Viharvert foglyok...
Viharvert foglyok vagyunk itt,
Egy nyűtt, háborgó ég alatt,
Nyomunkat könnyek pettyezik,
A múlt-síró árny ránk tapadt,
Rabbá lett ő is, kint ragadt…
S bent, hol lehetünk bárhol ott?!
Hol felhő-léptünk szab határt,
S képzel langy emlék-csillagot!
Mely ringat, mint egy kisbabát,
Karjával foglyot ölel át…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
