Nem ér annyit
Nem ér annyit
Nem találtam kacarászó harmatot,
mi nedvesítené száradó szívem.
Bódított a nedv, fejemben matatott,
és csiklandott fehér, szikkadt ínyem.
A fény hunyorított a domboldalon,
mikor éreztem a szárnyas párát.
Gyönyörködben s ringató álomdalon
hunyt le szemem, s leltem meg az árát.
Éjszaka vágya mart belém, ordibált
s fél lábon átkozódva araszolt.
Sötét pincében szökdelve kornyikált,
sír és halkan, suttogva válaszolt.
Menekülés vagy a megmenekülés?
Forró fejedben melyik zakatol?
Ám sóhajtva jajgat a megbecsülés,
és a harmat kalimpál valahol.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
