Nem tudunk messzire menni

Pontosan körberajzolhatóak lettünk.
Mint a seb, amit az öv csatja hagy
neked a jobb, nekem a bal oldalon.
Persze voltak példák az ellenkezőjére,
aztán letisztult ez is. Ahogy most
dönteni kéne, ki nem érdemel meg
kit, s nevezzük nevén a dolgokat;
melyikünk lép legközelebb félre.
Reménykedni még lehet, például
a tudásban: láz, ezt a szót egymástól
lestük el. És hogy amit tettünk velünk,
elmesélhető szépen is,
főleg majd bölcsen hátranézve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.