NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-03-31 20:14 Összes olvasás: 19112| 165. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-03-29 21:56 | Janus: Levegő, szél, vihar
Nézd csak, hogy hajlik, törik
a koronás faóriás,
a szél karja dönti le,
mi levegő csupán, semmi más!
Nézd csak, hogy remeg, inog
a hatalom magas fala,
és hidd el, összedől majd,
az igazaknak kell a szavazata!
Nézd, a levegő semmi,
de szél lehet, pusztító vihar,
az ember is erős tud lenni,
persze, csak akkor, ha akar!
| |
| 164. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-03-20 10:57 | Janus: Semmit
Ha ismered az igazságot
és veled egy házban lakik,
ha a becsület hű társad,
ki veled ,se mással sem alkuszik,
ha emberséges ember vagy
egy, az igaz magyarok közül,
gyere állj a milliókhoz
a hatalom szemébe tövisül!
Ha az igazságot nem ismered,
de veled a gyűlölet lakik,
megcsalod hű becsületed,
mit gondolj, megmondják valakik,
ha nem tudod, mi az emberség
hogy milyen igaz magyarnak lenni ,
maradj hát otthon, és sirasd magad,
ez a világ érted, semmit nem fog tenni!
| |
| 163. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-03-14 21:14 | Janus: Március delén
Itt ez a föld talpam alatt,
mely volt már sír, és víg vetés,
összeolvad, máskor szakad,
öröm terem, majd szenvedés.
Itt ez a föld, édes hazám,
szülőföldem és otthonom,
itt nevelt fel édesapám,
majd itt lett sírja fájdalom.
Itt ez a föld, sorsok lánca
hol tízmillió szem feszül,
vagyunk egymás honfitársa,
de mégis van, hogy ellenül.
Márciusban nézd a tájat,
a hóvirágnak szirmait,
gyönge zöldjét tulipánnak,
és kelyhét melyben vér lakik!
Kokárdának színét festi
a hősök porán nyílt kehely,
múltat, jelent egyesíti,
hát legyen haza ez a hely!
Becsület kell, és emberség,
igazság és igaz tettek,
de nem kell király és fenség,
kik lopnak és megvezetnek!
Valósággal nézz tükörbe,
nézz szemébe, ki onnét néz,
neki higgy, az életébe’
a tévé hazug s megigéz!
Tűzz kokárdát mellkasodra,
és költőnk verse járjon át,
lelked engedd dallamokra,
és énekelj egy új hazát!
| |
| 162. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-03-13 11:30 | Janus: Megújulás
Az igazság ölében
elpihent a félelem,
alszik, nézd mily édesen!
Rendet rak a valóság
a fejek lágya benő,
kopog, belép a jövő!
Nagyra tárva az ajtó,
ablak nyitja a szemét,
seprű jár, és nincs szemét.
Tisztul az ég és a föld,
a becsület frigyre lép,
kezeit fogja, a nép.
| |
| 161. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-03-01 21:17 | Janus: Némák, hallgatagok
A vélemény kuporog
a csend nagy köve alatt,
talán bölcs és igaz is,
de mégis rejtve marad.
A hallgatás szövi be,
majd a némaság penész,
ha fiad majd megkérdez,
apa, mi az, hogy merész?
Tán hallgatással felelsz,
és némán csak bámulod?
A jövőt és nemzeted,
gyáván magára hagyod!
Csak hallgass, egy szót se szólj,
hisz tiéd a vélemény,
de hallgass majd akkor is,
ha szabadon jár a fény!
| |
| 160. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-02-20 20:04 | Janus: Sötétség / A hatalom erdejében /
Sötét van, hideg szél jár
sejtelmes a rengeteg,
ágak között lég vonít,
a fagyos föld megremeg.
Kuvik szárnyú félelem
fejünk felett itt kering,
a lélegzet oly nehéz,
nyirkot nyög a hideg ing.
Vakolat földre hullva,
törmeléken halkan lép,
résre nyitott ajtón át ,
éhség surran, kedvet tép.
Csúszó-mászó hazugság
fülbe suttog és sziszeg,
félelmedet markolod
álmodba is átviszed.
Háta hajlott, bőre ránc
ágyszélén ül a remény,
csikk a vágycigaretta
szájának a szegletén.
Hajnalt vársz, de alkony jön
dúl a képzelt háború,
tél után ősz jár újra
sírra hulló koszorú.
A bátorság gőgicsél,
tanítsd és vedd öledbe!
Tápláld az igazsággal
ivódjon bőrszövetbe!
Legyen tüdejébe lég
emberség és szeretet,
a valóság füzetét
azt mutasd csak, ha lehet!
Értelemnek éle vág,
ritkul már a rengeteg,
lépj előre bátorság!
A hatalom megremeg,
csúszó-mászó hazugság
talpad alatt odavész,
új világot, szebbet kap,
aki holnap tettre kész!
| |
| 159. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-02-15 08:32 | Janus: Horizont óceán (reflexvers)
Lüktető szív a napkorong,
bordarács a gally, az ág,
bíbor fényű vér csobog,
bokrok, fák az artériák,
melyek a végtelenbe
futnak ezernyi szálon,
s eggyé válnak a síkon,
a horizont óceánon.
| |
| 158. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-02-11 20:41 | Janus: Véletlenek (Átjárók)
Robogó vonatok a véletlenek,
rohannak szembe a baljós jelek,
izzó vörösen a sikoltó szélben.
Sorompó alatt átbújik merészen
a sietés, és csattan, szakad, törik,
a haldokló álom vénájába kötik
a reményt, ami lassan, csurran, cseppen,
s egy hosszú sípszó cseng a végtelenben….
| |
| 157. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-01-31 09:38 | Janus: Tudom
Tudom, már rég kész vagyok,
minden helyére került,
elértem, amit lehet
és van, mi nem sikerült.
Tudom, itt-ott már omlok,
porlad az emlék bennem,
egyre kevesebb álom
bújik meg szemeimben.
Tudom, mit jelent a tél,
melyben eltűnik a nyár,
évről évre gyakorlom,
hogy milyen is a halál.
Tél van, hópehely kering,
látom, érzem, és tudom,
mégis, ha rád gondolok
mind színes virágszirom.
Tudom, már rég kész vagyok,
porlad az emlék bennem,
tudom mit jelent a tél,
de tavaszt kell keresnem.
| |
| 156. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-01-27 20:46 | Janus: Másik hold
Ma éjjel öltözik a hold
áttetsző fellegek mögött,
lábujjhegyre áll egy bokor,
két összebújt nyárfa között.
Levélszemeiben a fény
aranya árad, s felragyog,
ahogyan a hold előlép,
iriggyé lesznek a csillagok.
A csend cérnájára fűzi
sóhajom páragyöngyeit,
s míg bámulom az éjcsodát
a gondok lelkem nem lelik.
Vetkőzik a hold, fénye hull
a horizont bíborára,
áttetsző ködfátyolkorong
gurul, a tejút porába.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
