emlék a folyóról

(vízátfolyások)

a folyó te vagy meg én vagyok
már kásásodnak széleink
partról   tompa  zaj verődik a hídnak
   kis kanyart tesz amíg ideér
(délután van lopják a sódert, idehallatszik)

a távolság  régóta nem becsülhető meg
  a gigászi műtárgy is ködben éven át
hasadékain majd fehéren átbukunk
az akadók nem fognak vissza hiába állnak őrt
nézd! hova zúdulunk, szennyes és habos
vasbetonágy
  innentől  
feszül szét az ikrásodó víz  még nem az alsó szakasz
csak merőben más vidék
medrünket kanyarogva szélesítjük
hordalékainkat -mindent mit eddig össze -
itt meg ott lerakjuk
tőlünk elmaradozó legyezőszerű szigetecskék  
s lám alig lejtünk többet a kelleténél az máris
vízmosás még ne   töltsön fel a szó ez már nem a víz
  inkább víz felett a félelem  szaga
  mindig korán van még a torkolatHoz
vagy visz, ahogy lesz legyen úgy
álomtörmelékekkel együtt  az óceán úgyis magába szív
de míg úton vagy  nézz hát itt körül:
amível a szem ellát azt adja   az ártér






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.