valaki, ki feltekintett?
Egy kabát alatt erőtlen beteg,
fárad arcán a láz rózsát nevel ,
járása, légzése erőltetett,
érzi, tudja ő, a vég oly közel.
Megáll a menet, ő a földre ül,
előtte papír, kezén toll dobog,
és szavak születnek, melyben üzen,
és fényképpé lesznek a mondatok.
November volt, az égen kerek Hold
bámulta a sírba tett testeket,
egy kabát alatt papír és egy toll,
üzent,” kiálts rám! s fölkelek!”
2025.11.09.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
